Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Recenziók - DOMINKOVITS PÉTER: Életrajz Győr 1849. évi védőjéről, Poeltenberg Ernő honvéd tábornokról

Életrajz Győr 1849. évi védőjéről, Poeltenberg Ernő honvéd tábornokról „Tíz perccel ezelőtt halálra ítéltek. Hogyan kerültem ebbe a szerencsétlenségbe érzésem ellenére, nézeteim ellenére, az uralkodó és a haza iránti minden szeretetem ellenére, legjobb apám, maga is tudja! és mindenki, aki ismer engem."

1 Poeltenberg Ernő 1849. október 5-én, apjához írt utolsó, megdöbbent soraiban joggal keveredett a fölöttébb jogos önmentés, a valós események későbbi interpretálásával. A tizenhárom aradi vértanú egyikeként mártírhalált halt honvéd tábornok katonai tevékenysége már korábban is felkeltette a győri történetkutatás figyelmét. Hermann Róbert hadtörténésznek köszönhetően életútjáról nemrég egy kiterjedt levéltári és könyvészeti forráskutatáson alapuló biográfia jelent meg, mely a családi hattérbe ágyazva mutatja be a tehetséges katona pályaívét. Természetes, hogy a kötet tárgyalásának súlypontja az 1848/49-es „nagy év" Poeltenberg által is átélt hadtörténeti eseményesora, amely a tábornok emelkedő hivatali karrierjét is lehetővé tette, s ami miatt a Haynau-féle megtorlás áldozatai közé került. Ugyanakkor a katonai pálya árnyalt bemutatásával a fent idézett az utolsó sorok valós alapját is megadja, illetve mögöttes tartalmukat adatolja a szerző. Következzék a kötet - és Poeltenberg életpályájának - rövid foglalata! Az apa, Leopold Poelt jogtanácsos, császárhű hivatalnok-nemes, aki érdemei révén 1817-ben lovagi címet nyert. A galíciai földbirtokos, kiváló államigazgatási és udvari kapcsolatokkal rendelkezett. Ernst fia a korban tipikusnak mondhatóan jogi tanulmányokba kezdett, de e stúdiumokat hamar abbahagyta és az apai pálya helyett a katonai karrier felé orientálódott. 1829-től már egy Magyarországon állomásozó elit alakulatban, a 7. (Hardegg) vértesezredben szolgált. 1833 márciusától a galíciai Tarnopol központtal e távoli tartományban állomásozó 4. (Sándor) huszárezred tiszti kötelékébe sorolták. A sors fintora, hogy az 50 %-ban magyar honosságú huszárezredben több későbbi „harcostársával" szolgált együtt, így pl. Schweidel Józseffel, vagy a rangban közvetlenül előtte álló Ferdinánd Kargerrel. Az itt eltöltött éveket a lélekölő garnizonélet és a ranglétrán történő lassú araszolás jellemezte. (Ennek jegyében 1845-ben Jacob von Parrot vezérörnagyi kinevezésével a legidősebb kapitányi rangra emelkedett.) 1848 rendszerváltó márciusi forradalmai már Ausztriában érték; ugyanis a Sándor huszárezred 3. osztályát Bécsben bevetették a forradalmárok ellen. (A huszárezred többi osztálya Graz körül állomásozott.) Poeltenberg is azon tisztek sorába tartozott, akik Batthyány Lajos és kormánya önálló magyar hadseregkiépítés érdekében tett lépéseiben nem kívántak részt vállal1 A forrást közli: Az aradi vértanúk I. köt., Összegyűjtötte, szöv. gond. bev. írta: Katona Tamás, Bp. 1979. 227-228. p.