Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-12-20 / 52. szám
Veszprém, 1890. Veszprémi Függelen Hírlap. Szombat decz. 20. nézete szerint az újabban — annyi utánjárást igényelt volna, hogy az a 7—7 frt azt meg nem érdemelte — és már a második évben elmaradt, ezek között a szegény őrmester, Bejczi, a nyomor miatt kétségbeesve, öngyilkossá lett, a másik, két lábára béna, keserves munkával tartja fenn magát, (hát mégis munkaképes?) de segítséget nem kap. mert mint a czikkiró hallja, a bonvédegylet elhatározta, hogy a honvédek segélyezésére begyült pénzt, kihalásuk esetére Veszprémbe, valamely jótékony czélra helyezzék el, illetve hagyományozzák. Itt tehát a t. czikkiró állításával mindjárt kezdetben ellentétbe jön, ugyanis először határozottan kijelenté, hogy tudtával egy féllábu honvéden kivül más, ezen honvéd-egyletből segélyt nem kapott, nyomban reá azonban még két szál honvédet kirukkoltat, a kik bár nagy nehezen, de mégis 7—7 frt segélyezést, az ö interventiójára nyertek stb. Mely állításnak adjunk tehát Dagyobb hitelt, az egységnek, vagy hármasságnak ? Ha ezen ada'ok a valóságnak megfelelnének, bár akkor sem volna vádolható az egylet, ha többen nem jelentkeztek, mert a latin közmondás szerint: ,Volenti non fit injuria,“ azoknak tehát nem is adhatott, kik nem jelentkeztek; de mert Papa vidéke ezen inegye nevezetesebb részét képezi, úgy lakosságának számarányára, mint minőségére nézve, és mert a lakossága, az egylet létesítéséhez hazafias buzgalommal lényegesen hozzájárult, kétséget sem szenved, hogy az egylet részéről is nagyobb figyelmet érdemel a szegény és munkaképtelen 48-as aggharczosainak segélyezése körül, akkor mégis némi jogosultsággal bírna azon vád, bogy ha azon kivül meg c-ak egy is azok között, kik alapszabályaink értelmében felszerelt segélyezési kérvénynyel visszautasittatott volna. De ez nem történt, sőt egészen ellenkezőleg áll az ügy a pápavidékiekkel, a miről a czikkiró könnyen meggyőződhetett volna, ha amint kezdetben jeleztem, hogy az kötelessége is lett volna, hogy előbb fáradságot vegyen magának, mar a 48-as agg harczo- sokat látszólag szivén viselő nemes ügye érdekében is, akár’személyesen, vagy ha erre áldozni nem akart, levél utján, hogy ez ügy milyen állásainak minden körülmény- és mozzanatairól előbb a kellő tájékozást és a szükséges felvilágosítást nyerjen, mielőtt ily Hero*stratesi munkához fog. És ha ezt teszi, akkor személyesen meggyőződhetett volna, vagy megbízható forrásból, amit tekintettel a czikkiró személyére, múltjára, a képviselt humanitási ügy érdekében is, kívánatéra bármikor, szívesen nyújtottunk volna. Hogy a pápavidékiek jegyzőkönyvünk és pénztári naplónk szerint, utóbbiban csak az utolsó 5—6 évet is már véve, több mint 80 segélyezési tétellel hetedfél száz forinton felüli kiadásban szerepel, hogy segélyezésüknél, hasonlítva más vidékiekhez, a választmány azok iránt mindig különös figyelmet tanu-itott, úgy, bogy egy pár forinttal majdnem mindegyik többet kapott. Az egész megyében pedig az egész időszak alatt évenkint2ü—25 palentos 20—40 frtnyi évi segélyt kapott; ezenfelül több mint 2 ezer esetben, kisebb-nagyobb segélyezések osztattak ki a segélyt igénylő agg- barczosoknak. Hogy alapszabályainkhoz mérten, kellően felszerelt folyamodványuk soha sem utasit- tatott