Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 487 szeptember 7-én Batthyány már saját maga számára leltározhassa a pinkafői kastély berendezését.415 Az uradalomért járó jelképes összegből Wittmann Katalin 1000 forintot még Pinkafőn, további 5000-et pedig szeptember 13-án Bruckban vett át Waginger Balázs borostyánkői tiszttartó és Benedikt Fülöp gyimótfalvi sáfár kezéből.416 Még egy kísérletet tett arra, hogy visszakapja további ingóságait is, pontosan 275 tárgyat, de október 12-én Batthyány Pál mereven elutasította, arra hivatkozva, hogy az aláírt nyilatkozat szerint mostohaanyjának semmilyen igénye nem lehet.417 Az özvegyet tehát sikeresen szorították ki a Batthyány-birtokról. A körülmények ismeretében azonban nem teljesen világos, hogy ebben a Batthyány fiúk közül miért Pál vállalta a főszerepet, miközben a borostyánkői uradalom nagyobbik részét végül Kristóf kapta meg. Megegyezésük szerint ugyanis Pálnak csupán a (később rezidenciájául szolgáló) pinkafői kastély és az ahhoz tartozó birtokrész fele jutott, de az is csak azzal a föltétellel, hogy le kell mondania róla, ha a pozsonyi klarisszáknál nevelkedő Batthyány Julianna mégsem a szerzetesi életet választja.418 Ráadásul úgy látszik, hogy Batthyány Kristóf a pinkafői „affér” után is megőrizte a jó viszonyt mostohaanyjával. 1662. március 24-én például egy Szalónakon kelt adóslevélben elismerte, hogy készpénzben és értéktárgyakban összesen 10 450 forintnyi hitelt kapott Wittmann Katalintól, majd ezt az adósságát 1666. június 27-ig vissza is fizette, szintén részben készpénzben, részben nemesfém tárgyakban, részben pedig 300 akó „jó és igazi magyar bor” („guten und gerechten ungarischen Wein”) és három ló formájában.419 Nem tudjuk azonban, hogy ezt a kölcsönt Kristóf mikor kapta, sőt az is lehetséges, hogy a „kölcsönnek” nevezett összeg valójában a borostyánkői uradalomért fizetett újabb kárpótlás volt. familiárisa, 1663-ban B. Pál házi familiárisa. „Junior Rodostitz vulgo der Scheller”: Radosztics János 1663-ban B. Pál familiárisa volt, talán Radosztics Péter öccse, aki B. Á. étekfogójából lett B. Kristóf familiárisa. „Sagetti ut Stäbeimeister”: vsz. Sepsei János, 1658-tól B. A., majd Kristóf étekfogója, majd 1662-től főasztalnoka. Vő. BÁFF. 415„Pinkafeldi kastélyban az minemő holmi egy-más partéka fölirattatott, annak inventáriuma”, 1660. szept. 7.: BHG Lad. I. fasc. 9. n° 1. 416Wittmann Katalin nyilatkozata a 6000 forint elfogadásáról, Bruck, 1660. szept. 13.: MOL P 1313. Major. Lad. 34. Matrimonialia, n° 17. Ld. még vallomását: MOL P 125. n° 11422. 41'B. Pál Wittmann Katalinnak, Rohonc, 1660. okt. 12.: MOL P 1314. n° 5210. 418B. Kristóf és Pál ezen megegyezése egy XVIII. századi birtokjogi összefoglalóban szerepel: „Synopsis jurium exc. familiae de Batthyán”: MOL P 1320/kk. ff. 115-129. 419MOL P 1313. Major. Lad. 34. Matrimonialia n° 17-18., 41.
