Veszprémi Független Hirlap, 1897 (17. évfolyam, 1-51. szám)
1897-02-20 / 8. szám
Veszprém, 1897. jb£egrjelexi miséén izom baton. .A. lap árar Egénz évre 12 korona, fél évre 6 korona. Negyedévre 3 korona. Egyes szám éra 30 fii, .tyaphntó Szemcrcy J, és üercioK L. urak üzleteiben. KIADÓHIVATAL s Szabadi utcza 514. ez. XVII. évfolyam. 8. szám. Szombat, febr. 20. Sydralapitások Vsszpjémbsn. Szerkesztői iroda: Veszprém Scabadi-ntoaa 614. ■■ EEixcLetéselr: (z hathasábos petitsor n|j annak tere) Az els8 oldalon . . 30 fillér. Á a-ilt s 3-ík oldalon ző fillér. A 4-ik oldalon . . . 11 fillér A nyiltérben .... 40 fillér Kincstári illeték .. 60 fillér Veszprém, febr. 20. A tavasz első éltető lehelletével,* * 1 mintha nj életkedv friss árama p’ezsditené föl itta zsibbadt idegeket. Egészséges, életrevaló vállalkozási kedv jelenségeivel találkozunk, melyek kedvező, auspciumok közt jó sikert Ígérnek. Két kézmivességi gyár (manufac- toring) tizle'ről van szó — s mindé- níket külön érdekeltség propagálja. ' Az egyik parkett-gyár létrehozásán fárad; a másik a mázó ó párhoz szükséges áttört minták (sablonok), gyári előállítását czt’loz/.a. Az első terv előnye, hogy nagyszabású gépek nélkül is meglehetős biztos üzemre számíthat s főleg itt, a Bakonyság tövében, hol' a különféle szinü és rostu faanyag beszerzését minél olcsóbban eszközölheti. Kizárólag kézműipari üzemmel is jó- kamatu versenyt támaszthat e szerint a parkett: piacznak s e szempontból is reálisnak kell tekintenünk a vállalkozást; A másik tervezet még kedvezőbb aúspiciumok mellett indul meg. V er- séiiytárs nélkül lesz az ország bans hely.s ügyvitel s némi anyagi érő kifejtése mellett, nyomban a külföldi export részére is dolgozhat. Emellett kölséges gépekre egyelőre szüksége nincs s ilyenekkel succesive akkoron erősbiti üzemét, amikor már biztos forgalmat teremtett gyártmányainak. S igy főleg abból a szempontból, hogy eleve nem szükséges egyik vállálatnak sem va'ami nagyobb risico-összeggel belemenni az üzletbe: igen okszerű, czélszerü vállalkozásnak látjuk mind a két tervet. Ha a közönség érdeklődése jóin- dulatulag támogatni fogja e mótiót s esetleg a kormány is némi kedvezményben, segélyben részesitvndi őket — meggyőződésünk, hogy a befektetendő kis tőke mihamar s-ép vagyonná növi ki magát s néhány száz helybeli szegény ember állandó kenyérkeresethez jut. Minden kezdeményezésnél jó a körültekintő óvatosság, de hát pes- simistáknak sem szabad lennünk. A legcsekélyebb vállalkozás is, jó I kezelés mellett, nagy erőre fejleszthető. Imhol, emlékezzünk csak, ! hogy pár év előtt, mikor Veszprémben a szikvizgyári részvénytársaság alakult: a részvényesek kivételével, az egész város nevetett a dolgon s azt gyerekes semmis tréfának csúfolták, rosszabbnál-rosszabb viczekkel. S íme ma azt látjuk, hogy aránylag a legrövidebb idő alatt ép ez a társasán produkálhatta itt a legtöbb hasznot s fizette a legbusásabb osztalékot. Szakértelem, lelkiismeretes kezelés és szorgalom mindig megtenni gyümölcsét s igy az a két uj gyár alapítási tervezet is, jó kezekben, méltán sikeres jövőre számíthat. ■ Hatóságainkon a sor, hogy amiben istápolására lehetnek az üdvös kezdeményezésnek, azzal megsegítsék. Mert azzal a szegényebb polgárok jövője megbiztositását is elősegítik s az ipari életet is régnélküíö zött friss vérkeringésre segélik itt! Közegészségügyünk érdekében, — A megyei főorvos, a járási s körorvos urak