Veszprémi Független Hirlap, 1891 (11. évfolyam, 1-55. szám)
1891-06-13 / 27. szám
Veszprém, Í891. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, junius 13. mint az ajzott búrt, görbére mereszti, amellett, hogy az eszméletet s agyműködést nem támadja meg, s aztán pár óra alatt halált okoz. Nemcsak lőtt sebeknél fordul elő'; egy karczolás s lűszurás után is beállhat az s bacil- lusa a legrohamosabban terjedő s ölő. Kedden reggel már végzetessé vált a Tetanus. Bár az orvosok biztatták, Müller tisztán látta halálát, meg- g.vőrit, elhivatta rokonait s elbúcsúzott tőlük, ezután Kiss István kereskedő-kollegáját hivatta, kit egykoron érzékenyen megsértett s vele haragban volt. Könnyes szemmel kérte bocsánatát, magára ölelte s Kiss zokogva- luldokolva csókolta a haldokló vonagló arczát, némán, bocsánattal szivében. Kiss csaknem eszméletlenül tántorgott ki a szobából s a jelenvoltakat e sziv- fagyasztó jelenet megdermesztette. Délelőtt 10 órakor hat orvos tartott utolsó consiliumot a beteg fölött; felmetszették az egész lőcsatornát, a még ben volt- fojtást, srétet kivették — bár meggyőződtek, hogy a katasztrófa kikerülhetetlen. Délután álomba szenderült a beteg s 6 óra tájban beállt az agónia. Fél nyolezkor este a Ipgjobb szivü emberek egyike utolsót vonaglott. Meghalt. Szerető barátai egymásután siettek a tetemhez s csóközönbe boriták a hülő, halványuló homlokot, aztán búcsút vettek tőle — örökre. Legyen veled, jó ember, az Irgalom Istenének örök kegyelme, miként a te jóságos szived mindig Istené és az Irgalomé volt! Isten veled! Koszorúkat küldtek: Kesergő özvegye és gyermekei: A felejlhHlen férj és legjobb apának. Bauer Károly és neje: Szeretett vőnknek. Dr. Réthi Ede és neje: Szeretet jeléül. Bauer Sándor és neje: Felejthetetlen sógoruknak. K ár oly és Mariska: A feledhetetlen jó komának. (Világosy Károly úrtól.) Tóni és Lencsike: Szeretett sógorának. (Havranek < ntal úrtól.) H a V r an ele János és családja: mély részvétük jeléül. Dr. Ros enb e r g J e n ő és neje: Isten veled. We liner Lajos és neje: Baráti szeretettel. A veszprémi kereskedő ifjak betegsegélyző egylete feledhetetlen tagtársának és alelnökinek. A jő barátok: szeretet jeléül. Ludvig K álm án és családja : A jó rokonnak. Heller Gusztáv: Feledhetlen barátjának. K op á c s y Árpád: Müller Mátyásnak. Kreutzer Frigyes és családja: szeretett rokonuknak. Özv. Bauer Ferenczné: Szeretet jeléül. Több szalag nélküli koszorú. A végtisztesség esti 6 órakor kezdődött s esti fél 8 óra volt, mikor elhangzott a temető utolsó halotti harangszava. Nyugodjék békében ! a gép összeállítója Bichler József gépész mindjárt az első próbánál életével lakolt. A gép ugyanígy robbant föl s a szerencsétlent mellben találván, rögtön megölte. A vizsgálat, mind Somogy, mind Veszprémmegye törvényszéke részéről természetesen az illető könnyelmű gyáros ellen fordul, ki ily primitiv gyönge gépeivel számos életet veszélyesztetett 8 egyet már meg is ölt. Az eset városunnkban, általános részvétet keltett. Negyvennyolczas hoMédeink gyűlése. Géprobbanás Veszprémben. A család a következő gyászlapot adta ki: Özv: Müller Mátyásné szül. Bauer Mária a maga és gyermekei Alice és Ödön nevében szomorodott szivvel jelenti a hőn szeretett férj, a felejthetetlen gondos apa. a kedves vő, a jó sógor és hü testvérnek filler :m: átyás kereskedőnek, a Wurda és társa utóda ezég tulajdonosának élete 35-ik, boldog házasságának 7-ik évében, f. hó 9-én esti */48 órakor a halotti szentségek ájta- tos felvétele után, szivszélhüdés következtében történt gyászos elhunyták A boldogult hűlt teteme f. hő 11-én, d. u. 6 órakor