Veszprémi Független Hirlap, 1893 (12. évfolyam, 1-54. szám)
1893-07-01 / 28. szám
Szombat, jul. 1 Veszprénb 1893. XIII. évfólyam. 28. szám. Iwíag Jelen „Inden ..nnibnton. fr. lap Ära: fvé,* évre 12 korona, fii évre | korona. Moirvedévre 8 korona. Égjen 111 fH 30 filHlirlaplrodla: Veszp óm, Ss b idi-utcza 514. ez. Hir<3.=táseter Pi-titi*orook«'nt 12 fii- Nyílt-ér petit-tere 40 fillér. Kincstári i'leték 60 fii. Előfizetési felhívás ,,VESZPRÉMI FÜGGETLEN HÍRLAP“ 1893. (XI)I.) évfolyam II. felére. Hírlapunk barátait, tisztelt előfizetőinket bizalommal kérjük a jn- liusi évnegyed alkalmából, hogy előfizetéseiket megújítani, illetőleg hátralékösszegeiket — lehetőleg mielőbb — beküldeni szíveskedjenek. A víszonos méltánylat jogczimén 4térj&k ekt, mert olvasóinkkal szemben elvállalt kötelezettségeinket mi is tisztesen, szorgalommal révtuk le, még azokban a válságos napokban is, mikor a városban dúlt tűz- katasztrófa lángjai minden oldalról ostromolták a hírlap irodíit, nyomdáját s az anyagi kár mellett a könyvnyomó intézetet sok ideig muDkaszünetelésre, tétlenségre kéuy- szerítették. Akkor is, mig a nyomda emberei a birlap betüanyagának munkaképessé tételén fáradtak éjje'-nappal, a szerkesztőség tagjai minden pillanatukat arra szentelték, hogy gyorskiadásu rendkívüli lapokkal ecseteljék országszerte, városunk pusztulása mérvét és segélyre hivják fel a nemzetet Hogy a mentés és seg ’lygy tijtés nagy müvében milyen részt vett a „Veszprémi Független Hirlap“, arról hétról-hétre meggyőződhettek szives olvasóink, hasábjainkról. A nyomorba jutottak részére nemcsak kérni szokjuk a segélyt. D e föl is keressük — és meg is hozzuk. így ismerjük mi a lelkiismeretes újságíró hivatását S e szerint cse- lekszünk.De sem költséget, sem fáradságot nem kíméltük akkor sem, mikor számtalan rendkívüli lap kiadásával, tiszta képet törekedtünk a vármegye s a megyei székváros polgársága elé tárni, vasúti politikánk igaz helyzetéről. A megyei székváros egy félszázadra szóló óriás tehertől menekült igy meg; tisztán látja im maga előtt a helyzetet — az izgalom, melyet a rettentő tájékozatlanság ez ügyben szült, megszüut s higgadt észszel, a v áros igaz é r- dekeineks anyagi erejének egyenlő latbavetésé- vel mérlegelheti követendő eljárását. Komoly, nehéz harcz volt az, ebben az ügyben. De győzött a meggyőző igazság, mely nem tűrhette, hogy combina- tiv, képzelt remények fejében óriás teherbe sodortassák e szegény ülő város jövő nemzedéke, egy félszázad időre! Különösen akkor, mikor annyi sok kulturális s gyors megoldást sürgető kérdésünk, mind nagyobb áldozatot igényel már most is | polgárságtól. Ilyenek: A polgári fiúiskola, az óvodák rendszeresítése ; ilyen a ha-.' ladékot nem tűrő vízvezeték üoye, ilyen lesz a laktanya | a honvéd- barrakok ügye. Oly intézmények, melyek sok-sok pénzáldozatot fognak igényelni tőlünk, de meg fogjuk adni, mert e befektetés realissága evidens s forgalmilag gazdagítani fogják városunkat. Éber őrei leszünk ebbeli érdekeinknek is. Ez intézmények gyors rend szeresitcse' lesz j első lépcseje a rekon-trnálAs -nagy müvének, melyre Veszprém város, százados mulasztások után, im reákénysz°iült. Kivesszük majdan részünket, ebből a munkából is, lelkiismeretes hivatásunk szerint. Amelylyel