vissza, és ha egyik vagy másik hiányos volt, az legfeljebb visszaküldetett és annak mielőbbi pótlására ut&sittatott; megtudhatta volna továbbá, ami az ügy elfogulatlan birálatára feltétlen szükséges, hogy egyletünk a még 1861-ik évben, a megye nagynevű mecénása, egyletünk legnagyobb jótevője, alkotója és volt első elnöke, a megboldogult gróf Esterházy Pál vezérlete alatt alkotott alap-zabályaink értelmében kormányoz:atik, (álIván az 1 elnök, 1 alel- nök, 12 választmányi rendes és 3 póttagból, kik mindannyian egyedül bajtársiunk érdekeben, a szent ügy iránti szere'étből, hazafi-ágból, idejüket, fáradozásaikat minden dij nélkül, továbbá egy mérsékelten dij izott jegyző, pénztárnok és fizetés nélküli ügyészből) bőven áldozzák, és hogy ezen kormányzat, az alapszabályok IX. §-a a. b. pontja szerint csakis az egylet eredeti tőkéjének kamatait, az előbbiből időközben megtakarított részét segélyezésekre használhatja fel, mig a fenumaradott tőkét feloszlása esetében, melyet ezen alapszabályok szerint, a bizottmány, ujabbi alapszabályaink szerint, (melyek még megerősítve nincsenek) a közgyűlés s/3-a többséggel, első szerint hazai czélokra, utóbbi szerint, annak 16. §-a értelmében, egy Veszprém megyei jótékony czélra köteles fordítani. Tudomást szerezhetett volna továbbá ez alapszabályokból czikkiró, hogy a megyének, az egylet egész ügyködé-éhez, a mennyiben keretébe marad, semmi beles/óilasa nincs, bogy a megye közönsége az egyletnek, az alapszabályainak IV. §-a értelmében, csak mint pártfogója szerepe!, mind a mellett az egylet, a megye törvénye szerinti jogát res- pectálva, annak minden évben számadását beterjeszti, választott: felügyelői által bármikor ügyvitelébe betekintést enged, de különben önállóan, függetlenül működik. Ez okból is, de mert a czikkiró czikké- ben különösen kiemeli és hangfulyozza azon körülményt, hogy az egylet tőkéje csakis a 48-as honvédeké, mert egyedül ezeknek adományoztatok, önként következne abból tehát, hogy csakis ezek lehetnek hivatva és jogosítva alapszabályaik keretében ez ügyben intézkedni is, mégis czikkiró ur, mindezek daczára jónak találta, egész ellentétes eljárást követni, ami legalább is, enyhén mondva, igen furcsa világításba helyezi a t. czikkiró ur ez ügybeni fellépését és ténykedését. Megítélését pedig a megye érdemes nagyközönségére bizoiu. Dr. Halasy Vilmos, mint a 48-as megyei honvéd-egy let el öke. i i i i A Balaton múltja és jövője. Irta: Bolgár Mihály. (IV. czikk.l A Balaton vízmennyisége. A Balaton hossza - bele nem számítva a b.-hidvégi 7-5. km.-nyi öblöt, — 742 km. Szélessége 1-5 és 15 km. között váltakozik. Kerülete 222 km.; területe pedig 594 □ km., eltekintve a már jó részt | lecsapolt 228 □ km. terjedelmű no- ■ csaras részektől. — Területéből a I rövidebb ugyan, de szélesebb északkeleti részére 234 □ km., a hosszabb délnyugati felére pedig 360 □ km. és a mocsarak esnek. Vize csendes időben tiszta s a somogyiak kissé leszűrve, ivóvízül is használják. — Erős hullámzások után azonban a zalai partokon, a hamu- sziuü iszaptalajtól piszkos szürkévé lesz. Az anyavizzel érintkező posványái nem bűzösek, mit a benne feloldott kénsavas kálium, szénsavas magnézia és mész nagymennyiségének köszönhet. Rendes vízállásnál az északkeleti rész közép mélysége 3-5 méter, a délnyugati részt azonban 