Veszprémi Független Hirlap, 1887 (7. évfolyam, 1-60. szám)
1887-10-08 / 48. szám
sprém, 1887. Hetedik évfolyam. 48. sz. Szombat, október 8. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP Előfizetési árak: Egész évre . . . . . . 6 frt — kr. Félévre.................................3 frt — kr. Negyedévre . . . . . . 1 frt 50 kr. H^Eeg'jelen minden szomloaton. : Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, VESZPRÉM, Horgos-utcza, 105. szám a. küldendők. — hiedetések és íttiltteieeie: kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. Szerkesztőség: Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a „Petőfi“-könyvnyomdában; hová alap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban. A szerkesztővel értekezhetni, vasarnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között. Kéziratok vissza nem adatnak. De capita... Veszprém, okt. 8. Áz aradi vértanuk gyászíinnepélyét, mint már 9 év óta, ezidén is kegyelettel ülte meg a városi polgárság kegyeletes része, kiknek szivéből ni ég nem halt ki, a hazáért halt vértanuk iránti hálaérzet, s a kegyelet, melylyel az utód az ősök iránt mindenha tartozik. Ennek a kegyeletnek az évforduló gyász- üunepét Veszprém város polgársága immár örök időkre biztosította azáltal — hogy e hírlap gyűjtése folytán 200 irtot adott össze örök-alapitványképen s azt letette a hazafias szt.-Fereu.czrend helyi rendházánál, miszerint ennek kamataiért évente, a rendiház templomában, az aradi vértanukért gyászisteni tiszteletet tartsanak. A requiem megtartatott, a szokott diszszel s szertartással s a közönség ezúttal is fölkereste a vértanuk katafalkját, hogy lerójja honfiúi kegy»!etének igaz adóját. És évről-évre mind számosabb e requiem- nél a polgárság s csak egyet kell évről-évre szomorún konstatálnunk, hogy a hatóságok s azok fejei, teljesen távol tartják magukat a nemzeti gyász e magasztos aktusától. A városi polgármestert kivéve, ki karddal kezében maga is részese volt a nagy nemzeti létharcznak, a többi hivatalok s hatóságok tisztikara s azok fejei — kilencz év óta nem restellik, távolmaradni a requiemről. Az nem szép dolog. Elszomorító és haza- fiatlan tén}r ez. lm ott Nagyvárad, Arad, Vácz, Debreczen, Kolozsvár, az ország első városainak tisztikara; a hatóságok főnökei mindenütt átérzik a hazafias kegyelet kötelességét. Nemcsak hogy résztvesznek testületileg ez ünnepélyen — de a felsőbb gymnasiumi ifjúságot is odavezetik a vértanuk jelképi-ravatalához, hogy a honfiúi erényekért lelkesülni, a hazáért bátran meghalni tanítsák őket. TAB C1 A. ... Kö nnyek. — B. I. kisasszonynak. — Ne kérdezd szép leány, . Hogy miért könnyezem, Úgy sem tart már soká A titkos érzelem. Közelget az idő, A rég várt pillanat, Midőn fájdalmiban A szivem megszakad. , És ekkor megtudod Miért könnyeztem én : Hulló csillag a könny Szerelmem zord egén. Hullám. Aludj babám, aludjál. . . Irta : BABAY KÁLMÁN.* A Faragóék Miskája ugyancsak dalolta a minapában Lörinczék ablaka alatt; de bát Juliska, mint okos és szófogadó leány, megfogadta a szót s mindig csak aludt; —- már t. i. Miska számára elaludt örökre. LTgy volt biz ez az egész sor, bogy ez a Miska gyerek odaizent Juliskának, hogy készitsen el min-, dent, majd estére oda küldi a kérő embereket. Juliska, sütött, főzött; fel is terítette a sávolyos abroszt, mit két karácsony közben szövetett a gyepitakácscsal; a czitromos bor is oda volt készítve, de bizony csak nem jött elfogyasztója. Várt sokáig. A Berkesek „Divat“-ja ahányat csahintott, mindannyiszor fél- dóbbant a szive, hogy most jönnek és még sem jöttek. És kérem, reggel találkozik a Südi Katival, az újságolja neki, hogy a kanó Molnároknál kérők voltak az este. * Mutatvány a- ezéptelietségü szerzőnek a „PETŐFI“- könyvoyomda kiadásában sajtó alatt levő „Szerelmes kisasszonyba k“ czimti érdekes müvéből, melynek tiszta jövedelmét a veszprémi tii/.károsultak javára ajánlta föl. A becses kötetre e helyen is felhívjuk az irodalombarátok