Veszprémi Független Hirlap, 1890 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1890-08-09 / 33. szám
Veszprém, 1890. X. évfoyam. 33. szám. Szombat, aug. 9. A Freystädtler-vasut. Veszprém, aug. 9. Mérik a mérnökök a balatonparti vasutat, olyan buzgósággal, hogy öröm nézni. Hanem azért nekünk, veszprémieknek nincsen abban semmi kedvtelésünk. Inkább ne is mérnék. Mert az engedményes Ereystädtler lovag úgy határozott, hogy — Veszprémet kikerüli. Megépítteti a vasutat, részvén y- papirok s prioritások kibocsátása nélkül, saját tőké- jébül. Hát nincs és nem is lehet ehhez hozzászólni senkinek. Várpalotáról, a nyugati vasút vágányaiból indul ki az ö vasútja s Lité- ren, Balaton-Almádin át folyton a part mentén megy, Füreden át Keszt- lielyig. Ez lesz az ő vasútja. így mérik töl azt a mérnökök. Nyilván az a czélja, hogy Budapesthez közelebb hozza a Balatont s illetve Füredet, mint a déli pálya. Mert Füredre direkt utazhatik a fővárosi publikum s nem szükséges magát a Balaton hullámaira bizni. Várpalotán át pedig hamarább éri el a Balatont, vonala igy olcsóbbá lesz. Olcsóbb lesz a kiépítése, olcsóbb a forgalmi regie s természetesen olcsóbb a jegyek ára is. Ezért kerüli el Veszprémet. Ezek a Frey8tädtler ur indokai. De hát ezek az indokok akármily természetűek is, megölik Veszprém- várost teljesen. Ez lesz az utolsó döfés ennek az agóniában v e'rgő'd'ö v áru s if a k. Tenni kell erről valahogy. Ha megint bamba bugris-filozófiával nézzük ezt a készülő katasztrófát is, mint nézték könnyelmű elődeink a jutási indulóház építését: akkor ne bolondosuk egy jobb jövővel polgártársainkat, iparosainkat, kereskedőinket: hanem mondjuk meg nekik őszintén addig, mig még pár reális garasuk van, hogy meneküljenek — hagyják itt e várost idejében, mert itt ezután csak koldusbotot fognak osztogatni. Azt kell tenni, hogy minden késedelem nélkül jöjjön össze közgyűlésbe a képviselőtestület. Beszéljék meg ott a veszedelem imminens nagyságát s hogy Freystädt- ler lovag intentióival mint lehetne a város érdekeit párhuzamba hozni. Nem lehetetlen, hogy kölcsönös engedményekkel ezt keresztül nem vihetnék. Ha épen nem fog sikerülni, legalább nyugodt lesz a lelkiismeretűnk. Megkisérlettük a város élete megmentését. Azt szokja mondani az egyptomi fellah: „Meghalni: későn is korán van!“ Yeszprém-enying-donibOYári vasút. Veszprém, aug. 9. A veszprém-enying-dombovári vasútvonalat tracirozó mérnökök Veszprémben megkezdvén munkájukat a veszprémi állomást a Brunkula-major szérüs kertjénél jelölték ki a város közelébe, mely intézkedés Veszprém városa lakosságára és az utazó közönségre nézve sokkal kedvezőbb, semmint a várostól kijelölve volt hely. E mérnöki munkálatot, egy vörös fehér zászlóval ellátott utmellett: pózna jelzi. Vett tudósításaink szerint a mérnökök Litér, Szt.-Istvány, Vilonya, Papkeszi, Berhida, Peremarton és Ris- Kovácsinál a kisebb s nagyobb állomásokat, úgy a vonalat kikarózva és czégérezve a napokban Balaton-Főka- járig eljutnak, hol egy nagyobb állomás van tervezve; részint azért, mert terjedelmes gyűjtő kerülete azt szükségessé teszj. részint pedig mert a község, mint község és a község nagyobb és kisebb birtokosai is jelentékeny áldozathozatalra kész s anyagilag is hathatósan támogatja a vállalatot. Még impozánsabb módon adott kifejezést a vasút iránti érdeklődésének — Enying mezőváros, hol a község törzsrészvényben