Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

RECENZIÓ - Bognár Ákos: A Kisalföld népi építészete

variánsa, vagy önálló házterület? Segítségével áttekinthetjük a füstelvezetés, tüzelőberendezések fejlődését is. A lakóházakban testet öltött építészeti kultúra vonatkozásairól ír HOFFMANN Tamás: A kisalföldi parasztház szobája című tanulmányában. A természeti feltételekhez való alkalmazkodást, majd elválást és a falu középkor végi városiasodó jellegét hangsúlyozza Európa vonatkozásában. Ennek tükrében mutatja be az egyhelyiséges, tűzhelyes épületek fejlődését, a többhelyiséges lakóépület kialakulását. Régészeti leletekre, leírásokra, recens adatokra támaszkodva európai kitekintést ad e kérdésben, az életmód, tárgyi kultúra, társadalom, városiasodás történeti-néprajzi- hatásait is megvizsgálva. Hasonló áttekintés tárgyát képezi a fűtéstechnika, alaprajzi elrendezés, funkcionális szempontok, megállapítva, hogy az építkezési szokások többsége összeurópai jellegű volt a történelem során. SABJÁN Tibor különbözőségek és azonosságok feltárását végzi a Nagyalföld és Kisalföld építkezési hagyományait vizsgálva (Nagyalföldi ház - kisalföldi ház). Elemzi a két nagytájon lezajlott házfejlődési folyamatokat, bemutatva a kutatás nehézségeit. Áttekinti a fejlődéstani elméleteket, külön kiemelve a kiugratott kemencés lakóházak elterjedését, archaikus vonásait. Vázolja a kutatásokat a tüzelőberendezések, alaprajzok, füstelvezetés kérdésében, megállapítva: a kisalföldi ház tudományos megítélése nem egységes. Összegzi a kisalföldi ház kialakulására, késő középkori fejlődésére, valamint a recens háztípusokra vonatkozó népi építészeti kutatási eredményeket. Megjegyzi, a legtöbb bizonytalanság a kisalföldi házvidék népi építészeti rendszerbe helyezésekor áll elő. KECSKÉS Péter írása ismerteti azokat a szempontokat, melyek figyelembe véve a Kisalföld tájegységen belüli vallási, nemzetiségi, társadalmi, gazdasági különbségeket, meghatározták a tájegység építészetét bemutató szentendrei falumúzeum létrejöttét az 1960-as évek második felétől. Bemutatja az építészeti objektumok kiválasztását, a telepítési terveket, szempontokat. így vált lehetővé a kisalföldi háztípus több változatának bemutatása. Az egyes építményekről készült fotók, alaprajzok, a származási helyüket bemutató térkép, vala«ünt a tanulmány végén az építmények adatait tartalmazó részletes táblázat segíti a téma áttekintését. LISZKA József tanulmánya „A népi építészet kutatási eredményei a Csallóközben" a Csallóköz földrajzi meghatározásával, részeinek elnevezéseivel foglalkozik, majd a térség emikai képét formáló történelmi népmozgásokat vázolja a 9-20. század között, kiemelve a térség egységesülő kultúrájára gyakorolt hatásait. A kulturális jegyeket nem lehet határok közé szorítani — állapítja meg a szerző. Vázlatosan ismerteti a Csallóköz népi építészetének kutatási eredményeit. Külön részt szentel a Szlovákiai Néprajzi Atlasz építészettel kapcsolatos részeinek kritikai szempontú ismertetésére. Az elmúlt száz év észak-burgenlandi házkutatásainak eredményei tárja elénk Wolfgang GÜRTLER tanulmánya, megállapítva: máig hiányoznak azok a monográfiák, melyek egy-egy falu, vagy kistáj teljes régi épületállományát vizs-