Veszprémi Független Hirlap, 1884 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-11 / 41. szám
Veszprém, 1884. TV. évfolyam. 41-dik szám. Szombat, október 11. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...................................6 frt — kr. Fél évre........................................3 frt — kr. Ne gyedévre...................................1 frt 50 kr. Eg yes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. Hirdetések és ^T^iltterels a kiailó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICéziratols vissza, nem ac3.atzialí. Az ellenzék szervezkedése Veszprém- megyében. Veszprém, okt. 10. Örvendetes mozgalomról vettünk tudomást. Megyénk ellenzékének vezérférfiai a megyei ellenzék szervezése czéljából megye- szerte mozgalmat indítanak meg azon czél- ból, hogy a megyei ellenzék tömörüljön, s mint ilyen egységes egész, hivatásához híven adjon életjelt magáról. Megyebeli ellenzékünk ugyan mint politikai párt fog tömörülni, s mint ilyenről lapunkban nem szólhatunk; de működésének másik tere is lesz s ez az: hogy lendületet adjon megyei életünknek, hogy ott a vármegye házában is megmutassa ennek a megyének ellenzéke azt a nagy hatalmát, amit képvisel, gyakorolja az ellenőrzést s juttassa érvényre a nép szavát! E megye élén álló férfiak csak örülhetnek a megyebeli ellenzék felébredésén. — Aki tisztéhez hi ven, becsülettel teljesíti hivatását, az nem fél az ellenőrzéstől, az kivívja még elvi ellenfeleinek is elismerését. Ellenben az a tisztviselő, aki hivatalát csak olyan mellékes foglalkozásnak tartja, aki többet néz a tükörbe, mint a hivatalos aktákra, az ilyen hivatalnoka a megyének méltán tekinthet megdöbbenéssel a megyei ellenzék ébredése elé, mert tudhatja azt, hogy az ellenzék ébredése az ő hivatalos gyertyájának kioltója leend. De még egyéb, más társadalmi okokból is égető szükség volt immár e szervezkedésre. Ha a képviselőválasztások alatt lett volna egy erősen szervezett megyei ellenzékünk, minden másként történt volna. Ha az ellenzék nyomatékos szóval bir vala ott a megyeházában, a lélekvásárlásoknak s a pres- siónak elejét lehetett volna venni, s akkor nem történhetett volna meg az az országra szóló gyalázatosság sem, hogy egy felbérelt granicsár alezredes lovas rohamot vezessen, éles kardokkal vagdaltassou arra a békén álló népre, mely neki s katonáinak kenyeret ád. Akkor ez a megyei ellenzék felemelte volna szavát s e megye eleit, annak a megvadult katonának akkori parancsoló urait, vonta volna kérdőre a véres munkáért s állította volna a közvélemény elfogulatlan itélőszéke elé. De még egyéb tekintetben sem fog ártani ez a tömörülés. Ha majd az uj megyeház felépül s jó alispánunk elfoglalja majd abban az impozáns uj teremben az elnöki széket, akkor majd csupa lelki gyönyörűségére s jeles ékes- szólási tehetségének erősebb fejlesztésére fog szolgálni ripostirozása az ellenzéknek. Akkor majd az a dendi regement is tanul valamit s akkor észreveszi azt, mert észrevétetik vele, hogy aki nem dolgozik, annak helye nincs a zöld asztalnál. Felsorolhatlau az a sok előny, a mely ellenzékünk szervezkedése folytán népünkre, közügyeink menetére háramlik. Csak egy hibája volt eddig ellenzékünknek s ez az, hogy már évekkel ezelőtt nem tömörült. De ez a hiba most helyre lesz hozva, ha a haza és közügyek iránti érdeklődésnek szent füzével férfiasán fognak hozzá a munkához, s erős kitartással, leküzdve az akadályokat, megmutatják, hogy megyénk ellenzéke él, felébredt, sorompóba lép, hogy a megyének s hazának használjon. S mi üdvözöljük ezt a/, ellenzéket! Magyar Gyula. Az aradi vértanuk emléke. Veszprém, okt. 7. A mohácsi vész után hazánk legszomorubb napja volt a világosi fegyverletétel, melyet követet az aradi gyásznap — azon nap — melyen a hazáért hőn s igazán dobogó keblühőseiuk oly megalázó halállal kivégeztettek. Összeszorul a honfi kebele rágondolva jogunk, nemzeti létünk sárba tiprázása, s nem hiszem, hogy azon ember, kiben csak egy szikrája/ is van a haza s igazság szeretetnek könyet ne hullajt- son vértanúinkért. De azon szomorú idők után mégis bekövetkezett az alkotmányos korszak, az a korszak, melyben minden magyar magyarnak nevezheti magát s tisztelheti nagyjait. Mikor