Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 28/2006 (Győr, 2006)

GYŐR MÚLTJA - Szabó Róbert: Szabó Jenő, a Hajtóműgyár Munkástanácsának titkára emlékezik

odafutottak a kocsihoz - köztük volt egy lány is - és szemlátomást fegyvert akartak szerezni. Ebben a pillanatban lövések dördültek el. Hogy az ablakból, vagy az ajtóból szóltak a fegyverek, azt oldalról nem tudtam megállapítani. Szerintem sorozatlövések voltak géppisztolyból. Nagy riadalom támadt. A lövések megszűnésével, néhány bátor ember a sebesültekhez lépett, hogy segítsen. Ekkor derült ki, hogy a lány meghalt. A mentők hamar megérkeztek, összeszedték a sebesülteket és elszállították. A börtön védelmére kirendelt ávósok kegyetlenségét, mindeme elszántságát látva mi is jónak láttuk elhagyni a környéket, hazamentünk.

3 Október 26-án az üzem arculata teljesen megváltozott, a gépek álltak, az emberek át sem öltöztek, nagyobb csoportokban tárgyalták a véres eseményeket. Feszültség vibrált a levegőben, érezhető volt, hogy ma Győrött történni fog valami. A beszélgetők mindenfajta szervezés nélkül végül összegyűltek a szereidében. Itt szokták az összevont gyári értekezleteket tartani. Fél nyolc felé a Hajtóműgyár összes dolgozója a szereidében volt. Mindenki várt valamire. Ekkor Cseri István, a párt csúcstitkára fellépett az egyik esztergapad mellett lévő asztal tetejére és onnan szólt a dolgozókhoz. Cseri három hónapja került a Hajtóműgyárba a városi pártbizottság kádereként. Elődjével, Horváth Ferenccel korábban egy csoportban dolgoztam a központi szerszámban, ő is szerszámlakatos volt. Bringásnak hívtuk, párttitkári működésének maga vetett véget, saját kérésére áthelyezték a Célgépgyárba műszaki beosztásba. Cserivel később is kell foglalkoznom, mert döntő szerepe volt abban, hogy 1957 nyarán a Hajtóműgyár Munkástanácsa jelentős tagjait letartóztatták és elhurcolták. Cseri a dolgozókhoz intézett beszédében szinte megismételte Gerő Ernő október 23-án elmondott rádióbeszédét. O is csőcseléknek nevezte a budapesti tüntetőket és forradalmárokat, szerinte a karhatalom rövidesen leveri a lázadókat. Felszólította az embereket, hogy mindenki menjen a munkahelyére és vegye fel a munkát. Szónoklata abban a felizzott hangulatban olajat öntött a tűzre. Szavait olyan hangos nemtetszés fogadta, hogy kénytelen volt a munkások haragja elől sietve eltávozni és visszavonulni a pártirodába. A tömegből pedig egyre többen kiabálták, hogy vonuljunk ki. Ennek hatására a munkások megindultak a kijárat felé. Ennek nem lesz jó vége, gondoltam. Mentő ötlet jutott eszembe. A következő pillanatban jó hangosan megszólaltam és a következő javaslatot tettem: Szaktársak! Munkatársak! Ne vonuljunk ki fejetlenül, szervezetlenül, mert ebből csak baj származhat. Javaslom, hogy minden üzemrész menjen a munkaterületére és válasszon egy-egy küldöttet, akik a továbbiakban képviselni fogják a gyár dolgozóit. Választás után minden küldött jöjjön fel az irodába és a vállalatvezetéssel közösen döntsék el a teendőket. Fogalmazzuk meg szervezett keretek között a követeléseinket. Javaslatom egyhangú helyeslésre talált. Ezután már nem a kijárat felé mentek, hanem megfordultak és mindenki igyekezett a munkahelyére, hogy megválassza a küldötteket. Később Cseri a nyomozóknak 3 Nagyapám 56-os bajtársa, Veszprémi György a Honismeret című folyóirat 1996/5-ós számának 2327. oldalán publikálta emlékeit „Az ötvenhatos győri forradalmi eseményekről". A börtön előtti tragédiára a 24. oldalon némileg másképpen emlékezik: a kisteherautón érkező AVH-sok először nem jutottak be az előkertbe, a kocsiról a levegőbe leadott géppuska-sorozatokkal és füstbombákkal próbáltak utat törni maguknak. Máté Mária 20 éves takarítónő egy lőszeresládát akart a platóról lehúzni, mikor az egyik AVH-s lelőtte. Az emberek menekülni kezdtek, többen a börtönépületben találtak menedéket, a fegyveresek az előkertbe nyomultak, s itt várták ki a tömeg eloszlását. A lövöldözésben a 18 éves Halász Ödön is életét vesztette, nyaklövés érte.