Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
I. rész. Bevonulás
létszámot, letisztelgett és elment. Nekünk meg a törzsőrmester azt mondta, hogy mindenki keressen magának olyan helyet, ahol nem ázik. Sok választás nem volt, bementünk az istállóba. Csodálkoztunk, mert a falak másfél méter magasan fehér csempével voltak kirakva. Minden ló külön kagylóból ette a zabot. Az istállóplatz márványlapokkal volt kirakva piros-fehér-zöld színnel. Az istállóőr a lovak alól azonnal eltávolította a trágyát, mikor a ló ürített. A platzon egy szál szalma nem volt. Mi csak néztünk, mivel abban az időben soknak nem volt olyan lakása, mint amilyenek ezek az istállók voltak. Délután négy órakor megjött a vezérkar, Lamos László főhadnagy és még néhány tiszt. Minket is felsorakoztattak és a főhadnagy felszólított bennünket, hogy lépjenek ki a polgár gyerekek, tizenketten voltak. Majd utána következtek a kovácsok, azok is voltak, ha jól emlékszem 17-en vagy 18-an. Minden szakasz egyenlő arányban kapott a polgárgyerekekből és a kovácsokból is. Azután következtek a karpaszományosok. Ezekből is minden szakasz kapott kettőt. Ezek érettségizett fiatalok voltak, belőlük lettek a tartalékos tisztek. Voltak közülük, akik bezupáltak és még valamilyen tanfolyamot elvégeztek, akár századosig mehettek. Azután már törzstiszti iskolát kellet végezni. Mikor őket is elosztották, ránk került a sor. Mindig a főhadnagy választott először. Nem tudom miért, a főhadnagy engem választott elsőként, azután jöttek a többiek, amíg az utolsó ember el nem fogyott. Elosztás után minden szakasz felment a körzetébe egy tizedes vezetésével. Minket Széles Lajos tizedes vezetett. A földszinten volt a körletünk egy nagyszobával meg egy kisszobával. A nagyszobában volt az elosztás. Minden rajba egyformán osztották az újoncokat. Én a második rajba kerültem, Gróf Mihály tizedes volt a rajparancsnok. Vértesszőlősi gyerek volt, sváb, de nagyon rendes. Az elosztás után, fogtuk a csomagot és tizenketten átmentünk a kisszobába, tizennyolcán voltunk az öreg huszárokkal együtt. Amíg mi elrendeztük a holminkat, az első szakasz elment a raktárba felszerelni. Mi voltunk az utolsók, mert mi a harmadik szakaszban voltunk. Mire megkaptuk a felszerelést, addigra már este 8 óra lett. A raktár előtt két sorban felsorakoztunk, leterítették a tábori takarót azután arra szórták az összes holmit. Négy öltöny ruhát kaptunk, két köpenyt meg egy mentét. Egy egész kupac ruha meg szíjazat, csizma meg egy pár bakancs hevert a takarón. A mellettem lévő újonc, Draxler Jancsi azt kérdezte, tizedes úr ez mind kell? Meg fogja látni, hogy még kevés is lesz — mondja a tizedes. Mikor a felszerelés megvolt, felmentünk a szobába, ott azután összecseréltük a ruhánkat és felöltöztünk. Mire mindennel végeztünk bizony már este félkilenc volt. Mindenki el volt fáradva. Akkor mentünk vacsorázni, finom kolbászos lecsó volt a vacsora. Utána az öreghuszárok megmutatták, hogyan kell a ruhát a polcra hajtani, és az ágyat is megcsinálni, mert másnap már kezdődött a kiképzés. 12