figyelmébe! — Köze'g a márczius, a betegek félve várt marczíusamert azt szokták mondani, hogy a beteget ha a márczius meghagyja, októberig elél, ha október meghagyja, elviszi a márczius. Valóban a márczius egyike a legegészségteleuebb hónapoknak. A nap már meglehetősen feDt jár, a föld fagya enged, kész a sár, locs-pucs, a mitől kapja az ember a náthát, influenzát. Egy-egy deröltebb napon le- kivánkozik az emberről a téli gúnya, mert kiizzadunk benne, s ha levetjük, egyet lehel az észak, végig söpör az ember hátán a szél, s kész a meghűlés. Hozzájárul még az idő gyakori változása is, ugy- annyira, hogy egy Dap hat hétféle idő is van. Az egyik óra hevit, a másik fagyosit, egyszóval a márczius, mintegy melegágya a betegségnek, s nem egyszer okozója a járványoknak. A felnőtt ember csak vigyáz magára, de a gyermehsereg neki örül a tavasznak, izzadva lap- ' fázza magát., levetkőzik, s meghűl, torokfájás, difi eritis/t kap, ez aztán CB'k úgy söpri el őket a földszintről. De nem csak az ekként kapott baj, hanem a járvány tova hur- czolása is oka annak, hogy némely esetben a járvány alig hogy liágy egy genetátióból. Sok üdvös történt a járvány tova hurczolásának meggátlására, de még nem mindem Eltiltattak p. 1. az iskolásgyerme- kek egy miniszteri rendelet által a temetéseknéli megjelenéstől, orvosilag eltiltatnak a ragályos betegek látogatásától stb. hanem még egy körülmény, ugylátszik, ismeretlen úgy a közönség, mint az orvos urak előtt, a mely pedig szerintem, szintén terjesztője a ragályos betegségnek. Régi, s eltörölhetlen szokása az népünknek, hogy elhalt gyermeke holt tetemére koszorút vesz, fá- tyolt, virágot rak, | a halott- vivőkre is fátyolt köt, karjakra virágot tűz stb. Megjárná ez, ha különösen ragályos betegségben elhalt egyén után koszorút, virágot, fátyolt, stb. behánynának a sirba, s eltemetnék,, hanem mi történik ? Az, hogy a holt fejérül, teteméről leszedett ko- I szőrűt ráteszik a koporsóra, a fátyollal kőrülkötik magukat a vivők; karjukra virágot kötnek, s mikor a sirhoz éruek, a koporsóról levetik a ragály által megtért őztetet t koszorút, s elviszik a templomba, i oda szögezik vagy kötik a gyermekek helye elé, hol az elhalt is ülni szokott volt, a fátyolt még haza viszik, s körül kerítik vele á tükröt, képeket, a virágot pedig leginkább kislánykáknak ajándékozzák,. kik gyönyörködnek neki, játszanak vele, nem tudva, hogy talán egy életüket megfosztó betegség csirái vannak hozzá tapadva minden virágsziromhoz. Tehát most, midőn bebizonyított tény, hogy p. 1. a difteriának ba- csillusait egy levélben Akaratlanul is el lehet szállítani messze vidékre : megengedjük, hogy egy diftéritisz- ben elhalt gyermek fejéről levett koszorút, hol az 30—40 éráig áll, bevigyenek a templomba, hova 40—45 gyermek naponta jár, a fátyolokkal és virágokkal pedig el- hurczolják a ragály csiráit 6—10 egészséges családba, s ha egy ily családban, a különben legnagyobb gondviselés mellett is megbetegszik, s elhal egy kis gyermek:sohasem kutatjuk az okot, de belenyugszunk az okozatba; úgy teszünk,mint az alsó-örsi halott-kém, ki ha Öreg halt meg, a kór neméül elaggott öregségi zsémbölygést irt, ha pedig gyerek halt el; | halál oka rovatába oda jegyezte, hogy .halálos nyavalya*. Sőt hogv Jób pátriárkát tűrésben és megadásban lepipáljuk, felsóhajtnnk hogy; Az ur adta, az ur el is vette, áldott legyen az ő szent neve érette. Valahányszor a templomokban