Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-12-18 / 51. szám

Veszprém, 1897.

Veszprémi Független Hírlap.

Szombat, decz, 18.

!

ifí

41

1 sitii sát jelzi. Iga?, örömmel konstatáljuk p dolgot I annyival inkább, hogy ft is I »Veszprémi Független Hírlap* sikere volt.

A csicsói derék kath. plébános, ki rendes előfizetőnk, ezeket Írja ma nékünk:

A , Veszprémi Független Hírlap* dec?. 11-én megjelent számában a hírek között olvastam az alábbi hiit:

A napirend tárgyai közzüi megyénkbeli érdekű ügyek ezek:

Pápa város helypénz és kövezatvám díjszabályzata. (A kereskedelemügyi m. kir. minister nr 67227. számú leirata.)

A marhahús arának szabályozása Siófokon, (Veszpréminegye alispánjának 19386 számú megkeresése.)

— Eltűnt fiú. Hegyi Antal vd- szari lakóénak József nevű 13 íves testvére még f. évi juhus hóban Vastarról eltávozott és azóta vissza nem tért. Most köröztetik, as eltűnt fiút, a kinek ssentélyleirása a következő: haja gesstenyessinű, szemei barnák, eltávozásakor ktk ga- j tyát, kék suibonyt és kék katona- ü sapkái viselt.

F. évi nov. 19-én este házam előtt az ntc/án rongyokba öltözve didergett és kért engem, hogy az éjjelre szállást adnék neki az istállóban, mert különben meg fagy. Én behívtam a gyermeket, szállást adtam neki. Kikérdeztem ót és azt vallotta: hogy Gecséo Veszprémme- gyében született, Hegyi Jóska a neve, apja anyja Gecsén meghalt, keresztapja tartotta eddig, de elküldött e most, mert drága a kenyér. Falnról-falora szolgálatot keresni járt, s úgy jött községembe, Gűcsóba.

A gyermek tele volt féreggel; ki- tisztogattattam, nj fehérruhát, csizmát és tetőtől talpig uj ruhát vettem neki. Ma is házamnál van még.

Amint hozzám jött, körjegyzőnket a fiúnak nálam létéről azonnal értesítettem.

Tisztelettel kérem a tek. szerkesztőséget, szíveskedjék a köröztető hatóságot értesíteni, hogy a fiiir. elvihetik tőlem, mert nekem nincs rá szükségem.

Csicsó, decz. 13. 1897.

Bécsi levél.

A „Veszprémi Független líirlap0 iMrkí«töjéh^i.

1897, deci, 17.

Azok, kik a politikai élet jelen phá- zisuit figyelemmel kísérik, azt tartják és azt hiszik, hogy a bécsiek immár nem közönséges emberek i nem igen táplálkoznak már a közmondásossá vált „bécsi lóhussal,* hanem emberevök módjára csak élő „Magyarral* érik be csupán.

Ezzel nem akarom ugyan mondani, hogy a bécsi valami különös előszeretettel viseltetik irányunkban, de a bécsi okos és igy természetesen udvarias, kivált pedig ott a hol ssemélyes érdekei megkívánják. Ilyenkor nemzeti, felekezeti és társadalmi leifogása háttérbe szorul és előtérbe lép az üzleti galanteria.

Velünk szemben tanúsított magaviseletük csak is arra vezethető vissza, hogy féltékenyek anyagi és szellemi gyarapodásunkra és féltik tőlünk császárjukat, ki. hála legyen az ég urának, Magyarország szeretett királya, is és ki méltán yolva becsületes törekvésünket, pártunkat fogja.

Ha mujd elfeledek a bécsiek a kitüntetések egész sorozatát, mely a császár látogatás alkalmával Országunknak jutott és hogyha a „Quota* kérdés, ezen végnélküli tengeri kígyó, javukra el lesz in tézve, akkor fel veszik majd megint nyá jas ábrázatjukat a kedélyes bécsiek, melye most csak suttyomban mutatnak a magja — vevőknek, kiknek jóakarata nálunl életkérdés!

