Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)

1897-10-02 / 40. szám

Veszprém, 1897. XVII. évfolyam. 40. szám. Szombat, okt. 2. ^egríoloa minden WOmlitOB. .A. lap ára: (CfíéÁÉ évre 12 korona. H\ évre 6 korona Negyedévre 8 korona. iCgye* MB&ro Ara 30 fii. Kapható Siemerey J, ős Jlerczeg TL. urak Uileteiben. KIADÓHIVATAL: Szabadi ntoza 514. se. Az őszi évnegyed küszöbén tiszteleílel kérjük hírlapunk szives olvasóit, hogy előfizetéseikéi megújí­tani szíveskedjenek. Különösen azon vidéki t. előfize­tőinket, kik a hirlapdijjakkal hát­ralékban vannak, kérjük arra, \ hogy e hátralékukat törleszteni szí­veskedjenek. Az év utolsó negyedére a hírlap­vállalatnak is sok esedékes terhet kell leróni, s hogy kötelezettségeink­nek megfelelhessünk, viszont mi is t. olvasóink méltanylatára appellá- lünk. Tartalmas, bő s minden izében liberális független hírlapot adunk hétröl-hétre olvasóink kezébe, mely úgy a megye,- mint a város közéle tének hű képét tárja az olvasó éléi Nem vagyunk lekötve semminél ha­talmi érdeknek, s úgy a kormány­tól, mint a megyei és városi befo­lyástól mentien, szabadon mondjuk meg véleményünket minden aktuális kérdést Illetőleg. Nyillszavu volt mindig a vár me gyének ez a legnagyobb újsága s ezzel is vívta ki magának ama nagy elterjedtséget, mellyel ma a vidéki hirlapok legelsői között áll. így fogjuk azt szerkeszteni a jó vőben is s mint eddig, úgy ezután is, nagyobbérdekü események alkat mával külön rendkívüli hirlapo kát fogunk kiadni. Szóval, egy jó újsághoz kötött minden jogos igéuyt kielégíteni tö­rekszünk, s hogy iz Ígéretünket be is váltjuk, — arra t hírlap tizen­nyolcé évi pályafutása elég biztosíté­kot nyújt. A viszonos támogatást igy kér­jük s bízvást meg is szolgáljuk. Hazafias üdvözlettel. A hírlap szerkesztősége. A „Veszprémi Független Hirlap“ ára : Az okt. /. decz. 31. évnegyedre 1.50 kr. datszerü fohász a népek Istenéhez 1 >Ald meg a magyarok királyát /• Aid meg ót nagy Istenünk, örök­igazságos égi kegyelmeddel, — hogy atmyt végtelen csapás közepette, mely az ő jóságos szivét egy emberöltőn át lépte-marczangolta: e csodálatos nagy királyi szív nem szűnt meg hűséges magyarjaiért buzogni és »annyi balszerencse közt s oly sok viszály után« a nemzet leg- I hőbb vágyait telíti be . . . megáldva annak ezeréves hősi szenvedését. Aid meg Öt ezért nagy Istenünk ! I Ragyogtasd fel élte hunyó napját az igaz boldogság dicssugarával; hogy ami végtelen öröm ma tizenhét milliónyi magyar szivét melengeti • áradjon Reá vissza mind, az idők ' végéig len ! Népek égi' Ura, magyarok nagy Istene ! Áld meg a királyt! A legjobb szivü magyar király­nak kegyeletténye, melylyel a ma­gyar nemzet ezredéves glóriáját meg­szentelte s történelmi traditióit a legnemesb királyi kegyelet piedesztá- lyára emelte: lelke mélyében megdob- bancotta minden magyar ember szivét. Kárpátoktól Adriáig egyetlen egy- > séges lelkesedés hangja kélt . . . imá­A hazafias lelkesedés tüze ragyo­gott fel e vármegye lakói szemében is, mikor múlt vasárnap a villám szárnyain hire kelt, hogy O Felsége a magyar király a nemzeti törté­nelem ti/, kimagasló nagy alakjának 1 Szent Gellértnek, Pázmán Péternek, Bocskay és Bethlen (egykor Ausztria j ellen támadott) erdélyi fejedelmeknek, i Hunyady János és Zrínyi Miklósnak, , Verbőczy István és Lantos Sebestyén j diáknak, Pálfy országparancsnok és j Béla király névtelen jegyzőjének | emlékeire, Budapest 10 díszterén, | saját királyi .költségén érezszobrokat j emeltet. 