Veszprémi Független Hirlap, 1885 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1885-12-19 / 51. szám

2 számlája 69 frt 1 kr., rajzeszközök buda- peströl 88 frt 27 kr., Fekete Károly ur szám­lája 15 frt 14 kr., nyomda-számla Szita úrtól 54 frt, Popladek asztalos 3 számlája 32 frt, Vurda számlája 5 frt, 2 bádogos-számla 7 frt frt 20 kr., tanoncz kiállítási költség összesen 7 frt 30 kr., több számlák bélyege 3 frt 20 kr.. Hungler György festő számlája 9 frt 80 kr.. 5 kisebb számlaösszeg 8 frt 69 kr., Bok- rossi ur számlája 9 frt 22 kr. összes kiadás 990 frt 53 kr. Pénztári maradvány 104 frt 60 kr. Veszprém, 1885. decz. 14. Szilágyi Mihály, m. k. ipariskolai pénztárnok. Esz- terhay Ferencz, m. k., Meszes Polikárp, m. k., Pápai Viktor, m. k., Szaiberling Mátyás, m. k. számvizsgálók. — A magyar nyugati-vasút vezérigazga­tósága a következő átiratot intézte hírlapunk irodájához: Van szerencsénk tisztelettel kö­zölni, miszerint 1886. évi január 1-től fogva I. és II. osztályú bérleti-jegyeink úgy az egész vonalra, valamint tetszés szerinti vonalrészre 1—2—3—6 és 12 havi érvényességgel újra kiadatnak, mely bérletjegyek mérsékelt áruk­nál fogva a közönségnek igen nagy előnyö­ket nyújtanak. — A bérleti-jegyek ára, va­lamint az előbbiekre vonatkgzó határozmányok az 1885. évi január 1-seje óta érvényes sze- mélydijszabásuukhoz kiadott II. számú pótlék­ban* benfoglalvák, mely pótlék úgy az állo­másokon, mint a magyar nyugati-vasut ve­zérigazgatóságánál készletben tartatik. — Megrendelések úgy közvetlenül, valamint az állomások utján is a magyar nyugoti-vasut vezérigazgatóságához intézendők. * — Az „Almádi-Vörösberény“ évkönyv nyomatása legközelebb megkezdetik. Nagy- érdekű czikkeket írnak abba: Jókai Mór, Fenyvessy Ferencz, Szász Károly, Mikszáth Kálmán, Véghely Dezső, Endrődi Sándor stb. stb. A mű szerkesztését hírlapunk szerkesz­tője, Kompolthy Tivadar ur vállalta el. A képek metszetése Budapesten s Stuttgartban folyamatban van. — Esküvő. Ivomáromy Gyula budapesti könyvkötő karácsony második napján vezeti oltárhoz özv. Hegedűs Jánosné leányát Er­zsikét, Várpalotán. Legyen osztályrészük ál­landó boldogság! — Halálozások Veszprémben deczember hó 11—18-áig: Érsek Ferencz, toloncz, 53 éves, megfagyás. — Kis József, 7 éves, ál- hártyás gégelob. — Sidó Ödön, 1 hónapos, bélhurut. — Sindler Péter, 55 éves, szélhüdés. — Bezerédj Miklós, 92 éves, végelgyengülés. — özv. Süveges Ferenczné, 55 éves, vizkór.— Nagy József, 48 éves, tüdőgümőkór. Dr. Fischer. — A tűzoltó-egylet közgyűlése a múlt vasárnap tartatott meg mintegy 90 tag rész­véte mellett. A választmány tagjai közül Véghely Dezső, Brenner Lőrincz, Balogh Ká­roly, Dukovits s többen vettek abban részt. Kopácsy Árpád beszámolván 10 évi működé­séről, beterjesztette a pénztári állapotot, mely 228 irtot tüntet fel, mint tényleg meglevő összeget. A számadás rendben találtatott. Ezután a lemondott tisztikar választatott meg csaknem újból. Elnökké lett, minden ellen­zése daczára, újból Kopácsy Árpád s ő a megfelelő bizalom elől nem térhetvén ki, el­vállalta azt. örülünk, hogy az egylet tagjai körében való konfliktust Kopácsy elnöknek sikerült szétoszlatni s még inkább azon, hogy a közgyűlés emelkedett hangulatát tekintve — az egylet újabb s szebb jövőnek néz eléje, mit a közönség támogatása is bizonyára mél­tányosan segitend elő. — Wache kapitányt Veszprémbe helyezte át a