figyelmét. A kötet ára 1 frt s a pénz szerző nevévére Csajágára küldendő. Másutt ez igy van. Ahol még igazán dobog a magyar szív — ha hivatalos katufrék takarja is. Veszprémben a hivatalos hazaszeretet fogalma jó, hogy megélni segítsen. Meghalni a hazáért, azt csinálják az aféle könnyelmű emberek, mint az aradi generálisok voltak. Ez a hivatalos fogalom a honfi erényekről s a hazafias kegyeletről. Erre nevelődik itt az ifjú nemzedék — a tekintélyt képviselő tényezők bűnös közönye által. Aztán bizzunk abban a nemzedékben, hogy a hont életével a halálig védelmezze, a közel válság nehéz tusáiban ! Nem úgy, urak; nem ezt a példát mutatták őseink. így nem vezetjük a nemzetet a második évezred jobb jövője elé. Hogyan is mondja a világtörténelem fakult ércztáblája: „Csak az a nemzet lehet nagygyá, mely ősei erényein lelkesülni tud.“ . . . Bizony a most születő fiák nem sok lelkesülni valót találnak hazafiatlan apáikban ! Statárium! Veszprém, okt. 7. A papok a szószékről, a községbirák a tanácsházakban, pár nap mulva ki fogják hirdetni az egész megyében, hogy életbe lép ismét az a borzasztó törvény, mely a Damocles kardjakiut függ a társadalom fölött mindenütt és minden pillanatban — s a melynek neve: Statárium. A jó emberek önvédelme ez a rossz emberek ellen, hogy életüket, vagyonukat — a rögtöni halál-büntetés fenyegetése mellett, ellenükben megvédelmezzék. A gyors megtorlás fegyvere ez, melyet csak végszükségben, mikor egész vidékek élet- és vagyonbiztossága van megtámadva, szokott megergedni a törvény. Úgy bizony, talán meg is egyesültek. De hát kivel? . . . Kivel-e? hát még azt sem tudod? Hát kinek volt a nyáron marokszedője ? A Faragó Miskával. Juliskával egyet fordult a világ. Aztán csak képzeld. Az a fancsaliforma kanó- leány úgy neki bolondult, hogy a Miska gyereknek oda akarta móringolni a cseri szőllejét,. ami anyjáról maradt és jegyet csak húsz forintot kért. Soha ilyen bolondot! De a legbolondabb még ezután következik : oda ült az ölibe. Édes anyám épen akkor nézett be az ablakon, mikor a Miska megcsókolta. Te, azt beszélték a felszegen, hogy téged is hitegetett; igaz ez? Én nem akartam elhinni. Engem? és te nem hitted el? . . . Nem biz én, csak van eszed, hogy olyan hirbeli legéuynyel nem keveredel össze. Azt is beszélték, hogy Seregélyesen is nézett leányt; de biz nem kapott, mert ismerték már a jó madarat. Ennek e Südi Katinak meg van az a jó szokása, hogy soha sem hazudik ; de hát ebben az esetben ki venné tőle rósz néven? A múlt Farsangban is ő várt Miskára, de a Miska gyerek csak késett, késett és el is maradt végkép. Azt tartom öt faluban sincs azért olyan nyalka gyerek, mint Faragó Miska. Nem csak azért, mert kiszolgált huszár, hanem mert akurát úgy viselkedik, mint egy ur. Órája is van, meg felállónyaku inget visel, oldalt borotválja a szakálát, középen választja el a haját, sokszor mondják a leányok, hogy talán a segédjegyzőtől tanulta el. Már akárhol tanulta, de jól áll neki. Aztán az a szép fekete bajusz mindig ki van sodorintva s mikor fejébe nyomja a cseper- kéts nagyotkurjant a „Nyalka bogár“ korcsmája előtt, az Ádám Csicsa rögtön előkapja a hegedűjét. Nem hiába állt meg rajta a kanó leánynak a szeme, mikor'még az öreg biró Viczája is kiszalad a kisajtóba — pedig annak negyven hold földje jut 1200-ával. De szegény Miskának legnagyobb baja az volt, hogy Bánéi Laczi az őszön hazaszabadult a katonaságtól. Mi tagadás benne, Laczi szebben tud dalolni, mint ö. Alig jött haza. már minden kendernyomóban, meg kukoriczafosztáson az ő nótáját dalolták a lányok; hogy hát: Hejh ! hajh! Ferencz József megüti a nagydobot, Adjon Isten kis angyalom jó napot! Kiadták a szabadságos levelein, Hejh! hajh ! azért mégis magyar baka a nevem! Keretében kisebb, — de hatályában még borzasztóbb az ostromállapotnál, mert míg emez a kissebb bűntetteseket akkor is csak a rendes büntetéssel sújtja — a statárium bitófára hurczolja a nem közvetlen bűntettest s az