3-00-nál többre nem tehetjük* A Balaton, sajnos ez ideig nem szondiroztatott, biztos méretek hiányában tehát egyelőre csas Keöd Józsefnek a „Kisfaludy“ gőzös volt kapitányának méréseire hivatkozhatom, ki egyébiránt az egész Balatont keresz- tül-kasul szelvén hajóvával egyelőre leghitelesebb kútfőnek tekinthető. — E szerint tehát a Balaton közép mélysége a 0 ponttól számítva 3"06 méter; vagyis a fenék tengerszin fölötti magassága 96‘45 méter. Anyaviz tartalma 1817 millió köb méter, tehát közel 2 köbkilométer. Daczára annak, hogy a mi Balatonunk jóval fölülmúlja a swajczi tavak bármelyikét is területben, viz meny- nvisége oly csekély, hogy alig jöhet számba ezek mellett. — Hogy némi fogalmunk legyen róla, szolgáljon föl világositásul a következő táblázat: A tó neve Területe □ km. I méterekben I Tartalma köbkilomé- j terekben Hányszor na gyobb a Balatonnál 0.» « o Sí tj :S * Legnagyobb mélység Ba laton 594 I 3*o6 13*0 2 1 Genfi 578 íí J5° 308.0 86 43 Bódeni 539 1 135 276 72 36 Gáidai 300 II- 294 — 88 44 Neuschateli 240 fi 100 144 24 12 Lago maggiore 211 l| 210 375 44 22 Como 142 II 247 406 35 17 Zürichi 88 1 . 80 143 7 3-5 Már ezen adatok nyomán is világos képet nyerhetünk arról, hogy mi a különbség a svajczi tavak, s ami tengernek csúfolt voltaképen pedig mocsár Balatonunk között. — Hogy tehát a Balatonunk a jövőben is legalább külsőleg a tó jellegét hordhassa magán, s ne jusson a velenczei tó sorsára; minden áron azon kell lennünk, hogy a már amúgy is csekély mélysége lejebb ne szállitassék. — Szerencsénkre a Balatonnak életereje oly nagy, hogy még a legnagyobb erőszakoskodásokon is diadalmaskodni fog mindig. Ezeu életereje pedig vizvidé- kében rejlik. — Geographia szempontból láttuk már a Balaton vizibirodal- mát, nézzük most meteorolgiai viszonyait is. B.-Füred és a vele szomszédos hegyláncz innenső oldala, Dörgicsétől Kenéséig, páratlanul áll országunk esőzési térképen. — Az évi esőmeny- nyiség ugyanis e területen alig 408 mm. holott hazánk esőben legszegényebb vidékén Nagyszombat környékén is 451 mm. tehát jóval nagyobb. — Valamivel kedvezőbbek a visznyok a Veszprém felőli hegyes részeken s még inkább a siófoki partokon. Ha Dör- gicsén és Szárszón keresztül egy egyenest képzelünk húzva, az ettől északkeletre terjedő fele a Balatonnak és vizvidékének túl száraznak mondható, úgy hogy közép számmal az évi esőmennyiséget 530 mm.-nél többre semmi esetre sem tehetjük. Sokkal több vize van a Balaton alsó részének Keszthelyig, úgy hogy ezen vidék évi esömennviségét bátran tehetjük 670 mm.-re. De mindezeknél sokkal gazdagabb a nyugati rész, vagyis a Zala folyó viz vidéke: Zalaegerszeg 708 mm. sőt a Steier országgal határos részek 880 mm.-rel állanak országunk esőzési térképen. Vessük tehát egybe a mondottakat, s nézzük, vájjon bonnét kapja a Balaton vizét, s mit tesz vele? Például felveszem az 1884-ik középszáraz esztendőt, mint a melyik ránk nézve annyival is inkább fontos, minthogy a Balatonnak mostani alacsony állása ettől az időtől kezdve tart. Az 1884-ik évi meteorologiai adatok nyomán az eső mennyiség, Bala- tou-Fűreden 111 mm., V.