Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A Dunántúli Nemzeti Tanács

vására a váci forradalmi tanács igazolta, szabadon engedték.) Somogyvári még ekkor sem nyugodott bele vereségébe: megfogyatkozott híveivel átment a kamaraszínházba, hogy a maga oldalára állítsa az ott tárgyaló küldötteket, de egy katonai egység elől ismét menekülni volt kénytelen, és ekkor már elhagyta a várost.

167 A kamaraszínházban időközben a megyék delegáltjai kezdtek beszámolni eredményeikről, követeléseikről, problémáikról. Amikor megérkezett a hír, hogy sikerült rendet teremteni, viszszamentek a városházára. Este nyolc órakor mintegy hatszáz küldött kezdte meg az érdemi tanácskozást. A konferencián a dunántúli megyéken kívül Csepel és Szeged, valamint BácsKiskun és Borsod-Abaúj-Zemplén megye (ténylegesen Miskolc, onnan is az egyetem diákparlamentje) képviseltette magát. Szabó György megnyitója után Szigethy Attila tartott győzelmi beszédet. Aztán a küldöttek ismét beszámoltak a helyi eseményekről, felolvasták az általános követelésekkel zömmel megegyező pontjaikat. Ezen az ülésen is felmerült egy ellenkormány felállításának követelése, amit Szigethy határozottan visszautasított, azt kérve, hogy a gyűlés szavazzon teljes bizalmat a kormánynak. A küldöttek csak feltételesen ismerték el a kormányt, személyi változásokat követeltek: Justus Pál, Kovács Béla és Maiéter Pál bevonását.

168 A követelések legfőbb célja a kormány valóban koalícióssá tétele volt, ami éppen aznap történt meg, de arról talán nem értesültek a küldöttek (Kovács Béla pedig már október 27-e óta földművelési miniszter volt). A kormány elismertetésében nagy szerepet játszott, hogy Török István tisztázta Nagy Imrét a legfontosabb vádak alól, egyben arról is beszámolt, hogy a budapesti szabadságharcosok is elfogadják őt, és tárgyalnak a kormánnyal.

169 Az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság küldötte ugyancsak a kormány elismerésének szükségessége mellett érvelt, három pontban foglalva össze a legfontosabb követelményeket: szovjet csapatok kivonása, szabad választások, semlegesség.

170 Hosszú vita után megállapodtak, hogy a szovjet csapatok kivonásáig, illetve amíg a kormány nem váltja be ígéreteit, nem veszik fel a munkát. (Szigethy mindvégig a munka felvétele mellett érvelt, de kisebbségben maradt.) A sztrájkkal kapcsolatban különösen a bányászküldöttek képviseltek radikális álláspontot.

171 Állást foglaltak a többpártrendszer visszaállítása mellett, de a nemzeti egység védelmében javasolták a pártok szervezésének elhalasztását. Az egykori koalíciós pártok mellett a Demokrata Néppárt újjáalakítását is engedélyezni javasolták (a párt Győrött újjá is alakult). Mivel a parttalan hozzászólások veszélyeztették az érdemi munkát, a székesfehérvári küldöttek javaslatára szűkebb bizottságot alakítottak, amely különvonult a kis tanácsterembe. Ülését korelnökként az egyik tatai küldött, Mészáros Gábor vezette. A különbizottság által összeállított határozati javaslatot fél tízkor a nagygyűlés elé tárták, amit az egyhangúlag elfogadott.

172 Ez kimondta a Dunántúli Nemzeti Tanács (DNT) megalakítását. A tanács székhelye Győr, elnöke Szigethy Attila lett. Az elnökség ekkor még zömmel győriekből állt (Szabó György, Szigethy Attila, Krecz Géza őrnagy és Germán László), de bekerültek veszprémiek is: Szöllősy Pál ügyvéd és Horváth Tibor vegyészmérnök.

173 A megyéket négy-négy, a városokat két-két, a bányavidékeket összesen négy fő képviselte. Közülük többen Győrben maradtak. Hasonló regionális testület létrehozását javasolták a gyűlésen Borsodot képviselő Darin Sándornak. Megalakították a DNT különböző szakbizottságait, így a sajtóbizottságot, valamint a katonai bizottságot, amelynek vezetésére - miután Moór ezredes nem vállalta - ideiglenesen Krecz őrnagyot kér-