Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Csekő Ernő Etetés: - itatása követ és képviselőválasztásokon

bizottságnál futottak össze az agitáció szálai; erélyes vezetés evidentiában tartá a választási mozgalom egyetemét, a jelöltek névsorát s esélyeit; az egyes választókerületek - több-kevesebb pénzsegéllyel - kedvezőre változtatható viszonyait. Az egyházpolitikai viták kapcsán politikai érdeklődését a 90-es években egy időre még visszanyerő Jókai Mórt, a szabadelvű pártklubban már az alábbiak döbbentették meg: „Még jobban elámult, mikor azt hallotta, egyik-másik amint dicsekszik, mennyit kapott a pártkasszából a választásra, egyik négyezret, a másik tízezret, harmadik húszezret. Hiszen hajdanta is kaptak, csakhogy akkor titkolni illet, és ha kisült, mennyre-fóldre eltagadni, sőt esetleg párbajra hívni a leleplezőt. Úgy ám, de azóta éppen a másik oldalára fordult a világ. Mert nem azok az érdemes emberek, akiknek a megválasztása kicsibe került vagy semmibe, hanem akiket nagy pénzen hoztak be. Akire harminc-negyvenezer forintot költ a kormány, értékes ember lehet. A miniszterelnök bizonyára szereti. Az, hogy a kerület nem szereti, nem jelent semmit. A Tisza-féle konszolidáció alatt kikristályosodó választási mechanizmus, párosulva a 90-es évek közepének, egyházpolitikai viták következtében felizzott politikai légkörével, és Bánffy Dezső újdonsült miniszterelnök kormányzási stílusával, 1896-ban minden addiginál direktebb beavatkozásokat hozó, durvább választásokat eredményezett. Az Egy szabad választás története. Girált c. könyvecske egy ilyen választás történéseit ismerteti. A Nemzeti Pártot ért sérelmeket taglaló szerzők a „girálti rendszer" elemei közt tartják számon az egész apparátus kormánypártijelölt mögötti felsorakoztatása mellett a nagymértékű etetés-itatást, mely ráadásul sokszor csendőri felügyelet alatt, erőszakos keretek közt történt, illetve azt, hogy a választás színhelyén a kormánypárt az összes párttanyára alkalmas kocsmát és gazdasági épületet kibérelhette.

60 „Hogy mindennek daczára az ellenzék a választás ellen nem peticziónál, annak egyszerűen az az oka, miszerint az utóbbi idők tapasztalatai után egy kormánypárti képviselő választása ellen peticzonálni már szinte komikus vállalkozás. Hiszen a képviselőháznak bíráló bizottsága... egy tagja (Bornemissza Adám) Girálton, mint főkortes működik, teljesen czéltalannak találnák, ugyancsak ő hozzá, mint bíróhoz appellálni, ki hívatva lesz, mint jelen volt, a bizottság többi tagjait is informálni. "

61 - áll a kötet bevezetőjében. Az 1896-os választások tapasztalatai indukálói lettek a korábban már említett 1899/XV. tc. megalkotásának. Az új törvény debütálását komoly várakozások előzték meg. Az 190l-es választásokat a „tiszta választások" szlogenje lengte körül. Az Ugron-párt 1901-ben kiadott választási útmutatója bizakodásában már egyenesen úgy fogalmazott, hogy a törvény megalkotásával „végleg befütyült a kormánypárti haspártnak". Reményeiket arra alapozták, hogy a választás helyén megengedett szükséges ellátáson felül jelentősen korlátozódtak a választók étellel, ™ Uo. 82-83. p. 59 Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982. 346-347. p. ^Egy szabad választás története. Girált. Budapest, 1896. 6-7, 10, 16-19. p. 61 Uo. 14-15. p.