A bécsiek hangulata csak „mumus1 ártatlan színpadi látásra számitó ártalmat lan tűzijáték, melytől csak a gyermek ijed meg, de a „Magyar“ nemi A politikai villongásoktól eltekintve, i itt a legkedvesebb és legkedélyesebb élei aralkodik. A magyarok, kik ott leteleped'

;ek (95.000) javarészben jólétben és meg ilégedésben töltik el napjaikat.

A nagyvárosi konkurentia, a létéri aló küzdelem természetesen itt sem hi- nyzik, de a harcz,' melyet itt küzdenek iszteségesebb, tisztább. A fény es pompa ifejtése, az udvar állandó itt időzése folytál A otthonosat; fóherczeg, főnemes és gazdag olgáf viszi a vezérszerepet, kik persze ok kővetőre találnak.

Szó ami szó, Bécs városa szép. És ha égigsétálunk az óriási város terjedelmes 9 széles utain „Bing-jein és ha Tágig ézzük a hatalmas méretű nyilvános és tagán palotákat, úgy bízvást elmondhat- ik, hogy mi a haladás utján Bécs nyom okain járva még csak derék és becsül e- )s munkával fogjuk elérhetni mind azt, mivel Bécs máma már rendelkezik.

Igen széles mederbe terelném levelem trtalmát, ha Bécsnek csak legjelenté- euyebb és legfontosabb tényezőiről akar- ák, ha csak futólagosán is képet adni. z nem volt szándékom amúgy sem és időn még a bécsiek egy igen szép tu- ijdonságairól, — határtalan szeretetükről királyi család iránt, mely szeretetnek pten-nyomon fényes tanujelét adják, legemlékeztem, röviden áttérek Pálmay ka bécsi szereplésére.

A ,Pálmay“-ti6y itt is varázserővel bir.

A „Theater ander TPten“ régen látott yan zsúfolt házat, mint ez alkalommal.

Schönerer kisasszony a színház érdemes igazgatónője, egy földszinti páholy mélyedéséből, látható örömmel szemlélte a diezes közönséget, kik között ezúttal kivételesen Ferencs Ferdinand és Ottó főherczegek személyében az udvar is képviselve volt.

Pálmoy a szószoros értelmében excellalt és csak neki köszönhető, hogy a különbé n közepes darab sikert aratott.

„Blumen Mari8 a czime az operettének melynek fülbemászó zenéjét Leo Stein nevü zeneszerző csinálta.

A czimszerep Pálmoy kezében, ki teljes színpadi tudását gyönyörű toil elteket és személyes báját vetet«* latba, bevált, mig a kereskedelmi ügynök kisasszonyon kívül, Biedarmann, ki teljes erővel igyekezet Palmay-val lépést tartani, gyöngék voltak a szereplők.

A darab tehát amint már ezideig tettük csak is Pálmay-nak köszönheti sikerét jós előreláthatólag a „Theater ander Wein9 kasszadara bj a les-z joninduddig, mig a „Blumen Mari8 megalkotója itt lesz.

Volna még egy náiauy magyar primadonna itt, aki igazán rászolgált arra, hogy büszkén és elismeréssel nmlókezzünk meg róla, de hát Pivárg, Csongory és Pásztó érdemeiről, a wVessprém vármegye8 hasábjain, jövőre, — bőven.

Mangold Gusztáv.

szik észre a szülök, hogy gverme* kük folyékonyán beszél.

Mi itt a teendő ?

Szoktatni kell a gyermeket elő- mondás utján a tiszta, érthető értelmes és illedelmes beszédre. Nem kell mond mi a gyermek előtt illet- j len szavakat, melyeknek értelmét jóllehet a gyermek még nem érti, | de őnkánteleu utánozza. Mindig | szomorúsággal töltheti cl bárki szi- J vét az, midőn látnia se tapasztal- I uia kell, mint1 örül sok oktalan szülő annak, ha kis gyermeke test- j véreit, szüleit és hozzátartozóit jól I össze tudja szidni. Az ilyen gyér- I mek aligha hall környezetében I ének, vagy imahangot, azon ferde gondolkozás következtében, hogy „hiszen majd megtanulja az iskolában.* — De hát csak az iskolában és templomban legyünk olyan, a milyen emberek, azonkívül pe dig az oktalan állatok nívójára sü- lyedüuk alá?

