Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-09 / 19. szám

Ghyczy, Horváth, Henneberg, Braumüller, Paar, AYeikert, Schemel, Gammel, Bolheritz aPáboruagyo- kat, Frauch, Forinyák, Brickel, Fauszky, Gabriányi, Hohlbein, Ripp báró, Jelicsák és Csolics vezérőr­nagyokat _ A király Mondel b. főhadsegéd es Popp vezérőr­nagy kíséretében érkezett, ö felsége átsietett a kir. pa­vilonnak arra az oldalára, aholaz urak vártak. A diplo­maták a lépcső két oldalára szétoszoltak s a kir. pavil­ion leltárt ajtajában megjelent a trónörökös, aki a lép­cső aljára sietett a főméltóságok közé. Csakhamar megjelent a király, kit háromszoros tidvriadal fogadott. Lassú léptekkel a lépcső közepén levő esztrádig ment, utána Stefánia maga, utána a királyi ház nőtagjai párosával, fent a dinasztia férfitag­jai félkörben, mintegy háttért képeztek. A trónörökös a király elé sietett s két lépcsővel lejebb megállt, levette a kalpakját. Hatalmas, szivrengető, lélekemelő látvány, egy magyar nemzeti ünnep, melyet az egesz Habsburg- dinasztia összes udvari fényével segít ragyogóvá tenni. És ekkor a trónörökös, mint a kiállitás védnöke, magyarul a következő beszédet intézte a királyhoz: A trónörökös beszéde. Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb Urunk ! Boldogító az a pillanat, melyben a felséges ural­kodó elé azt a hódolattelj es kérelmet intézve járulha­tok — miszerint az itteni kiállításnak az első és egy­szersmind legjobb, felavató üdvözletét adja meg, to­vábbi útjára királyi szavával. Egy évezreden át tartotta fönn magát ez a nem­zet, úgy a szerencse, mint a balsors változatai közt, s az ősei által elfoglalt földön egy hatalmas közéletet alapított meg. E mai napon ujult erőben egyesülnek Szent- István koronájának minden országai egy békeünnepély­ben, mely a bel- és külföldnek fényes látványát mutatja fel annak, mivé emelkedett Magyarország viszonylag rövid idő alatt felséged bölcs, felvilágosult és odaadás­teljes kormányzata s a nemzet lelkesült hazafisága mellett. Ez a nagy, sőt meglepő előhaladása Magyaror­szágnak a közmivelődés munkálataiban e helyütt egy tágas, sziDgazdag képben van összefoglalva. A Szent István koronája országait lakó népek ér- telmessége, igyekezete és képessége, a természet kin­cseit magasra emelve, gyümölcsözővé tette. Valódi hadszemléje ez Magyarország mezei és erdei gazdászatának és állattenyésztésének, bányamű­velésének, ipari és kézmüvessógi erejének, irodalmi és tudományos, művészi és építészi alkotásának és tan­ügyi fejlődésének. Itt bírjuk a tényleges tanúságait ama éppen úgy belterjes, mint egészséges kifejlődésnek, melyre a ha­zafi teljes elégtétel érzetével tekint. Örömmel fogják Magyarországnak eme előhala- dását mindazok az egyéb országok is üdvözölni, melyek Felségednek megáldott jogara alatt egyesülvék, — s az idegen nemzetek honosai, kik a kiállítást tanulmá­nyozni fogják, újabban is igazságos elismeréssel fognak Magyarország tetterejének és szellemének adózni. Ez érzelmektől emelve, e gondolatoktól áthatva intézem felségedhez ama legalázatosabb kérésemet, ke­gyeskedjék Felséged a kiállítást megnyitottnak nyilvá­nítani.