Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)

1890-11-15 / 47. szám

Veszprém, 1890. Veszprémi Független Hírlap. Szombat, nov. 15. találtam. — Végre is abban nyugodtam meg, hogy a világ történelmi legnagyobb férfiak kimagasló erényei közé is vegyült néha va­lamely sötétes vonás, de ez általában dicső pályájukat be nem árnyalhatta. Es igy illető éleményeiből kiválasztottam néhány eseményt; olyakat, melyek a honvé­delmi harczunk nyomán sűrűén keletkezett emlék-irodalomban, tudtom szerint még is­mertetve nem voltak s azokról készült dol­gozatomat a tanár urnák annak idején kekiil- döttem. Munkálatom azonban terjedelmessebbó ala­kulván, semhogy az albumban egészen helyet találhatott volna; annak megszerkesztésénél, elbeszéléseimnek csak egy része használtatott fel. A többi meglehet más alkalommal kerül nyilvánosságra. E tekintetben tehát oly bevégzett tény előtt állok, melyhez beleegyezésemet eleve megad­tam már akkor, midőn dolgozatomat a tanár ur szabad rendelkezésére bocsátottam. De munkám lényegén mégis esett egy kis Csorba; kéziratomat egy .Zárszóval“ fejeztem volt be, egyenesen a végből, hogy a hol elbeszéléseim folyamában, legtisztább szándékom mellett is találtam egy-egy söté- tebb tollvonást ejteni, a befejezés által ezek is a kegyelet megillető szinvonására emel­tessenek. — És ezen Zárszó szintén kima­radt az albumból. Nagyon kívánatosnak tartom tehát, hogy az, most midőn a .Vértanuk-albuma“ közkézen forog, és annak második kiadása is már a küszöbön áll, habár utólagossan is, napvilágot lásson. Ugyanazért teljes tiszte­lettel kérem a tkts szerkesztő urat, hogy azt alábbi szövege szerint, ezen m e g- keresésem kíséretében becses lap­jába fölvenni szíveskedjék. Zárszó. Írtam ezen elbeszéléseket, mint az^azokban foglalt bánsági események korában (Ascber- man néven) Kiss Ernő a későbbiek idején pedig Damjanich segéd tiszt je. Megírtam pedig ezeket, a szemtanú köz­vetlen észleletből merített meggyőződése sze­rint; azon képek után, melyek a hazánk történelmében dicső korszakot kepező 184s/g-ik évi időkből, s azoknak jobb-és bal­szerencsében váltakozó eseményeiről — midőn visszatekintő szemlélgetésükben, életem már beállott alkonyán is vajmi gyakran és örö­mest elmerengnek — emlékemben, lelki sze­meim előtt, oly élénken felmerülnek, mintha csak most is ott állnék, régenmult élemé- nyeim egyenes behatása alatt. Es megírtam ezeket nagyítás és szépítés nélkül; személyek és események fény-és árny­oldalait, hitem szerint egyaránt, a történeti hűség vonásaival ecsetelve; mert ezen hűség rovására, valakit vagy valamit hamis toliak­kal ékesíteni annál kevésbé akartam, minthogy egy valódi gyöngyszemet becsesebbnek tartok, mint a mesterségesen csiszoltak egész füzérét; s mert az, hogy valaki, a viszonyok vagy a véletlen folytán is oszályrószóbe jutott fel­adatok magaslatára mindig föl nem emelked- hetik; az, mondom, midőn egyébiránt legjobb akarat, buzgó törekvés, és tiszta hazafiság képezik a tettre serkentő rugókat, nézetem szerint, az érem fényoldalára homályt nem vethet. Egyébirántis elbeszéléseim főszemélyeit, a megdicsöült s a nemzeti kegyelet oly magasz­tos fényköre öleli át, hogy a nagy fiai iránt háladatos magyar nemzet emlékéből soha ki mosódható nevükhöz, rósz szándoku bírálat nem is férhet. A haza és szabadság géniusza virrasszon a honvédelem vértanúi szent emléke fölött. Vendrei (Aschermann) Ferenc#, nyug. tábornok. Mi lesz a Sió-zsilippel? Veszprém, nov 15. a. Sió-zsilip kezelése ügyében vívott hosz- szas harczunknak tehát megvolt a kellő eredménye. A kormány felmentette Dornin- ger mérnököt a zsilip kezelésétől s azt a balatontavi gőzhajózási társaságra hízta. Kisült tehát, hogy elejétől végig igazunk volt, mikor lelkiismeretlenséggel vádoltuk az illető közegeket. A magyar tenger meg lesz tehát mentve, az orozva lec-apolástól, mert Esterházy Mihály elnök- grófnak s Szarvassy gond- nokigazgatóuak hiába fogják ezután oda- sugni a Kopsteiu-ok: .Sie machen ze mer zü Nacht de Sleussen auf!“ ... A zsilipek protekczióra nem nyílnak fel többé. Midőn örömmel konstatálnék az ügy tisz­tes diadalát, ajánljuk megszivlelésül Krisz- tinkovich Aladár urnák az alábbi sorokat: Felelet, Krisztinkovich Aladár urnák, a sióberki társulat igazgatójának. A .Veszprémi Független Hírlap“ nov. 8-iki számában olvastam urasá- godnak a Sió-zsilipre vonatkozó nyi­latkozatát. Megvallom, érvei jól hang­zanak a fülnek, s föltehető, hogy adatai is hitelesek; mert mint e tár­sulat igazgatójának módjában állott ezeket beszerezhetni. Miudazáltal meg fog bocsájtani az igazgató ur, ba szavainak igazságát kétségbevonom, nem hiszem pedig el a következő indokok miatt: Először is ezt irja az igazgató ur; „A zsilipnyilások állhatnak például 15 cm. helyett 20 cm. tnérczén, mégis a lefolyó viz, a nyomástól függvén, az alacsony balatoni vízállás gyérnyo­másával, a Sióban csak 10 cm. viz folyik.“ Az igazgató ur nemde ezzel azt akarja mondaui, hogy a Balaton ala­csony vízállásakor, a zsilipek nyílásá­nak minden 5 cméterrel való növelése, 10 cméternyi viz szinemelkedést idéz elő a csatornában. Hogv tehát a csa­tornában a terhes hajók emelésére s tovaszállitására szükséges 2 méter mélységű viz nyerethessék, a zsilipe­ket legalább is egy méter magasságra kell felhúzni. Föltéve azonban, hogy a dolog úgy áll, én a Sió-zsilip fény­képéről ítélve itt a viz mélységét legalább is ll/s méter mélynek tar­tom középvizálláskor; e nyomás pedig a vizet több mint 4 méternyi sebes­séggel löki ki a zsilip nyílásain; fői­vé ve már most, hogy a Sióban 7* méternyi elég nagy sebessége van, az igazgató ur számításai alapján a csa­tornának legalább is 4-szer oly széles­nek kellene lenni, mint a zsilipeknek együttvéve. De ba a Sió szélessége csak akkora mint a gáté, akkor az önök által jelzett 10 cméternyi eme­lésnek, a Sióban legkevesebb 80 cmé­ternyi emelkedést kellett nemzenie azon magasság fölött, a meddig a víznek a törvény értelmében szabad lett volna állnia. Ez pedig már alis­pánunk adataival teljesen egybevág. Engedje meg tehát igazgató ur, hogy lentebbi sorait a következőkép bővithessem ki: „Az illető vizsgálók a helyett, hogy arczképeiket a zsili­pen megerősítették, lefáradhattak volna a zsiliptől . . .“ oly távolságra, hol a csatornának rendes szélessége és esése van; „ott győződhettek volna meg, hogy habár a zsilip nyilasa“ ... 