orgazdákat is. Azért olyan rémítő, súlyában oly borzasztó ez a statárium. S mivel ilyen; és a veszély, amely ennek nem ismerősi által, a tudtalan népre végzetes lehet — tartsa kötelességének a megye minden hitfelekezeti papja, minden tanitója, minden jegyzője s elöljárója, hogy erre a népet jókor figyelmeztessék, megtanítsák. A jó szót megfogják érteni s kitudja, hány bűntényt, hány rossz cselekedetet akadályoznak meg ez utón ?! . . . Ha kárhozatot hoz is ez a végzetes törvény a gonoszakra: azon kell lennünk, hogy ez a pallos ne sújtson jó embert is, ki talán tudatlansága miatt kerülne a statárium fóruma elé ! Az értelmi intelligentia erkölcsi kötelessége ez s bizvást n eg is fogja tenni. A statárium biráiban pedig lélekerős, higgadt törvényembereket becsülünk. Lelki meggyőződésünk, hogy sujtoló karjukat csak az igazság biztos tudata s az Isten akaratában vetett bizalom vezetendi ! Veszprémi ipartestület (A Veszprémi ipartestületnek 1887. évi szeptember hó 3-ik napján tartott előljárósági üléséből.) Veszprém, okt. 7. Veszprém réndezett tanácsú városában az országos vásárok, eltérőleg az eddigi gyakorlattól, 2 nap helyett 1 nap tartatnak; ennek létesítése igen jó hatással volt, úgy az iparosokra, mint a vásárokon megjelenő nagy publikumra nézve. Ugyanis: kevesebb idő veszteség mellett, kevesebb költség, és fáradsággal, egy nap alatt jut az iparos keresetéhez, és ugyan egy nap alatt jut a vásárló keresletéhez. Minthogy azonban, a vármegye területén, csak egyedül Veszprémben és Pápán vitetett még eddig keresztül, hogy a vásárok egy nap tartatnak, holott És most ez a Laczi gyerek kiakarja őt ütni a nyeregből. De abból bizony semmi sem lesz! Majd megmutatja ő! Meg is mutatta. A Kánya Petykó lakodalmán kitört belőle az irigység s összetűzött Laczival. Még ilyen éjszakára nem emlékszem a faluban. Miska pártján _ az alszeg, Laczién meg a felszeg állott. Csak az Ádám Csicsát sajnálom; szegénynek letörték a hegedűje nyakát. Másnap reggel a járás-orvos az egész alszeget betegen találta; Laczi pedig a felszegi legényekkel együtt végigmuzsikáltatta a falut a trombitás-bandával. De ekkor búcsúzott el a legényélettől Laczi: jó egy kibucsuzó volt. A legközelebbi vasárnap elkezdték hirdetni Lőrincz Juliskával. Ki is kerültek; magam is ott voltam a lakodalomban. Azt mondták, a Faragó Miska is hivatalos volt, de nem jött el. Csak úgy éjfélfelé hallatszot be a nótája: Aludj babám, aludjál . . . Juliska meghallotta a nótát, — már ekkor elmúlt a menyasszony-táncz — s mosolyogva hajtotta fejét Laczija vállára, hogy — szót fogadjon neki. Az Alföld és a Dunántúl, ahogy volt, Huszonegy esztendeje, mikor gr. Forgách Móricz nyug. cs. kir. zsandárezredes mint királyi biztos, egész katonai ármádiával és országgyülésileg megszavazott százezer forinttal a Dunántúlra küldetett rablókat fogdosni. Éppen igy öszszel volt és ebbeB a hónapban. A Dunántúl, Juhasz rablóbandája ellen kezdett hadjárat volt a bevezetése gr. Ráday szegedi királyi biztosságának. Nyomban következett ez rá és véget vetett az alföldi rablóvilágnak. — Dunántúl is megtisztogatták a Bakonyt, meg a Vértest. A betyárvilág a harminczas években meg a negyvenes években is csakugyau bírt romantikánál. Korántsem volt az olyan vad, mint az olasz Abruzzok brigantnggiója. A városok és a megyék a határban szépen felállították--* fehérre meszelt bitófákat, de alig találkozott *Fett gyümölcs rájuk. Híres Szeged környékén JS-'észtendö alatt négy akasztás történt. , Városok, >*égyék jegyzőkönyvében, éppen abból az időből., dökor Zöld Marczi. Sobri, Becskereki, Milfait I x a kisebb helyeken tartatni szokott vásárokon, ez még kívánatosabb: Az iránt keressük meg a tekintetes városi tanácsot szerény véleményünkkel; kegyeskedjék, Veszprém vármegye területén levő, összes vásártartó községek képviselő-testületeit, átiratilag megkeresni, miszerint saját hatáskörükben működjenek oda, hogy törvényesen összehívott közgyűlésben, a vásári joggal felruházott