-Hidvégen pedig 725 mm. volt. Ezen két hely középértéke 418 mm. elfogadható a Balalaton északkeleti száraz öv évi csapadék magasságául is. Bogláron ugyanezen évben 375 mm. Ke<zthelyen pedig 591 mm. volt. Ezen két hely közép értéke 483 mm. középövnek is az évi eső magassága. Végül Zala-Egerszegen 678 mm. mely a nyugati s legnedvesebb öv középértékének is bátran vehető ez évre. Ha az eső a viz tükrére hullik, ez mind rajta is marad, nem igy van azonban a szárazföldnél s növényekkel boritott rétek és erdőknél. A földre hulló eső ha nem elég nagy és sebes, részben a port veri el csupán, de rövid idő múlva kiszárad, vagyis elpárolog. Tehát a tó táplálására a kisebb esők, sem mint lefutó erek, sem pedig mint források befolyással nem lehetnek. Átlag az erdős s dombos vidékre hulló víznek, szárazabb időben csak 20%-ka jut az anya mederbe. — A lapályos és mocsaros helyeknél azonban 10%-nél semmi esetre sem tehető többre. A szabad folyadék felszín évi elpá" rolgását oly közép száraz évben, mint aminő az 1884-ik év volt, bátran tehetjük 82 cméterre. — Mindezeket előre bocsájtva, a következő táblázatot állitám össze a mondott évről: A vizterület és neme Négyszög kilometer Az évi eső mennyiség millió köbm. Az elpárolgott eső millió köbméter öv .! 3 ÖV jöv 0 N tr. •O 1 öv 2 ÖV 3 j H ÖV1-1-— 2 ÖV 3 öv V. V K y. y. Balaton 0 co m 1 CN 0 K vo 'P 1 00 'O N VO Ős N M 00 -*■. K: 1 m 1 w 1 00 O 00-vSzáraz dombos 0 rn 10 O O-ío\ in N M co F. m m 00 in rn fv rn 1 vT. in rí 00 t-^ VO c OV m r 0? m Mocsáros lapály | 0 0 00 1 0 0 00 1 y O» VO co 1 Ttb\ iO co jrí Cl 00 £ Vizet nem szolgáltat 00 N 1 1 00 :r co m 1578.44 1 — 1 a> * y > rn m in rn m \l m 1485-89 1 — < VO v b Os m Összesen 00 00 'O <N m O O vo H m iC 'f 0 rn ! m rn On •f Kapott tehát a Balaton vizvidéke 2636-9 millió köbméter vizet; de ujyan ekkor vesztett az elpárolgás s egyéb utón 3479.33 miliő köbmétert, Ezen veszteséghez járult még a Sió csatornán ugyan ez évben lebocsátott viz mennyiség, nevezetesen pedig: A Sió csatornában folyóvíz magassága hónapok száma, naponként lefolyó víz millió köbm. 1-75 47. 18-00 199 06 1- 3 67a 10-88 191-76 0- 5 7. 2-36 4-89 0- 4 7a 2-00 1-73 Összesen 397-44 millió köbméter. E két utóbbi fogyasztás a nyereséget 239.87 miliő köbméterrel múlja tőiül. (Folyt, köy.) ÚJDONSÁGOK. — A közvágóhid-ügyi bizottság f hó 16-án a helysziuéu tárgyalást tartott, némely hiányok pótlása iránt, melyek, mihelyt az idő engedi, meg fognak csináltatni. A felügyelői lakás a konyhával istállókká alakittatik; a dombon levő szép fészer- és istállóból lesz a felügyelő lakása. A csatornák is czélszerüen állíttatnak elő. A tárgyaláson a szomszédok nem jelentek meg s kifogást nem tettek a vágóhíd^ felállítása ellen. írásban terjesztették be ellenvetéseiket. — Megyénk az aradi vértanuk emlékének. Vettük az aradi vértanú szobor történetének leírását, melyben a közadakozás kimutatásával is találkozunk. Megtudjuk ebből, hogy vármegyénk az adakozók között 27-ik helyen sorakozik 733 frt 78 krajczárral. Legkevesebbel járult a hazafias emlékhez Huuyad, ahonnan 22 frt jött össze. most egy mozdulattal kirántottam nyakkendőmből s a kicsike kezeibe helyeztem. — Jó gyermek vagy Emelien! monda az öreg főnök. Adná a jóságos ég, bogy igazad legyen. Kedves ^kollegáim! Ki sem fejezhetem, mennyire sajnállak benneteket, hogy ezen a télen mit sem kereshettek; de ti majd csak találtok működési teret, mig tőlem azt is elszedik, a mit jobb időkben szorgalmam által becsülettel szereztem. Mert