Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)
V. "Csak egy jó véget látunk". Élet és halál az udvarban
Élet és halál az udvarban 489 ban nem lett semmilyen ismert következménye, a jelek szerint azért, mert az ügy kivizsgálásával megbízott helyi szervek az amúgy is feszült politikai helyzetben nem akartak, vagy nem mertek a Batthyányak ellen tenni. Kondoray Tamás vasvári prépost 1667. március 16-án Wittmann Katalinnak írt levelében azzal mentette magát a pinkafői tanúkihallgatások késése miatt, hogy „mivel Pál gróf úr egész télen ott tartózkodott”, nem akadt sem olyan királyi ember, sem kanonok, aki Pinkafőre mert volna menni. Július 18-án pedig arról írt, hogy továbbra sem sikerül királyi embert találniuk, „mert az emberek nem szívesen keverednek ebbe a dologba”.423 A Wesselényi-összeesküvés bukása és az azt követő hatalmi fordulat után azonban a Batthyányak helyzete is megváltozott, és Johann Nikolaus von Kiiberg ekkor újból reményt látott arra, hogy az ő ügyük is kedvezőbb elbírálást nyerjen. 1671 nyarán ismét panaszt nyújtott be a magyar kancelláriára. Bár Batthyány Pál ezúttal is megpróbálta megakadályozni az eljárás megkezdését,424 ez akkor már nem sikerülhetett. írásbeli védekezésében azonban mindent tagadott, még a végrendelet létét is, Wittmann Katalinnak a birtokától való megfosztását pedig azzal indokolta, hogy azt Batthyány Adám hitbér (dós) gyanánt adta, amelyre az özvegy becstelen életével érdemtelenné vált.425 Bár időközben (valamikor 1671 őszén) Wittmann Katalin elhunyt,426 de második férjétől született öt kislányának érdekében a kancellária 1672. január 15-én utasította a vasvári káptalant, hogy tartson vizsgálatot arról, hová tűnt és mit tartalmazott Batthyány Adám végrendelete, hogyan került Borostyánkő és Pinkafő a Batthyányak kezére, és mi lett Wittmann Katalin keresett ingóságaival. A vizsgálat során azonban a megkérdezett tanúk (Erdődyné Batthyány Erzsébet, Széchy Péter és felesége, Batthyány Borbála) egyhangúlag tagadták, hogy látták volna a testamentumot, és tudatlannak tettették magukat abban a tekintetben is, hogy Batthyány Adám második feleségére hagyta volna Borostyánkőt. Erdődyné például állította, hogy „soha nem látta rabul azon asszonyt” (noha mint olvashattuk, ő is jelen volt Pinkafőn), és azt is előadta, hogy elhunyt férjétől, Erdődy Györgytől hallotta ugyan, hogy Borostyánkőt Batthyány Ádám Wittmann Katalinra 423„in hac materia non se homines volunt immiscere libenter”: Kondoray Tamás prépost levelei Wittmann Katalinnak, Szombathely, 1667. márc. 6. és júl. 18.: MOL P 1314. n° 27188-27189. 424B. Pál levele Václav Eusebius Lobkowitznak, Pinkafő, 1671. szept. 6.: ÓvÁRY: Oklevél-másolatok III. 308. n° 1879. 425B. Pál érveit Wittmann Katalin válaszából ismerjük: MOL P 1320/kk. ff. 111-112. 426B. Pál 1671. szept. 6-án írt levele szerint még életben volt (Óváry: Oklevél-másolatok III. 308, n° 1879.), de a vasvári káptalan 1672. jan. 25-én végzett vizsgálatakor már mint elhunytat emlegették (VaML VaKH Testamentales Fase. 7. n° 19.).
