Sáry István: „A városszépítő” - Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a megye múltjából (Győr, 2008)
A városszépítő
A váross^építő A törvényhatósági bizottság örömmel fogadta a kedvező döntést, s megállapította, hogy a Bisinger-tömeg kamataiból az év végére körülbelül 200 000 Ft fog rendelkezésre állni, s az építkezéshez esedeg még szükséges összeget annak idején biztosítani fogja. Utasították a városi tanácsot, hogy dr. Kautz Gusztáv, Szentmihályi Kálmán, Peregi Mihály, Hauzer György, Schlichter Lajos, Mihálkovits Tivadar, Kränzlein Mihály és Giffmg György bizottsági tagokkal tegyen javaslatot az új városház helyére és a szükséges helyiségekre vonatkozóan. A bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy munkájához szakértőt alkalmazzon. Az új városház ügye a városi hatóság hozzáállását illetően kedvező időben vetődött fel. 1887-től ugyanis Zechmeister Károly lett a város polgármestere, aki nagy ambícióval látott hozzá, hogy az egykor virágzó kereskedővárost kihozza a válságból. Adómentességet és egyéb kedvezményt nyújtott azoknak, akik új építkezésbe kezdtek, vagy gabonaraktáraikat lakóházakká alakították át. Olcsó és ingyenes telkekkel igyekezett segíteni az ipartelepítést, és nagyszabású városfejlesztő munkába kezdett. 1889- ben a közgyűlés határozatot hozott az úgynevezett Serfőző-dombi dűlőn új köztemető létesítésére. 1890-ban határozat született a királyi ítélőtábla építésére, melynek terveit Buresch Lipót készítette, s az építését Schlichter és Lengerer építési vállalkozók végezték. Alpár Ignác tervei alapján 1891 júniusában felépültek a mai Szent István úton az első városi bérházak, melyek olyan díszesre sikerültek, hogy a szomszédságukban épülő ítélőtábla terveit módosítani kellett. 1890-ben Alpár Ignác gyalogsági laktanya tervezésére kapott megbízást. A 90-es évek elején a vásártér egy részén (Szerit István útja) impozáns épületekkel egy modern nagyváros képe kezdett kibontakozni. A tervekbe beleillett, majd központi kérdéssé vált egy új, az igényeket kielégítő, ugyanakkor a város nagyságát is szimbolizáló városház építése. A városházépítő bizottság a tanács teljes támogatásával kezdhetett az érdemi munkához. Szakértőként a késő eklektika jeles képviselőjét, a történelmi formaelemeket szabadon kezelő Alpár Ignácot kérték fel, s vele együtt keresték az építésre legalkalmasabb helyet. Városházépítés helyenként három területet vizsgáltak meg: a mai Köztársaság tere, a Szent István útnak a Baross út és az Aradi vértanuk útja közötti utcavonalától délre eső szakaszát, valamint a Dunakapu teret. Beépítésre legalkalmasabbnak az úgynevezett vásárteret találták, melyen ekkor már állt a városi bérház, az ítélőtábla, s most volt építés alatt a vasutat átívelő közúti híd. A kiválasztott helyen 1190 négyszögöl telekigényt támasztottak, ahol 2192 négyzetméteren épülne fel a város felé néző homlokzattal, toronnyal és két oldalszárnnyal az új városháza. Alpár Ignác a számba vett három építési területhez főhomlokzati és alapraj zterveket, valamint költségvetést készített, melyek figyelembevétele után az építési és berendezési költségeket 350 000 Ft-ban állapították meg. A városi közgyűlés 1892. december 30-án 39 szavazattal 37 ellenében döntött a vásártéri terv mellett. A szavazati arány jól mutatja, hogy a kereskedelemben érdekelt törvényhatósági bizottsági tagok ellenezték a vásártér igénybevételét.-29-
