Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-05-13 / 21. szám
Veszprém, 1893. XIII. évfolyam. 21. szám. I^egjelen. „Ind." 0“ .A. ; évre ára.: 12 korona. Kgáaf. Fél évre Negyed évre Egyes ez&m Ara 80 n 6 korona. 3 korona A tüzrendőri szabályok és a mezőgazdasági üzem. Körülbelül 3 éve lesz anuak, hogy a belügyminiszter kibocsátotta a tüzrendőri szabályrendeletet. Ennek alapján | törvényhatóságok elkészítették hasonló szabályaikat, melyekben egyrészt a tűzoltás ügye országosan szerveztetik, másrészt megállapittattak a szükséges tűzbiztonsági intézkedések. A tűzoltás szervezése tudtunkkal úgy ahogy csak ment valahogy. A községek beszerezték a tűzoltó-eszközöket | részletesen megállapították 1 lakosságnak a tűzoltásban való részvételét. Mindez alig észrevehető anyagi megterheléssel járt, s a végrehajtó hatóságoknak nehézségeket alig okozott. Magunk részéről ezen nem is csodálkozunk, mert hiszen ezen óvintézkedések még nagyobb dolgot föltételeznek, mint a pénzbeli kiadást, t. i. a megrögzött gazdálkodási szokások megváltoztatását. Kis gazdáink csaknem az ország egész területén, nagyon egyformán rendezik be gazdálkodásukat. Általában kisebb-nagyobb belsőségükre hordják össze a kicaépelni való életet, ott rakják kazalokba, éppen úgy, mint a szálas takarmányt. Hazánk legtöbb községében a hordás és kicséplés között eső időszakban a kisgazdák udvarai szalmástermények kazalaival vannak elfoglalva. Természetes hát, ha a mi száraz kiimánk mellett nyáron végüket nem érik az egész falvak elpusztulásáról szóló hirek. A tűzrendészed szabályrendeletek ezen eljárást általában megtiltják és csak ott engedik meg, ahol a belsőség elég tágas arra, hogy a szalma, ha kigyul is, a lakóházakat okvetlenül fel ne gyújtsa. Ezen intézkedés azonban kényszeríti a gazdát arra. hogy szalmás _ ierményelt_adxacán_ki vüL-tari§a_és csépelje ki s hogy szálas takarmányát a tűzveszélyes időszakban legalább csak kisebb mennyiségben tartsa otthon, A cséplésre vonatkozólag a legtermészetesebb eljárás volna, ha minden gazda ott csépelné ki terményeit, ahol azok termettel s haza csak a magot s polyvát vinné. Ez az eljárás hazánk némely vidékén már is szokásos. Az eredmény a sok fuvar és időmegtakarítás miatt a lehető legkedvezőbb. Kötött talajon szérűt csinálni igen könnyű, homokos talajon agyaggal verik ki a szérűt, A kívül való oséplósnél el van kerülve a hordás állatot, embert kimerítő munkája s a kint csépelő gazda már tarlót forgat, mikor a terményét behordó gazda még a hordással sincs készen. Nagyobb nehézségekkel jár a takarmány-kérdés megoldása. A tüzSzombat, máj. 13. ECirla-piroöLsts ■ Veszprém, Sz ib idi-utcza 514. sz. Klrd.9téselc: Petítnoronként 12 fii. Nvili-tér petit-tere 40 fii. Kincstári i'leték 60 fii. I rendészeti szabályrendeletek akként ! | intézkednek, hogy a belhelyen csak I 8—14 napra való almot és takar - I mányt szabad tartani fedetlenül. Ha tehát a gazdának fedett takarmánytartója nincs, a községen kívül kell a takarmányt tartani. A községek kötelezve vannak, hogy alkalmas helyeken közös takarmányraktárakat jelöljenek ki. Ha ezek aj község oly pontján állíttatnak fel, hogy a lakóházaktól távol nem esnek, a tüzrendészeti szabályrendeletek említett intézkedése bajt nem okozhat. Az ily helyek kijelölésénél a községnek mindenesetre a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni, mert ettől függ I rendszabály súlyos vagy könnyen elviselhető volta. Egészben