Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Katona Csaba: A „nemzet bárója", aki már életében legenda lett

ismét egy régi színlapra találtam, abból az időből, amikoriban másodszor időztem pár hétig Füreden. Bizay jött hozzám, hogy lépnék fel kétszer-háromszor az ott időző társulatnál."

29 Különösen fontos volt azonban a színházak működésével kapcsolatosan Bizay két, más irányú tevékenysége. Ezek közül az egyik az volt, hogy mindenféle útonmódon igyekezett a füredi fürdőközönséget a színházba terelni, ami természetesen (siker esetén) növelte az adott nyárra leszerződött színi társulat bevételét. Ha sikerrel járt, nyilván a báró sem járt rosszul anyagilag. Hozzá kell tenni, nem ő volt az egyetlen — még Füreden sem — aki ily módon igyekezett pártfogolni a nemzeti színészetet. Jókai Mór 1864-ben az Üstökös hasábjain például egész cikket szentelt a témának Színházi publikumfogás fürdőn címmel. Ez a rövid írás az alábbi sorokkal kezdődik: „Másutt is nehéz a közönséget arra fellázítani nyáron, hogy színházba menjen, hát még fürdőn, ahol az ember, ha egymást nézi, az is elég mulatság. Már délután három óra van s még egy jegyet sem vittek el a pénztártól: pedig a veranda és a gyógyudvar teli van válogatott közönséggel. Egy, e tárgyban sok érdemmel bíró toborzó neki indul a keserű adószedésnek."

30 A közönség toborzásában tehát konkurenciája is volt a bárónak. Amit azonban az előadások alatt művelt, abban senki nem kelt, de nem is kelhetett versenyre vele. Adjuk át a szót ismét pártfogolt)ának, Zichy Gézának: „Bizait igyekeztem távol tartani magamtól, dacára annak, hogy furcsaságai szórakoztattak. O a színházi előadásokat mindig hangos megjegyzésekkel kísérte, csodálatosképpen senki nem pisszegett, hanem nevetve kiáltották: «Brávó Bizai!» Otelló előadásánál különösen elemében volt: midőn Jago Desdemonát gyanúsítani kezdte, odakiáltott Otellónak: «Ne higyj a kutyának!)) Desdemona a magánéletben az anyás rögös útján botorkált, midőn a színpadra lépett, Bizay egy nagy fekete zsebkendőt húzott elő a zsebéből, megtörölte szemeit és síró hangon monda: «Szegény asszony, ő bizonyára ártatlan: meglátjátok egy fekete bőrű gyermek fog tanúskodni mellette!)) A fojtogatási jelenet alatt felugrott helyéről és odakiáltott Otellónak: «Békében hagyd, te fekete kéménykotró, te!)) Sohasem láttam vígabb tragédiát."

31 Az egészben csakugyan az volt a lenyűgöző, amit Zichy is fontosnak látott kiemelni: senki sem szólt rá, hogy viselkedjen illendően, hanem helyette megéljenezték. A füredi törzsvendégek nyilván megszokták, sőt egyenesen elvárták, hogy az ismert darabokat a fürdőhelyen az ő „elméncségeivel" fűszerezve lássák-hallják. Ha azonban olyan ember tévedt a füredi színház nézőterére, aki még nem volt járatos a helyi viszonyokban, igencsak elcsodálkozott azon, amit ott tapasztalt. Ez történt Táncsics Mihály 1873-ban Füreden nyaraló nyomott kedélyű leányával, Eszterrel is, akinek férjével, Csorba Gézával közösen vezetett naplójában az alábbi, visszafogott rosszallást éreztető mondat olvasható: „Bizay igen szemtelenül viselte magát a színházban."

32 Blaha Lujza, i. m. 249. p. 30 Idézi: LlPTÁK GÁBOR: Jókai Balatonfüreden. Bp., 1960. 56. p. 31 ZICHY G.: i. m. 118. 32 Táncsics Eszter és Csorba Géza naplója. Szerk.: BUZA PÉTER. Budapest. 1994. 58. p.