Költsük fel idejében gyermekeink lelkében az igazi vallásosságot és az Hiedelem s erkölcs szabályai iránt való érzéket, s engedelmességet.

„Tiszteljed atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy e földön.“

E/. a bibliai idézet a nevelés egyik titkát adja az óvatus éa okos szülők kezébe. Jószivü bánásmód gyermekeikkel — ez vezeti őket, ezen engedelmességre. Az , engedelmes, szófogadó gyermekek pedig őuma- guktól rájönnek a többi felebaráti szerétéiből származó erényre, és gyakorolni fogják azokat, életük további, folyamán is.

Továbbá szoktatui kell gyermekeinket — magunk példaadásával — szelídségre és isteni félelemre.

E végből szigorúan kerülni kell minden oly alkalmat, mely a gyermeket rettegésre, vagy éppen túlzott. bátorságra : fölfuvalkodottságra, kevélységre serkenthetné, s benne a daczot és indulatot növelné. A gyermekek előtt való házsártosko- dás, pörlekedés és házi c/ivódás jsak gyomot nevel azok lelkében. Szóval szecnelótt tartandók mindig íz erkölcsi szabályok. S miután a gyermek nagyon fogékony minden iránt, ez okból a vallásos érzületet ipolgassuk kis szivében, — mely nemesit, szelidit, buzdít, serkent ninden jóra és hasznosra. És ezt eginkább elősegíthetjük az által, iá szivet, lelket gyönyörködtető ínekeket, hazafias dalokat és költe- nényeket csepegtetünk zsenge gyer- nekeink fogékony szivébe. Mily zép s fölemelő Arany János ko- zorus költőnknek ezen alábbi, imára luzditó magasztos vers-sorait az irtatlan gyermeki ajkról hallani :,

„Óh mily drága kincs a hit,

Tűrni és remélni megtanít;

Kis kacBÓid összetevő szépén Imádkozzál édes gyermekem!“

Jakab Károly

csicaói plébános.

Iparkamarán! közgyűlése.

MEGHÍVÓ.

A győri kereskedelmi és iparkamara f. é. deczember hó 13-án d. u. 2V> Arakor a kamara tanácstermében (Ki- rályutcza 8 st. II. em.

rendes közgyűlést tart, mdyte a mélyen tisztelt kamarai tag urakat van szerencsém ezennel meghívni.

Győr, 1997. deczember hó 1.

Jerffy Antal

elnök.

Gyermekeink családi neveléséről,

A tél közeledtével, midőn küszö- j bén vagyunk annak, hogy a hossza téli estéket többnyire a család ( minden tagja a szobába egybe- j gyűlve tölti el, szükségesnek Iá- , tóm, hogy a gyermekek családi ne- f velősét illetőleg néhány megjegyzést f tegyek. j

Mi lehet kedvesebb s legdrágább | É kincsük a szülőknek, mint Isten- i ^ nek azon ajándéka, ba gyermekük;! ^ van, -kiben földi életüknek folyta- j tását szemlélhetik. Ez okból a j, gyermeknevelés, mint legfontosabb feladat, az egész életünkre kiható j kötelességükké 7an téve; mert en- t nek miként teljesitésétől, vagy el- t hanyagolásától függ azok testi és z szellemi jólléte s igy boldogsága, j, vagy szerencsétlensége is. a

Nagy baj az, ba akadnak szülök, kik gyermekük nevelését illetőleg egyedül az iskolára támaszkodnak ; mert az iskolai nevelés egészen nem képes pótolni azt, a mit a család, a szülök elmulasztottak. Az alapot a tovább épithetésre a szülőknek kell lerakniok gyermekeik lelkében, csakis igy végezhet az iskola teljes és kívánt eredményű munkát.