népünknek. véreinknek s jövő nemzedékünknek is tartozunk. Legyen rajt Istennek áldása ! Legközelebbi prograinmja ez a „Veszprémi Függitlen Hirlap“-nak. Ezt tartottuk szükségesnek röviden ecsetelni. S be fogjuk azt váltani függetlenül ; senkitől befolyásolható nyílt őszinteséggel. Se kérve, se várva elismerést, de ezentúl se törődve semmi suuyi-gáncscsal. Mint legnagyobb lapja a megyének, teljes bő hírrovatokkal tömör hírlapot adunk hétről-hétre olvasóink kezébe — hű tükréül a megyei s városi közélet krónikájának. Ezt biztosítjuk s be is tartjuk. S ezzel nyitjuk meg az év második félévi folyamit. A „Veszprémi Független Hírlap“ irodája. A hirlap árai: Fél évre (jul.— decz.) 3 frt — kr. Negyedévre (jul.—szept.) 1 frt 50 kr. A polgárt iskola czélja és hivatása. A polgári iskolai intézmény létrehozása ezelőtt 25 évvel a magyar társadalmi középosztály érdekében történt. Törvényhozásunk bölcsesége az alkotmányos élet visszaállítása reggelén első és szorgos kötelességének ismerte, hogy alapos műveltséggel, értelmi képzettséggel s gyakorlati szakismeretekkel bíró polgári osztályt teremtsen. E őzéiből állította föl a polgári és a föléje helyezett különböző szakiskolákat. Hasznos munkát vélek tehát teljesíteni, midőn e helyen is némileg tájékoztatni óhajtom a szülőket az intézet rendeltetéséről, czéljáról és praktikus voltáról. A tanulóság összege két nagy csoportra osztható: egyik, a melyet a kötelező iskoláztatás kielégit a másik, a mely önkénytelenűl is magasabb iskoláztatást kíván. E második csoportban a czél különbözősége szerint megint két fökaté- goria különböztethető meg. Az első a szorosabb értelemben vett tudományos pályákra készülök, a második pedig a ' gyakorlati életpályákra készülők kategóriája. Az elsőnek iskolája a tudományos irányú középiskola és az arra következő tudományos főiskolák ; a másodiké a po’gári és az ezt követő szakiskolák. Ugyanaz a két kategória, a mélyről szakavatott és praktikus gondolkózásu miniszte- TŰn'lTCsáky Albin gróf az 1890. május 14-én tartott képviselőházi beszédében ekkép szólott: „Meg lesz az egységes középiskola mindazok számára, a kik fensóbb tudományos kiképeztetetést kívánnak szerezni, de meg lesz ezenkívül a polgári iskola is, melyben a praktikus élethez megkivántató minden ismeretet el lehet sajátítani.“ E szavakból is kiviláglik, hogy a polgári iskola a tudományos pályákra nem törekvő, polgári közép- osztály iskolája, a mely az ezen osztály végczéljául kitűzött gyakorlati kereskedelmi ipari és gazdasági irányú szaknevelés alapját képezi. És mig egyrészt a gyakorlati élet számára elegendő s bevégzett képzettséget jayujt, addig másrészt előkészíti növendékeit a szakiskolákra. Dr. Verédy Károly fő- és székvárosi tanfelügyelő egyik beszédében igen szépen igy jelzi a polgári iskola feladatát: „A modern magyar polgárság megteremtése és fentartása módozatainak alapvetését a polgári iskolában eszközöljük. Itt neveljük a polgárságot azzá, hogy érzületében nemes és hazafias, elméjében értelmes és számitó, akaratában erélyes és kitartó legyen.