tönkre jutottunk, tökéletesen tönkre, — mehetünk koldulni!! — Azt már csak nem tesszük atyuskátu, itt vagyunk még mi is! Majd gondoskodunk mi, hogy ne kelljen neked szükséget szenvedni. Bellini igazgató csinos leányait bármely társaság örömest szerződteti. Non kell búsulni! Derülnek még jobb napok fel mi reánk is !! S a dévaj leány hajle'kony és karcsú alakját beburkoló köpenyeget ledobta s párszor orsó sebességgel megperdülve, egy szem pillanat alatt arabosom hátán ült! Egy bátorító szó s a lovarnő egy merész ugrással a lovarda közepén termett. — He be, hopplan, hollá — hangzott piros ajkairól s még Bellini papa is hahotára fakadva, egy pár flipp-flappot koczkáztatot.t, a többi tag is felvillanyozva, követte az adott példát. A zenészek bámulva szemlélték ezen megbomlott lovarművészeket, kik saját mulattatásukra, üres padok előtt — mert azon pár jelentkező is a hosszas vá- rást megunva, elpárolgott — ily előadást tartanak. No de ha igy vannak alkotva a feönnyü- vérü, könnyüelméjü kóborraüvészek !!! Ezen jelenetre következő éjszaka erős fagygyal köszöntött be. Az előtti napok feneketlen sara kőhöz hasonló keménységgé változott s az időnek ezen kedvező fordulatát felhasználva, sok Lebstädti lakos a közeli városba szándékozott rándulni, hogy ott a karáesonyi ünnepekre való bevásárlásait eszközölje. így nem csuda, ha a városka kezdetleges pályaudvara tultömött volt, mert igen sokan meg kedves ünnepi vendégek fogadtatására jelentek meg. A közeledő mozdony sivitó füttyje végre felhangzott, ámbár a vonatot a félkörben kinyúló begy jelenlevők tekintete elől még elzárta, de nur p ír pillanat után a jéggel és hóval fedett vaggonsor előbukkant. A pályaudvartól pár méternyi távolságra, egy átjáró volt, melyet a pályafelügyelő tévedésből vagy hanyagságból csak is a mezőre vezető részen zárt el, mig a városba vezető ut elzáratlan maradt. A vonat dübörögve közeledett, a várakozók tekinte önkénytelenül is a prüszögő szörnyetegre irányult. De egyszerre százak ajkairól egy egetverő sikoly tört elő. Egy szép magánfogatnak két tüzesvérü lovai vágtattak a berobogó vonat elé. -- A bakon ülő kocsis hasztalan igyekezett a száguldó állatokat visszatartani vagy a keskeny útról más irányba terelni; — nem állt többé hatalmában, mert minden higadtságát elvesztve, a gyeplőt eleresztve, karjai erőtlenül hullottak alá s fejét vesztve, a lovakat őrült száguldozásuknak engedte át. A kocsi belsejébe egy 6—7 évesnek lábzó leányka ült, ki a fenyegető veszély nagyságáról tudomással nem bírt ugyan s csakis a kocsi vánkosaiba kapaszkodva, aggályteljesen tekintett maga körül, mert ezen őrült vágtatást magának megmagyarázni nem birta. A fogatnak az átjárón okvetlenül kell a mozdonynya! talákoznia, miáltal a kocsin ülők élete a legnagyobb veszedelemben forgott. Mig a pályaudvaron levő nők sikoltoztak, a férfiak idestova kapkodtak s futkostak, addig villámsebeséggel egy női alak, kinek hosszú fekete hajfonadékai, mint óriási kígyók, utánna lebegtek, a száguldó lovak és a robogó vonat közé dobta magát. Egy velőt rázó sikoly vegyült a mozdony veszélyt jelző füttye közé, mert a vonatvezető is észrevette a fogat veszedelmét s minden erejével igyekezett a féket alkalmazni; — de a fiatal leányalak gondolatsebességgel már az ágaskodó rudasló kantárszárát vasmarokkal megkapta