1 1 Az öröm lelkesedése betelitette e hirre az egész ors/ágot s a törvény- j hatóságok s városok egymásurán j siettek hódoló hálanyilatkozataikat j a királyi trón zsámolyára letenni. ! Veszprém és Pápa városok már i másnap kedden, itt dr. Óváry Ferencz amott dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselők initiativájára, rendkívüli közgyűléseket tartottak s a pápai üd­vözlet azonnal fel is terjesztetett O Felsége elé. Veszprémváros közgyűlését Balogh K. helyettes polgármester nyitotta meg. Felolvastatott és állva meghall­gattatott O Felségének a miniszter- elnökhöz intézett ismert királyi le­irata. Ezen kegyelmes királyi leirat fel­olvasása után dr. Ováry Ferencz városi képviselő ur á tál f. évi szep­tember 26 án írásban benyújtott kö­vetkező indítványa tárgyaltatott. »Tekintetes polgármester Ur!« Az öröm és hálaérzet hatása alatt áthatva O Fe'ségének azon legmaga­sabb kegye által, melylyel a magyar történelem nagy alakjainak szobrait saját költségén a székes-fővárosban felállítani elrendelte, dicső királyunk nak ezen magasztos ténye előtt meghajolva, szivem és lelkem mélyé ! bői fakadó hála érzetemnek a kö- j vetkező indítvánnyal bátorkodom méltó és hü kifejezést adni: Indítványozom, hogy a tek. pol­gármester ur 1 évi szeptember 28-án délelőtt 11 órára rendkívüli közgyű­lést méltóztassék egybehívni, a mely- I nek egyetlen tárgyát Veszprém ren­dezett tanácsú város közönségének I öröm, hála és hódolat nyilvánítása fogná képezni. Továbbá indítványo­zom, hogy a rendkívüli közgyűlés tejezze ki hódolatát, háláját és benső örömét O Felsége koronás uralko­dónk ezen nemzeti nagyságunkat elismerő tényéért, s ezt alkalmas módon jutassa a Trón zsámolyához. Szabó Imre városi képviselő urnák Írásbeli és szóval is, ragyogó ékes szólással s történeti hűséggel megin­dokolt határozati javaslata elfogadá­sával, «Éljen a király» lelkes éljenzés mellett a közgyűlés egyhangúlag hozta meg: a következő Határozatát. I Veszprémváros közgyűlése jobbágyi j bódulatát, legmélyebb háláját, és leg- : bensőbb örömét fejezi ki ő Császári j Apostoli Királyi Felsége dicsőségesen ; uralkodó Királyunknak azon, nemzeti I nagyságunkat elismerő legkegyel- j mesebb alhatározásáért s' felkéri báró I Bánffy Dezső minister elnök urat, a I kit ez eItalommal is melegen üdvö­zöl, hogy Veszprémváros ezen hódolat­teljes határozatát a Trón zsámolyá­hoz juttatni kegyeskedjék. Miről báró Bánffy Dezső m. k. ministerelnök ur Ő Nagyméltósága felirat utján értesittetik. A közgyűlés a Király éljenzése mellett, lelkes hangulatban oszlott szét. Tisztelettel felkérem a törvényható­sági bizottság t. tagjait, hogy az 1897. évi okfóber hó 4 én és a következő na­pokon tartandó törvényhatósági bizott­sági rendes közgyűlésen és pedig 4-én d. e. 10 órakor, a következő napokon pedig mindenkor d. e. 9 órakor Vesz­prémben a vármegyei székházban meg­jelenni