Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A forradalom ideje
A forradalom ideje Arad városában 1890. október 6-án avatták fel a több alakos szabadságszobrot, melyet Izsó Miklós kezdett el és Zala György fejezett be. Győrött a tragikus esemény 25. évfordulóján került sor jelentősebb megemlékezésre. A Győri Honvédegylet tagjai ebből az alkalomból istentiszteleten vettek részt a bencés templomban, majd a Marchardt-féle vendéglőben tartottak összejövetelt. Vargyas Endre királyi tanfelügyelő, aki 2 kötetben megírta az 1848-as szabadságharc történetét, 1874. október 6-án a Győri Közlöny c. lapban emlékezett az aradi vértanúkra. Október 6-a országos közmegegyezéssel, hallgatólagosan vált nemzeti gyásznappá, melyet 1896 óta a kormány is megtartott. Ezt követően került bele az iskolai ünnepségek, megemlékezések sorába október 6. Kezdetben az önképzőköri munka keretében, majd az évente szinte minden iskolában megrendezett rendes ünnepségek sorában kapott helyet az aradi tizenháromról való megemlékezés. Az ország és városunk történetében is jelentős eseménynek tekinthető az 1848- as szabadságharc centenáriumi ünnepségsorozata, melynek keretében Győrött az aradi tizenháromról utcákat nevezetek el. Ebben az évben lesz a 140. évfordulója a 13 magyar főtiszt kivégzésének, melynek emlékére a Győri Városszépítő Egyesület egy bronz domborműves emléktáblával kíván emlékezni. A dombormű elkészítésére Lebó Ferenc fiatal győri szobrászművész kapott megbízást, aki az alábbiakban adja közre terveit, elképzeléseit: Ajánlás A tizenhárom aradi vértanú neve elválaszthatatlan a szabadságharc és a magyarság történetétől. Nevük összefogta a nemzetet a fegyverletétel és a megtorlás után, összefoghatja a nemzetet a jelenben és a jövőben is. Az aradi vértanúk jelképei a szabadságharc hőseinek és áldozatainak. A magyarság tudatában a tizenhárom férfi nem önmagát jelenti. Amikor a Győri Városszépítő Egyesülettől megbízást kaptam az aradi vértanúk emlékét megörökítő domborműves emléktábla elkészítésére, a következő gondolatok vetődtek fel bennem: Az emléktábla zászlót formáz... A zászló valami szellemi..., nem anyagi dolog, különösen nem nekünk magyaroknak, vesztett csaták, országrészek után... A zászló eszmei, lobogás, megfoghatatlan és mindenek feletti. Jelkép, mely életben tart, mely utunkat jelöli. Az emléktábla tárgy, egy indukáló test, mely gondolatokat indít, érzelmeket ébreszt. Az emléktábla: a zászló látványát építsük tovább magunkban, a hazánkra gondoljunk. Ezek a gondolatok, ezek az érzések, amit nehéz leírni - tudatunk legmélyén, génjeinkben vannak.-61 -