véve a tűzvész ellen megállapított ővrendszabályok végrehajtása inkább csak fictiv akadályokba ütközik, mint tényleg csak kárral elhárító körülményekbe. | A gazdasági üzemet nem terhelik, nem nehezítik meg, csak némileg módosítják. A kívül való csépléssel 1 az azzal járó kényelmetlenség, hogy takarmányért időközönként téli hidegben is messzebb kell menni, mint az udvar végére, okvetlenül fólér azzal a tudattal, hogy a hajlék nincs könnyen vészt hozó anyag közelében, a tűzveszélytől mentes udvart igen tekintetbe veszik a biztositó társaságok is és az uj rend szerint gazdálkodó egyén felényi dijakkal biztosíthat, mint előbb. Az uj rendre mindenesetre jó már a tavaszszal előkészülni s minden gazdának megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy udvarát szalmás terményei fölhalmozására ne használja. Mentői szigorúbban alkalmazkodik a gazdaközönség az uj rendhez, annál kevesebb vészhirt kapunk a jövő nyáron. gyűlésen Dr. Óváry Ferencz orsz, gy. képviselő ur, több s üdvös indítványt terjesztett elő. tízek közt | 3-ik pont igy hangzik. Hogy a vízhiány városnnkban végre valahára megszün tettessék, az I czélból megválasztott bizottság , sürgősen vizsgáltassa meg a barát.-”! erdei városi kút 'vizbőségét a földmi velési minisztertől lekérendő cul- ! túr mérnök által, s ha ezt elég viz- | bőnek találja, készíttessen sürgősen költség előirányzatot ezen kitűnő forrásvíznek, a mely bizonynyal leg-- kevesebbe kerül az összes tervezetek közül, a városba leendő bevezetésre. Dr. Kerényi Károly megyei főorvos ur szives volt a múlt vásár-' nap fölszőllitani arra, hogy mielőtt a cultur mérnök ur csakugyan lekéretnék a földmivelési minister úrtól, nézzük meg közösen mi magunk előbb e forráskutat, vájjon csakugyan lehet-e remény egyáltalában arra nézve, hogy e kút lássa el Veszprémet a szükséges ivóvízzel ? A kút csakugyan oly magasan fekszik, hogy annak vizét csöveken bátran ellehetne vezetni a városba, s nem is fekszik messzire csak 4-5 kilométernyive. A barát-erdei kút. e helyen nem áll magányosan, mert J'aész felé 460 lépésnyire van a pusztai itató, ugyanennyire csakhogy Vámos felé égy újonnan ásott másik itató, s végül a puszta épületei között a negyedik. Ezen négy kút egymástól 300— 400 lépésnyire fekszik s egy oly négyszöget zár be a melynek közepén olykor mocsár is szokott képződni hosszú esőzések után mintegy 100 lépés hosszúság és szélességben. A vámosi és barát-erdei kutak talaja közel egyenlő magas, az itatóé mintegy 3 méterrel mélyebb, a pusztáé pedig 4—5 méterrel magasabb a kérdéses erdei kutnál. .1 baráterdei városi kút vizbösége. Veszprém, május 13. A városi vizvezeték ügyében eddig fölmerült indítványok leglénye- gesbje az volt, melyet dr. Óváry Ferencz orsz. képviselő ur tett. A képviselő ur konstatálva a barát erdei kút nagy vizböségét, azon volt hogy ez a kút a culturrnérnök által megvizsgáltatván, ha ez kellő vizbőnek találtatnék, alagcsöveken vezettetnék a városba. Erre vonatkozólag lássuk jeles hydrotechnikusuuk ft. Bolgár Mihály ur alábbi czikkét, mely a vizbőségre vonatkozólag megerősíti dr. Óváry képviselő ur feltevését, ds migát a kutat nem forrásnak, de talaj viz gyűjtőnek ismerte föl s igy állandó vizvezeték czéljaira nem alkalmas. Az érdekes czikk igy hangzik : A május 1-én megtartott közki’ometer. Ezen területnek tehát összes vízkészletét, kellő bőségü csöveken 5—6 nap alatt lelehetne vezetni az utolsó cseppig. A barát-erdei kút tehát Veszprémnek vízszükségletét nem képes födözni 2 — 3 napig sem, de meg nem is forrásvíz, hanem egy igen magason fekvő talajvíz erős évi ingadozással. Az inditványban még azt is említi a képviselő ur hogy ezen vízvezeték „bizonnyal legkevesebbe kerül az összes tervezetek közül.