Veszprémi Független Hirlap, 1886 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1886-02-27 / 10. szám

Veszprém, 1886.

Hatodik évfolyam. 10. sz.

Szombat, február 27.

MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, YEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Előfizetési árak:

Egész évre..........................6 írt — kr.

Félévre....................................3 irt — kr.

Negyedévre

..............................1 frt 50 kr.

Eg

yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a sétatéri kioszkban, Ney Mór, Herczeg Lajos üzletében s a kiadóhivatalban.

Meg jelen minden szombaton.

Előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Veszprém, Koroua-utcza, Hartmann-ház, küldendők.

J^r- HIRDETÉSEK és NYILTTEREK

a kiadóhivatalban fogadtatnak el. — Egyhasábos petitsor (tere) 6 kr; nyilttér petitsora 20 kr s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni, vasárnap kivételével, naponta d. e. 8—12, d. u. 2—7 óra között.

Szerkesztőség:

Veszprém, Babóchay-tér, Kovács-ház, a ,Petőfi“-könyvnyomdában; hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

Kéziratok vissza nem adatnak.

Társas köreink.

Veszprém, febr. 27.

Négy társaskör létezik ezidőszerint Veszprémben. A nemzeti (u. n. úri) kaszinó, a polgári társaskör, az iparoskor s az iparifju- sági egylet. Most alakult meg 15(5 taggal az ötödik egyesület, „Népkör“ czim alatt.

Létjoga mindegyiknek van. A nemzeti kaszinó a hivatalnokok gyülhelye, az iparoskor az iparosoké, a polgári társaskör háromnegyedrészben izraelita polgárainké, az iparos ifjak az iparosifjusági egyleti helyiségbe gyűlnek s a vizentuli rész polgárai, félórányira a belvárostól,* a „Népkör“t fogják látogatni.

Oly kicsiny város, mint Veszprém, eszerint, kaszinók dolgában bőven el van látva. Más kérdés aztán, hogy elég életerős-e ez a sok kaszinó s hogy a társulás áldásossága mellett nem-e a kasztszellemet, a klikk-rendszert kul tiválj ák.

S'*ez komoly kérdés.

A nemzeti kaszinóról tudjuk, hogy abba lépes mézzel se lehet becsalogatni a polgárság zömét. Sajátságos eziránt a felfogás. Azt hiszik, hogy oda csak nagyságos és tekintetes urak járhatnak. Sőt száznál is több olyan tekintetes ur is van, aki maga is idegenkedik ettől a kaszinótól.

A polgári társaskört előszeretettel izraelita polgáraink frequentálják. S talán, mert kivált az utóbbi időben tisztán izraelita jellegűvé tettek ott több mulatságot, pick-niket, maradoznak el onnan a többi polgárok.

A két iparoskor még leginkább teljesiti hivatását. A mellett, hogy az iparosok zöme itt szórakozást talál, felében a többi nemiparos polgárság is látogatja a köröket s az iparos-érdekeket érintő mozgalmak alkalmával sokszor látjuk, kivált az iparoskört, hatékonyan közrehatni a napirendre került iparosügyek elintézésére.

Az újonnan alakult „Népkör“ régen érzett hiányt pótol. A város legtávolabbi polgársága eddig a vendéglői, korcsmái tanyákon kivül, semminemű társashelyiséggel nem birt, hová eljárhatott volna lapokat olvasni, szórakozni. Evek óta megkisérlették számos Ízben ezt a kört létrehozni, de a kezdeményezés mindig laza volt s a kísérletnél maradt. Ma azt látjuk, hogy a város ez a része is kellő számú intelligens iparossal rendelkezik, kiknek komoly czélja az önmivelődés s felolvasó-estélyek, társas összejövetelek rendezése s könyvtár alapitása által kulturczé- lokat tűztek ki maguk elé.

Hogy ebben a sok külön kaszinóban sok külön nézet- és érdekkülönbözet van, az természetes. De nem természetes az, hogy a klikk-szellem különzi el őket egymástól.

Így számtalan közügyeinket is más-más szemmel bírálják el a külön kaszinókban s amit az egyikben üdvösnek találnak, azt kárhoztatják a másikban. Az a sok szellemi erő, amit e köreink külön-külön képviselnek, szétforgácsolódva nem nyer kellő érvényt sohsem. Mert nincs szellemi kapocs, amely e kaszinókat, a közügyek érdekében, összekötné.

Ezt a szellemi kapcsot, a körök ez érintkezését meg kellene kisérleni. Meg kellene kisérleni pedig szellemi utón.