“ A beszédre, melyet többször harsány éljenzés szakított félbe, a kir ály a következő választ adta: A király válasza. „Az a magasztos ünnep, mely bennünket ma e helyen egyesit, méltán a legőszintébb örömmel töltheti be keblünket, mert egy oly mü felavatása áll előttünk, mely mint a szorgalom és becsületes munka, az anyagi és szellemi teremtő erő szüleménye, s az erre hivatott összes tényezők tevékeny, szakértő és hazafias közremű­ködésének vívmánya, hivatva van a világ előtt nemcsak magyar koronám országainak áldásdus fejlődését fel­tárni, hanem egyszersmind fenhangon hirdetni, hogy e szép országok a kulturállamok közt minden tekintetben méltó helyet foglalnak el. Őrömmel jelentem meg azért, hogy ez — jelentő­ségére nézve a közönséges kiállítások színvonalán felül álló, méltán nemzetinek nevezett ünnepet jelenlétem ál­tal felavassam, s reményiem és óhajtom, hogy annak sikere az ahhoz kötött várakozásoknak minden irány­ban megfelelve, nemcsak a fentjelzett czélokat biz­tosítsa, de egyszersmind a szorgalom és áldásthozó munka ösvényén való folytonos és fokozott haladásra hathatós ösztönül szolgáljon. E reménytől és óhajtástól áthatva, a kiállítást ezennel megnyitottnak nyilvánítom!“ E beszéd leirhatlan lelkesedést keltett. Százeze- rek éljene rengette meg a léget, mire ö felségeik szives köszöntéssel válaszoltak. Majd a kiállítást nézték meg futólag s a hor- vát pavilionon át visszatérve a királyi pavillonba, a ki­állítást elhagyták. A külföldi hatalmak képviselői s úgy a külföldi sajtó vezérférfiai csodás bámulattal nézték végig az im­pozáns tárlatot, mely bízvást vetekedik a bécsi 1873- iki világkiállítással. Magyarország munkásaink diadala teljes, a kül­föld előtt. Adja az ég, hogy áldásdus gyümölcsöket hozzon ! A kertészeti kiállitás. Budapest, május 8. A budapesti országos kiállitás keretében négy időleges kertészeti kiállitás rendezése terveztetett, mely­ből az első részlet: a virág- és disz növény, friss gyü­mölcs és zöldség-kiállitás már megnyittatott és Május 20-ig lesz látható az időleges kiállítások csarnokában. Az első tavaszi virág, gyümölcs és zöldség kiállításon hazánk éghajlatának megfelelően a kora tavaszi virá­gok, a meleg és hideg üvegházakban nevelt növények, pálmák, különféle déli növények, agavek, dracaenak, azolták és rhododendronok stb. vannak képviselve, a zöldségfélék közöl pedig a múlt évről üde állapotban eltett zöldség valamint melegágyakban tenyésztett és kora tavaszi zöldség. Mint spárga, ugorka, kelkáposzta stb. látható. A gyümölcs-kertészet ezen időleges kiállí­táson még nem szerepel, annak termékei csak a későbbi időleges kiállításon fognak bemutattatni. Az első időleges kertészeti kiállitás, úgy a kiállítók számát mint a kiállított tárgyak minőségét és mennyi­ségét tekintve kivállóan sikerültnek mondható, a men­nyiben 36 kiállító mintegy 1000 termékkel szerepel, mely szám különös tekintettel arra, hogy a kizárólag kertészettel foglalkozókon kívül magántenyésztők és műkedvelők a körülményeknél fogva csekély számban jelenhettek meg a jury előtt — igen nagy. A bemutatott növények méltó bizonyítékai a magyar kertészet elő- haladottságának. Legelső sorban említést érdemel a sok szép között Gillemot A ilmos kivállóan szép ró. :»kiállítása, mely színgazdagság és faji változatos ságra nézve egyetlen a maga nemében. Nyiló rozsai önkénytelenül a Margitszigetre emlékeztetik az embert. Mellé sorakozik Friedl Frigyes béesi-utczai műkertészete, mely egy nemzeti czimer által van kép­viselve; e mellett érdekes a Ferencz József monogram­jával ell Itott bársony alapon nyugvó. Kék