fog, a róni. kath. hitvallás szertartása szerint a veszprémi alsó-városi sirkertben lévő családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyanazon napon, vagyis f. hó 11-én d. e. 10 órakor fog a szent Ferenczrendiek helyi templomában bemu- tatiatni. Veszprém, 1891. évi junius hó 10-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Hauer Károly ipa. s neje szül. Kreutzer Emília anyósa. Özv. Bauer Ferenczné nagyanyja. Traub Károlyné, szül. Müller Teréz, alberti Alberti Gyuláné, szül, Müller Irma testvérei. Bauer Mili, Bauer Feri, Bauer Jenő, Traub Károly, Alberti Gyula, ifj. Hav. ranek Antal, ifj. Bauer Károly, ifj. Havranek Antalné, szül. Bauer Karolni sógorai és sógornői. A város részvéte megható volt. Sok ezernyi nép lepte el az egész piaczot a temetéskor, melyhez hasonlót Hanoidéi1 püspök, Laky-né s a Perenczy-gyérmék temetése óta nem láttunk. A szertartást fényes segédlettel dr, Rhédey kanonok-plébános végezte s az ércz- koporsó a 13 a u e r-család sírboltjában helyeztetett örök nyugalomra. Veszprém, jun. 12. Gép robbanás áldozata lett csaknem egy kedves ifjú leányka városunkban múlt hétfőn délután úgy 3 óra tájban. Szerencsére sérülése nem aggasztó s gyógyulása, gondos ápolás mellett fokozatosan halad. Hirlapunk már több ízben jelezte, hogy az Ellinger-féle uj szóda s gazeus- gyár működését megkezdette s e gyár ujonan szerzett töltő gépével történt a végzetes robbanás. A szénsav fejlesztő gép úgy van építve, hogy feszerő-órája 20 atmos- féra nyomást jelezhet veszély nélkül s igy lett a gép áruba bocsátva s magyarázva az eladó budapesti ezég Mandler Vilmos által. Hát aztán az történt, hogy nem 20, de 6 atmosféra-nyomásnál kirobbant a szénsavfejlesztő géptömb oldalfala úgy, hogy a mellette álló 15 éves, viruló szép Ellinger Stefánia bal karját a kidobott érczlemez horzsolta s nagyobb sérülést ejtett rajta. A robbanás után, mely ágyúhoz hasonló robajjal történt, dr. Réthy és dr. Pillitz rögtön megjelentek a szerencsétlenség színhelyén s azonnal gondos kötést alkalmaztak a sérült karra. Konstatálva van, hogy a gép kirobbant óldala egyszerűen s gyöngén csak beczinezve volt, míg annak becsavarva kellett volna lenni, a feszerő nagyságához képest. A gép előállítóját annál inkább terheli óriási felelőség, mert ugyan e fajta még más két szóda és gazeus készítő gép robbant fel ugyancsak e héten, Az egyik eset Budapesten, hol baleset Veszprém, junius 13. F. hó 7-én a városház nagytermében egy- begyült nagyszámú 1848—49. agg harezosok jelenlétében, az összes megyei lapokban is közzé tett 1848—49. megyei honvéd-egylet közgyűlése megtartatott. Elnök a gyűlést az egybegyiilt honvéd- bajtársak üdvözlésével megnyitván, jelenti, miszerint számos pápai lakos és tekintélyes volt honvédbaj társak kivánatára és az egyleti választmány határozata folytán, a közgyűlés megtartása mai napra tüzett ki, — azonban sajnálattal konstatálja, hogy a közgyűlés kérelmezői közül egyetlen egy sem jelent meg. Ezekután híven ecsetelte az egylet jótékony működését agg bajtársaink érdekében s bemutatja már az év elején, a megyei hatósághoz is beterjesztett, az összes megyei lapokban is közzétett múlt évi számadást s vagyonmérleget, mely a jelen voltak által helyeslőleg tudomásul vétetett, mire a fölmentvény megadatott. Senki által egyéb inditvány beadva nem lévén, elnök a gyűlést bezárta. FARKAS LAJOS, egyleti jegyző. ÚJDONSÁGOK. nem történt, — a másik robbanás a szomszédos Karádon történt, hol maga — A farkasgyepüi uj vadászlak ünnepélyes felavatása, melyet a megyés püspök ur ő méltósága építtetett, f. hó 8-án történt meg nagy és fényes társaság jelenlétében s részt vett abban a ns. káptalan nyolez tagja is. Az ünnepség igen vidám s kedélyes hangulatban folyt le. — A pannonhalmi főapát kitüntetése. