Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Barsi Ernő: Folklorizálódott Czuczor Gergely versek

Elment Szent Péter Rómába, Botot fogott a vállára. Botja vigin csutorája. Jó barátját megkínálja. Ej, haj, igyunk rája, Úgy is elnyel a sir szája. Ott lösz fáradt testünk Csöndes hazája. Petőfi Sándornak, aki azt vallotta, hogy „a népköltészet az igazi költészet", számos dala került a nép ajkára.

5 Nem a közismert megzenésített Petőfi versekre gondolok, hanem azokra a népi dallamokra énekelt Petőfi versekre, melyeket úgy énekel daloló népünk, hogy nem is tudja szövegének eredetét. PL: Elmegyek az ácshoz fejfát csináltatni, - De szeretnék sejehaj, csillag lenni az égen, vagy - Az én torkom álló malom stb. Erdélyben régi stílusú dallamokra is énekelnek Petőfi verseket. De költőink verseinek és népdalainknak kapcsolata nemcsak ilyen „felülrőllefelé" történő, egyirányú hatásnak volt a következménye. Sok esetben valóságos kölcsönhatásban volt egymással a népköltészet és az irodalom. Nálunk ugyanis „...nyelvet, stílust is csak a néptől tanulhatott az irodalom. így mondja a nép, melynek Toldi nyelvét köszönöm", vallja Arany János. „Itt a Helikon tanult a mezőtől (Jókai)" - idézi Kodály Zoltán.

6 Éneklő népünk sohasem azt kutatta, hogy ki írhatta dalainak szövegét: ha tetszett neki egy dal, s magáénak érezte, akkor megtanulta és gyakran énekelte. Sok esetben azért is nem tudta egy-egy költőtől származó dal eredetét, mert nemcsak dallama, hanem szövege is annyira népi volt, hogy fel sem merült az irodalmi fogantatás gondolata. Mivel ilyen dalokkal még a határainkon túl élő magyarságnál is bőségesen találkozhatunk, felvetődik az a gondolat, hogy maga a költő régi népdalokból kiindulva írta. Almási István kolozsvári folklorista is ezt a felfogást képviseli a Művelődés című folyóirat 1969. júliusi számában írt cikkében. Kallós Zoltán is valószínűnek tartja ezt a feltevést, és ezt írja: „...sok esetben igen nehéz pontos feleletet adni arra, melyik volt előbb: a vers, vagy a népdal. Bizonyára kölcsönös a hatás."

7 Ilyen kölcsönhatás mutatható ki a Győrhöz is sok szállal kötődő Czuczor Gergely költészete és a magyar népdal között. A Nyitra megyei Andód községben (Szlovákia) 1800-ban született költő falusi gazdaember gyermeke volt, s gyerekkorát „a falusi nép körében töltötte ... hallgatva a mezei munkát végző lányok, legények dalait, a téli estéken a szájról-szájra járó meséket."

8 így szülőfalujából hozta már magával népdalemlékeit. Később Toldy Ferenc buzdítására 1827-től népdalok gyűjtésével is kezdett foglalkozni. Különös, hogy ennek ellenére nem találta a népdalt elég ízlésesnek, s ezért fogott hozzá „népdalok" írásához, hogy „csinosabb népdalok is megforduljanak a jámbor falusi ember