“ A többi tervezetekről nincs tudomásom, de annyit mondhatok, hogy ha egyáltalán létezik tervezet Veszprém vizkérdésének megoldásához, az csak olcsóbb -s czélszerübb lehet mint ez. Végül pedig kijelentem: miszerint Veszprém vizkérdését megoldani úgy, hogy az még a 1 e g tu 1 z o 11 a bb követelményeket is kielégítse igen is lehet, még pedig aránylag figyelemre sem méltó költségek árán. Mondja ki előbb a városi közgyűlés azt, hogy akar vízvezetéket s a költségeket fedezi, akkor rövid idő múlva nemcsak a várban és főpiaczon, de a város összes területén lesz víz bőven. Bolgár Mihály. Száraz mélys. Yiz. Köb tart. 3 35 4.75 3225 hit. 2-20 4.7» 150 _ 9 10 7-8 245 _ 3 00 2-0 26 B A barát-erdei kút itató kút majorsági kút vámosi kút A száraz mélységekből kitűnik, miszerint a viz relativ magassága legnagyobb a vámosi kutban, valamivel mélyebb a barát-erdeiben, és majorságiban, legmélyebb pedig az Hatóban. Vagyis ezen kutak összefüggő vize némi lejtéssel a mélyedés irányában a Balatonnak tart. Mindezen körülmények tehát a legfényesebben igazolják azt, hogy a barát-erdei kút vize nem forrás, hanem egyszerű talajvíz, mely az esőzések alkalmával egész a felszínig is juthat: de fordítva miként most is tapasztaltuk 4—5 méter mélységig is kiszáradhat. Tekintve a környezet geográfiái fekvését; e kút épeu vízválasztóját képezi a Séd folyónak s a Balatonnak vízgyűjtő területe l-5 négyszög A rombolás nagy a társadalomban, s hogy regenerálják, erejét visszaadják, lehetőleg meg kell akadályozni. Ha tudják adóztatni a földet, a házat, az észt, a szorgalmat, a keresetet, az étel és italt, csak a levegőt nem m'g és a gondolatot! S miért nem a kártyát) A gyilkot kiütik a törvény és őrködés | gyilkos kezéből s miért nem a kártyát? I . . hiszen az is öl ... az is rabol)! . . . Meg kell adóztatni úgy, hogy a szegéayebb ember meg se közelit- I hesse; 10—15 frtot egy játék kár- I tyára! 100—1000 frt büntetést a sötét, rejtett szobákra, hol a mérget szivják a játszók, de aztán végre is kell hajtani a pénzbüntetést! így tesz Olaszország! A kártya el bírja az adót, tehát meg kell nyomni! s aztán javítanak vele, nem rontanak! Kártyaadót mielébb! Adót a kártyára! (R.) Nagyon jó gondolat foglalkozatja jelenleg Olaszország pénzügyi söreit, hogy a kártyagyártást állami monopóliummá tegyék, a kártyák írát az állami pénzügyi érdekeinek megfelelő mértékében szabják meg, 3 igy az emberek játékszenvedélyét sgyrészt. korlátozzák, másrészt — a hol a korlátozás nem lehetséges, — a közjó érdekében jövedelmi forrássá tegyék. S a kártyajáték elterjedtségét számításba véve, ezen a réven tetemes, milliókra menő jövedelemre számit az olasz kormány. Ez az adónem aztán kapóra jót nekünk; ezt kell utánozni, s a kár tyát a legmagasabb fokig megadóz tatni; jó lesz az a néhány millió forint a szegény tanitók fizetésének javítására. Mert hát a világ hátáu nincs annyi kártyás, annyi vagyon felcsérlö, mint nálunk! Jó példával megy előre Budapesten a nemzeti casino, aztán követik a vidékiek; a sok nagy és kis ur, a vagyonából kivetkőzött gentry, számtalan ügyvéd, kereskedő, napszámos, le egészen az utczapro- letárig, az inas gyerekig