honvéd-parancsnokság. Őszinte örömmel veszi ezt hírül a helyi közönség. Még em­lékszik polgárságunk arra, mikor Wache ur, mint főhadnagy 10 év előtt itt a közéletet élénkítette, a lövész-egyletet nyári vigalmak rendezése által istápolta s minden közérdekű kezdeményezésnél részt vett. Legyen üdvö­zölve körünkben s érezze ismét köztünk bol­dogan magát! — Hírlapunk uj papírja az, melyen ma jelen lapunk már nyomatott. Gépileg simított elegáns chamois-papir az, milyenre csak a szépirodalmi diszlapokat szokták nyomatni; hírlap e papíron hazánkban még nem nyoma­tott. Hisszük, hogy e nagy költségű vállal­kozásunk külső előnyére válland hír­lapunknak — s hogy az a közönség méltány­lásával fog találkozni. — Mai lapunk tultömöttsége folytán nemcsak folytatólagos tárczánk (Arcania ki­rálya), de számos főczikk, az uj községi tör­vényjavaslatot, a helyi tűzoltó - egyletet, a pénzügyminiszter válaszát illetőleg stb. sajnálatunkra, kiszorult. Hírrovatunk is aka­ratunk ellenére szenvedett ez által, bár szá­mos hirdetést is mellőznünk kelle térszükén. Legközelebb ki fogjuk pótolni a térbeli vesz­teséget. — Harabasevszkyról beszél most uton- utfélen s minden nyilvános helyen mindenki, kapcsolatban Szápáry miniszter ur interpellá- tiós Válaszával. Hogy mit beszélnek most erről az úrról — azt el lehet gondolni, le­írni nem. — Szegények öröme. Az elhunyt Beze­rédj püspök végakaratából mintegy 300 vá­rosi szegény részesittetett 1—1 frtnyi pénz­adományban, mely összegek hatóságilag osz­tattak ki. — Az utczák feliratai s a házszámozások 10 év óta nyavalygós ügye végre mégis meg­oldást nyer. A város ugyan nem vette a budgetbe — de mint illetékes helyről érte­sülünk, a megye előlegezi erre az összeget. Hát vájjon végre lesz-e rend ebben a ren­detlen városban ? — Karácsony az óvodában. Babay Ka­milla k. a. ez idén is karácsonyünnepet ren­dez az óvodában, 24-én d. u. 5 órakor, betle­hemi ünnep s szavallattal egybekötve. A közönség szívesen láttatik e gyönyörű gyer­mekünnepen. — Az uj megyeház helyén eddig állott épü­letek szétbontását tegnapelőtt megkezdették. A bontási munkálatok 1—2 hónapot vesznek igénybe. — Időjárásunk a hét elején roppant hidegséget hozott; 14-én és 15-én reggel iszonyú fagy volt. Csütörtökön engedett a fagy s tegnap és ma olvadásnak indult a jég s a hó. — Amit nem hisz el senki. Hogy tudni­illik Benkőt is meg lehet lopni. Pedig hát egy még élelmesebb atyafi elkövette rajta ezt a lefőzést. Amint Füredről jőve, bort hozna egy kocsin, ama bizonyos „ismeretlen tettes“ leemelt a kocsiról egy 2 akós hordót s eldugta az ut melletti harasztosban. Ezt a tolvajt meg lefőzte egy harmadik kópé, aki megtalálta az elrejtett bort s behozta eladni a veszprémi piaczra, de persze ez a Benkő-féle bor is hasonló volt a főispán i be- igtatási diszkotyvalékhoz s nem kelletvén a kutyának se — a 3-ik számú tolvaj maga itta meg. így történt ez a lefűzések lefőzése — mindenek örömére. — A betlehemesek már járnak esténkint házról-házra; jelezve a közelgő nagy keresz­tény-ünnepet, a boldog karácsonyt. — Necrolog. Zirczről a következő gyász- jelentést vettük : A legmélyebb fájdalommal jelentjük — az összes rokonok nevében is — szeretett nagybátyánk és rokonunknak V e- kerle János gyógyszerész urnák, élte 83-ik évében, rövid szenvedés után, f. évi deczember hó 13-án esti 7 órakor, a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyá­szos elhunyták A boldogult hült tetemei f. évi deczember hó 15-én délután 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai sze­rint a zirczi sirkertben örök nyugalomra té­tetni. A megboldogult lelki üdvéért az en­gesztelő szent miseáldozat f. évi deczember hó 16-án reggeli 7 1/í órakor fog a zirczi róm. kath. templomban az urnák bemutattatni. Zircz, 1885. évi deczember hó 14-én. Yekerle Mihály. Dr. Sváby Gyula. Sváby Vilma férje­zett Takácsy Ignáczné. Áldás és béke leng­jen porai felett ! — A b.