Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)

Hof Hauberg, a drót nélküli fogolytábor

haza. Két hadapród jelentkezett: Ungcsertészi Tibor és Maur Jóska. Tibor ungvári volt, tehát neki jelentkezni kellett. Jóska Békéscsabáról vonult be, de tudott szlovákul és úgy gondolta, hogy Kárpátalján keresztül talán hamarabb hazajuthat. Kívántam, hogy sikerüljön neki. Levelet írtam feleségemnek, ők pedig megígérték, hogy azt eljuttatják hozzá. Szomorúan búcsúztam tőlük, mert most már egyedül maradtam a hadapródok közül a századnál.

Augusztus elején elhagytuk Hof Hauberget, mert szükség volt az istállókra. Nem mentünk messze, csak kétszáz méterrel nyugatra a tengerpart felé Wesselburener Koog nevű kis faluba. Három tanyán helyezték el a századunkat, természetesen istállókban és padlásokon. A költözés nagy zűrzavarral járt, mert több egymásnak ellentmondó parancsot kaptunk. Egyedül kínlódtam a munkával, mert a századparancsnokom beteg volt. Végre sok futkosás után sikerült mindent elintézni. A hadnagy úrral a polgármesternél kaptunk egy ócska szobát a padláson. Csupasz, koszos, poros falak, két rozzant, öreg ágy, agyonhasznált takaró az egész berendezés, amihez még hozzátartozik a milliónyi légy és szúnyog. A házigazdánk különben nagyon rendes ember, főként azért, mert szépen, érthetően beszél németül.

Eseménytelenül múlik az idő, bár ólomlábakon jár és mégis már augusztus van. Az időjárás itt most olyan, mint nálunk október közepén, fúj a szél, zuhog az eső, hűvös a levegő, pedig még nyár van, hisz a búzát és a zabot most aratják.

A rémhírek egymást kergetik, szinte versenyeznek egymással, hogy melyik mondjon jobb, reménykeltőbb hírt. A valóságban minden marad a régiben, mi meg maradunk a fogságban. Most egy új rémhír terjedt el: „Negyven napra beszüntették a német hadifoglyok leszerelését és elbocsátását, mert minden szállítóeszközt az idegen nációk hazaszállítására használnak fel."- Sajnos, ebből mi semmit nem tapasztalunk.

Mióta új helyünket elfoglaltuk Wesselburener Koogban, szinte eseménytelenül múlnak a napok, de mintha hosszabbak lennének, mint Hof Haubergben voltak. Szerencsére a házigazdánk rádióját hallgathatjuk, így a világ folyásáról van valami halvány sejtelmünk. Magyarországról olyan kevés a hír, mintha ott nem is lenne élet. Levelet nem lehet írni, postát, illetve vöröskeresztes lapot nem kapunk.

28