koszovut, s a szentraihálylovát meglátom, mindig elfut a borzongás. Egyiknek sem ott a he’ye. A szentmibálylovának a hullaházban, a koszorúknak meg a sírban. A fátyolokat és virágokat pedig nem haza vinni, de felkötni sem hagynám, s a ki felköti is, a ki haza viszi is : nagy oktalanságot követ el. Vilonya, 1897 febr. 14. Nagy Dénes. Gazdáink figyelmébe! — Fordítsunk nagyobb gondot a növendék állatok takarmányozására! — Régi és igaz példabeszéd, hogy kaocza eIli a csikót, de zab annak az anyja. Csak az a baj, hogy nem mindenütt szívlelik meg, se példabeszéd által adott jó tanácsot nem mindenütt követik. Elfeledik vagy nem akarják tudni azt, hogy összes háziállatainknak egy éveskornkig nem adjuk meg nekik azt a táplálék- mennyiséget, melyre szükségünk van hogy jól fejlődhessenek, elmaradnak úgy azonban, hogy ezen elmaradót- ságukat sohasem lesznek képesek pótolni. Az a tenyésztő, ki egy jól kezelt tehenészet vagy ménes birtokában van, talán azt hiszi, hogy e tárgyról felesleges is írni, hiszen az ő üszői is IV. éves korákban 4—5 mázsát nyomnak, tehát nem is lehetnek jobban fejlődöttek. Hasonló- lag gondolkodik az a gazda, a ki fel randáit tavaszonként a budapesti tenyészállatvásárokra, a hol csaknem kizárólag elsőrangú tenyészetek által kiállított jól fejlődött állatokat fog láthatni. Ha azonban eltekint, teszem azt egy vidéki kiállításra, vagy végig járja egy nehány birtokos, illetve tenyésztő istállóját sajnálattal fogja tapasztalni, hogy az istállók legalább 90%-jében az állatok nem mutatnak olyau táplált- sági fokot, olyan fejlődöttséget, mint a melyet maga is tenyészt s másfél éves korban már tenyésztésre használ, 3 - 3*/a éves korában sincs any- nyira kifejlődve, hogy tenyésztésre nyugodtan használni lehetne. Számos uradalmat, nagyobb gazdaságot tuduék megnevezni, a hol a siment hali bika 8 éves korában nem Dyom 3 mázsát, a hol a pinc'gaui üsző 4 éves koraelótt nem életképes, mert adatik neki annyi, a mennyit testének felépítésére szügségel. Már pedig a nyngoti marhát nem azért importáltuk, hogy fejlődésének lassúságával túl tegyen a mi magyar fajtáink lassú fejlődésén, hanem éppen azért, hogy több oldalú haszon nyújtása mellett tőkénket gyor- | sáliban forgassa, gyorsabb fejlődé- ‘ sével. A kárral járd takarékoskodás talán sehol sem mutatkozik oly mérvben, mint éppen az állatok takarmányozása terén. Minden reális számítást mellőzve, csak azon vagyunk, hogy állataink mennél kevesebből kiéljenek ; nem gondolva meg; hogy az állatok átörökitési képessége nem ’ juthat mindaddig 1 Hegedős cLa,l. Hol hegedősök bus dala zengett: Felkap a vágy is elvisz oda, Harsan a kürt s nyillanak a termek, Készül a n/tds, vig lakoma. Párduczos ifjak, gyirhaju vének, Szűzi leányok, tisztes anyák, Gyermeki vágygyal összegyűltnek Hallani lantos kobza dalát. Hej hegedbe kort most az imára Nem figyel úgy a templomi nép. Mint a .te vitted ifjú dalára. Hogy üde harmat érje szivét. Hói van a lélek, mely befogadja Azt a kitépett színdarabot, Mit hegedős befoglal a dalba. Melylyel, amit birt, mind odadott t Hagyhat-e némán útja időnek, Hogyha nyomába hull a virág t Fészke rakáshoz a faletőket Buvja madárka s száraz az ág. Nizzem-e némán nap viradatját. Éj zuhanását, hogyha elém Napsugara s éj azt mutogatják'. Hogy fogy a szívből, mint jogy a fényit Hamva a szívnek mint fórülődjk, É(\üdesige mint fakul át; S balga, bolond, aki oiled törődik . . ! — Hej, hegedősök 