egy keresztény ember esti imádságát elvégezte imádkozik még a megholtakért, hogy nyugodjanak békességben és az örök világosság féuyes- kedjók nékik. Ha egy szerető utód elhunyt rokonát nem akarja az örök feledésnek átadni gyászisteni tisztelettel rója le háláját és emlékét; hisz mást úgy sem adhat neki mind igaz könnyet és megemlékezést. — Úgy hiszem ezt akarta elérni városunk magyar érzelmű polgársága ? az itteni székesegyház néhány zenésszé és énekesével a helybeli szent Fe- rencz rendűek templomában. Tíz órakor kezdődött szent mise, végeztével mindenki figyelemmel várta, hogy a szózatot éneklik. A szertartást végző papok megáltak a ravatal előtt s várták ők is az éneket. Az orgona nyikkan, — semmi ének, — a szózat egy versszakának csárdás titembeni eljátszása után elcsendesül, — s vége volt az isteni tiszteletnek. Most kérdem miért nem lett a szózat elénekelve ? Bizony elég szomorú képe ez városunk szellemi léteiének. Niucs énekes ? Hisz egy faluban hol csak a kántor maga tudja a szózatot, az is elénekeli. Sajnos, igen sajnos, hogy annak a jeles püspökség székesegyházának kórusa csehekkel van megtöltve, mintha nem volua bpesti zeneakadémia, vagy szent István alapitó levelében ezt is kikötötte volna? Hát honvédségünk hol van ? egyetlen egyet sem lehetett ott látni. Mint előbb mondám, alkotmányosságunk vissza hozta azt, hogy szabad a magyarnak magát magyarnak nevezni. Hát honvédségünknek nem szabadna magát honvédnek nevezni ? Hisz ők is honvédek voltak — az elődük — kik azért, hogy hazájokat szerették meghaltak. Nem tudta hát a hős Vértanuk élete s gyászos halálának emléke bennők felébreszteni a kegyeletet, s azt, — hogy legalább a róluk való megemlékezéskor ott legyenek ők is? Sajnos nem. Mi lehet ennek az oka ? Talán, hogy az a Császár a mi királyunk ki akkor Magyarországot Ausztria tartományának nyilvánitá ? S ki majd a rangemelés alkalmával ezt latba vetné, tán ettől félnek ? Sajnos, de ugyhiszem a mi honvédtisztjeink sem sokkal hazafiassabbak a kolozsváriaknál, vagyis ki mondják, hogy ők is egy és ugyanazon katonák mint az osztrák hadseregbelijek. Majd itél fölöttünk a közvélemény! E soraimat még azzal zárom, hogy ha nem is voltak meg a megkivántató módon a czeremóniák; s ha a hazaszeretet költészetének remekét, a szózatot nem énekelték is el, de azért az ott levő polgárok összessége szívből kivánta, hogy vértanunk nyugodjanak békességben s az örök világosság fényes- kedjék nékik! Amen! Posch Endre. Vidék. Balaton-Fíired, okt. 5. A „Veszpr. Független Hírlap“ t. szerkesztőjének. Svastits Benő zalamegye alispánja dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, dr. Mangin Károly megyei főorvos és Szentmiklósy Gyula járási szolgabiró kíséretében szeptember 27. és 28-án meglátogatta a balaton-füredi szeretetházat s annak fiók intézetét, az ottani szőlőmives felső népiskolát s vinezellér-ké_ TARCZA. [ SZŰCS DANIEL. 1813—1884. I Egy jó emberrel, — hazáját, nemzetét lángoló honszerelemmel szerető agg hazafival ismét kevesebb. Szűcs Dániel az örök ifjú lelkű dalnok nincs többé! Mondhatni utolsó perezéig áldozott hazafias múzsájának, s halála előtt is pár nappal meglátogatva szerkesztőségünket, több uj versét hozta hozzánk közlés végett. Az öreg nr már nem olvashatja azokat nyomtatásban, s igy nem is szidja le többé nyomdászainkat az ellene elkövetett sok sajtóhibáért, mi legérzékenyebb oldala volt. Szokása volt minden verséhez saját megjegyzéseit is feljegyezni. Örök emlékül adjuk im utolsó kéziratait változatlanul, amint azok előttünk fekszenek: Száz millió magyar! Egyensúlyról beszélnek a hatalmak, Holott megszűnt a régi súly egyen; Győznek, kik a korszellemmel haladnak; Értelmi sidy nyom most a mérlegen. Miveit Európánknak végső határa, Nem tenger, bérez, mint volt jelenkorig, Szabad, s erőteljes nép, bár hazája Japán vagy China — hozzánk tartozik. Európa a hölgyek köztársasága, Wassington szép hona Európa már; Eö e világrész, bár innen kizárta Országa nagy részét — a muszka Czár. * # * Ki együtt tart velünk, $ egy czélt akar, Honért, szabadságért küzd mind — magyar! Szűcs Dániel. E két utolsó sor nagybetűkkel írandó. A szerkesztőseg élezet csinált ebből igy : Hurrah ! ha Szűcs Dániel száz millió