Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

október 24. - 8. Húzzuk ki a szögeket is... GY-S-M Hírlap

visszatérve Győrbe a további sztrájk mellett döntöttünk. Felvetettük Nagy Imrének a bizalmi kérdést, elmondottuk, hogy Nagy Imre volt az, akiben bízott a nép, de ez a bizalom megingott akkor, amikor a statáriumot kihirdette. Nagy Imre elmondotta, hogy 2 napig az ÁVH foglya volt, nem tudott semmit a budapesti eseményekről és a beszéde elmondására is úgy kényszerítették. S a statáriumot Gerő és Hegedűs csinálta. Amikor Nagy Imrénél voltunk, külföldi újságírók voltak jelen. Nagy Imre elmondotta, hogy gazdaságilag kívánja megszilárdítani az országot. Elmondotta még, hogy minden országhoz fordul segítségért. A tárgyalás Nagy Imrével teljesen feszélyezetlen környezetben folyt le. A dunántúli egységes honvédségnek Kemendi ezredes lett a parancsnoka. Ezután a katonai küldöttség összeült, hogy a katonai dolgokat megtárgyalja.

4 Tegnap 4 órakor volt ugyancsak a Dunántúli Nemzeti Bizottság ülése, amelyen az ország valamennyi megyéje képviseltette magát.

5 Tárgyalás közben érkezett a hír, hogy Nagy Imre beszédet fog mondani. Ez pillanatnyilag megzavarta a jelenlévőket. Később bemondták, hogy Nagy Imre beszédében kimondotta Magyarország semlegességét és ez megnyugtatta a jelenlévőket. Ugyancsak közölték, hogy a honvédelmi miniszter első helyettese, Maiéter Pál, aki a budapesti harcok vezetője volt. A sztrájk kérdésével kapcsolatban az a döntés született meg, hogy a kormány által tett intézkedések megnyugtatóak és ezért a munkát felvesszük. A munkát minden körülményekben meg kell kezdeni, 2 harmadban rendes termelés, a 3-ik harmadban pedig fenntartás. Felkérem a Győrben járt küldöttség tagjait, számoljanak be ők is a hallottakról. ... elmondja, hogy ... honfitárs mindent elmondott, ami a két győri tárgyaláson történt. A várpalotai küldöttség javaslata az, hogy küldjünk az ENSZ-hez, valamint a nemzetközi fórumok felé felhívást. Ezután egy bizottságot választottak, amelynek feladata az volt, hogy Bécsbe menjen és ott tájékoztassa a kormányt és kérje a segítségüket. Az utazással kapcsolatban igen sok akadály merült fel, mert a határon nem akartak átengedni bennünket, úgy hogy vissza kellett térnünk és az éjszakát Mosonmagyaróváron töltöttük. Másnap reggel folytattuk utunkat, azonban Bécsbe nem jutottunk el. Közben tudomásomra jutott, hogy az osztrák belügyminiszter a közelben tartózkodik és kértem, hogy fogadjon bennünket. Ő fogadott is bennünket, társaságában volt a svéd szociáldemokrata párt egyik vezetője. Az osztrák belügyminiszter elmondotta, hogy együttérez