Lássuk tehát röviden, minő eszközökkel érhető ez el?

A családi nevelésnek legfontosabb eszköze a nyelv és beszéd. A beszélni tudps az egyik gyermeknél hamarabb, másiknál később következik be, s mily nagy az öröm a családban, mikor a kis gyermek az első szót érthetően mondja ki!

Az elsőt gyors egymásutánban követi a többi, mig egyszer azt ven.k a város felvirágzását. Raffles volt az első ember, aki azt belátta, bogy okvetlen szükséges az angol kereskedelemre, hogy a Maláj i Arehipelagusban egy kikötővel b'ijon Angolország. Akkoriban a kereskedelmi hajók a kővetkező kerülő utakon vitorlázhattak: a Snez-csatorna, mely a Földközitengert a Verestengerrel most összeköti, csak 1859. épült, igy tehát a hajók a Jóreménység fokát megkerülve jutottak el az Indiai oczeánba. Ezt átszelve, a Sanda szoroson át Sumatra és Jáva közt eljutottak a Kínai tengerbe ég innen aztán tovább. Az Elő-Indiákból jövő hajók pedig utjnkat vették a Malakka •zoro.-on ét és aztán Johor és Singapore sziget közt. Bár előbbre Bintang szigetét ■zemelle ki Raffles kikötőhelynek, de ezt eközben a hollandusok elfoglalták és Bioul kikötőt megalapították, ahonnan ők az Archipelaguit könnyen dominálhatták. Most aztán Baffles Singapurs szigetére vetette szemét, amely 280 mf. éjszakra esik az aeqatortól. A hollandi kormány bosszúságára megkötötte a szerződést : a johori maharadjával és megvette 240Ó0 dollárért, .-zeniéiül a szultánnak 24000 dollár évi életjáradék köttetett ki. 1819-ben kitűzték az nngól lobogót. Akkor Singapore csak egy kis kampong volt 200 lakossal, köztük 50 kínai. Ilyen volt 70 évvel ezelőtt. Raffles ntolső nagy tette az volt, hogy eltörölte a rabszolgaságot.

, Az a másik monumentum pedig, a mely ide látszik, — az a bronz elefánt, a sírni királynak Somdech Paramundr Maha Chulalonkoru első látogatásának emlékére emeltetett.*

Singapore rohamos fejlődését első sorban az mozdította annyira elő, hogy mind moslig szabad-kikötő maradt. Egy másik fontos tényező pedig az iparkodó, szorgalmas, esz. s és ügyes kinai kereskedők, kínai iparosok és érős, kitartó kinai kulik nagyobb mérvű bevándorlása és letelepedése volt. Siugaporet az előtt juogle borította telve tigrisekkel éa bsnsejét époly kévéssé ismertek mint nem ismerik az északi sarkot. A kínaiak hozzá fogtak az erdő irtáshoz, házakat építettek és irtották -gyúttal a tigri-eket és a tengeri kalózokat is. Mind többen vándoroltak be Kína legkülönbözőbb vidékéről: Amoyból, Svra- tovrból, Hakkáb'il, Hainan Bzigetéről, Makaóból, jBonkougból, Caotonból stb. de jöttek aztán később európai kereskedők e< válalkozók is. Amily mértékben azonban a kínai lakosság száma szaporodott, oly arányban növekedett befolyásuk is és

nem egyszer okoztak bajt a kormánynak, így legelőször 1881-ben amennyiben a kinai lakosság felzendült. A missionarinsok t. i. kezdték bújni a más vallásu kínaiakat, kik Bndha, Konfutse és Laotse tanait követték. Bnzgón terítettek közöttük. A Kongti kinai titkos szövetkezetek rossz szemmel nézték a missioariusok űzőiméit és üldözni kezdték a convertitákat. Hogy azonban elejét vegyék a további áttéréseknek, fellázadtak, öltek, raboltak, gyuj- gattak. A legutolsó kinai zendülés 1888-ben volt, valami veranda ügyben.