10 centiméterrel „magasabb vizeresztésre nyitvák, mégis a Sióban“ 80 cméter­rel magasabb viz állott, mint a meny­nyinek szabad lett volna. így bátorkodom helyreigazítani az igen tisztelt igazgató ur szavait, hozzá téve még azt is, hogy bizonyára job­ban tették volna ezek az urak, ha már egyúttal a zsilip túlsó oldalát is letéuyképeztették volna, legalább sza­vaim igazságát nem kellett volna illustrálnom egy egyszerű helyi pél­dával. A Séd vizének közép vizállásokor 1 méter széles és 20 cm. magas zsi­lipen bocsájtatik le azon vízmennyi­ség, amely a négyszerte szélesebb viz- árokban hasonló mélységgel csörgede­zik tovább, pedig nyomásmagassága számba sem vehető a Sió zsilipjei mellett. Megbocsájt tehát az igazgató ur, ha érveit mindaddig, a meddig a kinyi­tott zsilipnek keresztmetszeteit és nyomó vizének magasságát; nemkülön­ben a Sió-csatorna normális szélessé­gét és vizének sebességét számításba nem tetszik venni, — részemről sem­misnek tekintendem. A Sió-zsilip igaz, hogy nem a me­gyéé, s nem is a megye épitteté. Ámde a viz a megyéé, s mégis a hasz­not önök, a kárt pedig a megye huzza belőle. Szóval úgy vagyunk mi a sióberki társulattal, miut a gazdasági egyesü­let épitőmestereinkkel. Midőn ugyanis fölajánlották nekik a Margit-telepen levő templom romjainak köveit; azt kívánták, hogy rontassák le a saját költségükön, hordassák is el a saját alkalmatosságukon, s ők szívesek lesz­nek elfogadni a rom köveit ingyen. A sióberki társúlatnak is zoIíod esik, hogy ő épitteté a vizet tova- szállitó csatornát, s neki kell fentar- tani a kezelő személyzetet is; mintha ez másként is lehetne. Hiszen más nem is kellene még, mint az, hogy a Sió-zsilip kezelése megyénknek pénzébe kerüljön, meg az, hogy e társulat igen tisztelt tagjai, kik a hasznot húzzák belőle, jó nagyot nevessenek a markukba. Hogy tehát az alispán ur nem tett javaslatot azoknak a költségeknek fedezésére, amelyek a zsilip-kezelés­nél fölmerülhetnek; ez a dolog ter­mészetében fekszik. A rongálástól sem kell félniök, az önök emberei fogják azt ezentúl nyitni és csukni, s mindez az elleuőrző szolgabiró ur fizetésével egyetemben, urasan lesz megfizetve; természetesen az önök s egyedül is az önök zsebéből. Végül, hogy ami derék alispánunk­nak s az én nagyrabecsült elvtársam­nak, Veszprémvárraegye közgyűlésén tett jelentése igaz; de nem igaz azon érvek egyike sem, amiket a tisztelt igazgató ur a nevezett ezikkében irt; azt hiszem, tovább nem szükséges bizonyítanom. De mégis, hogy kéte­lyeit eloszlassam a fölött, hogy ami alispánunk eljárása önzetlen és kor- rect; mondok én még mást is . . . Elfelejtette ugyanis igen tisztelt igazgató ur ezikkében fölemlíteni azt, hogy a Balaton lecsapolása által a megye sok oly területet nyert, amely azelőtt nádas nagy hasznavehetetlen ingovány volt. Ha tehát a megye ebből s ezáltal hasznot húz, viselje a költségeket is. Érvnek ez is jó lett volna a többi mellé, mert, hogy egye­sek ebből csakugyan nagy hasznot húznak — s talán a társulatot pro- tegáló urak is — ez kétségtelen ; de bizouyos az is, hogy a főhasznot ebből is a társulat húzza. A balatonfüredi meteorologiai állo­más adatai szerint, e helyen az évi esőmennyiség 500 — 550 mm. között ingadozik. Eltekintve tehát a Balaton vizvidékétől, azon évi légköri lecsapó­dás, mely csupán a viz színére esik Ys méterrel lenne képes emelni a Balaton tükrét. A budapesti megfigye­lések nyomán azonban a szabad víz­felület évi közép elpárolgása 591 mm. tesz ki minálunk; mely számérték, — ba figyelembe veszsziik azt, hogy a Balaton felszíne folytonos légáram­latoknak vau kitéve — még nagyobb­nak is vehető. Ha tehát a Balaton vizvidékkel nem bírna s fölülete hínártól ment lenne, nemcsak hogy nem bírna vizet szolgáltatni a sióberki társulat szá­mára, de sőt néhány