Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Vajk Ádám: "Mibe került ezen hűségi levél?" Kőszegi Miklós győri püspöksége és az országos politika
,MlBE KERÜLT EZEN HŰSÉGI LEVÉL?” 421 Az udvar és a Kőszegiek körülményekhez képest harmonikus viszonyával éles ellentmondásban van a már említett, Engel Pál által megfigyelt jelenség, tudniillik a Kőszegiek feltűnő idegenkedése az udvar levegőjétől, valamint hogy I. Károlyt katonákkal sem támogatták, például az Abák elleni harcok során.* 58 Határozottan gyengíti az udvari levegőt érintő megfigyelést, hogy Kőszegi András 1314 nyarán tervezte megjelenését az udvarnál,59 amelynek megvalósulásáról ugyanakkor nincsenek adataink. Miklós püspök szerepe tovább árnyalja ezt a képet. Családja tagjai szemmel láthatólag rendszerint együttműködtek vele, őt magát ugyanakkor rendszeresen a király mellett találjuk, akár Budától, később az udvar átköltözésével Lippától és Temesvártól távoli helyeken is. Amellett, hogy természetszerűleg székhelyén is megjelenik - mint 1312. május 1-jén60 -, 1313 augusztusában például egy Gemch nevű mezőn tűnik fel, vélhetően a király kíséretében, már Budára visszatérőben.61 A következő október végén Budán tartott tanácskozáson Károly király szabályos szövetséget kötött püspökeivel. Ennek folyamán, valamikor 1313. október 26. és november 1. között62 a veszprémi és nyitrai püspökökkel együtt a jelenlévő Miklós is elnyerte székhelye megyéjének örökös (vagyis utódaira is hagyományozódó) ispánságát. A király elsősorban Csák Máté, majd utóbb a vele együtt fellépő, Vértes-hegységben birtokos rokonai, Csák Péter és Csák fia János országbíró ellen szándékozott biztosítani ezzel a királyhoz hű területeket nyugat felől, főként Budát és Esztergomot. A királyt tehát főként katonai-stratégiai szempontok késztették a három egyháznagy világi tisztséggel történő felruházására. Az esemény mindazonáltal szépen illeszkedik a király 1313-1314 folyamán kimutatható belföldi és külföldi szövetségekre irányuló tevékenységébe.63 Sopron szabad királyi város története 1/1. [Oklevelek 1162-1406]. Sopron 1921. [a továbbiakban: Házi] 24-25., AOkl III. 227.). 58Engel: Újraegyesítés 332. és 337., amit Kristő: I. Károly harcai 309. sem cáfol. 59AOkl III. 818-819. Ugyanerről 1. alább is. 60Ekkor ítéletet hoz a vasi kisbirtokos Patyiak (Рид) és a Nádasdi Darabosok között bizonyos jegyajándék és hitbér ügyében: Slovensky Národny Archiv, Esterháy cs. cseszneki lt. 18. 21. (DF 282086.), UB III. 57., AOkl III. 277. A két rokonságnak közös birtoklása Középpatyon (ma Rábapaty része) mutatható ki: Engel: Térkép. 61 Tamás esztergomi érsek és több püspök kiadványa, 1313. aug. 8.: Archív R. Kát. Biskupstva Nitra, Oklevelek (DF 273066.), Fejér VIII/1. 511-512., AOkl III. 580. A király ugyan nincs megemlítve az oklevélben, de két nappal később főpapjai előző okleveléhez hasonlóan megerősíti saját korábbi adományát a nyitrai püspök számára: uo. 582. Mindez valószínűleg Budára menet történt - ha feltételezzük, hogy a társaság együtt maradt - ahol Tamás érsek keltez aug. 13-án: uo. 583. Károly itineráriumában ezek a hónapok meglehetősen üresek (1. Engel: Újraegyesítés 362.), de Engel és Kristó rekonstrukciói sem halmoznak el bennünket eseményekkel az egyetlen, Kristó által aug. 1-jére tett országgyűlés kivételével (uo. 334., Kristó: I. Károly harcai 308.), ahol viszont a király és a főpapok jelenlétére nincs adat. Mivel Károly Erdély határán, és talán magában Erdélyben járt június-július folyamán (Kristó: I. Károly harcai 308.), onnan visszatérőben lévén a szatmári (Csánki I. 475.), esetleg a gömöri Kisgencs (Csánki I. 135., Györffy: Történeti földrajz II. 498.) falvakhoz köthető az oklevél. 62 AOkl III. 619—620., 622-623., 625. Utóbbi, egyébként hamis oklevél alapján legalább nov. 5-ig maradt Budán. 63Horváth: Győr megye 15. és 18., Kristó: I. Károly harcai 312—316. A veszprémi püspök személyre szólóan már az év tavaszán elnyerte Veszprém vármegye ispánságát: Horváth: Győr megye 16., október végén „csak” utódaira is kiterjesztette a király, ráadásul a Csepel-szigeti tizedekért cserébe, amelyeket utóbb az örökös ispánság visszavételével a király visszaadott. Hogy ezek a veszprémi egyházat illetik, arról az esküt 1330. júl. 29-én Visegrádon a kalocsai érsek, a
