Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
6. Bizonytalan hetek
Csornán több szovjet harckocsi vonult keresztül Sopron felé. Egy 1954-től itt szolgáló kiskatona emlékei szerint november 5-én 6-8 szovjet tank érkezett a laktanyához, és a lövegcsövüket az épület felé fordították. A határőröknek teljes fegyverzetben le kellett menni az alakulótérre, és ott két szovjet őrnagy és egy szovjet százados szólt a hivatásos állományhoz. Elmondták, hogy nem oszlatják fel a laktanyát, de a határőrségnek a felsőbb utasításokat kell követni. Nagyjából fél óra múlva a tankok és a szovjet katonák távoztak a laktanyából A bizalmatlan szovjetek nem kértek segítséget a magyar határőröktől, saját térképeik alapján tájékozódtak.474 A laktanya polgári alkalmazottjának visszaemlékezése szerint délután három óra körül négy szovjet páncélos érkezett, és a laktanya minden épületére ráfordítottak egy-egy lövegcsövet. A harckocsik előtt piros zászlóval álló szovjet katonák várták a tűzparancsot, parancsnokuk a magyar tiszteket az udvaron lefegyvereztette.475 A laktanyában dolgozó villanyszerelő a jelenet hatására azonnal elhagyta az országot.476 A szovjetek néhány magyar tiszttel megjelentek a községi Nemzeti Tanács főhadiszállásán és elvitték az összeszedett fegyvereket. A tolmácsolást Szűcs őrnagy végezte. A politikai irányításba nem avatkoztak be, csupán egy magyar tiszt heveskedett, aki még Székely likvidálását is felajánlotta a szovjeteknek.477 A község lakói között nagy volt az ijedtség, amikor megérkeztek a szovjet katonák. A főtér mind a négy oldalán megállt egy-egy tank. Az ottlakók egyike szerint „ha most valaki csak egy papírzacskót durrantana el, ezek a tankok lehet, hogy azonnal elsülnének”.478 Néhány tank a községben maradt, elfoglalva a stratégiailag legfontosabb helyeket. A mai 56-os emlékműnél, a gimnázium sarkán, a temetőnél és a határban állt egy-egy harckocsi.479 A Vörös Hadsereg katonáinak a magyar helyzetről aligha volt átfogó képük, mivel Csornán is a Szuezi-csatornát480 keresték. A katonákkal többen, így a fiúiskola tanára, Alpár József is beszélgetést kezdeményezett. A gyerekek barátkozni próbáltak velük, zsíros kenyeret és almát vittek nekik. A szovjet csapatok Csornát vélhetően nem tekintették kiemelt célpontnak, a határőrséget is csak rövid időre szállták meg. Kiengedték a börtönből a fogvatartott államvédelmiseket és Hajtó párttitkárt. Ekkor és itt került sor a csornai forradalom legerőszakosabb jelenetére. Aznap délelőtt Pintér József határőr őrnagy, a felderítő alosztály vezetője meglátogatta a fogvatartottakat, eközben többször rálőtt Bokán József és Kuti István nemzetőr.481 A támadás célja máig nem tisztázódott. A sajtó szerint Bokán és Kuti, mint őrök, a párttitkár kiszabadítását akarták megakadályozni, más vélemény szerint Bokán és Kuti végezni akart 474 Jakus János (1930) visszaemlékezése, 2011. május 9. 475 Márkus István (1932) visszaemlékezése, 2006. október 28. 476 A névtelen kisemberek előtt hajtsunk fejet. In: Kisalföld, 2006. szeptember 20., ill. „Bátyámról szólt Márkus István története”. In: Kisalföld, 2006. október 16. 477 Székely Sándor visszaemlékezése, 2002. 478 Demjén Mihályné (sz. Porcz Márta, 1945) visszaemlékezése, 2011. április 28. 479 Antal Árpád (1946) visszaemlékezése, 2011. június 22. 480 A magyar forradalommal egy időben robbant ki a szuezi válság is. Október 29-én Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael megtámadta Egyiptomot. A Szovjetunió nyíltan megfenyegette a támadókat, akik akciójával az USA sem értett egyet. Az egyiptomi elnök, Gamal Abdel Nasszer ezután a Szovjetunióval lépett szorosabb együttműködésre. 481 ÁBTL 3.1.5. 0-18810/2. 37. p. és 286.p. 88
