Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)
A döntést előkészítő hivatalnoki elit összetételéről. A Magyar Kamara vezetői és magyar tanácsosai a 16. században
A Magyar Kamara vezetői bíró,381543-1544-ben a királyi tanács titkára,39 1545-től a magyarországi harmincadok felügyelője („ administrator tricesimarum in Hungária"), a harmincad jövedelmek pénztámoka,40 1547-ben már a Magyar Kamara titkára és valószínűsíthetően tanácsosa,41 Francisci Tamás (1554 7-1560) az egykori nagyszombati polgár, harmincados, a harmincadok felügyelője és pénztárnoka, nagybányai kamaraispán, Werner György mellett több ízben erdélyi kommisszárius42 és (Kis)Tapolcsányi Tamás Bars megye egykori alispánja, királyi táblai ülnök43 igazgatták a pénzügyeket.44 Szerémi és Francisci láthatóan karrierjük betetőzéseként, jelentős szakmai tapasztalatok birtokában foglalták el tisztségüket Pozsonyban. A polgárból felemelkedett Francisci szakértelmét 1550 májusában egy királyi dekrétum különösen kiemelte, amikor az alsó-magyarországi bányavárosokba kívánták őt vizsgálóbiztosként küldeni. Eszerint bármennyire is szükség van rá a különböző kamarai feladatok ellátásánál, nincs olyan németül tudó magyar, aki helyette ennek a megbízásnak eleget tehetne. Tapolcsányi ezzel szemben talán annak a „hírnévnek" is köszönhette rövid életű megbízatását, hogy a legenda szerint kövérsége miatt Ferdinánd király megfesttette az arcképét a bécsi Burg számára.45 északi országrészbe. Sárkány Ambrus szolgálatáról, mint titkára, ld.: Kubinyi András: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Akosházi Sárkány Ambrus. Művészettörténet - műemlékvédelem. Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára. Szerk.: PAMER NÓRA. Bp., 1994. 280. 38 1537-ben Thurzó Elek országbíró bizonyos Vas megyei birtokrészeket adományozott szarvaskendi Sibrik Ozsvátnak, Rakolczi Lajosnak és titkárának, Sebestyén deáknak. VaML VSzHKL Beiktatások Sibrik család. 1539-ben Mérey Mihály ítélőmestert és Szerémi Sebestyén titkárát küldte az uralkodóhoz. ÖStA HHStA UA Fasz. 39. Konv. C. 9-10. 1540. augusztus 22-én az uralkodó protekcionális levelet adott ki Szerémi Sebestyén, Thurzó Elek országbíró és helytartó sekretariusa számára Hont megyei Felső-Fegyvernek birtokra. Uo. Fasz. 43. Konv. A. 36.1541 szeptemberében egy Thurzó által kiállított oklevelet, mint titkár Szerémi írt alá. BESSENYEI J.: i. m. 197. 269. sz. 39 LUKINICH IMRE: A podmanini Podmaniczky család oklevéltára. Bp., 1939. III. köt. 266.111. sz. 266. 40 R. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve. Bp., 1908. Függelék XXVII. 367. 41 LUKINICH I.: i. m. III. köt. 412-414.178. sz. 42 1533-ban a pozsonyi, szempci és nagyszombati harmincadok felügyelőjeként írt alá egy nyugtát. MOL E 210 121. t. 2. cs. 1545-ben a pozsonyi harmincadcsoport fölé létrehozott felügyelőség egyik pénztámoka. ÖStA HKA HFU RN 3. 1545. 1-31. Ugyanezen évben Nagyszombat város főbírójának tanúsítványa szerint „iuratus coassessor". AMB PVL Missiles. No. 6056.1549-ben Szerémi Sebestyénnel együtt a nagyszombati harmincadcsoport egyik felügyelője. MOL E 21 3. cs. 1-2.1554- ben Nagybányán kamaraispán (ÖStA HKA HFU RN 3. 1552 Dez. 40v. 1559-ben a 27 éven át teljesített szolgálata idején elszenvedett veszteségeiért kért kártérítést. Ebben azt írta, hogy két évig volt fizetés nélkül nagybányai kamaraispán és az uradalom adminisztrátora. MÓL E 1 3. köt. A végrendelete 1560. május 3-án kelt Liptószentmiklóson: AMB PVL Végrendeleti könyvek. 3. köt. 71v-72v. 43 Tanácsosi működését nem tudjuk meghatározni. 1545-ben barsi alispánként szerepelt: PAYR S.: i. m. IV. köt. 412. 370. sz. 1549-ben, mint ítélőtáblái ülnök (assessor sedis iudiciariae) fordult elő: LUKINICH I.: i. m. IV. köt. 91. sz. 235.1558-ban a Kamara felszólította, hogy jöjjön Pozsonyba lakni, ahol a tisztségében is működhet, de ennek nincsen nyoma. MÓL E 1 3. köt. 3.1559-ben még élt, de a forrás utalásából sejthetően nem volt már tanácsos. Talán az ő helyét kapta Hosszútóthy György. 44 ÖStA HKA HFU RN 3.1552 Dez. 52-, 45 Ezt Lukinich Imre említi a Podmaniczky oklevéltárban: LUKINICH I.: i. m. III. köt. 353. 481