-fűredi polgári dalárda által nov. 8-án rendezett tánczestély alkalmával nevezett testület javára az estély pénztáránál még a következő felülfizetések történtek: Segesdy Miklós 1 frt, Vadnai Andor 5 frt, VadnaiBéla 50 kr, Veninger Mátyás 1 frt 50 kr, Schön József 1 frt, Csepeli László 50 kr, Csepeli Károly 1 frt, Heinze Theodor 50 kr, Somogyi Péter 10 frt, Sári Károly 1 frt, Keöd József 1 frt, Szent-antalfai dalárda 1 frt 50 kr, Szabó József 20 kr, Pálfi József 1 frt, Szkladányi József 1 frt, Sváb Lajos 50 kr, Murai Ferencz 50 kr, Somogyi Zsigmond ügyvéd 5 frt. Csizmadia József 50 kr, Somogyi Zsigmond jegyző 50 kr. B a 1 a t o n-F űré d, 1885. deczember 15. L á n gi Gyula a dalárda jegyzője. Varga Gábor a dalárda pénz- tárnoka. — A Balaton jege beállt. A somogyi partok mentén, túl a középáradat zajlásán, látni még némi szabad vizet — azonkívül jégsivataggá lön az egész magyar tenger. A korcsolyázók figyelmébe ajánljuk, hogy a jég ezidén tükörsima, minő már több év óta nem volt. — Vitorlázás a Balatonon. A „Stefánie- Yacht-egylet“ legközelebb Budapesten gr. Károlyi László palotájában gr. Eszterházy Mihály elnöklete alatt tartott gyűlésén jóvá­hagyólag tudomásul vette a választmány amaz intézkedését, hogy Yung Richard balaton-füredi hajógyárát az összes hajókkal együtt megvá­sárolták s tényleg át is vették, mely fárado­zásukért a közbenjáróknak jegyzőkönyvileg köszönetét szavaztak. Ezen vétellel az élet­képes és a legszebb fejlődésnek indult egye­sület az egész balaton-füredi alsó sétányi te­lepnek birtokába jutott, amelyen a klubépület, a hajócsusztató és a hajógyár áll, mely egy­leti vagyon tizenöt ezer forintot képvisel. A közgyűlés elhatározta, hogy az egyesület ezentúl a hajókat kizái'ólag házilag építi, s hogy a hajóipar minél nagyobb lendületet nyerjen, ezentúl az egyesület nem egyleti tagok hajóépitési megrendeléseit is elfogadja, evezős hajókat nem fogják eladni, sőt azokat még szaporítani fogják s az összes evezős csónakokat egy vállalkozónak adják bérbe, ki a hajókat az egylet által meghatározott, az eddiginél jutányosabb áron köteles a fürdő évad alatt a közönség rendelkezésére bocsátani. — Az egyesület ezen intézkedése kétségkívül a vizi sport emelésére és a fürdő évad élén­kítésére irányul. — Hová ragasszuk a levél-jegyet? A múlt hét folyamán egy hirdetményt tett közzé a hivatalos lapban a közmunka és közlekedési minisztérium, mely a következőkép hangzik: „Kéretik a levelező közönség, hogy a fennálló postai szabályokhoz képest levelén a levél­jegyet mindig a czim oldal felső jobb sarkán alkalmazza. Ezen hirdetmény közzétételére pedig azon rossz szokás szolgáltatott okot, mert a levelező közönség nagyon megszokta levéljegyét pecsét helyett alkalmazni a mi nemcsak az átbélyegzést tette nehézzé, de sok panaszra is szolgáltatott okot.