Mér esteledett, alkonyodott és mi még mindig kószáltunk. Eljött már a dinner ideje is. Visszamentünk a hotelbe. Mielőtt azonban a terített asztalhoz ültünk volna, barátom jónak látta a boyt igy szólítani;

,kasai pair*. Az angol és holland kolóniákban t. i. az a szokás, hogy evés előtt egy két pohárka gin1,, néhány csep paittal (keeerü tinetnra) keverve iszik gyomor erősítő gyanánt az ember.

Miután gyomrunkat már elég erősnek éreztük, odaültünk a table d' hotelhoz. Kézre kerítettem csakhamar egy menüt, végig nyaltam szemeimmel éa aztán szörnyű képet vágtam. Eu abban a boldog reményben ringattam éhes gvomrocskámat, hogy most majd kitömödik uz valami finom tropikus makanannal és Íme nem volt itt tropikus, semmi más csak a környezet : a tambi, a felszolgáló kinai és maláji boy meg a punka. Ez utóbbi nem más, mint a Bzoba tetőzetére erősített s ennek egész szélesséeével vagy hosszúságával egyenlő, egy hosszú rúdon csüngő szövet-legyező, a melyet kívülről az udvarból egy kuli kötélen ránczigál és igy a tropikus hőségtől izzadó, ebédlők felé friss levegőt lenget Ilyen punkaknt használnak a nagyobb irodákban is. A hollandi kolóniákban ez a legyezógép nincsen , használatban mert ők félnek a »czugtól*.

A menü utolsó fogása a curry — ismét valami, tropikus volt. Ez nem más, mint erős fűszerékk 1 kevert rizsétel, mit, malájul karéjnek hívnak. Az angol curry nem sokat érő portéka. Karejt, a holland kolóniákban kelt enni. A hollandus sobe eszik a dinnernál Karejt, 'hanem csak délben és ez a híres rijst tafel. Az angol inkább csak nézi a Karejt, a hollandus pedig tömi magát vele.

Legtropikusabb volt az asztalon a gyümölcs : banane, ananas, mangostin manga stb. Csak egy gyümölcs van rendesen száműzve kellemetlen átható bűze miatt a hotelek terített asztaláról: a durian Az

európaiak szemében a durian a tropikui gyümölcsök páriája, holott a benszülöttak Tersekben dicsői tik annak telségee zamatját.

Egyszer a következő furcsa eset törtónt meg velem Borneo szigetén. Borzasztó intenzív bűz csavarta az orromat. Kutattam, kerestettem a bűz forrása után. Nem találtunk semmit. Már a gyomrom tele Tolt, szédülni kezdtem a bűztől és éppen készülődtem hogy elmegyek hazulról. Ekkor beállít hozzám egy hárítom és beleül a krossi gojangba (hintaszék.) Szimatolni kezd.

— Ugy-e valami dög van a házban ? mondám, hogy őt megelőzzem.

— Fenózig dög — és egy jót nevetett. Durian az barátom, hivatta mindjárt a boyt és kért belőle egy darabot.

Ha valamire, úgy erre a gyümölcsre lehet alkalmazni: „de gustibns.* A hires angol természetudos Wallace a gyümölcsök királyának nevezi.

Ha én volnék arra hivatva, hogy gyümölcs királyt válaszszak, úgy akkor bi- zooynyal a kis veresbarna mangoetint ajándékoznám meg a koronával, amely már szimpatikus külsejével is megnyeri a gurmand tetszését és arra csábítja, hogy meg is Ízlelje crémszinü édes savanykas húsos gyümölcsét.

Aeztalbontás után riksába ültem ée mentem arra, amerre Singaporet éjjel szokás tanulmányozni. Nagyon érdekes, zajos életet láthat itt az ember és még most is élvezek, ha lelki szemeimmel újra végigtekintek rajta. Sajna azonban nem alkalmas arra, hogy az ember le is Írja.

