Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - BONA GÁBOR: Az 1848/49-es honvédsereg győri születésű tisztjei

1848 tavaszán ezredével a Délvidéken állomásozott, így az elsők között került összetűzésbe a szerb felkelőkkel. Szeptember elején alszázadossá léptették elő a Duna-Tisza közén szerveződő Hunyadi önkéntes csapat lovasságához, melynek alakítására Szalay László, Kossuth pénzügyminisztériumának titkára kapott megbízást. E csapatból októberben az „1. honvéd huszárezred" - későbbi besorolása szerint a 13. Hunyadi huszárezred - szerveződött, melynél Kutassy fószázados, és az 5. század parancsnoka lett (okt. 19.). Századával december végén a Schlik császári tábornok ellen küzdő felső-tiszai (később I.) hadtesthez osztották be. 1849. március végén őrnagy és osztályparancsnok lett régi ezredénél, a „Császár-huszároknál". Az ápr. 4-i tápióbicskei csatában megsebesült. Felgyógyulását követően visszatért ezredéhez, és az I. hadtest kötelékében a világosi fegyverletételig végig küzdötte a nyári hadjáratot. Aradon előbb őt is halálra (1849. nov. 29.), majd 16 év várfogságra (dec. 12.) ítélték. Josefstadtban, Munkácson és Aradon raboskodott. 1855-ben kegyelmet kapott. Későbbi sorsáról nincsenek adataink. (Özvegye, Magyar Viktória, akit kiszabadulása után vett el, 1911-ben Németújváron halt meg 78 éves korában.) Közlöny 1848/90., 103. és 139., 1849/117., HL: 1848/49 12/93., Uo.: Aradi hadb. 113/6 2/318., KAW.: Gb. 1. HR. 1841-1850. 5/142., Vasárnapi Újság 1911/7. Nagy Lajos 1809. aug. 24-én Rétalapon született. Nemes N. István földbirtokos és Körmöndi Erzsébet fia volt, a ref. vallást követte. Iskolai tanulmányait befejezve 1827-ben tisztjelölt lett a 3. huszárezredben. 1830-ban felvették a magyar nemesi testőrséghez, majd 1835-ben főhadnaggyá nevezték ki a 11. Székely huszárezredhez. 1838-ban kilépett a hadseregből és birtokán telepedett le. 1848-ban már nős, és egy gyermek apja volt. 1848. szept. 1-én fószázados lett, a Hunyadi önkéntes csapat lovassága 1. századának parancsnoka, mellyel hamarosan a feldunai hadtesthez nyert beosztást. Századával (a 13. Hunyadi huszárezred 1. százada) decemberben a komáromi várőrséghez helyezték át. A vár első ostroma (1849. jan.-ápr.) során több sikeres kitörés, portya fűződik a nevéhez. (Januárban és februárban ismételten császári előőrsöket fogott el.) A vár felszabadítása (április vége) után az őrség mozgóvá tett részével a Csallóközbe vonult a Feldunai hadsereg Vág menti támadásának fedezésére. E seregtest Kosztolányi Mór ezredes vezetésével június folyamán váltakozó sikerű harcokat vívott az ellenséggel. Nagy százados különösen a jún. 16-án Patás és Bős között vívott összecsapásban tűnt ki, ahol századával megmentette a császári dzsidások által elfogott magyar lovasüteget. E tettéért később őrnaggyá léptették elő a 12. Nádor huszárezredhez (júl. 25.). A nevezett ezred egy még alakulóban lévő osztályával Világosnál fejezte be a szabadságharcot. A császári hadbíróság 1849. dec. 6-án Aradon golyó általi halálra ítélte, majd ezt dec. 18-án 16 év várfogságra változtatták. 1855 áprilisában bekövetkezett amnesz- tiálásáig Josefstadtban, illetve Munkácson raboskodott. Kiszabadulása után Nagyvá- radon élt. 1867-ben Bihar megye várnagyává választották, és a megyei Honvéd- egylet tagja lett. 1871. jan. 9-én Nagyváradon halt meg.