“ — A halál utján. Testileg-lelkileg össze­törve tolonczolták el Budapestről, 10 nap előtt Érsek István veszprémi péklegényt. Fejérvárra félholtan ért már. Ott föltették egy lőcsös szekérre s hozták tovább. Haj- máskérre múlt pénteken értek. Iszonyú hi­deg volt e napon — emlékezhetünk. Havas, jeges förmeteg dúlt szerte. Ebben az ieíen- itélet-időben vitte tovább a tolonczkocsi a nyomorult embert Kádárta felé. Kádártán még mozgott a szerencsétlen. Aztán hoz^- tovább s mikor beért a kocsi a veszpiöini városház udvarára, még egyet sóhajtott a sze­gény toloncz s vége volt. Ä czélhoz ért igazán. Megfagyott. Holtan emelték le a kocsiról. A megyei alispán most erélyes vizsgálatot in­dított ez ügyben. Vajha elérné a szivtelen bűnöst a legszigorúbb büntetés, e szegény ember haláláért! * □ Jövőheti hírlapunkra hirdetéseket csak szerda estig fogadunk el. □ Névjegyeket, couverteket ötvenféle nagyság s szinváltozatban, az újév alkalmából jutányosán készít a „Petőfi“-könyvnyomda. □ Egy raktárhelyiség, alatta pincze, ki­adó a piaczon. Értekezhetni e hírlap irodá­jában. Felelős szerkesztő: KOMPOLTHY TIVADAR. A „Budapesti Hírlap“ villámvonata. A gépi technika minden munkakörben óriásit haladt. Vasmonstrumok végzik a nagy közönség tömeges fogyasztására szánt termékek előállítását a gyárakban. Megsulyozzuk a szót, hogy „tömeges“ fogyasztás, mert csak ott van szükség ily technikai apparátusra, hol a piaczra szánt czikket sok ezer ember várja. Ezzel megmondtuk azt is, hogy a „Budapesti Hirlap“-ra mily nagy jelentőségű nap volt az, melyen a rotácziós gép kénytelen átvenni a közönség kiszolgálását, mert a tömeges fogyasztásnak a nyomdák közönséges eszközeivel a lapkiadó vállalat nem bir eleget tenni többé. A régi szerkezetű gépek munkaerejét ez a szerkezet tízszeresen fokozta. Egy óra alatt rendes tempóban képes a lapból 9000 példányt kinyomtatni, összehajtani s az expediczió ölébe hullatni, — fokozott tempóval a kinyomott példányok száma tizennégyezerig fokozható egy óra alatt. E szerkezet segélyével a „Budapesti Hírlap“ belepett az európai színvonalon álló sajtótermékek sorába. Magyaroi’szágon kevés lap jutott ennyire. Ily rövid idő alatt, mint a „Budapesti Hírlap“ egy se. Szűk nyelvterületűnk és a magyar sajtóviszonyok egyéb korlátái a legtöbb lapvállalatnak csak lassú fejlődését, vegetálását engedték meg. A „Budapesti Hírlap“ fennállása ötödik évében érte el ezt a rangfokot. Öt év alatt küzdötte ki magának az ambiczióját megillető helyet, ajbivatásának meg­felelő hatáskört a közönség szolgálatában. Kiváló jelentősége van ez örvendetes ténynek általán magyar közmivelődési szempontból is. Bizonyítja a magyar olvasó közönség számának gyors szaporodását, a nemzeti műveltség rohamos terjedését, s egy erős szellemi közélet létesítését, mely a nemzeti ambicziók szolgálatában működő pártatlan, bátor és igazságos közlönyt keres magának. Mily elhanyagolt, mily nehéz volt a hírlapírói pálya Magyarországon még húsz év előtt is. Mig pár száz példányban keltek a vezérlapok, mert csak a patrióták olvastak » csak a mecénások fizettek. Áldozatkész lemondás, ideális rajongás kellett ahhoz, hogy valaki akkor a hírlapírói pályára lépjen. Az a sajtó csak szerény—kereteit tölté ki a hatodik nagy hatalomnak s e keretek közt a közszellemre hatni csak egyes lángelméknek adatott, milyen Kossuth, Kemény vagy Eötvös. Hosszú nehéz küzdelem volt az, mig oda fejlődtek a viszonyok, hogy a hírlapirodalom valódi életpályát nyitott