Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 14. (Győr, 2012)

III. "Mind az várakat, s mind az tartományit". Az udvar épített környezete

AZ UDVAR ÉPÍTETT KÖRNYEZETE 149 nek, Éva Althannak birtokában maradtak, míg Batthyány ki nem fizeti az értük járó 65 ezer forintot (amely részét képezte a 325 ezer forintos teljes árnak).72 Ez azonban a jelek szerint soha nem történt meg. Borostyánkő és Ziegersberg átadására 1645 tavaszán került sor. Ápri­lis 8-án Batthyány arról adott instrukciót familiárisának, Tót Istvánnak, „hogy ideig, míg más gondviselőt tanálok oda ... az boroscsáni jószágnak Czegerburggal egyött gondját viselje”,73 két nap múlva pedig Jobbágyi Dá­niel szalónaki tiszttartó elkészítette a várak első leltárát.'4 A borostyánkői uradalom, amelynek legjelentősebb települése Pinkafő volt, a középkorban Magyarországhoz tartozott, de 1445-től, amikor III. Fri­gyes császár elfoglalta, a Habsburg család tulajdonaként folyamatosan oszt­rák közigazgatás alatt állt. 1517 óta ugyan a Königsberg család birtokolta zálogként, sőt 1636-ban örökjogon is sikerült megszereznie, de az uradalom Alsó-Ausztriához tartozásán ez nem változtatott.75 76 77 Batthyány Ádám tehát tulajdonjogainak biztosítása érdekében kérte fölvételét az alsó-ausztriai ne­mességbe, amelyet 1645. február 8-án a Bécsben tartott tartományi gyűlésen meg is kapott.'0 Fölvétele alkalmából 1645. február 14-én ünnepi bankettet adott a bécsi Ledererhofban. „Meglehetős részegség lett belőle” - jegyezte föl Ernst Adalbert Harrach prágai érsek.7' Hamarosan változás történt azonban nem csak Borostyánkő, hanem mindazon uradalmak sorsában, amelyek osztrák közigazgatás alatt álltak, de „intra fines regni Hungáriáé’ feküdtek. Magyarországba való visszatago­­lásukat a magyar rendek már a XVI. század óta szinte minden országgyű­lésen követelték, és 1626-ban el is érték, hogy a király Fraknót és Kabol­­dot visszaadta.78 1635-ben Batthyány Ádámot is megválasztották annak a bizottságnak a tagjává, amelynek a további négy uradalom (Borostyánkő, 72WlSSGRlLL: Schauplatz I. 309.; VerzFB 3.; Prickler: Bernstein 31-32.; Zimányi: BLRep 11. 73„Az minemő memóriáiét adtam Tót István uramnak”, 1645. ápr. 8.: MOL P 1322. Instr. n° 202. 74MOL P 1337. 1. cs. n° 1. pp. 60-63., 89-90. Ld. az 5. ábrát. 75Vő. Ernst: Verpfändeten Herrschaften 11-25.; Bariska: Elzálogosított Nyugat- Magyarország 42-43. 76Wissgrill: Schauplatz I. 309.; Prickler: Bernstein 31-32.; Schopf: Dagmar, Die im Zeitraum von 1620-1741 erfolgten Neuaufmahmen in der Nö. Herrenstand, Wien, 1966 (disszertáció), 86-87. 77Itinerárium, 1645. febr. 14. „hat zimbliche Reüsch darbei gesetzt”: Harrach: Diarien V. 90. 78Az országgyűlési határozatok a teljesség igénye nélkül: CIH 1648/33, 1552/33, 1563/15, 1608 kor. előtt/19, 1608 kor. után/7, 1618/9, 1622/62. te. Kabold és Fraknó visszaadása: 1625/37, 1635/60. te. Bariska: Elzálogosított Nyugat-Magyarország 135- 138.

Next

/
Oldalképek
Tartalom