szíveskedjenek. Október hó 4 én 0 cs. és apostoli királyi Felségének legmagasabb név­napja alkalmából d. e. 9 órakor a róm. kalh. székesegyházban ünnepélyes istenitisztelet fog tartatni, mélyre a biz. tag urakat szintén tisztelettel meg­hívom. Kolossváry József alispán, Tárgysorozat: Aliepáni jelentés Álispáni jelentés a vármegyei útalapra nézve a m. kir. kereskedelemügyi minisz­ter kiküldött számtanácsosa és a vár me- I gyei házi pénztárra, valamint az ebben I kezelt alapok és alapítványokra nézve a j m. kir belügyminister kiküldött számta- ' nácsosa által teljesített vizsgálat eredmé­nyéről. A vármegyei számonkérőszék és a vár­megyei pénztár vizsgálatára vonatkozó jegyzőkönyvek. Udvari gyászjelentés Henrik orleansi herczeg haláláról. A m. kir. honvédelmi miniszter 3971/97 számú leirata az újonnan felállított hon­védnevelő- és képző intézetnél és a közös h ad * pró dis k o,l á nál törvényhatósági alapít­ványi helyek létesítése tárgyában. A m. kir. belügyminiszter 67.736/897. számú leirata a törvényhatósági bizottság­nak, néhai Véghely Dezső volt vármegyei alispán temetési költségeinek fedezése tár­gyában hozott 89/897. száma határozatára — és a vármegye alispánjának ugyanezen hatáiozatra vonatkozó előterjesztése. A m. kir. belügyminiszter leirata a törvényhatósági bizottságnak a vásárrend­tartás tárgyában alkotott szabályrende­letére. « A m. kir. kereskedelemügyi miniszter­nek a behajthatatlanság miatt természet­beni mankára átváltoztatható községi közmunkának hatósági kényszer utján Való beszolgáltatására nézve a törvényha­tóságokhoz intézett 42.939/89 számú lei­rata. A vármegye közigazgatási árva- és gyámhatósági költségvetési előirányzata az 189á. évre. Wrisz DáDÍel fia szabómester felebbe- z^se a vármegyei szolga- és utaszszemély- zet részére az 1898—1901. évekre szük- séglendő ruhaneműé k biztosítása tárgyában a gazdasági választmány határozata ellen Köves és Boros veszprémi papirkeres- kedő ezég felebbezése a vármegyei köz­ponti hivatalok részére az 1898—1901. évekre szükséges papír- és irodaszerek szállítása tárgyában a gazdasági választ­mány 7/897. szám alatt hozott határozata ellen. 1897. és 1898. évi közúti költségvetési előirányzat. A 2°/o“08 szókházópitési, az l°/0-os tisz­ti-nyugdíj és a 2°/0-os betegápolási póta­dónak az 1898. évre való megszavazása. A. katona-beszállásolási pétadóuak az 1898. évre 8000 frtban való megszavazása. az VaVo’08 Mőfogati pótadónak az 1898. évre való megszavazása. A vármegyei tisztviselők felemelt lak­bér-illetményének az 1898. évre való megszavazása. I Heves vármegye törvényhatósági bizott- I sága a kavicsszállitási díj mérséklése tár­gyában a m. kir. kereskedelemügyi mi- . niszterhez intézett feliratát pártolás vé- \ gélt közli. Csanád vármegye közönsége a kisbérlő- S osztály adózási viszás helyzetének orvos- , lás a czéljából a m. kir. penzügyminisz- j terhez intézett feliratát pártolás végett ] megküldi. , Dr. Purgly Sándor volt vármegyei I. I &ljegyző, orsz képviselő a vármegyei szék- I házban levő általa lakott főjegyzői lakás­ban teljesített javítások és átalakításokért ' kifizetett 303 frtot részére megtéríttetni i kéri. mellé beosztott Írnokoknak