“ Ez iskola tehát főképpen a kereskedők, iparosok és középbirtoka gazdák előkészítő iskolája. Sokan összetévesztvén a gymnasium meg a polgári iskola hivatását, fiaikat a gymnasiumba küldik, de nem azért, hogy azt bevégez- véo, tudományos pályára lépjenek, hanem azért, hogy néhány osztályt végezvén, több képzettségre tegyenek szert, mint a mennyit a népiskola képes nyujtaui. Pedig az ilyenek képzettsége a dolog természeténél fogva csak hiányos, bevé- gezetlen lehet, n ig a polg. iskola általános, gyakorlati és bevégzett képzést nyújt. Az előbbi állítás igazolására szolgáljanak a következő statisztikai adatok : Az 1883—84-ik iskolai évben beiratkozott mindkét középiskola (gymnasium és reálisk.) I. osztályába 8704 tanuló. Ezek a tanulók az 1887 — 88-ik iskolai évben az V. osztályig jutottak fel, s mindkét középiskola V. Osztályába 3553-au iratkoztak be. Százalékban kifejezvén az adatokat, találjuk, hogy ípindkét középiskola I. osztályába beiratkozott tanulók 40'8%-a jött fel az V. osztályba, ellenben b9'2°l0-n kimaradt. A kérdéses tanulók az 1890—91-ik iskolai évben a Vili. osztályba jártak s mindkét közép iskola Vili. osztályába 2455-en' iratkoztak be. Százalékokban kifejezvén az adatokat, találjuk, hogy mindkét középiskola I. osztályába beiratkozott tanulók csak 28’2%-a jött fel a Vili. osztályba, elleuben 71-8%-n kimaradt. De még azok . közül is, kik a; VIH. -osztályt -elvégezték, -tapasztalat szerint sokan lépnek a gyakorlati pályákra. Állást keresnek és találnak a kereskedelmi, ipari és gazdasági téreD. Hogy e tanulóknak más gyakorlatiabb irányú oktatásra lett volna szükségük, az, tekintve a felsorolt pályák követelményeit, alig vonható kétségbe. S habár áll az, hogy a középiskolákba járt ifjak legnagyobbrésze nem folytatja a magasabb tanulmányokat, mégis köztudomásúlag tömve vannak az úgynevezett tudományos pályák, úgy hogy sokszor az igen jelesen végzett ifjak is alig vagy éppen nem kapnak kép- zettségöknek megfelelő állást. Ellenkezőleg nagy még a hiány képzett emberek tekintetében a gyakorlati pályákon, minő pl. a kereskedelmi és az ipari. S ez egyrészt onnan vaD, mert társadalmunk bizonyos része még mindig idegenkedik e pály áktól s csak akkor szánja fiait kereskedőnek vagy iparosnak, ha nem tanulnak; mert ha tanulnak: papok, doktorok, jogászok stb. lesznek. Valamely állam felvirágzása, anyagi jólétének emelkedése első sorban ipari és kereskedelmi fejlettségétől függ. Példák rá a nyngati államok. Erre nézve szükséges azonban a -szellemileg- fejlett., értelmes s gyakorlati szakismeretekkel biró polgári osztály. Azt a nagyon is ferde nézetet, mintha annak a kereskedőnek, iparosnak vagy gazdának tehetségre nem volna szüksége, nem lehet eléggé kárhoztatni. A kik igy vélekednek, azok nem tadják, hogy pl a kereskedőnek mai nap mily széles látókörrel, sokféle ismerettel finom, agyszólván diplomáciai érzékkel kell bírnia ; különben elvész a nagy versenyben. Vagy az iparos továbbra is csak régi, gépiesen dől gozó „mesterember* maradjon, fi ki napról-napra elvégzi mec' auikus munkáját, a hogy éppen tanulta, s ki pályája végén is csak annyit tud, mint mikor kezdte 1 Ilyenekre nincs igeu szükség, ezeket helyettesítik a gyárak gépei. Az illető iparághoz való kézi ügyesség mellé sokféle elméleti ismeret kívántatik, hogy az illető iparos üzletének minden osinját-binyját megismerje hogy a korral haladni és az idő- közönkint fe'merülő újabb és újabb találmányokat, javításokat megérteni és felhasználni képes