nefelejcsből, pelargut.ia-és babérból font művészi kivitelű czimer- paizsa. Versenyez ezekkel, kivált gazdagságára nézve Seyderhelm Ernő udvari műkertészete, kinek pálma-gloriettje, cserjéi, asztali csokor, kosár, kép, szív, hajó és melcsokor alakjában kiállított virágkötési munkái elragadóan szépek. Nem kevésbé szép és gaz­dag Szelnár József pálma és virágkötési példá­nyokkal rendkívüli Ízléssel felszerelt kiállítása. W e- ber Károly pálmagyüjteméuyének kivállóan szép példánya, egy óriási méretű pandausz.Általános feltűnést érdemelt ki gr. Zichy Ferencz Japánból behozott diszbokrainak terjedelmes kiállítása, mely a leydeni kereskedelmi telep japáni növények meghonosítására törekvő osztálya által egyenesen Japánból importálta- tott. A meghonosított növényzet díszpéldányai közé tartozik azon Alvophila Australia is, melyet Ál isó ka Pál főkertész Szolnokmegyéből Ujszászról állított ki. Ez annál érdekesebb, mivel csaknem egyedüli kép­viselője e nemben a Misóka-féle virág s diszbokor gyűj­temény a vidéki mű-kertészeknek. Számra és a kiálli­tás izlességére nézve Ocker Károly műkertósz kiállítása is első rangú helyet foglal el. Kiváltképen fehér és piros azoleái érdemelnek dicséretet. Kiválóan megtekintésre érdemes Mühle Vilmos temesvári műkertész virágokból jóizléssel készült diszedény legyező, asztal és tükördiszvirágokból álló csoportozata. Dengler Antal mű és kereskedelmi kertészete is több tekintetben figyelmet érdemel; a többi között már azért is mivel csakis németül szerkesztett katalógussal bir. A diszkertészet és magtermelés terén a városliget mellett fekvő 80 hold kiterjedésű telep tulajdonosa Trommer A. állitá ki terményeit saját pavilloajában. A király pavilon előtt látható balról az Oetl Antal által ízléssel készített vaspavillonban Raichstaet- ter János pálma és fenyő-gyűjteménye, melyben kivált egy óriási pálma, Aacena regina, egy gyönyörű s terjedelmes páfrány sudarassága közbámulat tárgya. Balfelől a királypavillontól van a József főherczeg kertészei által kiállított csoportozata szabadban, mely szinte meglepően szép. Hátra van még a gazdasági, illetőleg háztartási növényzet felemlitése : melynél első sorban Norm János budapesti zöldség termelő rendkívüli szép éridőt meghaladó hagymagomba, petre­zselyem, ugorka, tök, spárga, répa, rétég saláta s kel­káposzta, kiállítása áll első helyen. A mi a spárga terméket illeti, itt az első helyet a Legrády testvérek által kiállított spárga foglalja el, mely franczia kerté­szeti szabályok szerint lett növelve. Méltán foglal he­lyet a felemlítettek között Moschy István po­zsonyi műkertészete. Igen érdekes, és mondhatni, hogy a maga nemében igen jól s’került kiállitás az is, melyet a magyar királyi vinczellérképezde igazgatója Mol­nár István saját növendékei termékeiből állított ki. Szingazdagon pompázik gróf Zichy Jenő rózsakiállitása künn a szabadban a Dréher-féle sörcsar­nok előtt. E rózsacsoporthan kittinőnél-kitünőbb vál­fajai vannak a rózsanemesitésnek, elkezdve a hófehér rózsától az éjfekete színűig ezernyi változatban. E kiál- itási részletet naponként tengernyi arra sétáló bá­mulja meg. A Nemzethez! Hazaszerte ismeretes dolog, hogy a napokban megalakult Kolozsvárott az Erdélyrészi M. Közmű­velődési Egyesület, a magyar elem fentartása, a nem­zeti szellem ébresztése s a magyar állameszme vé­delme és erősítése