lakbérfeleme­lés iránti kérvénye. A mezőőrök felfegyverezése kérdésében a járások főbíróinak és a községeknek jelentései. A vármegye alispánjának jelentése a községi költségvetések és számadások pon- j tos beterjesztése tárgyában 502/897. szám ! alatt hozott törvényhatósági határozatra. Aliepáni előterjesztés a Veszprém-Al­mádi törvényhatósági közút 6.420-tól 10.590 km. közti szakaszának az úgyne­vezett malomvölgybe áthelyezése tár­gyában. Veszprém r. t. városnak a vízvezeték használatáról és a vizdijakról alkotott szabályrendelete. Több község kötelezett tűzoltóságának alap- és szolgálati szabályzata. A vármegyei pénztár a monografia- alap számadását jóváhagyás végett felter­jeszti. A pápai tébolyda pénztárának 1887—1892. évekre vonatkozó számadásai. Több község közúti költségvetési elő­irányzata. A vármegyei utászok fizetésfelemelés iránti kérvénye. Pápa r. t. város közigazgatási szervezeti szabályzatának módosítása tárgyában. Pápa városa tulajdonát képező ulcza- 1 térségeknek Csillag Mátyásáé és társai részére való eladását kimondó határozata. Papa városa tulajdonát képező Rozália Franciska női kórház és tébolyda épüle­tének, valamint telkének a dunántúli ev. ref. egyh.-kerület javára iskolai ez ólokra leendő eladását kimondó közgyűlési ha­tározata. Pápa város a Rumpel és Valdek ezég- gel a vízvezeték elkészítése tárgyában kötött s a közgyűlési, határozattal elfo­gadott szerződést jóváhagyás végett fel­terjeszti. Pápa város képviselőtestületi közgyű­lésének határozata, melylyel Szente Já­nos városi tiszti ügyésznek 5000 frt és Martonfalvay Elek ügyvédnek 1200 frt jutalomdijat állapit meg. Pápa r. t, város képviselőtestületének közgyűlésében a városi tisztviselői nyug- dijsz&bályzatának módosítása tárgyában hozott határozata. Pápa r. t. város képviselőtestületének a város tulajdonát képező regále-kötvé- nyeknek értékesítése és a befolyt, összeg­nek a vízvezeték kiépítésének felhaszná­lósa tárgyában hozott határozata. Pápa r. t. város képviselőtestületének a Koncz Istvánná és társai tulajdonát képező, a tapolezafői 335. tjkvben fel­vett ház és belsőségnek vízvezetéki ezé- lókra megvásárlását kimondó határozata és a megkötött adásvevési szerződés. Pápa város képviselőtestületének víz­tartó medencze czéljaira szolgaló terü­letnek a győri káptalantól leendő meg­vásárlását kimondó határozata és a meg­kötött adásvevési szerződé*. Pápa város képviselőtestületének a Ba- konyóren emelendő hid költségeihez le­endő hozzájárulási aránynak megállapí­tása tárgyában hozott közgyűlési hatá­rozata. Községi költségvetési és pótköltségve­tési előirányzatok. Községi szegény-alap számadások. Községi házi számadások. Devecser községnek az utczák rendezé­séről alkotott szabályrendelete. Szűcs Ákos és Fejér István vármegyei alszámvevőknek, a vármegyei szolgasze­mélyzet tagjainak és a járási főszolgabírók A dnnántnli ev. ref. egyházkerület köz­gyűlése Pápán. (Szeptember 26—28.) (Saját tudósítónktól.) Nagy érdeklődéssel tartotta meg évi re.ides közgyűlését a dunántúli ev, ref. egyházkerület Tisza Kdmán főgondnok és Ant?.l Gábor püspök elnöklete alatt. A kerületet alkotó tagok teljes számmal megjelentek. A közgyűlés előtt 