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Vaszary Kolos pannonhalmi főapáinak a Ferencz József-rend uagykeresztjét adományozta. A legma- gasb kitüntetés a fóapátnak a tanügy és a közjó érdekében kifejtett kiválóan hasznos munkássága elismeréséül szolgál. Vaszary Kolos született 1832-ben, 1854-ben tette le tanulmányai be végezte után a rendi fogadalmat és igy 37 év óta tagja a Szt.-Benedek rendnek. Legmagasb kitüntettetéséhez szívből üdvözöljük! — Hymen. Fényes esküvő volt e hó 2-án Devecserben, hol Balogh Kálmán nagyváradi püspökségi íŐerdész, vezette oltárhoz a szép Gulden Berta k.-a.-t, Gulden György urad. tiszttartó kedves ifjú leányát. Az esketéyi szertartást a menyasszony unokafivére ft. Hannig Endre városlődi segédlelkész végezte. Örök boldogság legyen osztályrészük! — Nay Dávid Veszprémben f. hó 21-én vasárnap fog hangversenyt adni Strümfler J. hegedűművész és Ma- j o r Gusztáv zongoratanár közreműködése mellett. Nay Dávid múlt, szombaton Pápán lépett fel s ott a közönség zsúfolásig töltötte meg a színházat. Olyan élvezetes estélye régen volt a pápai müértö közönségnek. Mi hisz- szük, hogy Veszprémben sem lesz különben. Eddig Várpalotáról sokan jegyeztek elő helyeket, ami igen természetes is, miután Nay palotai születésű. Hanem azért a veszprémieknek is jó barátja, mert fiatal éveiben sok esztendőt töltött körünkben. Annál jobban esik őt, mint hires művészt, immár másodszor, s most dicsősége tetőpontján, üdvözölhetni. — A veszprémi kir. törvényszék uj elnökéül Csen key Géza győri kir. ítélőtáblái birót, nevezte ki a király Laky Kristóf helyébe. C s e n k e y Géza igazságos biró hírében áll, aki a törvényszéken kívül a társadalomban is elfoglalja az őt megillető helyet s a közügyekben is tevékeny részt szokott venni. Amidőn fájó megillető- déssel mondunk búcsút a távozó Laky Kristófnak, egyszersmind szívélyes üdvözlettel fogadjuk az uj elnököt,óhajtva, hogy teljesüljenek a személyéhez fűzött remények. — Gyászhir. Megrendítő gyász érte dr. Kovács Gyula, min. titkárt, városi ifjúságunk egykori szeretett tagját s megyei birtokost, forrón szeretett édes jó anyjának, özv. Kovács Gá- borúé halála által. A csapás nem jött váratlanul, mert a mindenki által szeretett, végtelen jóságu agg nő, már hónapok óta válságos betegséggel vívódott s csak rendkivüli szívós ereje tartóztatta föl eddig is a katasztrófát. Múlt kedden este ereje rohamosan kimerült s visszaadta lelkét Istenének. Az egész város osztozik a gyászoló jó fiú fájdalmában s a végtisztességet az elhunytnak, nagy számú közönség, városunk szine-java adta meg. A kiadott családi gyászlap igy hangzik: Dr. Kovács Gyula és neje Y é g h s ő Gabriella s kiskorú gyermekei: Gabri és Szeraphin, Veinekker Julianna, özv. Huppan Károlyné sz. Veinekker Magdolna és gyermekei, özv. Veinekker Lipótné sz. Bálint Julianna, végre az összes rokonság fájdalomtól megtört szivvel jeleuti, hogy a forrón szeretett anya, a jó anyós, nagyanyjuk, testvérük, nagynénjük illetve rokonuk özv. Kovács Gábor né szül. Wein- ekker Erzsébet f. évi junius hó 9-én, este 10 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 72-ik évében jobblétre szenderült. A drága halott földi maradványai f. hó 11-én, délután 5 órakor, a veszprémi alsóvárosi temetőben fognak örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő sz. mise-áldozat pedig f. hó 12-én délelőtt 8 órakor fog a szt. Ferenczrendiek templomában az Egek Urának bemutattatni. Veszprém, 1891. évi junius