Minden társas körnek czélja első sorban a felolvasó estélyek rendezése. Erről a czél- ról rég elfeledkezett valamennyi körünk. Az illető elnökségek gondoskodhatnának ily estélyek rendezése iránt. Van ebben a városban elég számú tudományos ember, aki élvezetes felolvasása által egy-egv szellemes estét tölthet be kellemesen.

Tartsanak a mi kaszinóink minden héten egy-egy ilyen estét. Egyik héten a nemzeti kaszinó, a másik héten a polgári- s aztán az iparoskor stb. És hivassanak meg ezekre a felolvasó estélyekre a többi társasegyletek összes tagjai is.

így az illető kaszinók élénkséget teremtenének termeikbe s a többszöri szellemi érintkezés által a klikk-szellem is lassankint tért vesztene.

A magunk s a helyi társadalom iránt való kötelesség ez, hogy a külön körökbe szétoszlott polgárság között szorosabb összetartást létesítsünk.

Fölvetettük ez eszmét. Gondolkodjanak erről az illető körök elnökségei — s. ha, mint hisszük, a tervet helyesnek találják, gyűljenek össze közös értekezletre, s állapodjanak meg a kivitel módozataiban.

Biztosak lehetnek, hogy törekvéseiket a legjobb siker kisérendi!

VIDÉK.

Keszthely, február 18.

(A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.)

Ritka és lélekemelő ünnepély folyt le f. hó 17 és lS-án városunkban, Reischl Venczel

városbirónak e tisztségre első Ízben történt megválasztatása negyedszázados évfordulóján.

Huszonöt év még egy gondoktól teljesen ment ember életében is igen szép idő, de mennyivel szebb az, melyet valaki a közügyek terén, ezeknek élve és szentelve minden idejét — elhagyva sokszor a saját ügyeit is — eltölt.

Keszthely város polgársága méltányolva a közügyekért oly annyira lelkesülni tudó férfiú érdemeit, ennek némi jutalmául ünnepélyesen óhajtotta e napot megtartani, mi végből Lénárd Ernő vái-osi ügyész, Csirke Iván jegyző, Beck Sándor, Pöltz Pál és Pető Vilmos urakból álló bizottságot választott az ünnepély rendezése czéljából s e bizottság, bátran elmondhatjuk, a lehető legszebben és sikeresebben oldotta meg nehéz feladatát; mielőtt azonban az ünnepély lefolyására áttérnénk, engedelmet kérünk tisztelt olvasóinktól arra, hogy érdemekben megőszült város- biránknak a város érdekében való tetteit röviden vázolhassuk.

Reischl Venczel 1861. február hó 19-én választatott meg első ízben Keszthely város polgárai által a bírói tisztségre, ki ez alkalommal a város pénzviszonyait a legnagyobb rendetlenségben találta s lankadatlan buzgalommal párosult kitartó munkásságával iparkodott oda hatni, hogy a város pénzügyeit a lehető legjobb kerékvágásba terelje.- így történt azután, hogy önfeláldozó munkásságának a lefolyt 25 év alatt‘sikerült létrehozni a szegény-alapot 62S1 frt, a kórház-alapot 6022 frt, az óvodaalapot 1362 frt, az iskola-alapot 2282 frt, a szépitészeti alapot 263 frt, a vár os házépítési alapot 410 frt és a temető-alapot 278 frt tőkével.

0 volt megteremtője a keszthelyi ö n k. tűzoltó-egyletnek s az ez érdemben tartott első közgyűlés 1879. évi deczember havában az ő elnöklete alatt tartatott meg s ennek alapjához is, az 50 frt alapitó tagsági diján kivül ez ideig 500 írttal járult.

Hogy eme szép tettei mellett még egy oly alapot is teremthessen városunknak, melyből ennek anyagi jövedelme lehessen, megvette az uradalomtól a helypénzszedési jogot 1875. évben saját felelősségére 20,000 írtért s ezt a múlt évi junius hóban a városnak teher nélküli tulajdonába átengedte; s ez manapság 4500 frt évi jövedelmet hozván, tehát mintegy 80,000 frt tőkét tesz.

Középületeink közül egy fiók-kaszárnyát épített, de ez nem lévén elégséges a városunkban elszállásolt katonaság részére, összehozott az építkezés alatt levő s ez évben elkészülő nagy kaszárnya építési költségei fedezésére részvények utján 70,000 frtot, azonkívül a város végén épített közvágóhíd is egyedül neki köszönheti léteiét.

íme ezek amaz indító ©kok, melyek némi méltánylása tekintetéből polgárságunk érdemdús városbirójának a bírói széken eltöltött negyedszázados évfordulóját megünnepelni óhajtotta.