17 ujlel- kész szenteltetett fel és bocsáttatott ki az ige hirdetésére. Véghely Dezső egyh. kér. főjegyző elhunyta felett a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezte ki részvétét, üd­vözölte az újonnan választott egyh. me­gyei gondnokot Mórocza Kálmánt. A pápai főiskola érdekében nagyszabású intézkedés történt, a menyiben a theolo- giai intézet s köztartás elhelyezése szem­pontjából a szomszédos épületek megvé­tele elhatároztatott: konventi képviselők lettek: Egyháziak: Czike Lajos, Kör- mendy Sándor, világiak; dr. Darányi Ig- nácz, Konkoly-Thege Gyula. Póttagok: Kis Gábor, Veress Ede egyházi, Konkoly- Thege Béla és Csorba Ede világi. Főiskolai igazgátóvá Kiss József theol. tanár; pénztárnokká Kemenczky Lajos ellenőrré Dalmadi Géza választattak. Kis János és Tóth Dániel theoL tanárok élénk üdvözlésben s elismerésben részesültek azon alkalomból, hogy negyven év óta szolgálják a theologiai oktatás ügyét. Délben bankett volt, melyen Antal ,Gábor püspök mondott felköszöntőt © felségére, azután Tisza Kálmán beszélt/ Az angolok legnagyobb tengeri hőse a világ sorsát eldöntő trafalgári csata előtt azt mondta: Angolország elvárja, hogy minden fia teljesítse kötelességét. Ezt a szép mondást alkalmazzuk magunkra. Ma­gyarország a mi felekezetűnktől is elvárja, hogy mindenki teljesítse kötelességét, s ha’ez meglesz, ép úgy diadalmaskodni fo­gunk .mindenek felett, mint az a katona diadalmaskodott az ellenség felett. Nekünk kötelességeink vannak felekezetűnk iránt, hazánk iránt. Felekezetűnk iránti köte­lességünk az, hogy ne fessük túl feketére > a helyzetet, de érezzük annak súlyát, érez- I zük a re^nk háramló kötelességet. Tegye I meg kötelességét a tanitó az iskolában, : a lelkész tegye meg ne csak a szószéken, I hanem híveivel való folytonos, érintke- , zésében is. A világiak mi, a társadalmi té­ren vegyük kezünkbe a küzdelmet és has­sunk oda, hogy társadalmilag szégyelje magát az, ki felekezetűnkhöz hirtelen. Ha ez megtörtént, akkor, győzedelmünk min­deneken érvényesül, stb. Felkőszöntőket mondottak: Bóné Géza Antal Gáborra, Gróf Gyürky Abrahám Tisza Kálmánra, Czike Lajos Tisza Kálmánra, Konkoly Béla Kolozsváry József Veszprémmegye alispánját köszöntötte fel, ki megjelené­sével a legjobb hangulatot keltette a ke­rület tagjaiban. Kolozsváry József az egy­házkerület alkotó s vezérlő tagjaira, Lam- pert városi főjegyző a megjelentekre, Ju­hász esperes Czike és Darányi főiskolai gondnokokra. Kis Ernő történettanár Fenyvessy és Bauer orsz. gyűlési képvi­selőkért. Vörös esperes az egyh. megyei gondnokokra s azok között különösen Mórocza Kálmánra, Kecskeméthy a tanári karra, Szekeres esperes Németh István, ' Thury Etele és Peti Lőrinczre, Oroszi a * pápaiakért, Demjén Márton a lánglelkü ág. evang. püspökre Gyurátz Ferenczre, Körmendy Sándor László Józsefre, Antal Gábor Molnár Béla és Körmendy Sándorra. Bella könyvéből. XX. Ha lelked az emlékezet Felgyöngyöző kelyhét issza: A hullámos Balatonhoz Gondolatod száll-e vissza f Azt a partot, azt a berket. Azt a helyet felkeresvén : Ahol egykor . . . együtt ültünk, Szép, csillagos nyári estén. Együtt ültünk .. .egymás mellett . . Suttogott, a lomb az ágon . . . Suttogott, a vándor szellő . . . A harmatgyöngy, a virágon ... Suttogott, a ringó hullám . . . Suttogott, az édes ajkad/ . . . Átkarolva . . . átölelve Álmodott a lelkem raj tad \ Ez a fényes tündér álom-, — Amelynek még nem volt mása — Felkeres-e olykor, olykor f Van-e nálad folytatása 11 Ha, lelked az emlékezet Felgyöngyöző kelyhét issza : A hullámos Balatonhoz Gondolatod száll-e vissza ? 