hó 10-én. Áldás és béke hamvaira! — Kovács Imre polgármester szabadságon van. Helyettese Balogh Károly végzi a polgármesteri teendőket. — Közjegyzői eskü. Kenessey Ferencz, a jogtudomány tudora, szerdán tette le a veszprémi törvényszék előtt a közjegyzői esküt s mint édes atyja helyettese, Veszprémben fog működni. Eskü után e tehetséges uj közjegyzőt szívélyesen üdvözölték a törvényszék tagjai. — Esküvő. Berger József arany- fiatalságunk egyik derék tagja, a „Berger Adolf Fia“ ezég birtokosa, holnap vasárnap délelőtt 1 1 órakor vezeti oltárhoz a budapesti dohány-utezai izr. templomban Csőri Ilma kisasszonyt. Áldást és boldogságot kivánunk. — A zirczi főapát benedikállatása ma ment végbe a helyi székesegyházban, nagy, fényes ihmepélylyel. A2 ünnepélyes szertartást megyés püspökünk, H o r- 11 i g Károly báró úr ö méltósága, ár. P a l o t a y Ferencz é$ S z a b ó György apátkanonok urak segédlete mellett végezte. A templomot zsúfolásig töltötté meg nagy és elegáns közönség. Disz- ebéá követte az egyházi aktust a megyés püspök urnái, a melyeen a bene?iikált föapáton kívül dr. Szál ay Alfréd perjel, Burchardt Leo és dr. Szvetics Anzelrn rendtagokon kívül, dr. Vurglich Ágost nagyprépost Vég hely Dezső alispán, Takács József főgym. igazgató s többen voltak jelen. Az ebédet több szellemes jelköszöntő fűszerezte. — Az uj főapát igen rokonszenves, szelíd arczu férfi, élte virágában, erős testalkattal. — Uj magyar írónőt, városunk egyik kedves hölgyét mutatta be a „Budapesti Hírlap,“ e heti keddi számában közölve Gömbösné Galamb Margit kedves kis tározóját, melyet mai számunkban mi is bemutatunk közönségünknek. A szerzőnőt Rákosi Viki tor külön elismerő sorokkal , tisztelte meg s kérte további munkásságát. — Részünkről is szives örömmel üdvözöljük szellemi táborunkban s szép jövőt jósolunk kedves uj bajtársunknak a tövises, küzdelmes — de mindenesetre dicsőséges pályán ! — A szeretetház vizsgája. A bala- ton-füredi szeretetházban az évzáró vizsgák ez évi junius hó 22. és 23-ik napján tartatnak meg, mindkét nap a a délutáni órákban; amelyre a ta nügy - és az árvák iránt érdeklődök a legnagyobb tisztelettel hivatnak meg. Ugyanezen alkalommal 10 árva helyeztetik ki, részben kereskedő-, de leginkább iparos-pályára ; mindazon kereskedő s iparos urak, kik ily árvát hajlandók lennének felfogadni, szíveskedjenek alulírotthoz fordulni. Balaton-Füred, 1891. junius 10. Kanovics György igazgató. — Időjárásunk állandóan esős. A vetések gyönyörűek. — A siófoki Sióhidnak helyszíni bejárása, nem mint jelezve volt, junius 22-én, hanem junius 27-én fog megtörténni. — Felolvasás a vidéken. Jutási Ödön joghallgató, városunk szülötte, e hó 7-én felolvasást tartott a szombathelyi várod tanácsteremben az ipartestület tagjai előtt az élet biztosítás fejlődéseiről és annak hasznairól. A felolvasást igen sokan hallgatták meg és a fiatal előadót megéljenezték. — Az iparos ifjúsági egyletnek f. hó 6-án megtartott nyári tánczvigalma a „Betekints“-kertben a várakozáson Az emlékkönyv. Hol van az a bakfis, a kinek ne volna emlékkönyve? Különösen az elmúlt időkben — pár évvel ezelőtt — nagyon divó szokás volt., és bizony gyakran megtörtént, hogy Miczi kisasszony a geográfiája helyett emlékkönyvét vitte el iskolába és a táblájáról megismerték az utána siető deák urak a tévedést, mi ugyancsak hangosan nyilvánuló derűnek volt okozója. — Te Géza — löki oldalba társát Jenő — ez pompás lesz, szinte szeretném látni ezt az angyali Miczit, a mint pedáns tanítónője az ő rettentő hangjával imigy szól hozzá; „Miczi kisasszony, tessék fülolvasni a következő leczkét, majd kijelöljük, mit fognak tanulni.