„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Vízi László Tamás: A nemesi felkelés utolsó katonai erőpróbája: a székesfehérvári hadiszemle

A NEMESI FELKELÉS UTOLSÓ KATONAI ERŐPRÓBÁJA:

A SZÉKESFEHÉRVÁRI HADISZEMLE

Az 1809. június 14-én a Győr melletti Kismegyer térségében megvívott és a franciák Itáliai Hadseregének győzelmével végződött győri csata1 korántsem zárta le az 1809. évi háborút sem a főhadszíntéren, sem pedig Magyarországon. A Bécs- től északra, a Duna bal partján húzódó főhadszíntéren mind a francia, mind a császári királyi hadvezetés készült a döntő összecsapásra, s a Győrnél vereséget szenvedett János főherceg1 2 lovassági tábornok Belső-Ausztriai Hadserege,3 s a neki alárendelt magyar nemesi felkelők4 sem futottak szét. A győri csatából visz- szavonulók Ácson keresztül Komáromig hátráltak. A franciák ugyan egészen Szőnyig követték őket, de komolyabb támadást nem indítottak ellenük.

A győri vereséggel a háború új szakasza kezdődött a magyarországi hadszíntéren. A hadműveletek ezt követően alapvetően a pozsonyi hídfőre5 és Győr francia ostromára6 korlátozódtak. Előbbit a franciák sikeresen blokadírozták, utóbbit pedig 1809. június 24-én, nyolc napos ostromot követően vették birtokukba. Ezzel sikerült biztosítaniuk a francia főerők hátát kelet felől. Az Eugéne Beauharnais7 — Napóleon fogadott fia — által vezetett francia Itáliai Hadsereg így 1809. június 30-án minden nehézség nélkül megkezdhette kivonulását Magyarországról és csatlakozhatott Napóleon Bécs körül összpontosuló haderejéhez. A Csallóközbe, Komáromba és részben a Hanságba szorult császári királyi erők és nemesi felkelők ezt képtelenek voltak megakadályozni. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy míg a Győrnél győztes Eugéne Beauharnais hadereje részt tudott venni a főhadszíntér döntő, a háború sorsát eldöntő ütközetben, az 1809. július 5-6-án megvívott wagrami összecsapásban, addig a Magyarországon tartózkodó János főherceg Belső-Ausztriai Hadseregére nem számíthaVIZI LÁSZLÓ TAMÁS

1 A győri csatára: BODNÁR, 1897; VERESS D„ 1987; WÖBER, 2001; NAGY, 2006; Vízi, 2006/a.

2 Habsburg-Toscanai János József Fábián Sebestyén főherceg (Erzherzog Johann Baptist Joseph Fabian Sebastian von Österreich-Toscana) (Firenze, 1782. január 20. —Graz, 1859. május 11.), német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, II. Lipót császár fia, I. Ferenc császár öccse, császári királyi tábornagy (k. k. Generalfeldmarschall), az osztrák Honi Véderő (Landwehr) szervezője, a grazi Műszaki Egyetem alapítója. A győri csatában a Belső-Ausztriai Hadsereg és a hozzá beosztott magyar nemesi felkelő csapatok parancsnoka.

3 Nagy, 2006.115. Különös tekintettel az 5. sz. jegyzetre.

4 A magyar nemesi felkelésre: Vízi, 2006/b; ÓDOR, 2006.

5 SCHIKOFSZKY, 1895.

6 Hohenegger, 1820; Veress D„ 1987.165-167,177., 187-190.

7 Eugéne Rose de Beauharnais (Párizs, 1781. szeptember 3. —München, 1824. február 21.) Joséphine de Beauharnais fia, a forradalom és az Első Császárság tábornoka, Napóleon fogadott fia, a francia császári család tagja, Franciaország hercege (prince de France), az Itáliai Királyság francia alkirálya, Velence hercege (prince de Venise), Frankfurt örökös nagyhercege (grand-duc de Francfort), Leuchtenberg első hercege (Herzog von Leuchtenberg) és Eichstätt első fejedelme (Fürst zu Eichstätt). Az 1809. június 14-i győri csatában az Itáliai Hadsereg győztes francia tábornoka. OUVRARD, 2006.

189