és ingyen átengedett területben 15000 frtot szavazott meg; azonkívül tisztán földmivelő gazdák 100-nál több részvényt jegyeztek; a Draskovics grófok. Wertheim testvérek, Bibó Dénes bérlők, és az intelli- gentia pedig oly mértékben porticipál, hogy maga Enyúng körülbelül mintegy 50000 írttal járul a vállalathoz. Hasonlókép jártak el Lajos- és Mező-Komárom községek; mindegyik 5000 — 5000 frtot jegyzett, azonkívül a lakosság is. A többi községek szinte ki többet, ki kevesebbet. — Szóval Veszprém megyében a kilátások legkedvezőbbek. A sem időt, sem tetemes költségekkel járó fáradságot nem kímélő engedélyes dr. Matkovich Tivadar megtéve Tolna vármegyében is, úgy a főispánnál, valamint a törvényhatóságnál a szükséges intézkedéseket, legközelebb Tolna megyében az érdekeltséget személyesen felkeresendi és a szükséghez képest Szegszárdra is le fog utazni. — Ott szintén történt már jegyzés. — Tamási város 60000 írttal. Mindezeknél fogva nem hibázunk, ha mint bizonyost állítjuk, hogy ezen vasút érdekében a törzsrészvényekben kívánt jegyzés meg fog történni s a vasut-épitési előmunkálatok még az őszön megkezdhető lévén, ezáltal a nép munkás osztályának keresetmód fog nyujtatni. Adja Isten, hogy úgy legyen! Tanítók gyűlése. Veszprém aug. 9. Magyarország tanitói e hó 20-án egyetemes gyűlést tartanak Budapesten. E gyűlésen az ország területén működő valamennyi tanító és tanítónő résztvehet, sőt a tanügy iránt érdeklődő bármely más társadalmi állású egyén is, ez utóbbiak azonban csak tanácskozási, és nem szavazati joggal. Veszprém megye nagyszámú és hazafias tanitói karának, de egyúttal ol- vasóközönségünknfk is érdekében vélünk cselekedni, ha számot adunk arról : mi tulajdonképen az egyetemes tanító gyűlés czélja ? Oly általános érdekű kérdésekkel foglalkozik-e az, a mi méltóvá teszi az egész magyar társadalom figyelmére és jóakaratára? E kérdésekre úgy felelhetünk meg legjobban, ha röviden ismertetjük azokat a dolgokat, amikkel a tanítók gyűlése foglalkozni fog. Valamennyit persze nem sorolhatjuk fel; mert valami 15 tétel van tárgyalásra kitűzve, melynek egyenként való méltatása rendkívül hosszúra terjedne. Azért tehát csak néhányra szorítkozunk, amely azonban magában is elegendő annak bizonyítására, hogy az egyetemes ta- nitógyülés megérdemli mindnyájunk figyelmét, érdeklődését. Ugv az állam, mint a társadalom tudvalevőleg meglehetős erőfeszítéseket tesz az állam nyelvének a haza minden polgára között való terjesztésére. A társadalom közművelődési egyesületeket alakított; az állam törvényt hozott a magyar nyelv kötelező tanítására s legújabban kötelezővé teszi a kisdedóvást, aminek szintén egyik főczélja a magyarosodás előmozdítása. Az államnak és társadalomnak mind ez a törekvése azonban azon fordul meg, hogy miként érvényesül az a gyakorlati kivitelben. S ez a „gyakorlati kivitel“ már sem az állam, sem a társadalom jó szándékától nem függ, hanem függ egyesegyedül a tanítók munkálkodásától akik hivatva vannak a magyar nyelv terjesztésére irányuló nemzeti czélokat az iskolák által megvalósítani. El kell tehát ismernünk, hogy általános nemzeti szempontból nagyfon- tosságu az, hogy iskoláink e tekintetben mit és hogyan végeznek. S az egyetemes tanitógyülés egyik tétele éppen erre irányul. Ki van tűzve megbeszélés tárgyául az a kérdés, hogy mi a leghelyesebb utja- módja a magyar beszéd tanításának az idegen