tulajdonosok beleegyezésével mondják ki határozatukat az iránt, hogy ezután előnyösség szempontjából, országos vásárt, csak egy napon fognék tartani; ha ez kimondatott, a vásárjog tulajdonosait, hason beleegyező nyilatkozat kiadására felkérni, s ezt beszerezve, kérvényeiket, az egy napi országos vásártartási jog iránt, illetékes szolgabiró- ságaik utján, véleményezés végett, a megyei alispáni hivatalhoz, s innen a nmgu m. kir. földművelés ipar, és kereskedelemügyi minisztériumhoz felterjeszteni szíveskedjenek. A válsággal szemben. Ha valaha elmondhatta a mezőgazda, hogy megsulyosodott felette a sorsnak keze, úgy azt jelenben méltán állíthatja, mert oly nehéz körülmények közé jutott, melyből csak a legkörültekintőbb okosság birja kiszabadítani. Hazánkban sokfelé dúlt az elemi csapás. Itt jég, ott árvíz tette tönkre a nehéz muna gyümölcsét, a nagyobb részben azonban jó termés jó termés jutalmazta a íöldmives fáradságát. — Némi remény táplálta keblünket, látva a duskalászu szántóföldeket. S im mire ébredtünk ? A búza hihetetlen alacsony árra szállott le. Mit tegyen most a földműves ? Adjon el marhát. Igen, de annak sincs ára, mert a takarmány ismét szűkén termett. Adjon el juhot, disznót, Ennek is oly potom ára van, minőre eddig még nem volt példa. A mezőgazda azáltal, hogy amit ő akar eladni, értékesíteni, mind olcsó, válságos helyzetbe jutott. Fogyasztja a tőkét, szaporítja az adósságot. De hát vájjon nem lehetett volna-e elkerülni vagy legalább csökhenteni ezt a kinos helyuralkodtak a pusztákon, olvashatjuk a hóhér panaszát, hogy meg nem élhet. Úgy gondoskodnak róla, hogy mint gyep mesternek a kóbor kutyák összefogdosására, elhullott állatok elszállítására nagyobb szabadalmat kap. (Ilyen szabadalom például, hogy az ebet végigvonszolhatja az utczán is, de a városháza előtt csak este vagy éjjel.) A csikós, a kanász, a betyár nem volt rablógyilkos. Rabolt, erőszakoskodott, de kegyetlenséget ritkán követett el. Leginkább zsarolt. Beizent a földes úrhoz, az ispánhoz, a jómódú emberhez, hogy küldjön szalonnát, kenyeret, bort. Vagy elment személyesen és elemózsiával megtelve állt odább. Az alföld futó betyárjait a katona-fogdosás teremtette meg. A szegény ember fia bizony nem lelkesedett a katonaságért, rettegett a durva bánástól, irtózott, bogy elviszik messzire, idegen országba. Az egész katona-életből legtöbbet hallott a botozás- ról, a kegyetlen vesszőfutásból. Minél szegényebb volt valaki, minél inkább nem volt senkije, annál inkább tarthatott tőle, hogy befogják katonának és elviszik kötéllel. Elbujdosott előle a pusztába. Oda vette be magát a szökött katona is. Ezeket közönségesen nem tartották rossz embereknek; vetettek oda nekik egy darab kenyeret, s kívánták, bogy menjenek isten hírével. A perzekutoroknak, a zsa- róknak azonban nem adtak hirt róluk. Az alföldi nagy síkságon a lókötés, a birkalopás pusztított legjobban. Azért még nem igen szokott a káros ember a vármegyéhez fordulni. Volt annak jobb útja, melyen könnyebben megkerült a lopott jószág. Hát a ki igy útba tudott igazítani, azzal megint nem lehetett tanácsos rossz lábon élni, rákül- deni a komiszárius urat. A pusztai népnek külön világa és külön erkölcse volt. Hiszen úgy sem tettek érte semmit a városiak — az urak. A pusztai nép különbnek tartotta magát, és idegenkedett a városi polgárságtól, mely a múlt időben sok helyen (még Szegeden is) német volt, strimfiit és kolbásznadrágot hordott. Az elnyomott jobbágy csak a terheket érezte. Az alföldön aztán dehogy járt volna kezére a törvénynek. Szívesen kijátszotta, s a futó betyárt kéz alatt rejtegette. 1840-ben lett vége a katona-fogdosásnak, akkor kezdték sorshúzással szedni a katonát. De igy sem ment a magyar fiú örömest, s igy is annyi volt a helyettesítés, annyira ki lehetett játszani a törvényt, hogy a paraszt csak úgy panaszkodott az igazságtalanság ellen, mint mikor kötéllel fogták. Á katonaságtól bujdosók száma nem fogyott. Azok ott-