De bocsánat, t. olvasóink, e kitérésért; térjünk át most már, habár csak dióhéjba szorítva is, az ünnepély leírására.

17- én este 6 órakor megharsantak a tűzoltó-kürtök s a tűzoltók és polgárság teljes díszben gyülekezett az ipartestület helyiségében, honnét pontban 7 órakor zenével és 100 fáklyával indult az impozáns menet a lobogókkal díszített főutczán át — - melynek ablakai fényárban úsztak — az ünnepelt férfiú lakása elé, hol a jubilánst Lénárd Ernő ügyvéd lelkes szavakkal üdvözölte, mire az ünnepelt meghatottan válaszolt.

18- án reggel 9 órakor ünnepélyes nagymise tartatott, melyet a városháznak ez alkalommal különféle dísznövényekkel s zöldmezőben a város czimerével gyönyörűen díszített termében tartott képviseleti diszülés követett; itt Ambrus Mihály apátplebános üdvözölte a jubiláns városbirót, lelkes szavakban ecsetelvén annak a lefolyt 25 év alatt szerzett érdemeit s egy művészies kivitelű, az apát szép beszédét és 400 polgár aláírását tartalmazó díszes emlékkönyvet adott át az ünnepeltnek a város közönsége. uevében.

Reischl érzékeny szavakban mondott köszönetét a vái’os polgárságának e kitüntetésért s kijelenté, hogy amit tett, az nem csupán saját érdeme, hanem első sorban a város ügyeit mindenkor szivén hordó gróf Festetics családé és Keszthely város polgárságáé, mely polgárság őt mindenkor és minden tettében támogatni szives volt.

A diszülés és az egész ünnepély lefolyása Pap Sándor képviselő indítványára jegyzőkönyvbe vétetni, Lénárd Ernő városi ügyész és képviselő indítványára pedig a jubiláns arczképe a városház tanácsterme részére lefestetni, lelkesült éljenzés között emeltetett határozattá.

TÄR01 A.

A leányvilághoz.

Szép hölgyeim, leányvilág.

Hozzátok szól énekem.

Elfelejtem már a múltat,

Felejtve a sérelem . . .

Mert látom, hogy a magyar lány Újra eszmél s elragad,

S nem neveti, ha a lantos Szive vérzik s megszakad . . .

Ki is tárom előttetek Ahogy lehet, e kebelt;

Kimondom, hogy az Úristen Tivéletek remekelt!

Mi volna a föld nélküled Hazám gyöngye, lányvilág?

Elhagyatott, kopár, sivár —

Mondhatatlan pusztaság.

Pusztaság, hol nincs madárdal,

Nincsen virág, illatár,

Nincs üditő gyémánt-harmat,

Nincs éltető napsugár!

Szép nemednek mindegyike Égi angyalt képvisel,

Azért tud oly hőn szeretni Minden magyar lány-kebel.

És a fény, mely szemetekből KivilágHk, kiragyog,

Csak azt juttatja eszembe,

Hogy a lányok csillagok.

UTTT.T í TCT

Tudományos apróságok,

(A hold felülete, hegységei, völgyei, kráterei. — Van-e a holdban élet? — A fénytörés. — Ahold anyaga. — A Tycho dicsfénye. — A hold múltja.)

Menjünk el a holdba. No ne tesse'k nem-et inteni, nem kell Jules Verne 12 ezer méter sebességgel repülő ágyúgolyójába ülni; a foteuilleben maradva, gondolatban szálljunk el csak a nyájas ar- czu holdhoz, nézzük meg egyszer mi őt, úgy is sokszor, talán nagyon is sokszor lát ő minket, mikor nem is kellene.

Ha a szerelmes ember pislant a holdba, so- várgó szemei imádottját keresik a játszi sugarak között; valamelyik sichuáva vagy tiuné pedig, kinek a „szeretlek“, „kedves“ szavakra még nyelvében sincs kifejezés, az időt olvassa le a bágyadt fényű holdról; — a csillagász meg teleskopjába merülve fonséges égi csillagunk krátereit méri ... Mi nem vagyunk csillagászok, de tiuné vagy sichuáva sem, — hogy szerelmesek vagyunk-e, azt nem vitatom, de mindenesetre érdekes lesz mellék-bolygónkkal közelebbről ismeretségbe lépni.

Ha szabadszemmel figyeljük meg holdunkat, úgy barnás foltokkal s egyes fénylőbb pontokkal találjuk behintve.

A régi nép babonás fantáziája csodás alakokat rajzolt a holdra e színárnyalatokból. Modern világunk kutató szelleme másként ítél: segéde az ész, s nem a képzelet.