ajkú népiskolában. Az ezzel a czél, hogy az egész ország területén helyes és egységes módon hajtassák végre az állam és társadalom magyarosító törekvése. Ha egyebet nem tenne is a tanitógyülés, mint, hogy ebben az egyben helyes megállapodásra jut, már méltó volna az egész nemzet elismerésére. Pedig még mennyi hasonló általános kérdés van kitűzve megvitatásra ! Ilyen például a „szolgálati pragmatika“ kérdése, amiben a tanítóság úttörő munkát végez. Van ugyan már szolgálati szabályzata a vasúti tisztviselőknek, de minden más közhivatali téren még hiányzik. A közlekedésügyi közegek szolgálati szabályzata is olyan, hogy az nem a tisztviselői függetlenséget biztosítja, hanem ellenkezőleg, a tisztviselőket még a hivatalos kötelességeken kívül is a felsőbbség kénye-ked- vének teszi ki. A tanítók most arra törekszenek, hogy meggyőzzék a felsőbb köröket annak a szükségességéről, hogy a szolgálati viszony az egyéni és honpolgári függetlenséget ne érintse. Oly szolgálati szabályzatot akarnak kieszközölni, amely mindenkivel szemben szigorúan körülírván a hivatalos kötelességeket, ezeknek a körén kívül teljesen független egyéni és hon polgári helyzetet biztosítson mindenkinek úgy, hogy a hivatalában lelkiismeretes ember semmiféle hatalom részéről ne legyen s ne is lehessen méltatlan pressziónak kitéve egyéni és hon polgári jogai miként gyakorlását illetőleg. Minden elfogulatlan embernek be kell látnia, hogy a tanítók e kérdés felvetésével általános érdekű ügynek tesznek szolgálatom. Mert, bár ők a szolgálati pragmatikának ilyen szellemben való megállapítását a tanítók számára követelik, kétségtelen, hogy ha a közélet egyik ágában sikerül a szolgálati viszony rendezése, ily alapra kell az államnak helyezkednie a többi tisztviselőknek a jövőben készítendő szolgálati szabályzatánál is. Nem kisebb jelentőségű az egyetemes tanitógyülésnek a szakfelügyeletre vonatkozó tétele sem. Nálunk Magyarországon Tisza Kálmán kormányra lépte óta az jött szokásba, hogy a közügyek felügyeleténél a szakképzettségre semmit sem adtak. Az igaz, hogy még mostan se adnak. Főispánt, adófelügyelőt, tanfelügyelőt, sőt még minisztert is nem úgy válogattak, hogy mindegyik igazán szakvezére legyen annak az ügynek, melynek élén áll, hanem mellékes pártérdekek szerint osztogatták a „szi- nekurákat“ az ahhoz nem értő műkedvelőknek. Leginkább érezhető volt ez a köz- oktatásügy terén, amely éppen azért nem tudott belső értékében kellőleg fejlődni, mert a vezetésben uetn volt meg az a szakértő erő, mely helyes irányt tudott volna szabni. Hogy ez az irány mennyire helytelen, elismerte maga Csáky gróf közoktatási miniszter is, midőn prog- rammjaként állitotta fel az oktatásügy „intensiv“ fejlesztését, ami azt jelenti, bogy az iskolák belső értékének a színvonalát akarja fejleszteni. Mindenesetre mindnyájunknak igenigen nagy érdeke az, hogy népoktaTAEC1A. Szíy és szó. Ha mind elmondaná egy ének, Ami az én szivemben ég, Megifjodnának rá a vének S a tél fagyát felejtenék. De haj, a tenger érzületnek Csak egy kopott nevét lelem S a bölcs Ítélkezők nevetnek — A szerelem, a szerelem! . . • Kozma Andor. Internationale. (Amerikai naplómból.) Irta: Kompolthy Tivadar. (Folyt, és vége.) Odaadtam neki a pénzt; s egy kitünően sikerült box-xal kiröpitetteoi a cajutte-böl. A födélzetről aztán hallottunk iszonyú káromkodást . . . A Michele káromkodot — örömében. — Lássa, szól a Miss, minek bántja ezt a szegény matrózt, — a miért megcsókolt. Hiszen nem —- akarta! — Nem-e? A gazember! Majd eszébe juttatom még neki. A titkár bátorkodott megjegyezni, hogy talán irigylem a matróz szerencséjét. Ráhagytam. Azt mondtam, hogy irigylem. A lányka erre ismét rám nézett — elpirult s elejtette a théa-csészét. Hosszan nézett szemembe, aztán hirtelen a falfeié fordult: „csúnya ember!