s pár lépést vele együtt futva, bámulatos merészség- és ügyességgel a rúd egy kevéssé kiálló végére felugrott. Itt állva, a rudas ló fejét megkapta s a lovarművésznők előtt ismert fogással, melyet a voltigeoknál is alkalmazni szoktak — a ló orrlyukjaiba erős vasmarokkal belefogód- zott s okét más irányba terelte. A nem rosszindulatú ló a felsöbbségnek, meglepetve, engedett s pajtását is magával vonva, szelíden, mint bárány megállt. Mindez oly villámsebességgel történt, hogy a megrémült közönség alig birta az esemény folyását követni, csakis azt tudta, hogy a dübörgő vonat alig pár vonalnyi távolságra ment el a reszkető állatok előtt, melyeknek gyeplőit, egy halvány gyermek- leány tartja kezében. Bellini Emeline vitte ezen hőstettet végbe. De erre nem is lett volna más képes, csakis a czirkusz egy gyermeke — a légkirálynő — ki mindennap néz a halál szemébe s kinél a lelekj»-leniét és elhatározás bátorsággal és merészséggel párosul. Ezen esetben is habozás nélkül, a pillanat ösztönének engedve kellett cselekednie, mert egy perez s a kocsiban ülő gyermek, a kocsis, a lovak s saját ifjú élete menthetetlenül veszve van. De ö nem habozott, mert tudta, ha csak egy szempillanatot veszít, a mentés már nem sikerül. Tudta, hogy itt is épugy, mint a czirkuszban, óriási ugrásánál élet és halál egy villámgyors mozdulaton függ. Itt nem lehet idegeskedni, mert a lovarda gyermekeinek nem szabad idegekkel birniok ! Mily örömujjongás támadt, midőn Emeline a síró, de ép gyermeket a kocsiból kiemelte s a pályaudvarra letette. Az urak kalapjaikat feldobva hurrah kiáltásba törtek ki, a hölgyek a bájos életmentőt karjaikba zárva s csókjaikkal elhalmozták. A mozdony- vezető rögtön egy kupicza pálinkát ürített egészségére s az utolsó waggonban ülő szabadságra menő katonák hangos éljen-kiál- tást hangoztattak. Bellini Emeline pedig nevetve fogadta mindezen különböző tüntetéseket, nevetett, mig rózsás arczait a szeméből lepergő könyek meg nem nedvesítették. ~' Hogy hívják önt kedves gyermekem ? kérdé egy tisztes hölgy S. törvényszéki biró ur neje, ön tán nem is ide való? — Én nem. Én a lovartársulathoz tartozom. Nevem, Bellini Emilia, monda az ifjú leány kokett kis fekete bársony sapkáját fejecskéjén megigazítva. — A ló-lovartársulathoz? Ej-ej, ki hitte volna? kiáltottak fel a hölgyek külöraböző hangsúlyozással, mig a körülálló urak válal- kozó mozdulatokkal kis bajuszkájukat kezdték pödörgetni. A polgármester leánykája, a kocsis és fogatnak szerencsés megmetésének hire egy fiatal lovartnüvósznő által, mint futó tűz járta be a pályaudvart. Ennek következtében a leányka atyja is csak nagy hamar a helyszínére érkezett. Á lebstädti polgármester oly válogatott és megható szavakkal fejezte ki hálaérzetét, hogy a máskor oly szilaj é8 merész természetű lovarnő zavarában azt sera tudta, hova legyen — de miután a kisvárosiak nagymérvű lelkesültsége még mindig nem akart csillapodni, azon megjegyzéssel, hogy atyja már bizonyosan vár reája, elmenekült s a következő pillanatban már a pályaudvart az országuttól elválasztó sövény mögött eltűnt. * * * De hogy a lebstädti polgármester gyermekét nem mentik meg csak úgy potyára, az még ugyanazon nap folyamában be lön bizonyitva. Az egész társaság a lövölde nagy vendégszobájában együtt üldögélt. Bellini ur. neje