Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
bensőséggel játszott Lendvayné.631 Komlóssy632 igen derék. Fischer volt itt, nem talált honn, mint hasonlag Halbritter is, kit Budán felkeresvén, megtudtuk, hogy a Szép Pásztoménál633 lakik. Bajzáthné sem lelt honn. 6- án. Délután Bajzáthnét nem leltük honn. Este ismét Étit magunkkal vittük Erkel eredeti operájába: Báthory Máriába. Amily elégedett voltam a múltkor Felbérrel,634 annyira találám, hogy ö mai nehéz szerepének még csak árnyékát sem varázsolhatja elő. Erkel635 szerencsétlen egy tenor. Joób636 csinosan, noha gyengén énekelt. Conti áriáját gyönyörűen éneklé. Mátrayt láttam ma s Liszthez igen hasonló urat még. 7- én. Ismét leckét vettem, ma nem eresztettek el, ott ebédeltünk. Délután Városligetbe kocsiztunk. Az estét anyám Eszterrel Jankovichnénál parthie-val töltötték; mi zongoráztunk, énekeltünk, s mire Lovászné visszahúzta magát, Rudi költeményit olvasám fel Étinek, ki nemegyszer igen észtelinek találá azokat, s meg nem foghatá, hogy ily gyengéd nyilatkozások után még egyre hideg maradhatok! Az inassal anyámért mentem aztán, s evvel hazaindulván, az Úri utcát nem hasíthattuk ketté, oly sürü volt az ifjak tömege, mely a kávéház elejébe gyűlt. Kérdeztük. Wesselényinek fáklyás menetű éji zenét hoznak. A Párizsi utcán a Váciba kanyarodván, csak igy érhettünk haza. Estebéd után csak egyszerre közeledik a zajgó sereg. Ablakunk előtt vonultak el, tán száz fáklya vitetett, nemzeti ruhás ifjak által. Elöl a katonai zenekar, hátul nagy tömeg. Nemsokára éljenek hasíták a léget. Anyám kiment, s én a zajgó vér legerősebb felindultával mentem fel-alá, majd tartottam magam, hogy az óriási öröm súlya alatt össze ne roskadjak. Visszatérve honába Miklósunk! Visszatérve az emberek legnemesebbje, s ily fényesen, ily méltánylással fogadtatva! Érzem, ha e kihamvadt szív érezni tudna még, égni, a szerelem hő lángjával, ő volt az, ki az alvó szikrát lobbanására tudná varázsolni, ő az, kit kimondhatatlanul s egész odaadással szeretni tudnék! De a tiszta öröm lecsepegő könnyeivel a keserűségé vegyültek. Ki tudja, kezéhez vevé-e azon sorokat?637 S ki tudja, nem jött-e már nejé-631 Hivatal Anikó, idősebb Lendvay Mártonné (1814—1891), a korszak ünnepelt színésznője. 632 Komlóssy Ferenc (1797-1860), országosan ismert színigazgató, színész. 633 A budai Szép Juhászné fogadó. 634 Felbér Mária (???—1892), a korszak ünnepelt szopránja. 635 Erkel József (1813-1859), a korszak ünnepelt tenoristája, Erkel Ferenc testvére. 636 Joób Zsigmond (???—1847), a korszak ünnepelt tenoristája. 637 Etelka hozzá írt levelét. 115