nagy része játszik. A füstös termekben, zárt ajtók mellett, kávéházakban, magán- helyeken, a kupéban, az utczapadon, sőt kint a gyepen is ütik a kártyát! Úsznak, másznak az ezeresek a fővárosi casinóban, kint hasonlókép nap- és gyertyavilág mellett; ha ízeres nincs, a 10 vagy 50 frtos, i midőn már ez is elfogyott akkor ! h lön a hitel, a váltó, a kölcsön, mig v »» ember maga is el nem úszik. d Tudunk nagy urat eleget a megyében is, kiket a kártya tett tőnkre: b a közép birtokos osztály egy részét § ez dézsmálta meg; van ügyvéd, hogy t még a zsebéből a bélyeget is Blattra j tette; tudunk családapákat, kiknek otthon a családjuk nyomorog, nincs 1 fűtésre fa, s a korcsma játékasztalai mellett százakat vészit! A ki foltos kabátban jár, nincs megevője, de a kölcsönből 5 —10 fortosokat dobál — még kap; ha nem kap, akkor ott a revolver, ez a legolcsóbb szer J megtenni a rövid utat a másvilágra ! . . . Otthon nyugtalankodik, sir, virraszt a család, s a családfő dorbézol, éjjelez, fecséreli azt a pár krajezárt, mely, meglehet, orvosságra kell beteg gyermekének! . . . Otthon a per,-gyász; a nő dolgozik, szivében fájdalom; a férj henyél, játszik, benne a pokol!! A fiatal ember eljátsza nem csak apja vagyonát, de jövőjét, üdvösségét s a helyett hogy előkelő állást biztosított volna magának a társadalomban, elzüllődik, járdát tapos, lélekben- testben elsatnyul, s lesz belőle öngyilkosjelölt ! . . . Az iparos ott hagyja mesterségét, műhelyét, s elveri azt a pár irtot, mit megkeresett; a kártya mellett, családja otthon pusztul el! Ma már a polgár is játszik több helyen, az inasgyerekeknek meg ez az élete. Szóval • a társadalom beteg, nagyon beteg, s részben a kártya-betegség sorvasztja úgy lelki és testi erőben, mint vagyonban! Veszt a család, veszt az állam, mert a kész vagyon megy prédára! Ha vesztettél pénzed elúszik, ha nyertél, könnyelműn elfe- csérled; szóval az ördög, a kisértés mindig a nyomodban van, mert tudják, hogy esendő és romlandó vagy ... | Aztán megöli a munkakedvet, a- azellemet,-tehát a társadalom mennyi ■ tőkét veszt ? Haladásának mennyi I gátat vetnek ? Mennyi időt lopnak I el, a mi a családé? a mi a nemzeté? Hiszen hogyha halomra rakhatnók azt a kincset, a mit kártyán már elfecséreltek, azt az időt értékében, mit a munkától elloptak, országokat lehetne venni melyek romba dőltek !! . . . Természetes, hogy a kártyás ember lehet gavallér, nemes lélekben; magunk is sokat ismerünk; de hány dobja el a játékban önállóságát, erkölcseit, képességét s aztán ki bíznék az ilyen emberben 1 Hiszen ez is részegség! egy átkos szenvedély, mely őrjöngéssel kergeti rabszolgáját, s váljon ki biz fontosabb nagy dolgokat egy részeg emberre ! ? Senki! hiszen ez nem magáé; az ilyen, ember az őrjöngés és szenvedélyeké. A n.-somlyohegyi phill. ell. védekező egyesület az alábbi nagyérdekü feliratot intézte, a Somlyó mentése ügyében, Lukács Béla keresk.-ügyi minsziter úrhoz, melyet tárgya érdekénél fogva egész terjedelmében közlüok. A felirat teljes szövege ez : Nagyméltóságu m. kir. Minisiter Ur ! Valamiként az egész hazai, szőlőtenyésztéssel és bortermeléssel foglalkozó közönség, úgy a nagysomlyó hegyi phylloxera ellen védekező egyesület illetve szövetkezet is örömmel vett tudomást azou Nagyméltóságod által Magyarország képviselőházához benyújtott törvényjavaslatról, mely a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozásának eltiltásáról szól. A jelzett törvényjavaslatba