1 rossz a világ. PAP ZOLTÁN Nagyobb a költő... Nagyobb a költő, mint egy koronás királya fiatárt nem ösrneró uralma végtelen; Útját tiem zárják el a büszke bércztetőkt Gyors sólyomként repül át messze tengeren. Szive: nép milliók szivével dobbaniky Lelke: az elrejtett redok mélyébe lát. . . A szenvedők között: vigasznak angyala, Az üldözött előtt: oltalmazó barát. Múlt és fövő felett korlátlanul nagy ur, 1 Hajnalsugár gyanánt szétüzve a ködöt: Nyíl ovirág fakad: hová egy könye hull. .. Babér erdő terem: a merre kilökődött. Hóditó fegyvere; a dal — a röpke dali Amely szivet talál, amely szivet keres: Át tör a paloták hideg márványain. S templom leszen tőle a kis kunyhó eresz. A költő magával az Istennel rokont Az Isten szivéből kiszakított darab . . . A költő: túl ragyog időn, enyészeteit; Midőn a koronák —1 már porba portanuk! SÓ OS LAJOS. H,észe3sf1u.t őls. (Női termáazetrajzi tanulmány ) Irta: Éhen Jánosáé. Ha Gabányi megtudja, hogy bele kon- tárkodom a mesterségébe s a nők természetrajzának irodalmát én is kultiválom, el lehetek reá készülve, hogy valami .plágium* históriát akaszt a nyakamba. Pedig hát én békét hagyok az 5 természetrajzi osztályozásénak és csupán saját búvárkodásom eredményével állok elő a midőn az általam úgynevezett „fészek- futók*-ről beszélek, melyek — fájdalom — igen tekintélyes számot képviselnek az asszonyok természetrajzának országában. A fészekfntók a földkerekségén mindenütt előfordulnak, a hol csak czivilizá- czió van s mindenütt föltalálhatők, csak otthon nem. Akkrr boldogok, ha a fészküket bármi ürügy alatt oda hagyhatják. Okok lehetnek a féazekfutásra : vizitelés, egyleti munkálkodás, műkedvelői szereplés, séta, utazgatás, fürdőzés, uzsonnahadjáratok stb. stb. Folyton a nagyvilágban keresnek magáknak dolgot ■ a míg a hajléktalanok menedékházát fölépítik, az alatt nem egyszer összedől család jók feje fölött Baját hajlékuk. A míg a .vörös kereszt* szolgálatában sétálgatnak : párjok és fiókáik valóban keresztet viselnek. A inig a vi- lágjelent.ő deszkákon Sakespeare vagy Gerő Károly darabjaiban erőlködnek: az alatt családjuk úgy lehet Hamlet problémájának különböző vanácziőíval küzdenek, .(enni vagy nem lenni* — enni vagy nem enni ...- Tollazatuk részint önálló, részint utánzóit, kölcsön vagy részletfizetésre vett: de mindenkor többnyire ékes. Kedveacz eledelük a kávé, de szeretik a külömböző zöldségeket is. Fűszerük a pletyka, melyet nem importálnak az indiai szigetekről, hanem maguk termelnek s ebből monopóliummal rendelkeznek. Máskülönben osőrdket mindenbe bele ütik. Táplálékukat jobbára nyelvükkel ragadják meg, mi végből némelyek kétágú nyelvvel bírnak. — Ez néha némely keményebb dologba beletörik ugyan, de enyhe fejfájás után csakhamar még sokkal erő'eljesebben hajt ki 1 Némelyek a gázlókhoz húznak, mert eziveseu gázolnak a mások dolgaiban, miközben gyakran kigyóval-békával traktá- lóznak, de a felkavart zavarosból rendesen szerencsésen kiúsznak j , j Rágó szerveik igen fejlettek, de csodálatos jelenség, hogy legörőmestebb akkor szeretnek rágódni, mikor már fogaik kihallottak . . . Zuzájok annyira hamis, hagy azok a dolgok, a miken ők rágódtak, rendesen másoknak a gyomrát terhelik meg ée e mellett soha sem lehetünk tisztában a felöl, hogy vajon mit tartogatnak a begyükben . | . Nem a fiokat mossák, mint a holló, hanem egymást és mindenkit, a ki ntjokba akad. A terminusra nézve pedig éppen