legyen. Kiváltkép műizlésre kell az iparosnak szert tenni, hogy készítményét ne csak tartósság, hanem Ízléses külső is kedveltté tegye. Még egy körülményre kell rámutatnom, a mely a polg. iskola és a vele összekötött szakiskolák gyakorlati hasznát kézzelfogbatólag .bizonyítja. Ä mig ugyanis a tudományos pályára lépő ifjak S évig a középiskolába járnak s azután az egyetemen töltenék 4—5 évet, addig a négy polgári a a kapcsolatos szakiskolákat végzett ifjak 4, illetve 7 év ,alatt fejezik be tanulmányaikat. Es a mikor az előbbiek még a gymnasinmot vagy az egyetem első évfolyamát látogatják, ez utóbbiak már állással birnak s önmagukat fentartani tudják. A ki pl. a polgári iskola IV. osztályát végezve, az ipar magasabb ismereteiben óhajt jártasságot szerezni, átmegy a középipartanodába honnan 3 év múlva mint műlakatos, műasztálos, gépész stb. láp ki az életbe s lehet nagyobb műhelyekben vagy gyárakban művezető, előmunkás, tervező: vagy átveheti szülei üzletét, tehát úgyszólván kész ember, a ki már jelentékeny fizetést nyerhet. A polgári iskola négy alsó osztályához kapcsolódé középkereskedelmi iskola által érettségi bizo- nyitványnyal elbocsátott ifjak a szorosabb értelemben vett kereskedői pályán kívül, a tisztviselők minősítéséről szóló 1893. évi 1. t. ez. értelmében több rendbeli közhivatal elnyerésére, továbbá felsőbb gazdasági (magyar óvári) intézetek s a műegyetem megfelelő collegiu- raainak látogatására is minősítve vannak. A középkereskedelmi iskola a főgymnasinmuidtal és fóreál- iskolákkal egyenlő rangú s növendékei az egy éves önkénytességi jogra is igényt tarthatnak. Végül pedig nem hagyom emlités né'kül, hogy nagy nemzetgazdasági haszon is báramlanék az országra akkor, ha éppen azok, kik már némi tőkét szereztek, tehetséges fiakat nagy áldozatok árán ne tudományos pályákra erőszakolnák, hanem a kereskedelmi, ipari vagy gazdasági pályára adnák, ahol inkább van alkalmuk azt a kis tökét növelni s igy hazánk anyagi jólétének fejlesztéséhez közvetve is közreműködni. Adja az Isten, hogy úgy legyen! Burger György. Értesítés. A postahivatal Bala ton-Almádiban, a Brenner-villában jövő héten nyittatik meg. Kezelóji Kerkápoly Jolán kisasszony. A le veteket, utalványokat, hírlapokat i gőzhajó közvetíti. Az adózó közönség figyelmébe. HIRDETMÉNY. Ezennel közhírré tétetik, hogy áz 1893 — 1895. évre készített HL oszt. kér. adó kivetési lajstrom az előirányzott összegek betekinthetése végett a mai alulirt naptól kezdve julius hó 3-ig bezárólag — a városi adóügy osztálynál, — délelőtt 9 — 12 óráig, délután 3—4 óráig közszemlére kitétetik, miről az érdekeltek értesittetnek. Veszprém, 1893. jun. 26. Kovács Imre, polg&rme3tor. HIRDETMÉNY. Az 1893. évre készített tőkekamatadó kivetési lajstrom ezen város adóügyosztályánál f. évi jnlius hó 3-tól ugyanezen hó 11-ig bezárólag közszemlére van kitéve, mely körülmény az érdekelt közönség tájékoztatása czéljából ezennel hivatalosan közbirré tétetik. Vesz.prém, 1893. jun. 30-án. Kovács Imre, polgármester. A MAGYAR TENGER és a társadalom.