segélyével, az esti lap számára a hirdetést fogalmazta. A leányok trikóik sérelmeit javítgatták, mig a gyermekek a nagy cserépkályha melegét élvezve, annak közelében táboroztak. Tardel. Gaetano és csekély személyiségem kártyajátékkal űztük el az órák unalmait. Egyszerre csak az ajtó felpattan s rajta egy arany czvikkeres, felnyúlt, kecskesza- kállu fiatalember rohan be. Széles peremű hencz-kalapját lekapta s rövid köszöntés után egyenesen az igazgató felé tart, ki a nem várt jelenség elől egy kissé meghökk- kenve hátrált. — Ismerjük már egymást tisztelt igazgató ur! Dr. Snepp Frigyes a ,Lebstädti Lapok“ szerkesztője. Épen most jött tudomásomra kedves kis kisasszonykájának önfeláldozó nagyszerű tette. Gratulálok! Ebből isteni czikk válik, tehát részletekért esedezem ! Részletekért esedezik ? de midőn mi azt sem tudtuk, hogy miről van szó s az az egyetlenegy, ki részleteket adhatott volna, csendesen maga elé mosolygott s a kijavítandó trikó fölé hajolva ült. De végre mégis csak elő kellett neki jönni s mi el hülve hallottuk az egyszerű szavakkal előadott tényt. Az egész társulat meg volt hatva, de leginkább dr. Snepp Frigyes, ki gondolataiban ezen esetből már egy egész novellát, tiz krajezárért egy sort, állított össze valamely nagyobb lap számára. — Jó leányka vagy — jegyzé meg az öreg Bellini, leányának fekete dús hajzatán kezeit szeretetteljesen végig simogatva -— de az ily esetben az én Emelinémtől nem is vártam volna más eljárást! Signor Gaetano az egész elbeszélés alatt gondolataiba elmerülve maga elé bámult, de most egyszerre, mintha uj életre kelne megélénkült. Egyetlenegy ugrással az asztalon, mely őt az igazgatótól elválasztotta átlejtett s a meglepetett direktort vállai- nál megfogva, egy egész szóárba tört ki. — Signore Principale! indésze holnap ed nad benefiezt Miss Emeline részére. Fut égés z város, mind dün-dün ha az idő még oly rósz ! Ok ! ok ! Lesz mademoisellenek nad-nad succes és einnabm ! — Pompás! Nagyszerű idea! kiálltott fel lelkesült elragadtatással dr. Snepp. Ajánlom magamat, sietek kisasszonykájának dicsőségét orbi et urbi hirdetni. Önöknek holnap zsúfolt termük lesz! Bízzanak csak mindent én reám! Alig vonult a részletkereső szerkesztő vissza, már is egy második látogató érkezett, S ez nem volt más, mint a város köztiszteletben álló polgármestere, kit mindjárt egy hordár követett. Az utóbbi a város színeit jelző, hosszúra lecsüggő szalagokkal díszített babérkoszorút hozott. A koszorú szalagjain „A bátor megmentőnek hálául“ aranybetűs felirat pompázott! Az atya meghatott hangon mondta el köszönő szavait s Emilinenek a babérkoszorút egy gyémántokkal kirakott nehéz karkötő kíséretében átnyújtotta. Ezután az igazgatóhoz fordult s a városi elöljáróság, az intelligentia és polgárság jóindulatáról biztosította. mondván, megvan győződve, hogy az előadások végeztével, az igen tisztelt igazgató ur kedves emlékkel fog Lebstädt városkából távozni. Ki volt most boldogabb, mint a mi jó öreg Bellinink. Nehány jól látogatott lő- adás minden gondtól felszabadítja. Ebbéli reményünk még csak fokozódott, midőn este felé még két gyönyörű koszorú érkezett. Egyiket a helybeli huszártisztikar küldöttei nyújtották át. Ennek széles szalagján „A rettenthetlen lovarnőnek hódoló tisztelettel* —— mig a másikon a polgári casino