“ Hangosan fölnevetnek és bizony-bizony sokért nem adnák, ha gyönyörködhetnének az arczáhan, mikor gyanútlanul előveszi könyvét és szórakozottságában elkezdi olvasni: „Féltelek, oh nagy az én félelmem, leányka, miattad — a megrabolt égnek vagy szemeiddel adós. Edvey Imre, VII. o. t.“ Es újra h ingzik a kaczaj, mig az előttük siető kis lány bájosan piros arczát. kalapja alá rejti és titkon végigtekintget magán — mert attól az ügyetlen Julcsától ugyan kitelik, hogy nem kapcsolta föl a tflnikjét vagy rosszul tűzte meg a haját. — Sehol annyi lángoló sziv, mint az ilyen korú gyermekek között, mikor mindegyik annyi önbizalmat és erőt érez megküzdeni a sorssal — a latin és göröggel kevésbé — azért a fekete szemű Klárikáért vagy a szőke Anniért, kinek már naponta fel van sütve a frou- frouja és éppen tegnap mondta hangosan Nettikének, hogy még csák 2 óv, 4 hó és 16 nap, aztán betölti 16. évét, mikor okve- tetlen megkapja a hosszú ruhát. Egy könyv került kezembe s ezzel együtt tűntek fel a múlt e képei is . • . Kegyelettel őrizem gyermekkorom e fönnmaradt emlékét, ezt a kis kék vászonkötésü, aranynyal vert, kissé megkopott könyvet, melynek minden lapja tele van Írva jó barátnők, ismerősök verseivel. Valahányszor kezembe téved, mosolyogva, teszem félre, úgy tűnik fel, mintha csak tegnap teltek volna meg lapjai; tudom minden sorát, hisz volt idő, ahol sokszor-sok- szor átolvastam barátnőimmel és kaczagtunk. ha észrevettük Ilona, a kék szemű szép leányka arczán a futó pirt, mikor az 5 neve alatt találtuk Bandi nevét. Ah, hisz Bandi már jogász volt, és büszkék voltunk rá. ha a mamához mosolyogva odaszólt: — Megengedi nagysád, hogy haza kisérjem a kicsinyeket? Az utolsó szóért ugyan volt mit hallgatnia tőlünk és Pista, a ki már másodszor járta a VIII-at, mindig beleütődött a könyökével, hogy miért is kiséri a hölgyeket, ha egyszer olyan „kicsinyek* neki? ...Most is előttem van az a kis könyv és sok év után átforgatom lapjait. Az első lapon egy finom, vékony betűkkel irt vers alatt egy olyannak a neve, ki már nem él . . . Huszonhat éves volt, mikor megszűnt ■ élni... Albumodba kedves lányka Kis emléklapot teszek, Emlékezz rám olykor-olykor Ha majd egykor por leszek! Beteg volt már akkor is, szegény özvegy anyjának egyetlen támasza. Por vagy már s én kérésedhez híven, emlékszem reád, a sóhaj, mely elhagyja ajakam, nyugalmadért imádkozik . . . Egy-két közömbös név után következik egymásután két szerencsétlen ember, kik a saját kezükkel oltották ki életüket. Pedig mily vidám, jó fiuk voltak! Az egyiket boldogtalan szerelem ölte mng, a másik halálának okát most sem tudni. Egy levelet hagyott hátra anyjának: „Isten veled, anyám, élj boldogul, én is a boldogulást, kerestem, az életben nem találtam meg, talán rátalálok a halálban; légy áldott. A kővetkező lapon apró gyöngyszemü női íráson fut végi tekintetem: „Együtt szövők a gyermekálmokat, — Együtt volt bennünk két szív boldog. — Jöhet idő, zord és viharos — De a szép múlt mindig ragyogni fog. Irén. És csakugyan . . . Jöttek zord és viharos idők, utaink elváltak, közöttük ma már kettős a távol, de annak homályán is keresztülragyog a múltak kedves képe. Ha találkoznánk, hidegen köszöntenők egymást, de a fagyos tekintbe beleolvad egy meleg sugár: „Emlékszel-e a nagy gesztenyefára, ez alatt szőttük a terveket; álmodtunk a megvalósithatlan álmokat? . . . emlékszel-e? . . .“ Tovább — — tovább —- — ez a sok lap itt csupa szóvirág, ha mind heteljesednék, mit általa kívántak: örökké élnék és minden vágyam betöltve lenne. Oh ez a Sárika, ez a 12 éves bébé, ki igy sóhajt fel: „Ha rátalálsz egyszer sírom bus hantjára, mely födni fogja fáradt testemet stb.