* — Őszinte vagyok. Szóltam. Ne haragudjék ! A titkár bátorkodék megjegyezni: hogy a kisasszony haragja csak tettetett. De erre mindjárt utánna tette, hogy bocsánatot kér. Félt nagyon Miss Marytól. j Az öreg pedig mindezekre csak moso- , lyogni tudott. Ö végette, akár én is megcsókolhattam volna leányát. Bizonyosan azt gondolta magában: Futó csillagok a szeretők, hitvány bolygó tűz a szerelem ............. — —- Újra főztük a theát; aztán megittuk. — Mondja ön, hogy lehet ebben a kis koporsóban aludni ? >zólt Miss Mary, mialatt kis ágyam falüregét nézegette. — Jól, csak meg kell szokni. Ah, de szép leányka ez, szólt újra, egy kis arczképet lefüggesztve a falról. Ki ez ? — Egy magyar lányka arczképe ! A lányka rám nézett . . . mintha lelkemben akart volna olvasni azokkal az ábrándos sötétkék szemekkel; aztán leült szomorodva. — Hungarian lady . . . hungarian! Nemde ön ezt a lányt fogja elvenni ? — Nem, Miss, mert már nem él ... . főbe lőtte magát. — Szegény .... be boldog! Oh a magyar lady-k nem tudnak szeretni. A hiv szerető követi kedvesét, mint az árny, mint nap az éjjelt, — mint halál az életet; ah, a magyar lady-k szívtelenek .... ugy-e, hogy szívtelenek ?! — Nem tudom, my lady! Mert akkor szakítottam ki magam ezek köréből, mikor a szív szeretni kezd . . . azóta nem hallottam magyar hangot lány-ajakról. — Whet book is this ?! Kérd ezé most a titkár elébem tartva egy kötetet, melyre ez volt ráírva czimül: Költeményeim. Megmondtam neki. — Ah, ön verset is tudni Írni ? Olvasson kérem egyet, szólt a leányka közelebb ülve mellém. Olvasni kezdtem: „Imigy beszélsz te ; arczod elpirul; Szivedben vajh’mi bánat árja dúl. — S mig rám függesztett kedves kék szemedben Első szerelmed égő könnye ül; Hideg marad a szív e dúlt kebelben, S hallgatlak némán . . . érthetetlenül ! Miért szeretsz ? • . Nem kértem én szerelmed ! Keservet értem, mért kelljen viselned ! ?“ — Beh szép! Kár hogy nem értem. — Szólt az a kedves lányka. Olvasson még egyet. Pár lapot fordítottam, aztán olvasám: „Jó halál! Te réme annyiaknak! Nyújtsad im, felém kezed! Hogy — mit élet, végzet meg nem adtak — Add meg azt te, — — üdvömet! .... Sirhonodnak zajtalan ölében Hagyj pihennem csöndes békeségben ! Arra kért, hogy fordítsam le neki, a mit elolvastam. Lefordítottam neki. A titkár bámulattal, Miss Mary csüggeteg szemmel függött ajkaimon. Az öreg pedig nagy flegmával itta a grogot, kétszersültet harapott mellé és azt mormogta : — — Futó csillagok a szeretők; hitvány bolygó tűz a szerelem . . . Egyszerre nagy zaj támadt a födélzeten. Közbe-közbe káromkodás és kutyaugatással vegyülve. Kimentünk a fedélzetre. A nagy Nelson veszekedett két hajóinassal. Hol ezt, hol azt ragadta tarkón s csapta a födözetre. Azonban a két shys-boy sem hagyta magát s néha ők vágták le Nelson-t. Mindhárman véresek voltak már. Miss Mary a Nelson-t, én pedig a két borzas hajóinast utasítottam rendre. A lányka arra kért, hogy mutassam be előtte gymnasztikai mutatványainkat; mikor a Sturmcommando megharsan a födélzeten. Azt is megtettem. Commandiroztam, kötélén, | árboczon, vitorlarudon mászkáltam, ugrottam, ; félkezen függöttem toronymagasságban. Mellettem mindenütt a két vihogó borzas „boy*. Késő este volt. A nagy gönczölszekér rudja már nagyot hajlott W. irányban. Hazakisértem őket. Másnap délelőtt hajóm kapitánya kiadta a rendeletet: „Délután 2 órakór kifeszitjük a vitorlákat Angolország felé.