Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)

Áldozó István: Kísérlet az önálló repülőgép-szerelvény gyártás megteremtésére

magyar forgattyústengely gyártás kiépítéséig még szállítják a repülőgépek egyik legfontosabb alkatrészeit, később azonban ezeket Magyarországon kellett előállítani. A magyar-német államközi szerződés arról is szólt, hogy a főtengelyeket a WM-nek és a MÁVAG-nak kell előállítania. A terv teljesítésére a MA VÁG a diósgyőri gyárát szemelte ki. A megállapodás szerint Diósgyőrben 1942. márciusában már havi 25 darab, áprilisban havi 75 darab főtengelyt kellett előállítani, majd a kapacitás hónapról-hónapra való növelése révén 1942. decemberére el kellett érni a 250 darabos teljesítményt. Bár a MÁVAG IMI hitellel szerette volna a budapesti gyárát is alkalmassá tenni főtengelyek előállítására, ez az amúgy is szűkös gazdasági lehetőségek, valamint a kapacitás hiánya miatt nem volt kivitelezhető.9 A gyártásnál eleinte műszaki problémák merültek fel, ezért az 1942. augusztus 12-i megbeszéléseken felvetődött, hogy a MÁVAG-nak a főtengelyeket eredetileg gyártó wasseralfingeni gyárba nyolcszáz szakmunkást kellene küldenie.10 A forgattyús tengelyek gyártásában egyébként a későbbiek során is problémák merültek fel: 1943. október 13-án például a HM 17/b osztályánál tartott értekezleten kiderült, hogy a diósgyőri gyárnak akkoriban nem volt megrendelése. A beszámoló szerint akkor a gyár akkor havi 60 darab tengely gyártását és megmunkálását tudta elvégezni, tehát a gyártási terveknek csak körülbelül egynegyed részét teljesítették.11 A Honvédelmi Minisztérium 1942. október 17-én az Alfred Tévés Gép-és Szerelvénygyárral tárgyalt a DB 605-ös motorokba beszerelendő hűtött szárú kipufogószelep gyártásáról. A kivitelezésre a hadvezetés a Weisz Manfréd Műveket szemelte ki.12 A kipufogó szelepek gyártása a magyar motorgyártási programnak egy másik problematikus területe volt. A Weisz Manfréd Müvek ugyan közmegelégedést váltott ki a szelepek gyártásában, a havi 3 ezres maximális kapacitás azonban sehogy sem fedezte a szükségleteket. Az 1944. júliusi jelentésekből például kiderült, hogy a Weisz Manfréd Művek még az év elején 37245 darab kipufogó szelepet rendelt meg Németországból, ebből azonban csak 32800 érkezett meg, s belőle is 4889 kiégett. A csepeli gyár azonban a súlyos helyzeten nem tudott érdemben segíteni, hiszen csak havi 3256 darabot tudtak elkészíteni. A szívó-és kipufogó szelepek beszerzése ezért zömében Németországból történt. A magyar hadiipar egyik legnagyobb szelepszállítója a Bayerisches Leichtmetall Werk müncheni cége volt, akik nyers-és megmunkált motorszelepek szállítására is vállalkoztak Abt István műszaki nagykereskedő cégén keresztül. A szállítások 1943-ban még rendszeresek voltak, 1944-től azonban már több problémával is szembesülni kellett. A német cég ugyanis a két állam közötti megállapodás ellenére duplájára emelte a szelepek árait, emellett a szállításokban is voltak fennakadások.13

A segédberendezések gyártásában az egyik legnagyobb horderejű munka az Ikams gyár vállalkozása lett volna, hogy a hazánkban készített DB 605-ös motorokhoz ők gyártanák a hűtőberendezéseket. A méltán híres gyár mérnökei 1942. decemberében a Süddeutsche Kühlerfabrik Stuttgart-Feuerbach-i gyárában voltak üzemlátogatáson, hogy tanulmányozzák a hűtőberendezés előállításának módszerét. A magyar szakembereket azonban nagyon barátságtalanul fogadták: csak az Me 109-hez szükséges gyártási eljárást mutatták be, s a magyarok által készített jegyzeteket a látogatás végén elkobozták. A német cég némi huzavona után 1943. augusztusában nyilatkozott, hogy a hűtőberendezések szállítását továbbra is vállalja, így szükségtelen a hűtőgyár Magyarországon történő meghonosítása. A magyar hadvezetés szerint viszont kifizetődő lett volna a gyártás megvalósítása, azt ugyanis csekély üzembővítéssel és néhány szerszámgép beszerzésével meg lehetett volna oldani.14 A hadvezetés az üzemanyag szivattyúk gyártásának Magyarországon történő megvalósítását már kezdettől fogva lehetségesnek tartotta. Az úgynevezett Grätzin ZD 500 E szivattyú gyártására a Csonka és a Gamma gépgyárakat szemelték ki. A Csonka János Gépgyár már 1941.

124