lefektetett elvek, a mi elveink is, azo- 1tat7"Vätatnint ~a- javaslat intézkedéseit alkalmasoknak tartják arra, hogy szőlőszetünk és bortermelésünk nagy érdekei ápoltassanak, megóvas- sanak. Ama borzasztó elemi csapás, mely a phylloxera pusztítása következtében hazánk és népünk egy tetemes részét érte, ugyszólva elkábitott bennünket; csak most kezdünk felocsúdni, látván tapasztalván a mentés eszközeit, önbizalmunk lassankint visszatér, az összetartás gondolata s fajunk megmentésének eszméje arra ösztönöz, hogy ne tegyük össze kezeinket S várjuk a „fatum invetib- elé“-nek bekövetkezését, hanem megfeszített erővel lássunk hozzá a romok eltakarítása ntán szölőszetüuk reconstructiójának nagy munkájához, követve a jelszót: „segíts magadon, az Isten is megsegít.“ Hazánk szőlészetének regenerálása és megújhodásának útjában sok akaPletykák Veszprém múltjából. Irta: BOLGÁR MIHÁLY. A két hetes újdonság semmivel sem bir töblT értékkel, mint a száz éves. Városunkban «ly gyéren fordul elő valami a hirek rovatára érdemes esemény, hogy szinte kétségbe ejti a szerkesztőt, vyjon mivel is lesz hát betöltve a négy oldal ?Előrántanak tehát egy-két elhüllött s megsárgult papírdarabot, amelyekre Veszprém múltjából épen nem valami fontos s történeti megörökítésre sem valami nagyon érdemes esemény jegyeztetett föl, mintegy prologjául a jelen hírlapi hirek rovatának. 1755. évben egy idegen férfi produkálta magát a vásártéri korcsmákban. Többekkel együtt ivogatva a korcsmában, beszédközben azt állitá, hogy az ő mellén a kés nem tud sebet ütni, oly kemény. A szóváltásból fogadás lett, s valéban úgy pattantak rajta el pengéik, mintha csak sziklába szurattak volna. De produkezióit nem soicá folytathatta, mert egy más helyen többet iván a kellőnél, az egyik társának kését elkérte s oly szerencsétlenül irányozta a döfést mellének, hogy az szivéig hatolt be s néhány éra múlva e sebe miatt meg is halt. 1755. évben egy Haiba nevű nemes ember a szőllejében pörlekedni kezdett a feleségével evés közben. Az asszony haragjában ott akarta hagyni férjét a piDczében s haza akart menni, de a féri nem ereszté és útjába állott, mire az asszony a kezébe evőkést úgy szúrta férjenek a hasába, hogy az nyomban össze esett és pár óra malva meg is halt. Az asszony látva a történteket, őrült módjára kiabálni s futni kezdett. S valóban a rémes tett megzavarta teljesen az azelőtt józan gondolkozás« asz- szony elméjét annyira, hogy a törvényszék is fölmentette minden büntetés alól. Á zavart elméjű asszonynyal később oly kegyetlenül bántak, hogy rövid idők múlva halálra kínozták. 1755. A férfiak bűnös vágyai régi eredetűek. A darmstati ezied egy része Rátóton volt beszállásol va télre. Ezen ezrednek kapitánya és hadnagya egy házban laktak. A hadnagynak igen szép és csinos feleségét bűnre akarta csábítani a kapitány, de miután sem szép szóval, sem ígéretekkel és erőszakkal nem tudta legyőzni a nő erényeit, a menekülni akaró s kiabáló nö után lőtt az asztalán fekvő pisztolyok egyikéből. A nő ijedtében megtántorodott és össze esett. Ezt látva a kapitány, azt vélte, hogy a nőt keresztül lőtte s nyomban egy másik pisztolyt homlokának szögezett s rövid néhány pillanat múlva meghalt. Az asszonynak azonban a nagy ijedtségen kívül egyéb baja nem történt. 