*) Nagy ünnep van a Balaton vidéken ; uj élet született, gyönyörtől pompázó fürdő-telepünk megnyílt A művészet sikereinek nagysága bámulattal tölt el. Öröm-hullámok rezgik át kebleinket! A szép jövő remény csillagát látjuk felkelni! Nagy érdeme van e nemes törekvésű társulatnak, hogy száz ezreivel a (falaton mocsarát elfoglalta, fel- töltötte, jólétet hozott e vidékre, kereseti forrást nyitott s kenyeret adott a szegény munkásnak, saját javára pedig e díszes ragyogó szépségű fürdőhelyet alkotta, melynek reményeinket folúlhaladó jövője van. Dicsősége a hazának, hogy évszázadok óta mostoha gyermekét, a Balatont keblére ölelte. Az elhanyagolt m igyar tengerpart, valódi ékessége lett az országnak. Megnyílott az emberiség, a világforgalom számára. A tudomány, a magas művészet, a földtekét egy uj ibb ékességgel díszítette fel, ide varázsolta azon bübájt. melylyel Abbázia, Ostende, Lido, Nizza vagy más tengeri fürdők bírnak. Pár év előtt még moosároi helyen, díszes ligetek, villák épültek. A villám ragyogó fénye, a fejlődés, a jólét sugaraival aranyozza a magyar tengernek azurszinü fodorral ékitett habját, vas és só alkatrészekkel biró langyos hullámát, érez*) Felolvastatott a „Siófok“ Balaton-fardő részvény-társaság telepének megnyitási Ünnepélyén 1893 juni.us hé 18-án. A szerelem égő pokol... A szerelem égő pokol, Lelkem benne rég fuldokol. A ragyogó mindenséged, Ne nézz úgy rám, mert elégek. De ha szemed másra raggog; Dérütött fa lombja vagyok, Biz ez nagy baj mind a kettő : Megvert véled a teremtő. Ha megvert is, mégis áldom, Vesszen el a másvilágon De minden menybéli jussom: Csak nékem egy csókod jusson. Soós Lajos.-A.Z ítélet. — Elbeszélés. — Irta; Molnár Gyula. (Folytatás.) IV. Gyönyörű szép nyári délután volt. A kék égen magas messzeségben vonultak lassan délkelet felé a fehér felhők, miknek csücskéit megaranyozta a novellában szokásos Napsugár. . A tó tüköré sima, csak néha-néha érke- \ zik meg áléiról egy-egy rejtélyes hullám, Megmozgatta a csendes, mozdulatlan viz I I felszínét és alattomosan hosszú sávolyt von végig. iü csónakok egész serege ereszkedik a vízre. Aczélos izmokkal biró fiatal emberek elógánsul öltözött hölgyeket kalauzolnak és kiki elvezeti választott hölgyét ahhoz a csónakhoz, a melyiken a vízi sétát meg akaiják tenni. A vízparton élénk társalgásba van elmerülve, egy csoport fiatal ember, kik között mint egy királynő dominál a szép özvegy elegáns toiletteben, rem-k napernyőjét kife- szitve | meleg napsugarak ellen. Bár csinos fiatal emberek veszik öt körül, köztük Grothy, Bárdossy, és Kégly az ügyvéd, kik szellemes társalgásukkal mást le tudnának bilincselni, mégis a remek termetű asszony tekintete más felé irányul, arra, hol Buday foglalkozik egy kedves kis „Helka“-nak vízre bocsátásával. Nos, kissé szórakozott volt a szép özvegy, mi nem is állt neki rosszul. Aztán meg minden szava, melyet Budayhoz intézett, minden mozdulatu, mit tett, elárulta azt a nagy vonzalmat, melylyel a- fiatal ember iránt viseltetett. Különben Ida nem is igen ügyekezett eltitkolni, hogy neki nagyon megtetszett a rokonszenves ifjú, ki szépségével meghódította, kedvességével elbűvölte, udvariasságával teljesen rabjává ejtette a fiatal asszonyt. Igen, Ida szerette, kimondhatatlanul szerette a csinos fiatal embert, kész volt felesége lenni is, hiszen első házasságában oly rendkívül szerencsétlen lévén, vágyakozott a tiszta családi boldogság megismer- hetésére. Első félje ideges, féltékeny természetű ember volt, ki