czéljából. Nem tagadjuk, hogy elsősorban társadalmunkat sújtja a felelőség a nemzettest egy részének szá­mos megyénkben történt elporlódásaért; hogy régi idők óta megrögzött közönyösségben összedugott kézzel nézte fajunknak, mondhatni, ólve-temetkezé- sét; de másfelől arról is megvagyunk győződve, hogy a letűnt nemzedékek eme régi biiuét mai társadalmunk van hivatva erényeivel, s hősies erőfe­szítésével helyre hozni. Mindnyájunké a nemes fel­adat, válvetett munkával, kitartó hazafiassággal megakasztani fajunk pusztulásának végzetessé vál­ható eme folyamatát. A szószék a maga tettrebuzdi- tásával; az iskola a maga tanításával és nevelő ha­tásával ; a községek és megyék értelmisége erélyök legjavával; e haza minden nagyja kicsinje vagyoni tehetségéhez mért áldozattal lásson munkához, hogy megmentsük, megtartsuk fajunknak birtokban, nép­ben és nyelvben, a mi megmenthető és megtartható. Elvégre észrevettük, hogy immár ütött a cse­lekvés és a kitartó hazafiság órája, s egyesületünk f. hó 12-én e hazarész vidékeinek nagyszámú képviselői közreműködésével épen a végra alakult, hogy az ön­védelem nemes és a közművelődés eszközeivel foly­tatandó nagy munkáját tervszerűen megkezdje és isten segítségével és az egész haza támogatásával diadalra segítse, mert társadalmunkat hová tovább mind jobban áthatja az a nézet, melyet Kossuth Lajos nagy hazánk fia, egyesületünkhöz intézett szó zatábau igy fejezett ki: „minden talpalatnyi térrel, melyet itt a magyarság elveszít, hazánk ezeréves állami jellegének biztonsága csorbul.“ Abban a reményben bocsájtjuk ki e felhívá­sunkat, hogy minden község, testület általában e haza minden fia és leánya, tehetsége szerint jó szív­vel járul az együttes cselekvéshez s nem engedi, hogy erdélyi hazarészünk „Magyarország jobb keze“ magára hagyatottságában megbénuljon. Örökös tag mindazon jogi személy, vagy tes­tület, mely legalább 500 frfc alapítványt tesz s ez alapítványt 5 év alatt lefizeti. Alapitó tag, ki legalább 100 frtot készpénz­ben, óvadékképes értékpapírban vagy kötvényben befizet. A befizetés legkésőbb öt év alatt történik ; addig 5 százalékos kamat fizetendő. Rendes tag, ki magát 6 évre évenkinti 2—2 frt fizetésre kötelezi, vagy ki ugyanezen időre egy­szerre 10 frttal megváltja e kötelezettséget. Pártoló tag, aki aláírással legalább 8 évre évenkinti fizetésre kötelezi magát. Pártoló tag sza­vazattal nem bir. Netaláni adományok is elfogadtatnak. Aláírási iv a „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőségénél is van letéve. Kolozsvártt az Erdélyrészi M. Közművelődési Egyesület Ideiglenes Választmányának 1885 ápr. hó 19-én tartott üléséből. Sándor József, titkár. Dr Haller Károly, elnök. 1 Kisovits József veszprémegy házmegyei apátkanonok, a veszprémi választókerület országgyűlési képviselője, ma május 9-én reggeli fél 10 órakor meghalt. Elhunytát hosszas, kínos betegség előzte meg s az ősz főpap maga is el volt készülve a katasztrófára. Barátainak, rokonainak napok óta beszélt közelgő haláláról, melyet megadással várt. Nyugodtan, erős lélekkel tűrte szenvedéseit, melyektől im megszaba­dít ott a a halál. Veszprém városéinak nagy jótevője volt; sok nemes intézményt istápolt, segély- zett s sok szegény emberen segített. A kerületnek két Ízben volt országgyű­lési képviselője s a múlt évi gyászosvégü vé­res választás s annak utóhullámzása az ő