1 — iSgj. szeptember 26. SOÓS LATOS. — Elbeszélés. — Ciak úgy csengett az ebédlő, s Kővá­rak nagy ebédlője, a hangos beszédtől. Vitatkoztak valamin, s mert a hat tag- tyil állő piaiad egyike-másika nagyon is *«pk, hangos beszédű yolt, lehet kép- Wmj, hogy az ebéd kezdete nem volt épen valami csendes. . Künn esett az eső. Bandi, a második. gUnnázistB, a legkisebbik fiú, aki CBak most jött haza, kijelentette, hogy olya­nok az utczák, mintha lekvárral volná­nak bekenve. — Csak kérlek, ne élj hozzá a ru­hámhoz, — kiáltott rá türelmetlenül Eliz, s elhúzódott mellőle. Eliz, a ki a tanitdnő-kéozőt végezte, volt a család szépsége. Hanem az bizo­nyos, hogy sokkal szebb lett volna, ha Valamivel kevésbé öntudatos. Kissé igen is nagyra tartotta a szépségét is, a tu­dományát is. — És én ismételten kijelentem, — fordnlt Jankához, idősebb testvéréhez, — hogy ezt az egész dolgot a leghatáro­zottabban ellenzem I — Miről van szó p — kérdezte Bandi. — Hiszen úgy lármáztok, hogy a lépcsőre is kihallatszik. — Ugyan ne túlozz, Bandi, -- utasí­totta rendre Eliz, ki folytonosan hadilá­bon állt vele, mert a kis gimnázista nem nagyon hódolt az ő tudományának és felsőbbségének. Bandi épen valami csípős feleletet ké­szült adni, de Janka még idejekorán közbeszólt: — Arról van szó, hogy a Mari néni legnagyobbik leánya, Katinka, le akarja tenni a tornatunitónői vizsgát. Es ezért fel kell jönnie a télen ide, a fővárosba, hogy előkészülhessen. — Jó. De hát aztán ? — Anyuska azt mondja, hogy mintán mi vagyunk legközelebbi rokonai, föl kell ajánlanunk, hogy azalatt legyen itt nálunk. — Most már értem. Hát e miatt vi­tatkoztatok ? — Igen. Es én nem értem, hogy Eliz .tulajdonképen miért ellenzi ? —.Mert egy olyan vidéki, szögletes, csitri kis lány legkevésbé sem illik a mi körttukbe. Bizonyosan pirulnom kellene miatta a barátnőim előtt, ha bematatnám öt, mint.rokonomat. — Miféle beszéd az, — szőlt anyja feddőleg. — Ha ilyen szeretetlenül ké­szülsz fogadni unokatestvéredet akkor leg­. jobb lesz, ha megírom Mari néninek, hogy i csak keressen helyet idegeneknél a le­ányának, inkább fizetek érte én, ha ők nem tehetik. Most békitőleg közbeszólt Ákos is, a „mérnök ur," a legidősebb fiú, ki már nem is lakott otthon, csak ebédre és va­csorára járt haza. — Ezzel csak megbántaná Mari nénit, anyám. Várjunk ónak, — adhatok-e én ta­náé ot ? Mindenekelőtt, mennyi időről van szó ? — Szeptembertől májusig. Éppen tiz hónap. — Szepmtemberig tehát van még két hónap. Mit gondol, édes annyám, nem volna-e a leghelyesebb, ha azalatt Katin­kát meghívná egy pár hétre hozzánk, — próbaidőre I Mi is kiismernők ŐK; ő is minket, és ki tudja, — fordul: aztán kissé gúnyosan Eliz feté. — hátha még az Elz tetszését is megnyeri — Te adod mégis mindig a legokosabb