Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Göcsei Imre: Győr a folyók városa

Szap alatt rövid átmeneti szakaszon 15-12 cm/km-re csökken esése. Gönyűtől lefelé esése már csak 8-10 cm/km. A szabályozás előtt a sok ágra szakadt Duna egyes ágakat kiszélesített, kimélyített, másokat hordalékával feltöltött. Ennek következtében a hajózható medrek helye és állapota állandóan változott. A nagyvizek idején, azaz tavasztól nyár közepéig nagy hordaléktömeg érkezett az ausztriai szakaszról. Amikor a víz leapadt, a hordalék lerakódott, zátonyok keletkeztek, amelyek akadályozták a hajózást. Télen a zajló jégtáblák a kavicszátonyokon fennakadtak, jégtorlaszok keletkeztek, ezek még az aránylag alacsonyabb vizeket is annyira felduzzasztottak, hogy a jeges árvíz elöntötte a Szigetköz és a Csallóköz egyes részeit. Mivel a Szigetközt és a Csallóközt felépítő kavicsos, homokos kavicsrétegek vízáteresztők, ezért a talajvíz szintje erősen függ a Duna vízállásától. A Duna magas vízállásakor belvizek keletkeznek és pusztítanak a Szigetközben és a Csallóközben. Ez a három tényező - a hajózás körüli nehézségek, az árvizek, a belvizek pusztítása - tette szükségessé a Duna szabályozását. A Duna szabályozását 1886-1894 között hajtották végre. A szabályozási és árvízvédelmi munkák három részből tevődtek össze: 1. középvíz-szabályozás, 2. árvízvédelmi töltések építése, 3. belvizek levezetése. A középvíz-szabályozás lényege az volt, hogy egy új főmedret kellett kiépíteni a pozsonyi vízmérce 3,0 m-es vízállásának megfelelő középvízre. Ezért két egymással párhuzamos kőgátat építettek, amelynek koronája az előbb említett középszintben volt. Az új meder szélességét 300-420 m között állapították meg. (Dévénynél 300 m, Gönyűnél 420 m.) Az áxvizek megakadályozására árvízvédelmi töltéseket emeltek. A töltéseket általában a legszélső folyóág mellé építették, csupán néhány nagyobb kikanyarodó mellékágat vágtak keresztül és töltöttek át. Ennek a következménye, hogy a töltések közötti távolság, vagyis a hullámtér szélessége igen különböző, 5,7 km-től 3,0 km, de Véneknél már csak 1,1 km. A belvizek elleni védekezés céljából a régi folyómedreket kikotorták, csatornákat építettek. Sűrű vízálláskor a csatornákra épült nagyteljesítményű szivatytyútelepek gépei emelik át a töltéseken a belvizeket. A Duna magyarországi szakaszának vízjárása a Felső-Duna vízgyűjtő területének éghajlatától és időjárásától függ. A legkevesebb csapadék télen hull, mégis jelentős, mert hó alakjában tározódik és a tavaszi hóolvadáskor nagy mennyiségű vizet ad a Dunának. Megtörténik, hogy a hóolvadás több kisebb árhulláma utoléri egymást, és így jelentékeny lehet az áradás. A második, nagyobb árhullám nyáron, főként júliusban jelentkezik, ami a bőséges nyári esők és a magasabban fekvő hómezők olvadásának a következménye. Szeptemberben apad a Duna, csak akkor jelentkezik szeptember végén, október elején egy kisebb árhullám, ha az őszi, másodlagos csapadékmaximum nagyobb értékű. Októbertől februárig alacsony a vízállás. Télen csak kivételesen van áradás akkor, ha langyos esők vagy főnszelek hatására a hóolvadás megnöveli