lelkületét is oly mélyen érintették, hogy testi bajc is ettől a naptól kezdve sulyosbult, mit számtalanszor elpanaszlott. Kényszerítve volt a jelöltség elfogadására s ez Önmegtagadása, mely Önfeláldozásává vált, közvetve életébe került. A városi polgárság sok hálával tarto­zik neki. Ritka főpap az, ki jövedelmeit vi­szonylag oly nagy arányokban fordítja a közczélokra, mint azt Kisovits tette Önzetle­nül s e tekintetben politikai ellenei is mé­lyen átérzélc az ő érdemeit! .. A nyugalmas életet a politikai harczok vívódásai méi'gezték meg s ásták alá. Az ősz ember nem bírta el e válságok végzetes súlyát. Ravatalánál megindult szívvel egyesül­nek a város gyászoló polgárai, pártkülönb­ség nélkül, gyászos kegyelettel. Nyugtassa meg az egek áldó békéje. Örökre . . . örökre! Vidék. Kisovics József született 1818-ban Vesz­prémben s ugyanitt szenteltetett fel 1841-ben: 1874-ig Nagy-Bajomban plébános s 1874-től máig veszprémi plébános és apátkanonok. Érde­mei a közügyek terén örökké élők, a veszprémi gymuasiumnak fögymnásiummá emelése az ő ér­deme, ő alapitá a szt Antal kápolna melletti elemi iskolát s jótéteményeit számtalan intézetünk áldja. 1879-ben érdemei elismeréséül a vaskorona rend harmadosztályú keresztjével tünteté őt ki a legmagasabb kegy és ugyan ez évben somogyi főesperessó s a Szt.-Mihályról nevezett apátság czimzetes apátjává neveztetett ki. 1881 óta ő kép­viselte kerületünket az országyülésen, de már hónapok óta körünkben volt, megtört testtel; mígnem hosszas és kínos betegségétől élete 67-ik évében ma feloldá őt a jótékony halál. Elhunytá- ról a helyi fdő. káptalan a köv tkező gyászlapot adta ki: A veszprémi székesegyházi káptalan saját és a keseredett rokonok nevében mélyen szomo­rodott szívvel jelenti Kisovics József székesegy­házi apátkanonok és somogyi főesperesnek élte 68-ik, áldozársága 44-ik évében rövid betegség s a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó évi Május hó 9-én délelőtt fél 10 órakor az Urban bekövetkezett csendes elhunytát. A bol­dogult hűlt tetemei folyó hó ll-én délután 4 órakor fognak az alsó városi sirkertben nyuga­lomra eltétetni. A boldogultért tartandó gyászmi­sék a veszprémi székesegyházban folyó hó ll-én d e. fél 11 órakor, a szent-ferencziek templomá­ban pedig folyó hó 12 én d. e. 10 órakor fognak a Mindenhatónak bemutattatni. Veszprémben, 1885. Május 9-én. Az örök világosság fényeskedjék neki ! Pápa, május 7. (A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez.) Városunk minden irányban föl van lobogózva. E hó 2-án a ft. Benedek rend székházán lengett a két óriási nagyságú s páratlanul inponáló nemzeti zászló, azon örömnek jelzéséül, hogy a felség Vaszary Ko lost az ősi szerzet főapátjává kinevezte. Másnapra pe­dig hozta a táviró és újság egyaránt, hogy Veszprém vármegye főispánjává gróf Eszterházy Móricz lett ki­nevezve. A hir mindenkit örömmel töltött el, s ennek minden háztulajdonos igyekezett kifejezést is adni az által,hogy azonnal nemzeti lobogóval tüntetett. Mindenesetre kitüntető figyelem az ifjú grófra nézve e kinevezés, s nem mondhatni, hogy érdemetlen, mert a közügyek terén eddig is kitartó szorgalommal, éber figyelemmel munkálkodott, s nincs egyetlenegy ujabb reformintézkedés, melynél nevezetes szerepet ne viselt volna. Nem üt lármát diadalai előtt vagy után; csendesen végez és megfontolva. V eszprém