év elteltével tel­jesen ki is száradna. A dolog azonban másként ál). A Balaton eme fölös párolgás okozta veszteségét, bőven pótolják a szomszé­dos vizterületekről belé ömlő erek, források és patakok. Ismerve tehát a Balaton mostani felületéről elpárolgó és a csapadékok alakjában kapott ösz- szes vízmennyiséget, a kölönbség lesz azon vízmennyiség, amelyet a sióberki társaság fölhasználhat czéljaira anél­kül, hogy a tópart lakóinak érdekeit megsértené. Mikor még a Balaton nem birt lefolyással, mégis, hogy a beléömlő vizeket eltávolithassa s igy a mozgó egyensúlyt megtarthassa, kénytelen volt párolgó fölületét nagyobbitani. A sekélyebb partokon nagy területi mocsarak, ingoványok keletkeztek, sű­rűn benőve hínárral és náddal, amely dús növényzettel borított területek elpárologtató képessége, összehasonlít­hatatlanul nagyobb volt, mint hasonló területű, de szabad vizsziné. A Sió-csatornának kiépítése után a Balaton összébb húzódott, s megfosz- tatott azon területektől, amelyek a víznek gyors elpárolgását okozták. A Balaton vizvidéke maradt a régi s igy a beléfolyó esőmennyiség is, de csökkent az elpárologtató felület. Ezen területek szerepét vette át a Sió-csa­torna. Világos tehát, hogy amint fogyott e terület, arányosan növekedett azon vízmennyiség is, amelyet a Sión le kellett bocsájtani. Már az öregek is belátták azt, hogy ez okoskodást túlhajtani nem szabad, s bogy van a Balaton szintjé­nek egy bizonyos magassága, amelyen túl is, innen is kárral járna felszínét változtatni. Ennek oka pedig a Bala- tonfenék alkotásában rejlik. A Balaton ugyanis közel egész kiterjedésében egyforma mély, de a rendes határ megtartásánál elég mély arra, hogy megakadályozza a hinárképződést. Ha azonban e mélység csökkentetik a viz túlságos lecsapolása által, oly helyek is alkalmassá váluak a hínár- képződésre, amelyeken ez egyébként lehetetlen lett volna. Az igaz, hogy a Balaton ezáltal még jobban összehu- zódik, csakhogy többet vészit minőség­ben, mint a mennyit nyert területben ezáltal a Balaton felszíne; mert a hínárral borított vizszin — mint már emlitém — összehasonlíthatatlanul jobban fogyasztja a vizet, mint a sima. Ezen határon lépett túl a sióberki társaság akkor, mikor a szabad kézre bocsájtott Sió-zsilipjein, több vizet bocsájtott le, mint amennyit a Bala­ton természete boszu nélkül megtűr. Már látják nyomait, nagy területek hínárral borittatnak. a levegő romlik, a halállomány fogy, a hajózás pedig innen-onnan lehetetlenné válik. Ezek voltak azon indokok, amelyek­től indíttatva megkezdő a harezot alispánunk a szabad gazdálkodás ellen. Hogy pedig nemes szándékát siker is koronázhassa, és az igen tisztelt igaz­gató ur jóslatai rosszaknak bizonyul­janak: kívánok erős munkájához kitar­tást és bátorságot. Bolgár Mihály. Dynamit-akoa áldozata. Felső-Eörs nov. 14. Rémregénybe illő, szörnyű katasztrófa történt múlt szerdán délután a felső-eörsi szöllöhe- gyen, Balaton-Almádi határában. Nagy Ignácz székesfejérvári ügyvédnek van fönn a hegytetőn egy nagy birtoka, melyet óriási pénzzel csinos tuskulummá változtatott. Hogy a vizhordás nagy költ­ségeit megkímélje, kutat kezdett ásatni a tetőn. Természetes, hogy sziklatalajra akadtak. A kút már 14 méter mély s még folyton sziklatömbökkel vívódnak a kutasok, jobbára felső-eörsi emberek. Dynamittal robbantottak itt is, amint a Balaton-Almádi kutakat álta­lán ezzel