nem tartanak a hollóval, a mely csak nagypénteken cselekezi meg ezt a nevezetes dolgot, — de egyáltalán nem ragaszkodnak a kalendáriom veres betüihöz. Forrásaik, — a honnan a mosáshoz a vizet merítik, rendesen nagyon biztos a k ... és e mellett kimerithetetle- nek , , , érvényre, a míg az utódok megfe lelő tartásban és táplálásban nem részesülnek. Az a feltevés, hogy az állatok annál kevesebbe kerülnek, mennél silányabb takarmányozásban részesülnek, illetve mennél kevesebb takarmányt fogyasztanak, csak látszólagos 8 igen egyszerű számítással megdönthető. Ha csupán azt vesszük tekintetbe, hogy az állat testi melegének fejlesztésére egy és ugyanazon mennyiségű takarmányt basznál fel, akár jél, akár rosszul van táplálva; sót még többet, ha rosszul van táplálva,- mert nagyobb a bőkisugárzás; azonnal be fogjuk játni, hogy az említett czélra annál több takarmányt pocsékol el az állat, mennél hosz- szabb időt szükségei) mig piaczké- peasé lesz. De másrészt csupán, ha a hasértéket, mondjak kg.-monként 30 krral vesszük számításba, akkor ; is igen nagy az értékkülömbség a ' IV, évts jél fejlődött, 4‘/i mm.-t nyomó simmenthali bika 1 az ugyanolyan korú, de csak 2 mm.-t nyomó bika között.- A különbség a kettő között 75 frt hasban 1 még sokkalta nagyobb tenyészértékben.- Pedig ba a mellé, a takarmány m“llé, melytől l1/. éves korára 2 mázsát nyom a bika, naponta 2 kg. erőtakarmányt adtunk, melynek kilogrammját számítsuk 5 krba, akkor is csak 54 írt 75 krral kerül többe a 75 írttal többet érő bika, mint a másik; de sőt ennyivel se, ha számításba vesszük a gyorsabban forgó tóke kevesebb kamatját, a rövidebb ideig tartó risikót, a kevesebb cselédbért, stb. Vagyis tehát a jobban táplá't, gyorsabban fejlődő állat, mindig sokkalta több hasznot nyújt a gazdának, mint a silányul táplált, rosszul fejlődött.- Már igen nagy befolyással van az utód, nevezetesen a borjú fejlődésére, hogy vájjon szoptatva lesz-e, avagy itatva. Kísérletek bizonyítják, hogy a szoptatott és itatott borjuk között l‘/i éves, 2 éves korban 50 kg. sn'ykülömbség is van.- E körülmény oka abban kereshető és található fel, hogy a válnból ivó borja nemcsak előzetesen már Zsírtalanított, illetőleg felfölözött, de rendesen nem tőgymeleg, hanem hideg tejet iszik § a hideg tejnek már csak azért sem lehet az a hatása, mint a tőgymelegnek, mert utóbbival egy bizonyos és pedig jelentékeny vennyiségü meleg is vitetik a testbe. A hol igazán szép tenyészanyagot akarunk nevelni, ott csak maradjunk meg a természetesebb eljárásnál, a szoptatásnál.- A másik hiba,- a mit elkövetni szoktunk, a tulkorai elválasztás. Sok helyt szokásos már a hat hetes borját elválasztani, pedig hát ilyenkor az még nem olyan fejlett, hogy az anyatejet nélkülözhesse, illetőleg,- hogy annak elvonása fejlődésére hátránnyal ne járjon. Három hónapos kora előtt a pirostarka borját se válasszak el, feltéve, hogy azt tenyésztésre szántak, mert az a nehány liter tej nem fog kárpótolni azért a veszteségért, mely a borja silányabb fejlődése folytán beállani fog. Elválasztás ntán kell legintenzívebbül táplálni a borját s e tekintetben nem elegendő C9ak a takarmány mennyiségére súlyt fektetnünk, de kiváló súlyt kell fektetnünk a takarmány fehérje-tartalmára, mert fehérjéből épül fel a test. Szalmán s holmi egyéb silány takarmányon állatot felnevelni nem lehet; mert az efféle takarmányok annyi fehérjét sem tartalmaznak, a mennyi a