1755. De még az asszonyoké is. Egy igen derék és becsületes rátóti tisztviselő feleségül vett egy leányt, azt vélte, hogy benne egy szerető s hü hitvestársat fog találni. Azonban erősen csalódott, mert I leány már régóta titkos szerelmi viszonyban élt egy ott állomásozó katonával s mindjárt a házasság előestéjén nyílt jelét adta annak, hogy férje iránt engeszthetetlen gyűlölettel viseltetik. A férfi nyílt, becsületes lelke azonban mindezeket a legnagyobb odaadással tűrte. Egy ízben, amint a f-*rj hivatalos ügyeinek elintézése czéljábél, hosszabb időre eltávozott hazulról, mialatt honn maradt felesége mindig azon törte az eszét, hogy miként is tehetné el láb alól gyűlölt férjét. Egy más alkalommal ismét hivatalos ügyek miatt távozott el hazulról, nejét nyájas savakkal üdvözlő, de az asszony csak morgott s izetlenkedett vele folytonosan. Annál nagyobb volt azonban a meglepetése, midőn hazatért utjából, neje nyájas, édes szavakkal üdvözöl te s hízelgő kedves éggel sürgöttforgott kör ülőtte, asztalt terített, pompás meleg kávéval kinálgatta férjét. Nejének e szokatlan kedves magaviseleté egész boldoggá tévé a mit sem sejtő férjet s noha azelőtt soha sem ivott még kávét, habozás nélkül vette kezébe a csészét, nehogy elrontsa a házi békét, mely végre- valahára házába beköszöntött. Ivásközben azonban észre vette, hogy csészéje fenekén valamelyes fehér por van lerakddva s kérdezte feleségét, hogy mi lenne az; ez pedig a csészét gyorsan kiragadta férje kezéből s pattogva korholni s szidni kezdé a szolgálóját, hogy miért nem ügyel az edényekre s hogy meri ily piszkosan föl adni az asztalra. Hozott tehát be rögtön egy másik csésze kávét, amint azonban ezt megitta volna a férj, rögtön görcsöket s hányási ingereket érzett gyomrában, lefeküdve s mi rosszat sem sejtve, egy pohár friss vizet kért nejétől, ez azonban előbb abba is port hintve nyujtá azt át a férjének, mitői az még rosszabbul lett. Már uéhány nap óta táplálta a gonosz asszony beteg férjét mérgezett ételekkel és italokkal a nélkül, hogy gyilkos szándékát megvalósíthatta volna. Mar félni kezdett, hogy nem jól üt ki az eredmény, de azért még mindig nem rettent vissza szándékától. E közben történt az, hogy a betegen fekvőt meglátogatta a helyben állomásozó katona-orvos s egész határozottsággal jelenté ki, hogy a betegsíg oka mérgezés; kenyeret és túrót rendelt tehát az ágyban fekvő számára addig isí mig más orvosszerről gondoskodik. A gonosz asszony azonban ezeket is megmérgezve tévé az asztalra. Egy napon több férfi- s nőrokon jött a beteg meglátogatására, akiket az asztalon levő túróval és kenyérrel megkínált az ágyban fekvő beteg, melytől mindannyian rosz- szul lettek. A katona-orvos ezeken is sorba konstatálta a mérgezést s ki is gyógyította őket rövid idő alatt. Mindezek után a gonosz asszony félni kezdett, hogy a gyanú, mely eddig mindig egy idegen kéznek tulajdonittatott, majd rá fog esni s kisül bűnös tette. Felszólította tehát a nemrég kikeresztelkedett zsidó'ány szolgálóját, hogy adja be az a mérget férjének s jutalmai uj szoknyát s ruhanemüe- ket fog kapni. A szolgáló elborzadt a rettenetestettől s miután az asszony félelmében elfutott volna hazulról, a mérgezett italokat behozta a veszprémi orvoshoz | mindent bevallott, hogy asszonya a méregkeverö. A megyei és helyben állomásozó orvos mindent elkövettek, hogy a beteg életét megmentsék s noha a beteg már ékkor kisebb-nagyobb dózisokban több mint két lat patkánymérget evett meg, mégis sikerült lábra állítani. Ez alatt az asszony fivérénél volt elrejtőzve szerelőjével együtt. A jámbor férj még ekkor