Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)

A városszépítő

A váross^építő

A milleniumi ünnepséget Győrött 1896. május 14-én rendezték meg, s ezt az ünnepélyes alkalmat használták fel arra, hogy a városháza építését jelképesen megkezdjék. Az ünnepi szónoklatok meghallgatása után a Széchenyi térről indult az ünneplő közönség a vásártérre, ahol a korabeli sajtó szerint „ember-ember hátán tolongott... mire a menet éle odaért. A városház építésébe% szükséges téglarakások telve voltak néppel. ”

Az építési területen az első, szimbolikus kapavágást Zechmeister Károly polgármester ejtette meg. Ezt követően az egyes munkacsoportokra és munkanemekre pályázatot írtak ki. A pályázati kiírásnál és elbírálásnál fő szempont volt a helyi iparosok előnyben részesítése, a jó minőség és az előnyös költségajánlat. Az építés ütemének megfelelően összesen 26 munkanemre lehetett pályázni. A győri mesterek közül a kőművesmunkákat Schlichter Lajos vállalkozó, a kőfaragómunkát Birkmayer János, a lakatos- és kovácsoltvasmunkát Prettenhoffer Imre épület- és műlakatos, az épületasztalos- és ácsmunkát a Hets testvérek, a szobafestést Krausz Károly kapta meg. Rajtuk kívül több jeles iparos és vállalkozó vett részt a munkában: Fried Zsigmond a bádogos munkát, a Körting BE budapesti cég a központi fűtés szerelését, Oppenheimer Ignác budapesti szobrász a díszkőfaragó-munkát, Ullmann Gyula budapesti szobafestő a közgyűlési terem, az előcsarnok, a lépcsőház és a felső emeleti folyosó díszmunkáit végezte.

Hübner Jenő a végleges építési munkatervet 1896-ban készítette el, melyben felhasználta a pályanyertes munkák legjobb elemeit. A munka az építési tervek alapján 1896. október 26-án az alapozással vette kezdetét, melyet november 21-én fejeztek be. Schlichternek olyan kitűnő szakmunkások álltak rendelkezésére, akik ebben az időben sorozatban dolgoztak a széles körű szaktudást igénylő eklektikus épületeken, s a városháza építési rutinmunkát jelentett számukra. A segédmunkára pedig bőségesen akadt olcsó, megbízható munkaerő.

Érdekes módon a környék szabályozása az építkezés folyamán vetődött fel. A város közgyűlése az 1897. január 11-i ülésén hozott határozatot arról, hogy a mai Szent István útjába torkolló Aradi vértanúk útja és a Baross út járdamagasságát azonos szintre kell hozni. A Szent István útnak e két utca közötti északi részén ezentúl csak kétemeletes épületet lehet létesíteni. A városháza nyugati oldalán az épületek főpárkányzatának egy vonalba hozását rendelték el.

1897 tavaszától gyors ütemben folyt az építés, s május 13-án a közgyűlés határozatot hozott, hogy a nagytorony kőburkolatot kapjon, és sisakja a kistoronnyal együtt vörösrézből készüljön. Az év augusztusában már álltak az épület falai, s 23-án az építkezéseknél szokásos ún. bokrétaünnepélyt is megtartották. Hübner Jenő már 1897 októberében jelezte a tanácsnak, hogy a város ház épület 1898 augusztusában valószínűleg átadható lesz. Ez az előrejelzés azt mutatja, hogy a folyamatosságot, a határidőket pontosan be lehetett tartani, ami — mint az előzőekben már utaltunk rá — annak volt köszönhető, hogy olcsó és kvalifikált szakember a szükségletnek megfelelően állt rendelkezésre, s a vállalkozóknak létérdekük volt a határidőket tartó minőségi munka. A tél folyamán a budapesti Körting cég a központi fűtést szerelte. Egyéb munkák a kemény hideg miatt 1898. február 28-ig szüneteltek. Ettől kezdve az építke-Ú2-