magyarja mind a mi állampénztárunkba fizeti adóját: többé nem lesz deficit. Andrásnapi böjt. Itt van Endre napja, böjtöl sok leány Hogy mutassa férjét álma éjszakán. Oh ki az, ki engem Ilii ölébe vár Kart felém epedve, oh vájjon ki tár ? Mely leány hő csókja éri ajkimat Mely kebel viszona égő lángimat? Milyen arezvonása, melyen lelke leng, Édes ajka melyen liő szerelme zeng ? Kedves ismeretlen! látni vágy szemem Olyan szép-e orczád, mint én képzelem ? Oh ha megjelenne képed álmimon Bájmosoly lebegne tündér ajkidon! Látnám szép jövömet és ezt mondanád : Ilyen lesz valóban, ilyen lesz arád. Messze elbolyongnék a hon téréin Hol magyar leány él négy viz szélein, Házad fölkeresném, hol mint Csattogány Zengsz epedve szép dalt, kedves kis leány! Mint hajnal ragyognék éjszemed fölött Lángajkidra szállnék sóhajid között. Elmúlt Endre napja, böjtölt sok leány Nem mutatta férjét álma éjszakán, Egynek-egynek megmutatta s nem szerette meg Cgy megijedt tőle, hogy felébredett, Orvost kelle hívni és magát önteni, Rémülése ellen nem használt semmi. Én is böjtöléssel töltőm e napot Es szorongó szivem görcsöket kapott. Nem sokára mégis álom jött reám Nem jelent meg a várt kedves kis leány, Fölkelvén segélyül Gábrielt lávám Meghalld az angyal buzgó szent imám És küldött szememre oly dicső álmot A minőt ember még földön nem látott, Megjelent előttem a dicső alak Gábriel s egy pap, hogy összeadjanak Amint csókra nyílt szám és megöleltem Mind a három eltűnt, én fölébredtem. Oh ki Írhatná le e dicső arát Ajkát a mosolygót, liliom karát ? Nincs ecset leírni arcza bájait Arczain igéző szűz vonásait, A kép mely elém tűnt édes álmimon Oly dicső minőt nem alkot földi hon, Hó fejér ruhája hőbb mint bérez hava És szemén tűz égőbb, mint éj csillaga, E látásra mily lcéj szivemben fakadt Olyat föld nem adhat, nincs több ég alatt. Hol van ? messze rejlik e nem földi kincs f Zárja bár előlem szirtink, érczkilincs, Indidok röpülve, fölkeresni azt Ördög, sárkány, lidércz vissza nem riaszt. Oh ki mondja meg hát hol keresem öt ? Hol találhatom meg a menny szülte nőt ? Tán Dunának árja mossa szög haját Arja tán Tiszának fogja föl nyomát,? Vagy tán hol Szamos kel túl e nagy hazán Ott mosolyg a szépség bérezi rózsafán ? Mentem nappal éjjel, völgyön bérczeken Es kalandjaimban gyöze szerelmem. Ősz Dunát, Tiszát gyors lábbal átszegém, Bérez alatt kies lak — ott öt meglelém. Meglelém kies lak zöld virányain Ugg mint látták egyszer égi álmaim; Úgy láttam valódi arcza bájait Arczain elomló szűz vonásait, Rajta hóruhája, hőbb mint bérez hava És szemén tűz égőbb mint éj csillaga. Egymáséi lettünk annyi borz után Szerelem virággal megkoszorúzom. És el-el csevegjük tréfa szóbeszéd Közt nevetve gyakran Endre éjjelét. Szües Dániel. Tek. Szerkesztő ur! Ezt Operettének is lehetne használni ! * Sz. D. * Az én kedves lovam. (Háborús világban.) Az én lovam viharként nyargaló ló Valót mondok ha mondom, hogy röpül A villamos felhőkhöz is hasonló Szikrákat hány a porfelleg közül. Ha ellenség jő elvisz a csatába Vitéz baj társaim közt leghübb barát, Ha szomjas nyelvét hulla vérbe mártja Együtt szolgáljuk a királyt s hazát. A harcz után elmegyünk kedvesemhez Nem látott senki ily boldog lovat, Neked kedves bajtárs! ott jó helyed lesz Diófa jászol, rózsaágy fogad. Ott él gazdád mig sírba nem viszik Ambróziát eszik s nektárt iszik. Szűcs Dániel. * Óriások. Sídyától nyomva nő a karcsú pálma Nők terhén képződött sok óriás Terhes felleg hoz áldást a virányra Gyakran öröm forrása a sirás Ellenkező esőkből áll világunk, Az ellentét összhangba olvad át Könnyű s nehéz anyagrészekből állunk: Így tartja fen az ős élet magát Nagy teher dől hazám szűz vállaidra Többet tevéi kevés idő alatt, Mint más nép egy századra tenni bírna Terhes nőkként szidj virágokat Ha a terhes felhőt szétoszlatod A véreső után ragyog napod, Egy óriás haddal tart végítéletet A kárhozatba dűlt népek felett! Szűcs Dániel. * \ Az én várt hajnalom. Ha jő az est, nem nyughatom, Aludni nem hagy bánatom, Kérdem: mikor lesz virradat? Az éjidö lassan halad! Alusznak még az emberek; Éjféltájban már fölkelek — Barangolok hegyen völgyön Hogy a bánat meg ne öljön... Ott állok már a hegy ormán Várom, ha jö-e a korány,
