Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 34/2013 (Győr, 2013)
HORVÁTH JÓZSEF: Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. századi Győrben - a végrendeletek tükrében
Iskola, taníttatás, írni-olvasni tudás, könyvbirtoklás a 17. s^á^adi Győrben... adóslevélre, registromra vagy más dokumentumra történő hivatkozás mellett igyekszik felsorolni azon személyeket, akik tudnak a dologról, akik ott voltak az ügyletnél, akik „élő bizonyság”-ként tanúskodhatnak mellette. Hogy vitás esetekben a dokumentumoknak vagy az emlékező személyek szavának volt-e nagyobb súlya — amint arra Kristóf Ildikó is idéz a falusiak mellett mezővárosi példákat58 —, nem tudjuk. Mint ahogy kérdés az is: kinek hittek akkor, ha a testáló vallomása egy dokumentum tartalmával került ellentétbe? E kérdés az 1625-ben végrendelkező, teljességgel eladósodott Latos Mihály sorait olvasva jutott eszembe, aki többek között azt mondja, hogy a „vasáriaknak attunk Mezes Tamás társammal 63 ezüst tallérra adóslevelet, de én csak bizonyságul (hogy inkab megh hidgiek ütet) attam reá pöcsétemet, mellyel csak Mezes Tamás tartozik, vallom halálom óráján”.59 Utoljára hagytam a végrendeleteken található aláírások vizsgálatát. Tóth István György több munkájában is foglalkozott a 17-18. századi levéltári iratokon található aláírások elemzésével és a végrendeleteket az alfabetizáció történetének kutatásához igen jó forrásnak tartja.60 Kedvező véleményét elvileg osztom, de néhány problémára a 17. századi győri testamentumok ez irányú vizsgálatakor fel kell hívnom a figyelmet. A Győrött fellelt testamentumok döntő többsége — mintegy négyötöd része — másolatban maradt fenn; de a kb. kettőszáz testamentumlevél jelentősebb része is fogalmazvány; így az aláírások konkrét összeszámolása csak az ezernyi végrendelet kis töredéke esetében lehetséges. A bemásolt testamentumok egy részének szövege alá a bemásolást végző személy odaírta a tanúk aláírását is; nagyobb részénél viszont csak utalt arra, hogy a testamentum hány pecséttel, ill. aláírással volt megerősítve — ezen források vizsgálata már nagyobb figyelmet igényel. Végül szép számmal vannak olyan forrásaink, melyeknél a bemásolást végző személy nem utal megerősítések, aláírások, pecsétek létére; ezeket ki kell hagynom a számszerű elemzésből. A sok bizonytalansági tényező miatt mennyiségi elemzésre csak a 17. század első három évtizedének adatait érintően vállalkoztam; a század nagyobb részéből fennmaradt forrásokkal kapcsolatosan csupán néhány fontosabb megállapítást tehetek. A testamentumok szövege után, a megerősítések sorában az első helyen a testáló saját kezű megerősítésének kellene állnia. Tárkány Szűcs Ernő több tízezer végrendelet — köztük 19. századiak is — vizsgálata alapján általános jelenségnek mondja, hogy nem található azokon saját kezű aláírás, csak kézvonás.61 Győri forrásaink vizsgálata alapján azt kell mondanom, hogy a 17. század első felében jegyző által leírt testamentumok egyikén sem szerepel a testáló aláírása, pedig más forrásból közülük többről tudjuk, hogy tudott írni. Vince Balázs aláírását pl. ismerjük Mészáros Mihály 1603-ban kelt testamentumleveléről, de saját utolsó rendelésén nem szerepel aláírása!62 De nem írták alá végrendeletüket pl. a magukat deáknak nevező testálok 58 KRISTÓF 1999. 548-549. o. 59 HORVÁTH 1995. 108. o. (A dőttel szedett rész betűhív közlés.) 60 Ld. pl. TÓTH 1987., TÓTH 1992., ill. TÓTH 1996. m TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 741. o. 62 GYVL, Végrendeletek, Lad. 1. N. 9., ill. N. 12. 69