hnsbantartás czéljaira elegendő volna. Fehérje-dus táplálékot igényel,- tehát minden növekvésben levő állat kevés szervesanyaggal s nem túlsók szénhydráttal, illetőleg a tápláló anyagoknak meglehetősen szűk arányával. Ha a szerves anyag sok, vagyis a feletetett takarmány nagy mennyiségű, a zsigerek kitágulnak, a has csüogővé, a szőrzet borzolttá lesz a a borja nemcsak hogy roaz- szul fejlődik, de külseje is ruttá lesz. Ha a növendék állat elegendő s szervezetének megfelelő minőségű takarmányt kap, akkor teste mindenütt elgömbölyödó, a csontalap izomzattal szépen borított, hasa nem válik csüngővé s hengeres lesz. A növendék állatok részére kiosztandó takarmányokra vonatkozólag megjegyzendő, hogy minéL természetszerűbb az, annál inkább meg- 1 felelő. — Szemes- és szálas-takarmányok játszák részükre a legfon- | tosabb szerepet, már csak azért is, mert ezek leggazdagabbak ásványi alkotó részekben, különösen phoi- phorsavval mészben, a melyre pedig növendék állatoknak csontképzés czéljából is igen nagy szükségük van. — A mesterséges takarmányok közül a korpa, a malátacsira, igen kis mérvben a szárított szesz-moslék etethető növendékekkel de, mindennemű vizdns, avagy Dagy teriméjü takarmány etetése kerülendő. Annak mintájául, hogy egy-egy növendék szarvasmarha mennyi takarmányt igényel, álljon itt egy nehány keverék. 2—3 hónaposoknak 75 kg. élósu lyig.— Télen aarjnszéna 0.75, zúzott A fészekfutók nem hordanak fiókáiknak eledelt, sőt a mit pérjok összehord, ezt is többnyire szétrakják, de a hol .csépelnek* ott szívesen szedegetnek s passióval tartóznak j . . A fészekfutásban nem igen lehet éket feltartóztatni, mert ntjokban nem V belüket írnak le, mint a vándor madaruk, haoem varga betűket, a melyek — köztudomás szerint — előre kiszámíthatatlanok. — S.óval illik reájok a nóta : • Gyere be, gyere be, gyönyörű kis madár 1 Csináltatok neked aranyból kalitkát, Aranyból kalitkát, ezüstből ajtaját, Ezüstből ajtaját, gyémántból vályúját 1 — Nem szoktam, nem szoktam kalitbában lakni, Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben lakni, Zöld erdőben lakni, zöld ágakra ezálni, ■— stb. Azzal a fontos külömbséggel. hogy a fé- szekfntókon erősen érvényesül a gravi- táczió, mely őket a röghöz huzza, elany- nyira, hogy .zöldágra* nem igen vergődhetnek. A la Mark Twain. Az »Arizona Kicker.-nek üdvözletül irta: P’ Antant bed. Qsjcsó Tyúk Balambér, akinek az a különös ismertető jele. hogy az nooka- Bosém, tegnap jött meg Californiából. Csupán csak azért említem fel, hogy ő a California! egyesült majomterjesztő vállalatok vezérigazgatója, mert üzleti útban jár Európában. Ellenben Californiá- ban már minden jóneveléeü családban van majom, mondja ő, s nálunk alig találni egy nehányat, azokról sem vallják be, hogy ő az I Miután a szokásos üdvözleteken ke-, resztül, — a székről pedig le esett" elmagyarázta, Hogy mekkora árváltoza* toknak vannak alávetve a selyem máj* mok, a közönséges furkagom, a csimpánz az orangutang, a maudriü éa tudja Isték még miféle csoda majmok. Nagy I érdeklődéssel hallgattam : hogyne ? hisz I engem akar megbízni a vezérképviselet- | tel, Európára és a közel eső falvakra nézvést meg is állapodtunk már, éviJl fizetésem három mandrill és két orangn- táng lesz a ketreezekkel együit: A jutalékokat zsen ge korú csinpánzokra con- vertálják, mig úti költségeimet selyemmajmokkal egyenlítik ki. A vasúti pénztárnál első osztálya jegyet fogok