Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)
november 21.
nem tudjuk, mennyien vesznek részt rajta, de hogy a munkásosztály legjobbjai, annyi bizonyos. Szinte a földből nőttek ki az események talaján ezek a munkástanácsok. Demokratikusabban megválasztott szervek még nem működtek ebben az országban. Nem kellett demokráciára oktatni a munkásokat akkor, amikor a régi üzemi szervek, egy bukott politika kiszolgáló szervei összeomlanak a forradalom tüzében. Velük bukott egész sor sztálinista—rákosista politikai és gazdasági vezető. S a munkások titkosan megválasztották saját soraikból a saját vezetőiket. Van ezek között a régiekből is, hiszen aki becsületesen, a munkásosztály, a nép oldalán küzdötte végig a hírhedt Rákosi-korszakot, azt ma is megbecsüli a munkásság, de a munkástanácstagok zöme új, friss erő, a demokrácia, a szocializmus talaján áll. Ma és holnap ezek az emberek találkoznak és tanácskoznak. Nem kétséges, hogy az országos jelentőségű eszmecsere középpontjában az ország, a nemzet függetlensége áll majd. Mert ennél életbevágóbb kérdése nincs ma a magyarságnak. Ettől függ az is, hogy valóban a népnek tetsző módon a nép akarata szerint rendezzük-e be országunkat. Olyanná, amelyben élni jó, amelyben minden becsületes magyar ember megtalálja a boldogulását és a boldogságát. Valóban a dolgozó nép okos gyülekezete lesz ez a tanácskozás, amely bár óriási véráldozatok árán, de mégis arról határoz majd; hogyan tovább? Bizonyára képviselteti magát a tanácskozáson a kormány is^A szórványos tárgyalásokat felváltja egy hatalmas kollektív megbeszélés, amelyen nem „bólogató Jánosok", nem is „kiskirályok" hanem a dolgozó nép igaz fiai nyilvánítják ki saját és munkástársaik, értelmiségi munkatársaik akaratát. Éppen ezért, döntő jelentőségű a kibontakozás érdekében ez a találkozó. Szívünk minden melegével üdvözöljük a Csepeli munkásokat, akik most az ország színe előtt nyilvánítják ki állásfoglalásukat. Köszöntjük a hős bányászokat, akiktől egy ország várja az iga kenyerét, a szenet és biztosak vagyunk benne, hogy nem is fognak fukarkodni. Ózd, Diósgyőr, Dunapentele munkásküldöttei között elsősorban köszöntjük a győri üzemek 25 köztük a Magyar Vagon- és Gépgyár 18 küldöttjét, akik valamennyien egy célért küzdöttek a forradalom napjaiban, és Győrnek az ország valamennyi üzemi dolgozójával együtt dobban a szívük ezekben a napokban, amikor nem túlzás azt mondani: az ország sorsáról határoznak. Gulyás Jenő. 141