gazdagságával ki tudta szüleitől vivui a kezét. Szerencse, hogy az egyik vadászaton lova ledobta és esésébe belehalt Váró György a férje, mert különben el kellett volna válnia tőle, hiszen már I kiállhatatlan féltékenységével halálra üldözte. Most gazdag, független, szabad, lábainál hever a fi-rfivilág balga serege. Szabadon választhat, de most már >zivére fog hallgatni, igen szivére, mely őt oly erős kötelékkel fűzi a szép és csinos Budayboz. — Készen vagyok, nagyságos asszonyom! — mondta Buday, ki a csoporthoz közeledett, miután a csolnakot már vízre bocsátotta. Minő meleg és nyájas tekintet villant fel a mély tüzü fekete szemekben!.... A barátok észrevették és titkon őrültek annak, hogy nyert ügyük van. A bosszú pompásul fog sikerülni. Ez a Buday nagyszerű ember!... A szép özvegy lépte ment, mint a madárka, a mely nem vigyáz a gályák között elrejtett lépvesszőre. Megholt barátunk meg lesz boszulva!.... Aztán Buday még csak nem is árulja el, hogy minő termek végrehajtója. Maga a figyelem, összpontosult udvariasság minden izében. Bolondulásig elszóditette ezt az asszonyt!... — Isten önökkel urak, — szólt a fess özvegy a fiatal emberek csapatához. — ha már nem akarnak részt venni a vízi kirándulásban, reméltem, visszajövet itt lesznek valamennyien. — Mindenesetre j — felelék mindannyian. Buday karját nyitotta a szép asszonynak. Társai reá pillantottak. A fiatal ember valamivel el lehetett foglalva^ mert nem igen hederitett reájok. Gortby titokban, loppal a karját megszorítva az ifjuuak, fülébe súgja: — Ragadd meg az alkalmat 1— Válj neki szerelmet!...Buday nem szólt semmit, de elvezette a fiatal asszonyt a csónakhoz, mely lágyan ringott a tó vizén. Ida kimondhatatlanul boldog lévén, szorosan simult a fiatal emberhez. Végre beszállottak és Buday izmos karjai belökték a csónakot a vízre. Elvezni kezdett. A fiatal emberek a parton hurráhval üd- ■ közöltéi őket. És a csónak lassán-lassan I siklott tova a tó vizén, mig nem eltűnt szem elöl. . V. Künn voltak a tó vizén, messze a parttól, egyedül. A nap már nyugvóra hajolt, búcsúzott a főidtől, melynek ajkaira forró csókot nyomott. A szép özvegy asszony ábrándosán pillantott maga elé. Izgatott volt miut egy kis leányka az első szerelmi vallomás előtt. A fiatal ember szótlanul, nemin evezett és a csónak kellemes hullámzása mellett lassan ringott tova. Aztán nézte ezt az asszonyt. Az özvegy oly szép volt é pillanatban, hogy lehetetlen volt őt nem szeretni A búcsúzó nap biborsugarai arauyos sugár koszorúval fonták körül fejét, dús hajfürtjeit, rózsás arczocskáját. Egyszerre csak a csónak lassan, mint a pihegö galamb megállt A fiatal ember nagyot sóhajtott, mintha küzdeni akart volna valami belső ellent- állássaL Hanem a másik perezben fény csillant meg szemeiben és Buday Pál visszaemlékezve fogadására, letérdepslt nő lábai elé és szolt: — Imádlak téged egyetlen üdvöm, ara- nyes menyországomMár nem tudom ajkaimról visszafojtani azokat a szavakat, melyek izzó hévvel törnek bensőmből elé. ügy kísértem edddíg mint valami bolygó... Minden pillanatot fel akartam használni, hogy elmondjam azt, a mit elmond a madárka is egymásnak fészekrakás kezdetén.... Rajongó őrültséggel határos érzelemmel szeretem, mint valami oltárképet.... Képe el- törölhetetlenül van