robbantják ki. Szerdán délelőtt hasztalan próbáltak több dynamittöltést elrobbantani. A töltések nem fogtak tüzet. Délután 3 órakor leereszkedett a kút al­jára K ó r u s z Mátyás a töltések kezelője ; uj töltést alkalmazott s ráerősitvén a puska- porbélü kanóczot, megyujtotta. Ugyan e pillanatban beleugrott a kötélen lógó saj­tárba s társai lázas gyorsasággal fölfelé kezd­ték huzni. Tiz méter magasságban volt, mikor a rósz kötél elszakadts a szegényember visszazuhant a t ü z a k n a fölé. A jelenlevők rémülten szaladtak uj köté­lért, de ilyent nem találtak. Lekiabáltak a szerencsétlennek, hogy lapuljon az akna oldalfalához — de onnan nem jött sémi felelet Egyszerre szörnyű dörrenés rázkódtatta meg a földet s sürü füst emelkedett ki az üregből. A tüzakna felrobbant! Aztán leereszkedtek a szerencsétlen ember bajtársai a kútba s felhúzták. Mera ismertek az alaktalan tömegre. Feje összezuzódtan óriásra dagadt. Szemei kifolyva; karjai bordái összetörve. Véres hustömeg volt az egész ember, sebeiben tele kődarabokkal. Rögtön kocsit küldtek Veszprémbe orvosért s dr. Rótby azonnal megjelent a helyszínén s ápolásba vette a súlyos sérültet. Életben maradásához alig van remény. A bünvizsgálat megindittatott. s ez lesz hivatva eldönteni, hogy menyiben terheli a katasztrófáért a felelőség Nagy Ignáczot, ki jobb kötelekről nem gondoskodott s a szerencsétlen ember többi társait. Az eset vidékszerte óriási feltűnést keltett. A veszprémi korcsolyázó egyesület Három évvel ezelőtt a korcsolyázási sport néhány lelkes barátja, számítva V eszprémváros hölgy közönségének e nemes sport iránt mutatkozó érdeklő­désére, megalakította a veszprémi kor­csolyázó egyesületet. Hogy jól számítottak, megmútatta az elért szép eredmény, mely évről-évre fokozódott, úgy annyira, hogy ma már városunk hölgyközönsége (a férfiakról nem is szólva) élvezettel, «őt valóságos bravourral űzi ezt a nemes sportot. Az egyesület ügyeinek intézői, Pon- grácz Jenő elnökkel élükön, a három évi tapasztalat alapján, elkészítették az alapszabályokat s azt a minisztérium jóvá is hagyta. Ezen alapszabályok szerint az egye­sület tagjai alapító vagy rendes tagok. Az alapító tag egyszer s mindenkorra 30 irtot, a rendes tag pedig 1 írt beíratási díjat és évenkint 3 frt tag­sági díjat fizet. A tagok családtagjai (a férfi családtagok kivételével) azon kedvezményben részesülnek, hogy'min- den egyes családtag után évenkint csak 1 frt fizetendő. Családtagoknak tekin­tetnek (a család tagjain kívül) a tár­salkodó- és nevelőnök, a vidékről ide­iglenesen a tagnál megszállt és a vele közös háztartásban élő nők is. Az alapító és rendes tagok egyenlő jogo­kat élveznek. Az alapszabályokat minden tag díj­talan dl megkapja s így azt fölösleges lenne itt bővebben ismertetni. Legtöbb gondot adott eddig az egye­sület intézőinek a jégpálya. Városunk fekvése és talajviszonyai nagyon 'meg­nehezítették ennek a kérdésnek ked­vező megoldását. Történt ugyan a nyár folyamán ez irányban többfelé kísérletezés, találtak is egy alkalmas területet a külső püspökkert mellett, de annak betonirozása nem kevesebb mint húszezer forintba került volna, ily nagymérvű kiadásba azonban az egyesület nem 'bocsátkozhatott. Nem maradt más bátra, mint az eddigi jég­pályával megelégedni. Meg is kötötték Brenner Lőrincz gyártulajdonossal a szerződést hat évre; fizet az egyesület évenként 150 irtot s ezért