Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Márfí Attila: A prostitúció szabályozása Pécsett a dualizmus éveiben
találnak. S ez volt a legnehezebb feladat, ahogy ezt a város rendőrfőkapitányának sorai is bizonyítják, akit az új negyed helyének kijelölésével megbíztak: „Utczát kéjelmi bordélyházak részére - az nem volna nehéz, de azt keresztül vinni, olyképp, hogy magánérdekek sértve ne legyenek képtelenség.”22 Ugyanis a bordélyt üzemeltetők a Majláth, illetve a Czindery utcába szerettek volna áttelepülni. A Majláth utca két forgalmas utcát a Siklósi és Indóház utcákat kötötte össze, ezért a város vezetése nem fogadta el a tervezetet. Ráadásul a környék lakói is felháborodtak a hír hallatára. A hivatalos indoklás szerint viszont az egykori országbíróról elnevezett utcában nem szabad bordélyokat nyitni kegyeleti okok miatt. Ez persze jó alkalom volt arra, hogy az egyik bordélytulajdonos a következőképpen vágjon vissza: „Ha pedig ezen érv, hogy az utczának Majláth a neve is, csakugyan ok arra. hogy elholt és megdícsőiilt Nagyjaink emlékén sérelem esik, akkor nem tudom mit fog néhai Vörösmarthy, Bajza, Csengeri, Kazinczy, Vasváry, sőt a híres vasminiszter Baross Gábor és még annyi, ahhoz szollani, hogy a finnyás ízlésű fővárosunk ezen utczákban hasontermészetű házakat megtűrnek?” Indulatokban tehát nem volt hiány, s a vita évekig elhúzódott, a helyi sajtót is bevonva, ugyanakkor a bordélytulajdonosoknak megannyi lehetőséget felvetve, mígnem 1905. december végén végleg felszámolták a Kígyó utcai bordélyokat.24 Pár hónappal azonban a hírhedt negyed megszűnte után komoly aggodalmak merültek fel a hivatali szervek és a lakosság részéről is. Ugyanis a bordélyoktól megfosztott prostituáltak és holdudvara a város különböző, gyakran a leglátogatottabb pontjain bukkantak fel. Ráadásul a prostitúció ilyen megjelenése nagyobb felháborodást szült, mint régebben, s abszolút kezelhetetlenné vált a hatóság részéről. A város közegészségügyi bizottsága pedig 1906. júniusában egyenesen azt jelentette a polgármesternek: „...miután a bordélyrendszer megszűnt a Kígyó utcában, most tisztán és egyedül az utczára szorítkozik, amelyet pedig a személyes szabadság korlátozása nélkül ellenőrizni lehetetlen, mivel a bujakoros bántalmak rohamosan szaporodnak, ennélfogva indítványozzuk a bordélyházi rendszer visszaállítását.”25 Végül is a város vezetése úgy döntött, hogy Pécs különböző pontjain ad ki türelmi engedélyt bordélyok tartására. Azaz a decentralizált rendszer mellett voksoltak. Ezért először a Majláth utcában rövid ideig üzemelt egy bordély „hat leánnyal”, ami később áttelepült az akkor iparnegyednek számító Czindery utcába. Terveztek egy nyilvánosházat ennek jegyében az úgynevezett Vasfürdőben, s új fent a Kígyó utcában is, de a Czindery utcai bordély tűnt akkor a legelfogadhatóbb alternatívának.25 Igazából nem tudták kezelni a jelenséget, s csak félmegoldásokat találtak erre az erőnfelüli kihívásra. Pécs városában, bár megpróbálták a dualizmus éveiben szabályozni, keretek közé szorítani a prostitúciót, s eredményeket is értek el, mégsem mondhatták el, hogy megnyug-12 BML. Pvt. ir. 4497./1912. ,24 232 /1900./ 25 BML. Pvt. ir. 4497./1912. /6763., 1906. 21 BML. Pvt. kgy. jkv. 61./1905. 23 BML. Pvt. ir. 4497./1912./14 078./1906./ Pécsi Közlöny 1906. január 13. A napi lap közlése szerint Czierer Elek tiszti főorvos közegészségi jelentésében az alábbi adatokkal támasztotta alá a bordélyházak hiányát:” „A nyilvános nőket rendes orvosi vizsgálatnak vetették alá, 27 közül 2 találtatott betegnek 16 letartóztatott kóbor leány közül 12 fertőzöttnek találtatott.” 26 BML. Pvt. ir. 4497./1912./4712./1911./ 123