szivembe vésve... Ida !... Óli 1 Ida!.... Hát viszonozza csak egy kissé is lángoló szerelmemet?.... A fiatal asszony hallgatta, szent áhítattal, a szív teljes vágyakozásával, bolondul jól eső érzéssel a szavakat, melyek oly ünnepélyes lágysággal röppentik el az ifjú ajkairól. — Szeretlek Pál, határtalanul szeretlek !.. Tied vagyok egészen... őrökre... a miuden- sógig!... — felelte kipirulva az asszony Minő bolond hévvel kapta karjaiba a fiatal asszonyt a férfi. Megcsókolta, a hogy csókol u költő az ihlettség első pillanatában, Egész nagy lelke benne volt e csókban, mely a földi menyország üdvét tárta eíébük. És mig ők a szerelem éke-szólás ával beszélgettek a vonzalmuk] fejlődéséről, a látóhatáron komor, sötét felhő tornyosult las san, mely vihart jó<oIt. Vájjon a most született boldogság állandó és biztosított lészen-e ?... A sors nem ka- czagva játszik-e majd ezekkel U, mint szokta azt tenui annyi más emberrel?... (Vége kovetk.) Infanterist Csupak. Volt nekem egy komám a kai onaság- nál; úgy hívták, hogy Csupak. Tudvalevő dolog, hogy akik égy esztendőben keríti - nek bor alatt fegyver alá, azok mind végesvégig komák egymással és hát igy volt nekem komám a C>upak. ö ugyan nem mondta nekem, hogy komám, de. éh sem mondtam neki, hogy komám, mert igen el voltunk búslakodva abban az időben, mivelhogy, mint a jó Mikes Kelemen mondja, a jó Isten nekünk No vib azár ban hullajtott el egy nagy darab kenyeret s oda kellett mennünk, hogy mi azt ott megegyük. Hát magával jó tehetetlen gyerek volt t—sohasem láttam magyarban olyan ábráz a tot. Sivósziu apró szemei voltak a fiúnak, hosszú arcza, görbére konyult orra, mint a horogvég. Azonfelül azt tette ő, hogy nem értett meg semmit; ha azt mondták, jobbra fordulj, hát három fejet lehetett tenui egy fületleo gomb ellen, hogy ő most már okvetlenül balra fog fordulni, ha azt mondták: állj, hát ő Isten ellen való véteknek tartotta volna a megállást. Kurta eszü embernek tudták Cmpakot és azt mondták rá, hogy butzma, ki is próbálták félkönny elmüségét hol egyben, hol másban ; hát C9ak buszma maradt ő mindig s egész mondák járták a táborban a horribilis ostobaságokról, a miket elkövetett. Mert hogy el volt maradva gyakorlat dolgában a többitől, egymagában eksze- cziroztat a trájter ur Csűri s igen nevetni való volt az, mikor C>upák u»y kapdo- sott a puskához, mintha el akarná dobni. Azt is kommnndirozták neki egyszer, mikor egymagában állott ottan, hogy oszolj! Csupak nézett, nézett és markolászta a fegyver szíjját és u m bírta felérni véges észszel, hogy miként oszolhatik föl egymagában az egyes ember, amit talán még a főgenerális urak se tudnak — de azok még sem fakadtak volna úgy sírva rajta, mint a komám Csupak. Hát igy volt ez egy darabig Csupak kai, a busz mával pedig az ő migas homlokában, a savószinü szemek mögött több síitn’ való volt, mint valameanyiükaek, akárki meglássa. Mert már az elejébsn is azt jelen tgette a frájter ur a káplár urnák, hogy nem lesz ebből aCsupikbol, soha sem lesz katona, mert viszájáról csinál mindent, a káplár ur jelen-ette a fírer urnák, a firer ur jelentette a hadnagy árnak és ment ez igy tovább és egészen jó utón volt már a komim arra, bogy kivetkőztessék a szép kék ruhából, kivegyék a fejéből a fényes gombos sapkát