A foltok teleskopon nézve a hold felszinén, mint egyenetlenségek, mélyedések, hatalmas hegykörök, völgyek, katlanok, tovafutó egyenes, majd hullámos repedések, árkok — tűnnek fel.

A hold is ép oly égi-test, mint az, melynek lakói mi vagyunk. Ott is bérezek ormán ragyog a kelő nap s völgyek ölére száll az esthomály, éj és nappal váltakoznak.

Ha huzamosabb ideig figyelemmel kisérjük a holdat, észrevehetjük, hogy mindig ugyanazon oldalával néz felénk. Ennek oka tengelyének állása, mely bolygónk vonzerejének következtében földünk központja felé irányult.

Valamint földünk nagy vonzást gyakorol a holdra, úgy e kis világ is okoz zavart a mi bolygónkon. Al. Perrey 5000 földrengési napot vizsgált meg idöbelileg, és azt találta, hogy ezek közül a legtöbb a syzigiák idejére esik, mikor a hold a nap és föld között foglal helyet.

Van-e a holdnak légköre, fellege?

Egész bátorsággal nemmel felelhetünk.

Nem látszik hát oly szép kéknek az ég a holdról, mint minálunk; hanem sötétnek, s a fekete égen soha sem szállnak bárányfellegek, szivárványos siró felhők.

Hogy a holdnak valóban nincs semmiféle légköre, azt onnan állíthatjuk, hogy bármely más csillag kerüljön is a hold mögé, sem bemenetkor, sem kijövetkor sugara nem szenved megtörést a hold szélein, azaz nincs ott semmiféle átlátszó közeg, lég- nemű test, mely a megfigyelt csillagsugárt eltérítené egyenes utjából. Mert jól tudjuk a tapasztalatból, hogy a csillagfénysugár más és más testen áthaladva, törést mutat. A vadász, ha halra lő a vízbe, úgy lejebb kell lőnie, hogy találjon, mint a hal látszik, mert a viz úgy töri meg a fénysugárt, hogy a tárgyakat emelni látszik, ezért mélyebb a tiszta viz, mint látásból lehetne gyanitni, a csillogó kagylók után. —

E tünemény ismétlődik minden átlátszó testnél, legyen annak halmaz állapota akár szilárd, akár cseppfolyó, vagy légnemű, a fénysugárt eredeti irányától jobbra vagy balra eltéríti, s ez a fénytörés. E fénytörés nem észlelhető a holdon, tehát légköre sincsen.

Ha nincs légköre, nincs vize sem, mert ha volna viz a holdon, úgy az párologna, gőzállapotban alkalmas fénytörő közeg lenne.

Van-e most már élet a holdon?

„Ahol nincs lég, nincs viz, ott nincs élet sem“ — mondja a vízhez szokott, légben élő ember. Hogy nőne ott virág, hol nincsen harmat ?

E felelet azonban nem meríti ki teljesen a kérdést. Az a teremtő, kinek „. . . szemöldöke egy vonatára repedtek a felhők . . . s a hegyeknek alapjai ingtak . . .“, ki alkotá a mindenséget csodáival, nem teremthetett-e lég- és vizet nélkülöző élő lényeket ?

Eddigi tapasztalataink után csak azt mondhatjuk ki, mint Ítéletet, hogy a holdon bolygónkhoz hasonló élet nincsen.

A hold anyagát tekintve, sokkal könnyebb, ritkább állagú, mint földünk. Ha ehhez hozzá tudjuk, hogy átmérője egy negyedét teszi földünk átmérőjének, tehát jóval kisebb is, igy beláthatjuk, hogy ott a nehézkedés kisebb mérvű, mint nálunk. Ott egy kgr. az egységnek csak néhányadrészét tenné. S ha a földi viszonyokhoz szokott, fejlődött ember a holdon egyet ugranék, hasonló lenne ugrása a mesebeli törpééhez, ki a hegyeken ugrott keresztül, s azért nem lenne baja leeséskor, mert nem zuhanna alá oly erővel, mint a földön.

Ha a hold felszínét összehasonlítjuk földünk térszinképével, úgy egész eltérőnek találjuk a két bolygó felületét.

Nálunk a hegyek, mint hatalmas lánczolatok húzódnak tova, p. o. az Andesek vagy Cordillerák, Alpok, vagy a szent habokat ringató Ganges közelében a fönséges Hymalája hegyláncza.

A holdban ilyen hegységek nincsenek. Ott lánczolatok helyett gyűrűsen csoportosultak a hegyek, s ölükben katlanszerü völgyet képeznek, melynek közepében rendesen köralaku nyílás, üreg, km-