kérni Nagy-Majom állomásig, mert ott lesz a főraktárnak s részben osinpánzokkal, részben pedig egyáltalán nem fogok fizotni. Ép a majomipar fellendülése ügyében folytatott társalgások derekára hágtunk, a mikor rövid 4 órai párbeszélgetésünk véget ért, melynek betetőzéséül ama, mondhatom nagyfontoseágu concluzióra jutottam, hogy Csicsó Tyúk Balambér barátom, elévületlen érdemeket meg egy elévült érmet szerzett magának a majmok terén. A kaliforniai iparhatóságok vezér képviseletében kiküldött vadász, (de van azért ott tök-ász, meg makk-ász is!) — t. i. ezek már mint a vadászok Ítélkeznek Californiában élők ás meg nem haltak fölött — neki a majomrend helyett a malomrendet hozta, é rend akkor fejt, nagy rendetlenséget csinált, mert ugyanott egy malomiparos a majomrendét kapta meg, I kézzel lábbal, talán négykézláb is tiltakozott az inszirmiátiő ellen, mig a barátságos idegenek tömkelegéből kibontakozó egyhangú vélemény őt ki nem dobta a világűr gőcz- pontjától északkeletről számított 436 fokának közepére, innen elment haza, ott I lakott a szomszédban. (Azt a históriát ia egy olyan embertől hallottam, a ki I nekem maga mesélte el.) . . . E pillanatban egy bájos kis leányka lépett a terembe | én Qsiosó ! Tyúk Balambér jobbkülső tyúkszemére hágva topogtam; Engedd meg, hogy ' unctkahugodat Margit kisasszonyt bemu- j tassam ! I — Nagy öröm az nékem, hogy elvégre szentül szembe látom magát j motyogta Balambér. (Margit bájos pukked- i Ut vágott.) —-Kisasszony! szereti a majmokat? rebegte Balambér. A kis leány azt hitte, hogy I Amerikában igy társalognak az emberek, nagy bensőséggel tolmácsolta, a majmok iránt táplált érzelmek tárházát, melynek folyamán az érdeklődő hallgatóság amúgy is megtudja azt — amit én nem. Épen jour volt az nap (magyarul: nap volt az nap) s igy örömest látták Maiit, „a ki mellék foglalkozásra nézvést* fess fiú ée a Zsöffy Laczi névre sem igen hallgat el, különösen, ha felöntött a garatra. Igaz ugyan, hogy ez néha ritkán, sokszor azonban gyakran megtörténik, de mokány gyerek volt, mint mondani szokták és kamáslit, selyem mellényt, fehér szegfüvei sohasem viselt, álarezos bálokra csak hosszas, másfélszeri unszolásra, akkor is szívesen mentei. Mindezt azért fontos felemlítenem, mert ez megesik máskor ie, mással ie, no meg aztán valljuk be őszintén (ő szintén igy tesz), hogy a barátja, kinek nevét csak azért hallgatják el nehogy önök is megtudják, hogy Sivának hivják, ha ugyan bivják: mert bár hivatalnok volt, mindenüvé hi- vatlanul ment.) Szívesen járt társaságba, bár szívtelen volt a végletekig (különösen, a mikor három .ász* vagy .banda* volt a kezében). Érdekes napom volt, tolytatá beszédét Siva ... a mikor az anzágolásairól hires jnkker udvarié észrevette, hogy többen figyelik. Hunyady Feri reggel feljön hozzam és elbeszéli, hogy az anyai ágról szakadt nagynénje, négy nap előtt halván el, 6 ezt meghallván leutazott, a bár halvány fogalma sem volt, mittevő lesz (útközben azon tan kodik: mit evő lesz) bekopogtat, s azzal a kellemes I hírrel lepik meg, hogy háromezer forinton I nyomban és készpénzben felvehet. Volt öröm a bandában. Elmentünk ma- tyiba Vak Bála barátunkhoz, a kinél ott ferbliztek már a Kapisitrán Kari, a Szilágyi Pista meg a Dobé Katicza nnoka- öcscse, alig ülünk le, nyílik az ajtó . . . Erre mar a türelmes .Mofi* ie felállt és elszántsággal Siva felé került, jobb keiével boltívet üt le e igy eiéuokolt.