a tehetség előtt s a magyar publicistikából megélni lehetett. A „Budapesti Hírlap“ gyors fejlődése, hirtelen kiemelkedése a kezdet nehézségei közül első rangú publicistikai közlönynyé, e szempontból is kiváló eseményt képvisel a magyar hírlapirodalom történetében. S örömmel, büszkén valljuk be, hogy e fényes diadalt, a magyar sajtónak, közéletnek és művelődésnek tett szolgálatok ez érdemét kizárólag a mi közönségünknek köszönjük, mely rokonszenvvel fogadta első föllépésünket, támogatott törekvéseinkben, szavunkat közkérdések fölött szívesen hallgatta, velünk aggódott és”örült, velünk küzdött és lelkesedett. A közpálya ezernyi köteléke fűz minket vele össze egy szellemi családba. Szakértőkre a gép speciális érdekességgel bírhat, amennyiben Budapesten eddig csupa német- országi (augsburgi és berlini) rotácziós gépek használtattak,— e gép az első párisi szerkezet (Marinoni rendszere), mely Magyarországon alkaímazta- tik. Hetekig tartott, mig a párisi gyárban a hosszú útra elszállit- hatóvá tették; további három hetet vön igénybe, mig négy gépész a „Budapesti Hír­lap“ nyomdájában felállitá. A szerkezet alapgondolata az, hogy nem a sok ezer darabból összeállított betü-formáthelyezik el benne, mely könnyen ki van téve a széthullás veszélyének, s azért csak lassúbb tempóban lehet vele dolgozni, — hanem a betü-formának vékony ólomle­mezre lenyomott mását, az úgy­nevezett stereotypiát feszitik rá a gép vashengerére. E gépen a „Budapesti Hirlap“-nak mind a nyolcz oldala egyszerre rávonható stereotyp formákban a hengerekre, s a készülék a lap mindkét oldalát két henger­forgással s oly gyors tempóban lenyomtatja, hogy — mint fenn már megemlitém — a lapból egy óra leforgása alatt 9000— 14,000 példány teljesen elkészül. E gyorsaság pedig akként érhető el, hogy gépünknél nem emberi kezek illesztik lappéldányonkint az üres papírlapokat a szerkezet szájához, hogy lassú ütemmozgás közepett egyenkint lenyomódjék rájuk a szöveg. A rotácziós gépek az üres pa­pír beillesztését s a kinyomott példányok eltávolítását elvégzik maguk. így a Marinoni gép is. E őzéiből egy óriási papirgom- bolyag áll a gép szádája előtt; lapszélességü végtelen papírszalag ez, melyet a gép gyorsan legombolyít, felszörpöl s a lap formája szerint feldarabol, összehajtogat; végre óriási emeltyűkkel kiszállít a szerke­zetből s a gép másik oldalán rendekbe osztva lerak. A papirgombolyagból kikerül 10—15.000 példányra való papírmennyiség, s ha a hengeralaku gombolyagokat valaki kifejtené, a papirlemezekből bízvást futószőnyeget teríthetne Budapest valamennyi közutjára, lévén a gombolyag hossza 20>/2 kilométer. A gép kezelése a lehető legegyszerűbb, s negyedrésznyi emberi munkaerő kell hozzá, a régi szerkezetű gépekhez képest. Ezekben előadtuk vázlatos ismertetését a szerkezetnek, s előnyeinek. Fogalmat nyert az olvasó a módról, melylyel a „Budapesti Hírlap“ őt szolgálja. '• Ahogy a világforgalom számára, távoleső összeköttetése érdekében mentül gyorsabb s közvetlenebb közlekedést teremt az emberi lelemény, — úgy igyekszik fejlődni a szellemi forgalom közvetítője, a sajtó is. Ott a gőzmozdony munkaképességét annyira felfokozták már, hogy a villámvonatok másfél nap alatt Európa Keleti és nyugati határ­állomását képesek érinteni. A sajtó lépést halad a gőzgépek fejlődésével: az uj Marinoni-gép a „Budapesti Hírlap46 villámvonata!

Next

/
Oldalképek
Tartalom