tanácsot, édes fiam, — válaszolt édes annyja megnyugodva. — Magam is azt hiszem, legjobb lesz, ha ilyen irány­ban írok Mari néninek, v É * * s így történt, hogy rövid idő múlva Katinka megérkezett rokanaihoz, a próba­időre. Már a megjelenésével is eloszlatott min­den kétséget. Szép barna szemében olyan szeretettel és annyi bizalommal tekintett szét, vidáman lépett rokonai körébe. Még Eliz is kénytelen volt bevallani magának hogy sem egyszerű, de csinos ruháján, sem rózsás, szép kis arezoskáján, sem lát­szik semmi vidékies félszegség. Valamennyien azonnal megbarátkoztak vele, ő pedig nemsokára olyan otthono­san érezte magát, mintha mindig közöt­tük lett volna. — Nem szeretnéd-e te is inkább a tu­dományos pályára kiképezni magadat, mint én ? — kérdezte egyszer az ebédnél párt* fogó hangon Eliz Katinkától. — Mégis egészen más állásod lenne mint tanárnő­nek, és több fizetésed. — Soha sem voltam valami jő tanuló, — vallotta be őszintén Katinka. —Nem mindenkinek olyan könnyű a tanulás, mint neked, Eliz, Te az első voltál min­dig az iskolában. De én!. .. Jaj, ha ne­kem is annyi eszem volna, mint neked ! Bandi nagyon helyén valónak találta, hogy Rudolf bátyját kissé meglökje az a« asztal alatt. Még a mérnök ur is mo­solygott. Mind a három fiú tudta, mennyire jól esett Jü-iz hiúságának ez az őszinte dicséret. ; jöiliz diadalmasan tekintett körül, s ebéd I után, mikor Ákossal egy pillanatig egye- 1 dűl maradt, igy szólt hozzá : — Szép Katinkától, hogy olyan sze­rény és őszinte. Úgy látszik, az iskolában nem sokra vitte. Persze, ahhoz teltetség kell 1 Ákos fölpillantott az újságból, a melyet olvasott, 8 Eliz csodálkozására nagyon komolyan válaszolt: — Hallod-e, Eliz, az iskola még nem az élet. Azt azonban jegyezd meg ma­gadnak, hogy csak az élet az igazi iskola, a hol sokaknak kell még egyet-mást meg­tannlniok. Eliz kissé sértődve nézett reá. — Hogy érted ezt ? — kérdezte, de Ákos nem felelt többet 8 elmerült az új­ság olvasásába. Ákos komoly, derék és nagyon szere­tetreméltó fiatal ember volt. Eliz összes barátnői rajongtak érte, s nagyon szí­vesen gyűltek össze Eliznél vasárnap dé­lutánonként. Magák között a „déli mér­nök* néven nevezték Ákost, míg Rudol­fot, a ki most tett érettségit s titokban őt felvonásos tragédiákat irt, a * versfa­ragó* czimmel tisztelték meg. Egy napon megmutogatta Eliz Katin­kának barátnői arczképét. Katinkának kü­lönösen feltűnt egy magas, szép termetű, Szép arczu leány. — Nagyon szép de nagyon büszkének látszik. Ki ez P — kérdezte. — Illésházy Bodrogby Dalma, az én legjobb barátnőm! — Milyen czifra neve van! — Gyönyörű szép leány! És te, — tette hozzá titokzatosan, — ismerek ám valakit a családunkban, a kinek nagyon tetszik! { — Ákos bátyád, ugy-e ? — találta ki egyszerre Katinka. — Ej, hogy kitaláltad 1 — nevetett Eliz s elrakta ismét az arczképeket. * $ a Néhány nap múlva Jankát falura hív­ták meg, egy jó barátnőjének a lakodal­mára, nyoszolyó-leánynak. Nagy örrömmel készülődött, de mint mondta, leginkább annak örül, hogy Ka­tinka azalatt itt marad és helyettesíteni 1fogj a őt a háztartásban és beteges anyja mellett. — Mert tudod, — mondta bizalmasan, — Elizre nem sokat lehet