“ Éppen hozzáillik Ella, ki azt kívánja, hogy „az ö szétszórt boldogságát nekem gyűjtse össze az ég*, ö meg éppen 18 éves volt. Ez itt Margit Írása, csaknem férfias vonások. Soha két természet nem hasonlított jobban egymáshoz, mint a mienk. Egy év, hó és napon születtünk, egy nevet viseltünk, egy czél felé törekedtünk és szerettük egymást nagyon. Mikor hat év után az intézetből kiléptünk, elváltak utaink, de sorsunk egy maradt. A mi életünk és végzetünk egy csillagra van írva. Arai őt érte azt én sem kerülhettem ki. amit én elértem, azt éri el ő is. Most boldog menyasszonya egy huszárhadnagynak. — Ez a lap, mely most következik, üresen áll. Gondolkodnom kell, miért is van ez igy? Igen, már tudom; akinek számára e lap fenhagyatott — nem él. Vájjon be togja-e valaha Írás tölteni e fehér lapot? vagy megmarad emlékednek te korán elhalt szép leány ?! Szive ö-zinteségével ragaszkodott hozzám, én voltam bizalmasa, meghittje. Egyszer elborult arczczal jött hozzám és sírva csókolt meg. Szép arcza szokatlanul elváltozott, nagy szemei mélyen beestek. Csak két nap óta e változás, ugyan miért . . . miért? .. . Szeretett. Az első, rajongó szerelemmel, mikor a szív önzetlensége beéri azzal, ha láthatja szerelmesét, hallhatja hangját, egy tekintetét ellesheti. Oh, mi szépen és hévvel tudott beszélni jövőjéről . . . arcza. hala- vány szép arcza kissé kipirult és szemei sötét tűzben égtek. Szeretve volt és tnond- hatatlanul boldognak hitte magát. — Mi bajod, az Istenért., te beteg vagy, szóltam hozzá részvéttel. Csak hallgatott, kis kezei idegesen meg-megremegtek, magas karcsú alakja meghajlott és könyei sűrűn hullottak. Egy gyászjelentést nyújtott felém, melyből Laczi, a szegény Laczi halálát olvastam. Aggodalommal és szorongó szivvel tekin- ték reá. Szegény barátnőm arcza már nyugodt volt és mint a felhőkön áttörő napsugár, fáradt mosolylyal beszélt hozzám: „Lásd, mondá, most már nem kívánok élni, betegségem újra erőt vesz rajtam es örömmel várom a halált.“ Nem múlt el egy év, már felhantolták sírját s a fehér márványkeresztre, mely azt jelöli, csak ez van vésve: Erzsiké élt 18 évet. 0 maga kívánta igy. Igen, e lap üresen marad, emlékedet e helyen majd sírodnak egy virága fogja jelölni. Es utánad ki fog következni a sorból? Kinek neve után kell majd keresztet, tennem? Sűrűn teleirt két lap követi Erzsiké emlékét. Egy borongó, elmélázó kedélyű férfi sötét sejtelmei, világfájdalma és gyűlölete sir ki azokból. Fájdalmas mosoly lebegi körül ajakamat, hisz ismét halottra találtam, egy élőhalottra, kinek teste ép, de lelke nem él. Mikor e sorokat irta, már sejtettem végzetét és szörnyű keserűséget éreztem szivemben a sors igaztalansága felett, hogy ennek igy kell elvesznie. Nem ! nem is folytatom tovább. Olyan ez a könyv, mint egy üvegkripta, melyből ismerős arezok néznek reám. Fáj a visszaemlékezés, és az a kis derű, mely mosolyra készt, nem képes ellensúlyozni a fájó érzetet .. . Becsukom a könyvet, hogy vele együtt lezárjam a kripta ajtaját . . . Menjetek vissza nyugodni sírotokba, ne zavarja álmotokat, ha neveteken hívtalak benneteket Es vigyétek magatokkal, — zárjátok koporsótokba azt a keserűséget, mely most lelkemben él. Evekkel ezelőtt mind, kik e nevek viselői voltak, örültek az életnek, ma már nagyobbik fele halott. Az élet álmát a halálé váltja fel, csakhogy ez egyformán nyugodt és csendes, mig az életét megzavarja egy tekintet, egy szó, vagy egy kicsinyke — emlékkönyv. 11. tíi ói d< ni i't 11 ( 1" na ;i 7, ki iá a? vo aj; öli kő föl •“es üá öie Gon ösne Galamb Margit. ük