is hajlandó lett volna gonosz feleségének meghoosájtani s házához vissza fogadni, de hivatalnoktársai és ezek nejei erősen tiltakoztak az ellen, hogy ily gonosz nő közéjük keveredjék. Az egész bűntényt később, a nagyobb botrányok elkerülése végett, sikerült elsimítani. Mikor egy családapa kirándul Delet harangoznak. A sárgára meszelt adóhivatalból özönlik ki a sok hivatalnok. Sietnek haza, szapora léptekkel mérik végig a poros utczát. Egv- széval, nagy az élénkség. Csak egy alak zavarja a serény hazafelé törekvés idylli összhangját; egy alak, mondom, aki mélabus fütyiyögetéssel,tolja maga előtt az utcza felkavart porát. 0 nem siet. Vajh ki Ő? — és merre van hazája?! Ki ő ? — Egy hat tagú családapa, illetve hat kisebb nagyobb gyermek földi gondviselője. Hölgyeim és Uraim ! az nem kis dolog ! hat gyermeket reggel 8, délután 2, és esti 6—8 érákig püfőlni, pofozni azonfelül ruházni, etetni (azaz a két utóbbi inkább az „asszony“ dolga) de kérdem én, nem túlzók s ez is egy adóhivatalnoknak, akinek amúgy is elég terhes az élete, lévén l1/« mázsa nehéz! ? Bibircs Vendel, mert e néven tisztelik őt, tehát m-labusan és nagyokat fújva baktatott haza felé. azon jártatva eszét, vájjon kozmás lesz-e az ebéd, és hogy már ebéd előtt kell-e az upai pipaszárat működésbe hoznia a gyermekeket illetőleg, avagy majd csak ebéd után ? Végre is arra a megállapodásra jutott, hogy ebéd előtt csak úgy futólag, ebéd után pedig huzamosabban fog ténykedni. Eközben haza is ért, s az előbbi elhatározását foganatosítandó, szilárdan megmar- kolá botját és komor ábrázattal belépett a kapun. A legnagyobb bámulatára azonban komor csend fogadja őt. Amint pedig a lépcsőn felhalad, a konyhából a répa főzelék pikáns illata üti meg orrát. Sőt, hogy bámulata, jobban mondva megelégedése teljes legyen; a szobában szép sorjában fogadják őt a gyermekek, s egyenkint kezet csókolva, botját elszedik, felöltőjét lesegitik és házisipkát nyomnak fejébe. S íme I alig hogy az asztalhoz telepednek, beperdül a párolgó levessel a feleség, Bibircs Vendelné szül. Fotyka Anastházia. Az ebéd kifogástalan —-----------Bib ircs Vendel csak néz, csak néz, majd kedves élete párjára, majd msg a gyerekekre. Jóformán eszébe jutott a nagy epikusnak egyik sora: Times Janaos, et dona ferentes! Rosszat sejtett. Mikor azután az ebéd véget ért, s gyermekek megint illedelmes kézcsékokkal egészségére kívánták az ebédet, a szorongó apa rfyuk ordított: — Hát titeket mi lelt ? 1 A gyerekek megszeppenve egymásra, azután anyjokra néztek ; az anya azután leg- bájosabbik mosolyával rebegi: — Kedves Vendikém, tudod-e mi van holnap ? — Micsoda, feleli Vendel, hát péntek ! — És a te születés napod, kottyanik közbe a legidősebb Bibircs csemete. — Az apa erre az előtte szóiéra mered, majd az asszonyra bámul, aki bájos zavarában az orrát fajjá. — Én már tudom is a verset, amit születés napodra tanultam, veszi föl ismét a szót a legidősebb gyerek, és el is mondom, avval apja elé plántálta magát s elfujta mon- dókaját. Erre mint egy adott jelre a többiek is odarohantak, s ki vékonyan, ki vastagon elfujta a maga versét, finálénak pedig az anya rohant oda, s karjaiba boralva re- begte : — Isten éltessen édes apjnkom j — Jól van jól, — szabadkezék az érdemes családapa feleségét gyöngéden odább tolva — ez nagyon szép tőletek; részemről jókívánságaitokat viszonzom — s itt egész elérzékenyülve baraczkot nyomott a gyermekek fejére. (Vége kOvótfc.)