a tulajdonos kötelezte magát, hogy a gyártelepén levő jégpályát a korcsolyázó közönség kívánalmainak megfelelő módon fogja elkészíttetni, gondoskodván a kellő ké­nyelemről is. A küszöbön álló telet tehát teljes „készenlétiben várja a veszprémi kor­csolyázó egyesület, mely a tél folya­mán hivatva lesz egy kis élénkséget önteni társaséletünkbe. vidéz:. Gyilkosság Enyingen, (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerk.) Enying, nov. 13. Nagy Pál Sándor enyingi nőtlen ifjú e hó 9-én Enyingről a gróf Draskovich-féle Páta pusztára ment egy tégláscsaládot megláto­gatni. Mint hírlik, az ottani téglás nejével, <1 ki enyingi leány, szerelmi viszonyt folyta­tott; a téglásné férje az ifjúra gyanakod­ván, a látogatót onnan előbb kidobták és később az éjjeli órákban Páta pusz­tán meggyHkoltaták. A gyanú a a téglásné férjére és a még ott lakó többi téglásokra irányul. A holttestet reggel szál­lították be Enyingre ; a téglások pedig nyom­ban letartóztattak. r. i. ÚJDONSÁGOK.-- A veszprémi r. kath. plébánia tagjai e hó 14-én tették búcsúzó ] tisztelgésüket a távozó szeretett apát- plébáuosuá), főt. Szabó György kano­nok urnái, ki meleg szavakban köszönte j meg a főt. Scherer succentor által tolmácsolt szeretet-szavakat. Aztán a plébániát átvett dr. Rhédey Gyula kanonok-plébános urnái tisztelegtek, ki szeretetéről s pártfogásáról biztosí­totta őket. — Uj törvényszéki biró. A veszprémi J bírói kar előkelő s társadalmunk ked­velt tagja : H e t y e y Endre kir. aljá- rásbiró méltó előléptetésben részesült. Mint a hivatalos lap szombati száma közölte, a király Hetyey Endrét a zalaegerszegi tvszékhez bíróvá nevezte ki. Amennyire örvendünk e kitüntető s megérdemlett előléptetésnek, annyira fájlaljuk a derék s önzetlen biró ur távozását. Bízunk az igazságos Justitia asszonyban, hogy még visszavezérli körünkbe a távozó bírót. — A balaton-füredi „Szeretetház“ állami kezelés alá jut. A kormány fel­ügyeletének gyakorlatával Dr. Ruzicska Kálmán zalamegyei tanfelügyelő biza- tott meg. # — Fényes esküvő. Dr. Erlitz János pápai orvos szombaton reggel vezette oltárhoz a székesfehérvári szé­kesegyházban P á p a y Irma kisasz- szonyt, Pápay Nándor a kereskedelmi bank igazgatójának kedves leányát. Násznagyok voltak: Felmayer István a kereskedelmi bank alelnöke a meny­asszony részéről — Resetarits Lajos békási gazdatiszt a vőlegény részéről. Az esketési szertartást Gremsperger István apátplebános végzé, az eskü­vőt — melyet a „Fekete Sas“ I. eme­leti termében 25 teritékü estély elő­zött meg — csupán szükkörü reggeli követte. Az uj pár még d. e. ottho­nába utazott Pápára. —- A megyebizottsági tagok névjegy­zéke tárgyában múlt pénteken hatá­rozott a megyei igazoló választmány s ezen határozat alapján a lapunk múlt számában közölt névsoron, mely tervezet s nem végleg megállapított névsor volt, azon változás történt, hogy abba Koller János, Körössy Lajos, Dr. Csete Antal, Lichtenstein Jenő, Ferenczy Károly, Simor János, Dr. Lőwy László, Csolnoky László, Dr- Pillitz Benő, Dr. Óváry Ferencz és Tóth László, pótlólag felvétettek s így az első póttag Margalit Lajos lett- A sorrend is változott annyiban, arneny- nyiben többeknek, igy br. Hornig Károly megyés püspöknek adója is kétszeres- sen számíttatván, megyés püspökünk j az adófizetők sorában másodiknak jj került.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom