Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig

Folytonosság és megújulás

tány-helyettes és katonái számára 3348 forint összegű készpénzt és árut biztosítottak.93

A kölcsönügyleteknek a kereskedést tekintve két fontos hozadéka volt. Az egyik az, hogy visszafizetésük (ámbár gyakorta több éven át tartó részletekben) leggyakrabban harmincadok bevételeinek terhére történt, mégpedig nem ritkán kifejezetten szabad marhahajtás engedélyezésével, a kiviteli vámból történt levonással.94 így volt ez Bertholome Albrecht, a Göfiwein-cég, a Pechler fivérek, Paul Roch, Jörg Heen és Paul Angerer nürnbergi polgárok és az eddig nem említett Paul és Nikolaus Rottengatter,95 Sebald Ayser és Balthasar Khünig96 kölcsö- neivel is. Az ilyen megoldásoknak különösen azokban az években volt jelentősége, amikor a német kereskedők számára a magyarországi állatvásárlás tilos volt, ám a kölcsöntörlesztés ezt a tilalmat feloldotta. Ilyen eset 1584-ben és 1589- ben is előfordult.97 A kedvezményezett kereskedők viszont nem ritkán olyan pozsonyi, magyaróvári vagy nagyszombati tőzséreket bíztak meg az állatok felvásárlásával és a hajtás lebonyolításával, akik hivatásszerűen végezték ezt a tevékenységet. A pozsonyi Kalmár András, Borbély András, Mészáros Máté, Osvald Hödl például rendszeresen Georg Pechlernek dolgoztak, de Hödl neve számos más összefüggésben is felbukkant. Figyelemre méltó, hogy a nürnbergiek és az augsburgiak gyakorta az északnyugati országrész harmincadjain kaptak kiviteli engedélyt, ami a nürnberg-prágai út változatlan fontosságát jelezte.

Másfelől fontos dolog volt, hogy a hitelekkel kapcsolatosan kiállított adóslevelek és kötelezvények mind gyakrabban funkcionáltak váltóként a keletnyugati forgalomban, és ezzel hozzájárultak a kereskedés megkönnyítéséhez, többek között a háborús veszély miatt gyakran bizonytalan készpénzforgalom csökkentéséhez, valamint a magyar gazdaság európai kapcsolatainak erősítéséhez. 1570-ben Mathäus Vogelmair augsburgi lakos azzal az 1568-ban 3250 forintról kiállított császári kötelezvénnyel elégítette ki adósát, amelyet eredetileg Pap Antal kassai lakos és kereskedő javára adtak ki és ő fizetett vele Vogelmairnak.98 Gyakorta idézett példa a Magyar Kamara Thököly Sebestyén számára 1578. május 9-én kiállított adóslevele, amellyel ő Jörg Heen és Ulrich Rottengatter kereskedőkkel szembeni tartozását egyenlítette ki.99 Tar István

53 ÖStA HKA Gedenkbücher. Bd. 152.107.

94 A harmincadjövedelmek lehetséges nagyságával kapcsolatosan Stefan Kazimir információi alapján N. Kiss István és Zimányi Vera már felhívták a figyelmet erre a jelenségre.

95 MOL E 554 96. d. 1592. A Magyar Kamara leirata Zeller Lukács nagyszombati harmincadoshoz 845 forint 58 dénámyi adósság kifizetéséről.

96 MOL E104 Vol. 1.53.v. (1576:3622 ft).

97 ÖStA HKA Gedenkbücher Bd. 152.107. és Bd. 477. 381. Ismerünk azonban olyan esetet is, amikor a hitelezők, Jörg Heen és Ulrich Rottengatter Nümbergből, kifejezetten készpénzben — mégpedig a városukban Georg Ilsung birodalmi fizetőmester (Reichspfennigmeister) kezéből- szerettek volna hozzájutni a kölcsönhöz, miután a marhahajtás főszezonja már elmúlt. A kérelmet azonban a Magyar Kamara elutasította. ÖStA HKA HFU RN 38.1578. Okt. 33-37.

98 Quellen und Regesten, i. m. 96. No. 49.

99 GecsÉNYI L.: Bécs és a hódoltság, i. m. 783.

427