számítani ; na­gyon el van foglalva a tanulással. Es — és egyátalában — —•* —r Oh, kérlek, — sietett Katinka meg­nyugtatni Jankát, — csak bízzál meg bennem. Meglásd, minden jól fog menni. Janka tehát vidáman utazott el- Körül­belül tizennégy napig akart maradni, mert útközben egy másik barátnőjét is meg akarta látogatni. Katinka pedig átvette az egész háztar­tás vezetését, s már az első napon ki­tűnt, hogy, ugyancsak ért minden házi dologhoz. És olyan vigan, olyan jókedvvel végzett el mindent, mintha az nem is munka, hanem mulatság lett volna. Pár nap múlva azonban a kis gazdasz- szony gondjai erősén megszaporodtak. Kő- váryné, a ki különben is folyton gyen­gélkedett, influenzát kapott s ágyba kel­let feküdnie. Délben mikor a fiuk és Eliz hazamen­tek, Katinka nagyon komoly arczczal fo­gadta őket. Ds tulajdonképen csak Ákos osztozott a Katinka aggodalmaiban. A két fiú, különben is szokva hozzá, hogy ajyjukat mindig betegesnek lássak, a fia­talság gondatlanságával nem vették túl­ságosan komolyan a dolgot. Eliz pedig, ki minden gondot és dolgot Junkára szo­kott bízni, most sem mutatott semmi haj­landóságot Katinkának a betegápolásban vagy a háztartásban segítségére lenni. Másnap korán délelőtt Ákosnak egy levelet vitt egy szolga a hivatalba. „Kedves Ákos í Bocsáss meg, hogy munkádban zavar­lak«. A szakácsné leesett a lépcsőn és attól félek, eltörte a lábát. A két beteget nem hagyhatom egyedül és azért téged kérlek, légy szives és küldd el az orvost. Katinka.* — Még ez is! — mormogta Ákos, míg gyorsan az orvos után sietett. A baj ritkán jár egyedül! Mikor jiiliz és a fiuk délben hazamen­tek 8 a balesetről értesültek, nagyon ijedt arezot vágták. — 0 jaj, ma nem eoédelünk ! — só­hajtott Rudolf s az ebédlőbe ment. Kellemes meglepetésére azonban az asz­tal meg volt terítve s Katinka is megje­lent, hogy ebédhez hívja őket. Tűzi Öl kipirult arczczal vitte be a levest 8 tette föl az asztalra. — Már csak meg kell, hogy elégedj-e tek a mai ebéddel, ha nem is valami jó, — mentegetőzött, — de hirtelenében nem tudtam jobab készíteni! — De hiszen ez pompás! — dicsérte Ákos s a többiek is ugyancsak hozzá lát­tak mind. — Ugyan .hol tanultál meg főzni ? — tudakolta Eliz. — Hiszen egy éve már, hogy kikerül­tem az iskolából s otthon ugyancsak segit- nem kell édes anyámnak, — felelt Ka­tinka mosolyogva — Különben is nagyon szeretek főzni és gazdasszonykodni. Tu- lajdonképon inkább is szeretnék szakácsnő vagy házvezetőnő lenéi, mint a toru «.ta­nítónő ! — Est igazán nem értem! — szólt Eliz. — Én a főzést olyan közü.iséges dolognak tartom. — Di az evést nem? — jegyezte meg kissé gúnyosa mosolyogva Ákos. Eliz tettette magát, mintha nem hal­lotta volna ezt a megjegyzést. — Ma délután teljes nyugalomra van szükségem, — szólt. — Egy nagyon ne­héz feladványt kell elkészitnem. Kérlek, aztán ne háborgassa’ok. Rudolf hangosan köszörülni kezdte a torkát, Baudi pedig, mikor ebed után lo­vagi as na segített Katinkának az asztalt elszedni, a konyhában odasugta neki: — Te, ha Eliznek egy nehéz teiadványt kell elkészíteni, akkor rettenetesen kiáll- hatatlan. Yeszprémmegye közgyűlése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom