Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Áldozó István: A Weisz Manfréd Művek lőszerszállítási ügyletei a Kuomintang Kínával 1937-1939
Áldozó István A WEISZ MANFRÉD MŰVEK LŐSZERSZÁLLÍTÁSI ÜGYLETEI A KUOMINTANG KÍNÁVAL (1937 1939) Kína helyzete a második világháború előtt Kína napjainkban a világgazdaság egyik meghatározó hatalma, az éves nemzeti jövedelmet tekintve 2010-ben már a második helyet foglalta el az Amerikai Egyesült Államok mögött. A nagy multinacionális vállalatok egymással versenyeznek, hogy bejussanak a „kínai különleges gazdasági övezetbe”. A nemzetközi cégek elsősorban az olcsó munkaerő miatt települnek a távol-keleti országba, ám egyre jobban számíthatnak a belső piaci kereslet növekedésére is. A második világháború előtti időszakban azonban Kína még periférikus ország volt: ipara nem tudta ellátni a mezőgazdaságot korszerűbb gépekkel, s a hadsereg felfegyverzéséhez sem tudott hozzájárulni. Pedig a modernizálódás útján 1921-ben elinduló országot külső fenyegetés érte: 1931. szeptember 18-án ugyanis a japán hadsereg Mandzsúria megszerzése céljából támadást indított Kína ellen. A gyors japán sikert átmenetileg nyugalmasabb időszak követte, 1937 júliusában azonban újabb fegyveres összetűzés alakult ki a két ország között. A korszerűbb fegyverekkel ellátott japán csapatok a háború kezdetén gyors sikereket értek el, 1937. július 28-án Peking is japán kézre került. Kínának gyalogsági és tüzérségi fegyverekre volt szüksége, ezért diplomatáik hadianyag-beszerző körútra indultak. Számomra is a meglepetés erejével hatott, hogy az 1936 óta Japánnal szövetséges viszonyban álló Németország is küldött katonai tanácsadókat a Kuomintang Kínába. Az anyagbeszerzésre koncentráló kínai diplomaták azonban a legtöbb segítséget Franciaországtól, a Szovjetuniótól és az Amerikai Egyesült Államoktól remélhették, bár Belgium, Magyarország és más középeurópai országok is kivették részüket Kína hadianyag ellátásából. A magyar-kínai együttműködés lehetőségei a II. világháború előtt Magyarország és Kína között csak 1949-ben létesült diplomáciai kapcsolat, az azt megelőző időszakban a diplomáciai és gazdasági érintkezést más európai országok, főképp Ausztria és Németország, közvetlen a második világháború előtt pedig Anglia és Franciaország kínai nagykövetségén és konzulátusain keresztül bonyolították. A hivatalos kapcsolatok hiánya ellenére a magyar cégek többször keresték a kínai üzleti körökkel való együttműködés lehetőségét, ám a csepeli Weisz Manfréd Műveken és a MÁVAG diósgyőri gyárán kívül ez másoknak nem nagyon sikerült. A távol-keleti országokkal és üzletemberekkel való együttműködésben a személyes ismeretségnek, s az ismerősök közvetítő tevékenységének különösen fontos szerepe volt. A fegyverszállítási ügylet egyik érdekessége, hogy azt a Japánnal szövetséges Németország segített tető alá hozni, abban az időszakban, amikor a japánok már háborúban álltak Kínával. 153