Ejfél után kerültem csak ágyba. Nem lévén hozzá szokva klambu (szuoyogháló) megett aludni és itt pedig minden ágy •gy ilyen inusselin hálóba van bujtatva: bizony ügyetlenül bántum vele. A klambu két szárnyát szét csapva, felriasztottam a rajta szunyókáló, véres álmokat álmodó moszkitokat, melyek aztán neki dühödve, döngicsélve körülzsongtak s utánam iramodva az ágyba is követtek. Bizony vajmi keveset aludtam én azon az éjjel.

Másnap az első dolgom volt az öltözködés után a bugyellárisbau szemlét tartani. De mily üresség tátongott elejbem és egy furcsa érzés, a „horror vacui* fogta el szivemet! Hiába, ismét csak a bankhoz kellett folyamodnom. Előkerestem egy checket és benyitottam a Shanghai- bank irodájába.

Nagy melepetésemre itt ie láttam valami különlegességet t. i. hogy copfos kinaiaij

kezelik a pénzt, nem pedig az enrópsi hivatalnokok ; tán bizony azért, mert ezek nagyon jól ismerik a sikkasztóknak gyorsabb útját Amerikába? Nem győztem őket bámulni a pénzolrusásnál. Valóságos artisták ők ezen a téren. A dollárok csak úgy repülnek beleikből, és közbe-közbe bukfeoc/.et hányva a levegőben ugrik ki egy-egy hamis dollár a jók sorából. Nem is olvasva fizetnek ők dollárokkal, hanem marékszám. A száfaolást pedig olyan golyós számológéppel végezik ügyesen és gyorsan, mint az'ebmi iskolákban nálunk a gyermekek. i

Innen elhajlottam a mueeumba, amely igen gazdag j legkülönbözőbb tropikus gyüjteményeklen és elég anyagot nyújt a természet tudjanak a Maláji Arebipslagust tanulmányoz*.

A muzeutr. alatti helyiségben, földszinten van a kjayvtár, amely 20000 kötettel rendelkezik fa az u n. Logan könyvtár pedig tartalmazza a keleti irodalom sok igen becseifmüveit.

Mar délre járt az idő, mire a szállodába visszLrerültem. Nemsokára a gong mély, öbU'r hangjai azt hirdették, hogy már kész-. tiffin. Siettem is az asztalhoz, mert már'haragosan korgott | gyomrom.

Evés l'Jzbeu F. barátom igy szólt: ma péntek vfn, a muzulmánok vasárnapja és holnap Elutazol. Használd fel idődet és látogassfma el egy nevezetes singapori szent béyre, mert az ember nem tudhatja, hogy mkor veheti hasznát a nagy tengeren. Majd később, úgy alkonyat felé Ali ve'ed megy és elvezet oda, ahol a karamit Iskander Khan látható.*

JJgy/fi óra tájban elzarándokoltunk a szent íjrhoz, uhoi a monda szerint a hires nacedoniai király Iskander (Nagy Sándo) hamvai nyugszanak, de úgy látszik, iogy keleten a mohamedán uralkodók gyakan felvették ezt a nevet, legalább a sing/pori sultánok mindig viselték mint

CZlBBt.

ja szent eir egy árnyas ligetben van, jól bekerítve, ahol éjjel nappal tömjén fütőleg. Tömegesen zarándokolnak ids a jáubor mohamedánok, különösen a betegek, kik itt keresnek gyógyulást, irt bajokra, nyavalyáikra. A szent helynek ál- Itólag erős gyógyhatv.sa van. Látván a

akbuzgó hívők ájtatos seregét, én is magamba szálltam és fóhászkodva mormoljam : egy forró imát.

í

Végül nevelj’Ok a gyermekeket a kevéssel való megelégedésre. Az élet igen sokakhoz mostoha szokott lenni és sokszor nem váltja be hozzá fűzött reményeinket, a mikor is sokak ajkáról felhangzik a zúgolódás szava. Némelyek pedig, kiket sorsuk jobb állapotba helyer zett, könnyelmű fényűzésükkel nyomorba döntik önmagukat és családjaikat, a nyomor pedig igen sok esetben a bűnök tanyája. Nem szükséges tehát gyermekeink minden — gyakran esztelen — kívánságát, még ha ■ módunkban állana is, teljesítenünk; sót okos mérséklettel zabolázni mulaszthatatlan kötelességünk.

