Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.
A Dunántúli Nemzeti Tanács
A Krecz őrnagy vezetésével alakult katonai tanács fő feladata a dunántúli honvéd alakulatok összefogása volt. A hadsereg regionális centralizációját indokolta a határ fokozott védelmének szüksége (egyszerre akarták megakadályozni a kommunista funkcionáriusok kimenekülését és az emigránsok bejövetelét, ami egy esetleges jobboldali restauráció táborát erősíthette volna), valamint a fegyelem megingása, különös tekintettel a sorállomány szétszéledésére. Célszerűnek tűnt a honvédség magas szintű forradalmi vezetés alá vonása azért is, mert a helyi forradalmi szervek számos helyen igyekeztek fennhatóságuk alá vonni a fegyveres testületek között a honvédséget is, az ilyen kísérletek sikere pedig szétzilálta volna a katonaság vezetését, összekuszálta volna a hatásköröket. A katonai vezetés egységének megőrzése pedig egy esetleges szovjet támadással szemben is szükséges volt, miközben a tisztikar politikai ellenőrzésére is alkalmas fórumnak tűnt a DNT katonai bizottsága. (Már a dunántúli konferencián is több támadás érte a „moszkovitának" nevezett tisztikart, és nem is minden esetben alaptalanul.) Október 30-án több katonai alakulat (pápai hadosztály, sárbogárdi gépkocsizó alakulat, győri lövészezred) csatlakozott a DNT-hez, a folyamat másnap folytatódott, október 31-én délelőtt például a 6. hadtest parancsnoksága határozott úgy, hogy magára nézve kötelezőnek tekinti a DNT döntéseit. 178 Győrött komolyan gondolták a katonai felkészülést egy újabb szovjet támadás elhárítására: október 31-én nemcsak szemrevételezni akarták az alakulatokat, hanem a katonai bizottság utasítására a Győr városi és járási hadkiegészítő parancsnokság megkezdte a lövészezred feltöltését annak ellenére, hogy a Honvédelmi Minisztériumból utasítás érkezett, hogy további intézkedésig senkit nem szabad katonai szolgálatra behívni. 179 A Budapestről visszatért küldöttség a DNT október 31-én megtartott első ülésén beszámolt tárgyalásairól. Elmondták, hogy a barátságos légkörben folytatott megbeszélésen sikerült tisztázni a félreértéseket: Nagy Imre kijelentette, hogy nem volt része a statárium elrendelésében és a szovjet csapatok behívásában, Szigethyék pedig, hogy nem tervezik ellenkormány alakítását, noha Marx Gyula felvetette, hogy Nagy helyett szívesebben látná Kovács Bélát a kormány élén. Nagy Imre igen magabiztosan válaszolt, kijelentve, nem érzi úgy, hogy az emberek nem bíznak benne, ha azonban ennek az ellenkezője bebizonyosodna, akkor lemond tisztségéről, de, tette hozzá, akkor is, ha nem tudja elérni, hogy szabad választásokat tartsanak Magyarországon. Kijelentette, hogy a kormány egyre inkább ura a helyzetnek, képes arra, hogy kivezesse az országot a katasztrófából. Szigethy tájékoztatta Nagy Imrét a DNT céljairól, szervezetéről, és támogatásáról biztosította a miniszterelnököt. Szigethy beszámolója szerint Nagy tárcát kínált neki a kormányban, ő azonban nem fogadta el, inkább a parasztpárt újjászervezésében kívánt feladatot vállalni. 180 A küldöttek szerint Nagy Imre nem képviselt határozott álláspontot a sztrájk kérdésében, ennek hatására Szigethy is feladta korábbi határozott sztrájkellenes álláspontját. 181 (Sza-