“ Kiki elment dolgait rendbeszedni a szárazföldön . . . Elmentem búcsúzni a kis leánykához. Otthon volt. Nelson minden nagyobb baj nélkül beránczigált úrnője elé. — Búcsúzni jöttem, my lady! Délután neki vágunk az Oczeának Angolország felé. Gondoltam, eljövök s megnézem önt utoljára. — Utoljára! ah nem! Talán, talán még újra látjuk egymást. — Szivemből óhajtom. — Nézze uram, szólt Miss Mary. Ezt a selyemtérképet emlékül készitém önnek. Fogadja el kérem! Köszönöm, — gyönyörű! Búcsat vettem az öregtől — kezet szorított velem, aztán elfordította arczát. Szegény öreg elérzékenyült. Miss Mary kikisért a lépcsőkig. Nelson szomorúan ballagott utánunk. — Isten önnel Miss! Ne feledjen! Megszorítottam kezeit, s lefelé mentem a lépcsőn. — Farewell! . . fare . . . well! Zokogta utánam a leányka s kezét nyújtotta felém. Visszatért m. Hevesen szorította meg kezemet — és megcsókolt! Aztán kis tenyereibe rejtette lázas tűzben égő arczát és sirt csendesen . .. Visszatértem a hajóra. * * * Délutáni 2 óra volt. A kapitány már fenállott a commandeur- hidon; mellette két meatshipman (tengerészapród) s egy hadnagy. Az egyik tiszt az íírbocz alatt, másik a kormánykeréknél — — én pedig a hajóorron álltam, a horgony mellett. Az utazók a cajutte-kben voltak — — a parton óriási embertömeg. Hollá! Hangzott egyszerre a kapitányi hídról. Most rajtam a kommandó. — In the Winds . . . kiáltám. A vitor Iák kifeszültek s a gőzkémények dübör"" sébe belé-belé locscsantak a kerekek lapá A hajó neki vágtatott a nyílt Oczeár — Hollá! . . . echejó! hoihó . . . h» Hangzott a födélzeten. ____ — Farewell! A szárazföldről. Távol a tömegtől a parton kis n gatu kocsi állott. Előtte egy leányk olyan kedves volt ez a fehér alak. Kií," ken- döcskét lobogtatott utánunk. Farevell, mi dear Friend . . . farewell ! kiáltotta felénk alig érthető gyönge hangon — — A hajó pedig rohant tovább, tovább ; a vitorlák tágultak, dagadoztak, — a gőzké- mények dübörögtek. . . . Hurráh ! Az a kedves fehér alak pedig még mindig ott állott a parton s lobogtatta kis kendőcskéjét.. Oda néztem távcsövemmel; Miss Mary volt. Ajkai oly különösen mozogtak. Talán akkor is azt kiáltotta még : My dear Friend! Farevell! .... A vitorlák dagadoztak .... gőzkemények dübörögtek .... A „Chicago* pedig rohant tovább . . . tovább ..... * * * Tizenkettedik napja voltunk már tengeren. — — Éjjeli tizenkét óra volt. Én a fő délzeten sétálgattam föl s alá. Arról a szép lánykáról, — arról a nyilt. őszinte ábrándos gyermekről gondolkoztam, a ki feleségem akar lenni; mert szeretett . Körülöttem zúgott a tenger minden oldalról, a nagy öszfejü habok el-el futottak ha jónk oldala mellett s habzó ajakkal locsogták : Futó csillagok a szeretők . . . Lenéztem a tengerárra. A tenger villóf állatkái, mint fénylő Szent-János bogarai lebegtek szerte a mérhetlen tengeren; köz- zéjök oda volt irva habbetiikkel: Hitvány, bolygó tűz a szerelem! — Es én a régi voltam ismét.