íme !— röviden előadva _ ilyen

legy

en a gyermekek családi nevelése. így nevelhetünk kevéssel megelégedni, s tulajdonaikat megbecsülni tudó gyermekeket Istenünk, hazánk, magunk, felebarátaink örömére, hasznára, egyszóval a társadalom előmenetelének javára; igy fogjuk kellőképen betölteni, miut szülők szülői, mint nevelők nevelői hivatásunkat.

Soós Gyula.

A tanárok mellékfoglalkozása.

Magam sem tartom ideális állapotnak, ha a tanár kénytelen fizetéssel járó mellékfoglalkozásokat űzni 8 értem a minisztert, ha kellemetlenül érinti, hogy most ebben meg abban az njságlapbau figyelmeztetik hol erre, hol arra a professzorra, ki egyben valamelyik vidéki banknak a tisztviselője is. A miniszter bizonyára bölosen tudja, bogy a tanárok nem jókedvükből bajlódnak kettős könyvvitellel s üres óráikban szívesebben sétálnának feleségükkel, gyermekeikkel, sőt esténként színházba is eljárnának, ha futná a tanári fizetésből.

Föl kell tennem a miniszterről a t is, hogy őrömestebb emelné a tanárok fizetését, minthogy leparancsolja a némi jövedelmet hajtó mellékfoglalkozásokról, de végre is hiába teszek föl minden jót a miniszterről : a valóság az, hogy nincs hatalmában oly fizetést adni a tanároknak, amelyből gond nélkül, tisztességesen megélhessenek, ellenben arra van joga is, hatalma is, hogy rendeleti utoa száz meg száz embert megszomoritson.

Megengedem, hogy lehetnek tanárok, kik tulságba viszik a mellékfoglalkozás üzését; megengedem azt is, hogy még az is, aki szerény mértékben űzi, az iskola rovására űzi ; s nem vitatom, hogy a tanár mindenek fölött legyen tanár. De akárhogy forgassuk a dolgot, mindenütt elénk tolakodik a kérdés: lehet-e a magyar tanár mindenek fölött tanár I

Megélhet-e tisztességese u a tanári fizetéséből ?

Erre a miniszter is kénytelen azt felelni: nem.

Világosán következik ebből, hogy a miniszter elhamarkodta reodele- tet. Hogy eríólcsi szempontból mérlegelve e rendeletet aunak kiadására csak abban a pillanatban lett volna joga, amelyben ezt Írhatja a tanároknak: a magyar tanárnak oly tisztességes fizetést biztosit az állam, hogy abból még egy népes családi ember is gond nélkül élhet; joggal várom el tehát a tanároktól, hogy ezentúl tartózkodnak minden olyan mellékfoglalkozástól, mely a tanügy kárára eshetnék.

Ez ellen seukinek sem lehetne szava. így azonban értjük a középiskolai tanárság felháborodását. Es értjük az udvarhelyi tanárok egyhangú határozatát, kik az esetben, ha a miniszter vissza nem vonja rendeletét, minden társadalmi tisztségtől visszalépnek.

Álljunk meg itt egy szóra. Sokkal komolyabb, következéseiben nagyobb jelentőségű ez a fenyegetés, mint első pillanatra tetszhe- tik talán. Aki csak valamennyire ismeri, különösen a kisebb vidéki városok szellemi életét, tudja, mit jelent ez. Azok a »szürke profesz- szorok* vjsznek életet a kis városok társadalmába, humánus, hazafias, irodalmi, művészeti mozgalmak az ő vezérségük, lelkes támogatásuk nélkül el sem képzelhető. S mindez nem hogy egy krajezár keresethez juttatná a vidéki tanárt, ellenkezőleg anyagi áldozatot követel tőle. Mi lesz akkor, ha a tanárság országszerte követi az udvarhelyiek példáját s a végletekig levonja a miniszteri rendelet kon- zekvenczióját ? Az lesz csak az t igazi szürkeség 1

A miniszter urnák ezt a rendé, lotet vissza kell vonnia ßem .légyen •*<»**• .

vissza.

