Gecsényi Lajos: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből (Győr, 2008)

Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16-17. század fordulóján

3.) A külföldiek Bécsből, Alsó-Ausztria településeiről, Csehországból, Sziléziából.

Joggal vetődik fel a kérdés, miért szerepelnek a pozsonyi és a bányavárosi polgárok a „szűkebb bevásárló körzet"-ben és miért tartoznak a nagyszombatiak a távolsági kereskedőkhöz. A válasz hipotétikus megállapításra támaszkodik, de talán mégis több annál. Nevezetesen: a távolsági kereskedőnek tekintett személyek áruszállításaiból, az áruk mennyiségéből és összetételéből eléggé nyilvánvaló, hogy ők elsősorban viszonteladóknak vitték a nyugati importcikkeket, míg a másik csoport tagjai saját boltjaikba, közvetlen felhasználói körnek szállítottak. A tiszántúliak és erdélyiek esetében a tízezres nagyságrendű kalapmennyiség, az ezres tételekben vitt kés, olykor a száz véget is megközelítő posztók aligha teszik ezt kétségessé. Az ő vevőiket a hódoltság vagy Dél-Erdély kalmárai között kereshetjük. A nagyszombatiaknál a vásárlók nem kevésbé a hódoltságból nagyszámban érkező marhakereskedők közül kerülhettek ki, akik a Vág mentén fekvő piacokig hajtották fel a csordákat.

Közelebbről szemügyre véve a lakóhelyi csoportoknak az általuk fizetett vámösszeg szerinti megoszlását, az alábbi képet kapjuk.

Gecsényi Lajos

1. Az egyes lakóhelyi csoportok által fizetett vám összege (forint-dénár)

Év

Nagyszombat

Pozsony

Bányavárosok

Felső-Mo.

Tiszántúl

Erdély

1603

1953,68

417,12

490,65

349,72

746,48

1063,5

1604

1130,48

275,96

260,76

9,85

261,42

—

Összesen

3079,16

693,08

751,41

359,57

1007,90

1063,5

Az egyes utak alkalmával a különböző kereskedők által fizetett összegek nagyságrendi megoszlását viszont a 2. táblázat mutatja.

A nagyszombatiak túlsúlya mindkét évben vitathatatlan. 1603-ban a teljes vámösszeg 38,3%-át ők fizették, és a kolozsváriak a tiszántúliakkal együtt (20,8+14,6) sem értek a nyomukba. Nem szólván a pozsonyiak, a bányavárosiak és a felső-magyarországiak szerény részesedéséről. A képhez tartozik azonban az is, hogy a tiszántúliak sem jelentettek homogén csoportot. A debreceniek 691 fi 24 d vámja ugyanis a tiszántúliak által fizetett teljes összeg több mint kétharmadát (68,5%) adta.

278