vármegye közügyei az ő tevékeny és érdeklődő működése alatt ezután is egy derék vezér- férfiút nyertek. Adja Isten ! Múlt vasárnap tartotta a helyi iparos ifjusá" majális mulatságát ; kissé korainak bizonyult, mert a fiatal és lelkesedéssel teli i juságon kívül alig lehetett résztvevőket látni. Előbbi időben az iparos ifjúság niu latságán az intelligentia is jól érezte magát, — az pedig teljesen távol tartotta magát, — sőt ami igazán megrovást'érdemel, alig lehetett egy-két munkaadói látni; hogy az efféle tüntetés hol leli magyarázatát e helyen még most ne feszegessük ; annyit azonban kény­telen vagyok kiíejezni, hogy kár a jó törekvésű ifjúság­gal e körülményt éreztetni. 5 A rendezés ellen volna kifogás, de azon remény­ben, hogy az ifjúság maga is észre jött s jövőben na­gyobb figyelmet tanusit — nem utalok semmire. Nem kívánjuk, hogy az iparos ifjak mulatsága fényben usz- szék,de elemek dolgában legyen egykissé válogatósabb ezt azonban szón a helyen, hol most rendezték, elke­rülni igen bajos volt, tehát menthető körülmény.’ Deficit nem volt, ha igaz. A polgári kör nyári he­lyisége is kinyílt a tagoknak, alig várjuk az időt, hogy ünnepélyes megnyitást hirdethessen az elnökség ; ha­bár üde levegőt terjesztő fák hűs árnyába a jó hírnevű vendéglős Kutrovácz ur naponta szolgál friss étel- és italfélékkel de hat a talp is akarja a maga torná- szatát. Múlt éjjel nálunk igen hideg és erősen dühöngő szél volt, — Ma igen elkel az őszi kabát. Na—na. Újdonságok. Eszterházy Móricz gróf urnák Veszprémmegye főispánjává történt kineveztetése alkalmából múlt hét­főn Yéghely Dezső alispán értekezletre hívta össze a központi tisztikart s ez értekezleten határozatba ment hogy az egész tisztikar f. hó 14-én testületileg Pápára’ utazik a vonaton, az ifjú grófot ünnepélyesen üdvöz­lendő. Az ünnepélyes beigtatás csak a jövő június hó­ban fog megtartatni Veszprémben. — Gyászlobogó hirdeti a veszprémi takarékpénz- táralapitójának Behm József székesegyházunk volt kar­nagyának elhunytát. Hosszas és kinos betegség után f. hó 8-án halt el. Derék, őszinte és képzett ember volt ki karnagyi bokros teendői mellett a takarékpénztárnak megalapításától fogva egész a legutóbbi időkig, mikor is súlyos betegség ágyba dönté, könyvvezetője volt az egyesületnek. ^ Magyarországi kőszegi születésű volt, de idejének s életének javát itt.Veszprémben töltötte. Benne a takarékpénztár egy lelkes odaadó tagját, a székesegyház pedig szakképezett karmesterét gyászolja. Legyen porai felett könnyű a föld. A mélyen sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: Ifj. Tamássy Józsefné, született Behm Claudine, úgy maga, mint gyermekei: Mariska, Etel, Claudine, Ilona és Édith, valamint férje ifj. Tamássy József, és többi rokonai nevében is szomorodott szívvel jelenti felejthetetlen legjobb és leggondosabb édes atyának, Behm József urnák, a veszprémi székesegyház karnagyának, és takarékpénztári nyug. fő-könyvelőnek, hosszas szen­vedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele ntán, végkimerülés folytán f. évi május 8-án reggeli 5 órakor, életének 71-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei f. hó 10-én d. u. 5 órakor fognak az alsóvárosi sirkertben, a családi sírboltba örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent­mise-áldozatok f. hó 11.