Hisz ha következetes akár lenni akkor a falusi tanitóuak is tilts* meg a méhészkedést a általában a mezőgazdaságot: ez is mellékfoglalkozás, fizetéssel járó, m^r t • ba a jó Isten _ megáldja kezük munkáját. Am szívesen látni a t nárság társadalmi tevékenységét mert azért nem jár fizetség, sgt' i’ lenkezóleg idő- és pénzbeli áldott tot követel, eltiltani azonban a fizetéssel járó mellékfoglalkozásoktól : ez igazságtalan is, jogtalan is*

A kenyeret elveoni könnyű do- log. Alkalomadtán ehhez mindenki ért. Wla8sics minisztertől azonban akit ebben a kikiáltott ellenzéki' lapban is, lolyton áradozva ma. «asztalnak a tanügy minden rendű munkásai az igazságosságért; akinek minden intézkedésében a 'jogászt látják elad sorban: egyebet

várunk.

Ha nem adhat, legalább ne ve- gyen el.

VESZPRÉMI P0L6.§ ANYAKONTV

Házasságot kötött.

Decz. 13. Kis Géza népzenész róm kath. és Herczeg Etelka róm. kath'

Születtek:

Decz. 11. Libia József czipész és neje Fertig Mária leánya Paulina Borbála róm. kath. — Lichter József fakereskedó és neje Klein Etel leáoya Margit izraelita. — Dr. Szabó Elemér honvéd ezred orvos és neje Szende ffy Czeczilia leánya Mártha Matild Irén róm. katholikus.

Decz. 12. Pálfy Ferencz postakocsis és neje Mohos Erzsébet leánya Lujza róm. kath.

Decz. 15. Aurhammer József .honvédszázados és neje Kubai Mária fia Xavér Ferencz Hubert János, róm. kath.

Decz. 16. Kovács Iván kocsigyártól és neje Pencz Emilia leánya Julianna Emilia róm. kath.

Meghaltak ■:

Decz. 11. Özv. Nagy; Iguáczné szül. Vida Terézia róm. kath. gyümölcs- árus 68 éves tüdóhúdés.

Decz. 12, Kiss Józseiné szül. Tóth. j Julianna róm. kath. 43 éves agyhüdés.

Decz. 14. Spitzer Aranka izraelita 2 éves 8zivhüd 's. — Rapos Károly.; ág. hitv. evan,;. 2 éves szi.vhüdés.

— Frick Audi is róm. kath. mol-1 nár 67 éves túdőhüJés.

Decz. 15. Özv. Spielmann Tóbiásné j szül. Horváth Zsuzsanna ág. hitv.- zsemleárus 71 éves tüdőhüdés.í

— Cseh Béla ev. ref. kereskedő-» segéd 22 éves tüdőhüdés.

JöYóheti műsor.

Fekete Béla Operette és színmű- társulata által adatik:

Kedden: Magdolna. Homokay Ella jntalomjátéka.

Szerdán: Nőni.

Csütörtökön,: Brankovics, a ppl-, gári és kereskedélmi iskola ifjúságának zászlaja javára.

Pénteken: színház zárva.

Szombaton: "Sárga csikó, helybeli műkedvelő urakkal és hölgyekkel, részbeh jótékonyezélu előadás.

Vasárnap: Ördög pilulái.

ÚJDONSÁGOK.

— Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk hírlapunk minden szives olvasójának. Adja a mindenható, hogy a szeretet szent ünnepét boldpgan,' szeretteik körében, vidáman tölthessék.

— A »Veszprémi Független Hirrap*, utolsó számát adjuk ma a közönség elé. ügy a lap tulajdonjogát, mint a „Petőfi*-könyvnyomda-intézetet a

liberális párt lapbizottságának adtuk