én d. e. 10 órakor a helybeli szent-ferenczrendiek templomábau fognak a Minden­hatónak bemutattatni. Kelt Veszprémben, 1885. május hó 8-án. Béke lengjen hamvai fölött! — Államsegély. A vallás és közoktatásügyi mi­niszter a berhidai róm. kath. góthstylü templom tata- rozási költségeire 400 frtot utalványozott. — A veszprémi ág. evang. egyházmegye f. hó 6-án közgyűlést tartott Pápán. Az egyházmegye derék esperese Tatay Sámuel, úgy az egyházmegyei felügyelő id. Purgly Sándor urak újból megválasztattak • világi főjegyző lelt ifj. Purgly Sándor. Id. Purgly Sándor a veszprémmegyei evang. lelkészek özvegyei s árvái javára már régebben tett alapítványát újabban 150 frttal na- gyobbitotta. Iliász Lajos ur, elhunyt édesatyja emlé­kére 2000 frtos alapítványt tett és pedig 800 frtot aczélra, hogy miután most a dunántúli evang. püspök főrendiházi tag lett, ez öbszeg kamataiból fizetése ja- vitassék; 400 frtot a budapesti prot. árvaházra ; 400 frtot a dunántúli kerületi gyámoldára; 200 frtot a veszprémegyházmegyei gyámoldára 100 frtot a soproni evang. iskolára s 100 frtot a Luther-társulatnak. — A veszprémi ev. reformált egyházmegye taná­csa rendes közgyűlést tartott e hó 5-én Veszprémben, a ref. iskola helyiségében, Csonka esperes és Végbely Dezső társelnöklete alatt. A közgyűlés Véghelyi Imre s Szűcs Dániel elhunyt tanácsbirák emlékét jegyző­könyvileg örökítette meg. Ez alkálommal jósikerü egy­házmegyei vizsgát tettek Tury Etele és Balassa Dezső. — Május-fa ! Senki nem emlékszik városunkban, hogy annyi májusi fát ültettek volna, mint éppen az idén Egy élelmes fiatal ember most jegyezgeti az ille­tők neveit, annyival is inkább, mert többen fogadást is tettek, hogy fájuk még ez idén meg fog eredni, mivel szerintük elég nedves talajba helyezték el. — Árpádszobor. Pruska János 48-as rokkant honvéd tűzmester Halász István kiadó buda-pesti lakos megbízásából az Árpád szoboralap javára törvényható­sági engedély mellett gyönyörű színes diszképeket árusít el városunkban; egy kép ára 6 frt. — Csopakon egy fiatal özvegy asszony a napokban saját házát felgyújtotta, miután azt előzőleg aránylag magas árért biztosította. De rajta vesztett, amennyiben ugyanis a felgyujtás előtt összes ingóságait levitte a pinczébe, nehogy azok is a lángok martalékává legyenek, és ép ez volt veszedelme, ép ez árulta el bűnös szándé­kát. — Pörre kerülvén az ügy, az asszony egy ügyvédet kért fel, ki annak folytonos sopánkodásaira és lamentá- lásaira, egész phlegmával azt jegyzé meg: „lássa édes lelkem, mielőtt felgyújtotta volua saját házát, jött volna el hozzám, majd adtam volna tanácsot, hogy hogyan és mi módon gyújtsa fel.“ — A sóházkertben folyton folynak a földásások és ma már nemesak emberi hanem állati hullákat is találnak, lovakat, stb, mik arra engednek következtetni hogy itt hajdan nem vesztőhely, hanem csatatér le­hetett. Találtak itt az alsóbb rétegekben prehistorikus edényeket s két kemenczét, szintén a prehistorikus korból, melyeket Véghely Dezső alispán most nagy gond­dal ásat ki. — Megszökött rablógyilkos. — A győri kir. tör­vényszék börtönéből bizonyos Plesinger Ernő rablógyil­kossági gyanú miatt fogva levő s időközben megőrült s mint ilyen a kórházba helyezett egyén a múlt vasár­nap virradóra megszökött; az illető a legerélyesebbeu nyomoztatik, miután a közbiztonságra rendkívül ve­szélyes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom