Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-17 / 46. szám
Szombat, november 17 III. évfolyam. — 46-dik szám Veszprém, 1883 MEGYEI- HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP MEGJELEN MINDEN SZOMBATON, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre .................................................6 f'rt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Negyedévre............................................1 frfc 50 kr. Egy es példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. Előfizetési 'pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők, ZEIird-etésels: és tterek a kiadó-liivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyilttér petitsora 20 kr., s a A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ICézira/tols: -vissza, nena ad.atzialc. vei ez idő szerint bizonynyal érintetlen marad, s a derék elnök Takács Adám, kit az egész megye tisztel, becsül, s munkásságát, igazságos erélyét méltányolni tudja, ismét egyhangúlag fog megválasztatni. ne döbbennék, s ne sürgetné egy járványkórház felállítását. Ha a város évenkint 40 ezer forinton felül költ el adminisztrácziójára, hát ha a polgárok életéről, egészségéről, s járvány idején a lakosság biztonságáról van szó, két-három ezer forintot erre a legfontosabb életérdekére is fordíthat. A lakosság naponkint megújuló panaszát tolmácsoltuk e sorokkal, s kívántuk, hogy a tanács s a képviselet egyaránt fontolja meg azokat, s cselekedjék — haladéktalan. Mert ha ily életérdekünket hanyagolják el a városházán, hát bizony az ismét felcsigázott pótlék alig lesz megszavazva. Az egészségügyi bizottsági tag urak pedig bátran beválhatnak temetőcsőszöknek! zető kanális, s jobbra-balra ettől 10 — 15 utcza csatorna nélkül maradt; egyrészt azért, mert az utczák rendkívül lejtősek, másrészt, mert termő kőszikla a talajuk. A főok azonban bizonyára az, hogy a város rég időktől oly annyira semmibe sem vette, s oly mostohául kezeli maiglan is a csatornázás ügyét, hogy pl. egyik főcsatornánk, mely a félváros összegyülemlett rondasága elszállítására lenne hivatva, s mely a sok száz gyermek által látogatott szürkenénék zárdája mellett vezet el, ma is födetlenül van, s nyáron át oly lélekzetfojtó, undorító, miasmatikus bűzt terjeszt, hogy a szomszédos házakban csak kénytelenségből maradnak az emberek. Ennek a sok kalamitásnak aztán nem is lehet egyéb eredménye, mint az a szomorú statisztika, melyet Veszprém város közegészségügyének hanyatlásáról évről-évre konstatálhatunk. A járványos betegségek mind gyakori- abbak, s nagyobb mérvűek, s hosszabb tartalmúak, mint más városokban. Egyik járvány még pusztít, s már a másik kel nyomába. Alig van az évnek egy pár hóig terjedő periódusa, melyben inficziáló betegségek nélkül lenne városunk. S aztán, ha már ily sanyarú egészség- ügyi viszonyok közt tengünk: mit szóljunk ahoz, hogy nincs a városnak egy szobányi járványkórháza, hová vész idején a ragályos betegek elhelyeztetnének. S ahhoz mit mondjunk, hogy annak idején találkozott orvosember is a városon, ki ilyen kórház rendszeresítését fölöslegesnek tartja vala? Nos — ma nincs ép eszü ember Veszprémben, ki hanyatló egészségügyünkön meg Megyebizottsági tagok választása Y eszpr émmegy ében. A múlt szombaton, nov. 10-én megyeszerte lefolyt megyebizottsági tagok választása alkalmából megválasztattak: 1. A veszprémi I-ső alválasztó kerületben: Kolos sváry József\ Perlaky József, Vikár Lajos. 2. A veszprémi Il-ik alválasztó kerületben: Balogh Károly, Fodor Gyula. 3. A veszprémi III-ik alvál. kér.: Stoll Miklós, Nagy Iván. 4. A pápai I. alvál. kér.: Kiss László, Dr. Löwy László, Svoboda Venczel. 5. A pápai II. alvál. kér.: Antal Gábor, Lazányi Béla, Szelestey Lajos. 6. A márkói vál. kér. Stáhly György. 7. A mencshelyi „ „ Antal Károly, Izsó Dániel. 8. A n.-vázsonyi „ „ Kleczár Ferencz. 9. A papkeszi * „ Hets Ferencz, Kováts József. 10. A várpalotai „ „ Böcskey Sándor, Brisztricsán József. 11. A peremartoni „ „ Boronkay Miklós,Bósos Ödön. 12. Arátóthi „ „ Dr. Laky Kristóf, Lachmann Ottó. 13. A szt.-gáli II. alvál. k. Gaál Imre, Gombás Lörincz. 14. A * I.* „ Iá. Szalay János, Rántás Sándor. 15. A tótvázsonyi vál. kér. Pap Gyula, Gödé Gábor. 16. A városlődi , , Bauer József, Láng Lajos, Fejes Dániel. 17. A vámosi „ , Pongrácz Dániel, Kompolthy Tivadar, Béllyei Lajos. 18. A vörösberónyi , „ ffj- Hetessy Sándor. 19. A csöglei , * Barcza Dániel. 20. A devecseri „ B Gulden György, Schultheisz Miksa. 21. Adobai , , Vathi Antal, Ondó Ferencz, J\ nin =----■ A megye tisztujitási ügye még mindig oly csendes, zajtalanul fejlődik, mint eddig. A megye nagy többsége a stabilitás elve mellett foglalt állást, s igy lényegesb változás nem is várható. Az eddigi ügybuzgó tisztikar működésével a megye meg van elégedve — ezt mutatja minden kombináczió. A vidéki tisztviselői állások közül, mint biztosan jelezhető, csak a pápajárási szolga- birói állás nyer uj tisztviselőt Horváth Lajos, jogtanár s a „Pápai Lapok“ derék ifjú szerkesztője személyében, kiben osztatlan bizalom összpontosul nemcsak Pápa vidékén, hol a bizottsági tagválasztások is az ő pártja diadalát biztosították, de itt a központban is, hol mindenki biztos tényül veszi megválasztatását. Ez esetben — úgy tudjuk — Tóth szolgabiró itt nyer alkalmaztatást a központban, s erre az e hó 26-diki értekezlet kijelölni is fogja őt, ha t. i. addig a szolgabirói jelöltségtől visszalép. — A megyei árvaszék egy ülnöki állomás kivételéA városatyákhoz! Veszprém, nov. 16. A közegészségügy Veszprém városában nagyon szomorú lábon áll. Ennek oka főleg a város kedvezőtlen fekvésében keresendő. Minden utcza úgy szólván egyegy katlant képez, a melyben összegyülemlik nyáron a por, szemét; télen a sár, hóié; őszszel s tavaszszal pedig a miasmák gyors fejlődését mozdítják elő. Az alantabb fekvő utczákban a halandóság is feltűnően nagyobb, mint a város egyéb részein. Baj aztán, hogy épen e kedvezőtlen fekvés folytán a csatornázás ügye sem lehet itt rendszeres. Egy-két utczában van levedabb spiesburgeri családapa egyszer belemelegszik, könnyen beteljesül rajta a régi német kártyanóta: Verkauft die Frau, versetzt das Kind, Und spielt — bis sie verloren sind! Ilyen a „rámsli.“ Es e nemes sportnak hódol ma egész Veszprém nemes férfivilága. Mihelyt a nap leszáll az <5 fellegtrónusából a bakonyi havasormu hegyek mögé, hivatalból s magánirodából, üzletből s műhelyéből ramslikom párnákká tömörül össze a férfivilág s foly a derék sport — hasraesésig. Aki nyer, ,e 1 sü 1 y e sz ti“ a rébachot, aki „e 1 s u n y j a magát,“ ráadásul kinevetik a nagyszámban összetorlódott g i b i c z e k. Mig a házigazda rémes hangja hallik, hogy „F e u e r a’m d.-“ A kompániák szétzüllött emberkéi kisunynak az ajtón s Penitsek úrnő pártfogása alá helyezkednek .... A férjem uram haza kerül ismét. A fazekak királynéja ismét hozzá fog a kenetteljes erkölcsi kukliprédikácziókhoz, hanem lefőződve elhallgat a férjuraság abbeli kijelentésére, hogy „gyűlés“-ben volt. — No, ha a közügyekben fáradt, akkor jól van ! Veti a kis menyecske s bünbánólag csókolgatja össze a férje rámsliizzadságos homlokát. Hát jó lesz Önöknek, kedves urnőcskéim a agyülés“ fogalmával tisztába jönni. Hja mert fránya világot élünk. Schwindli nélkül ma semmi se megy. Se az üzlet, se a politika, se a házi béke, se a — r á m s 1 i. — Képzelje édes férjecském, elpattant két finom dunsztosom! — Jeszszus, ne mond! Ijjedezik a férj s elgondolja, hogy ő meg hány dunsztos árát pattan- totta el a rámslin. — Aztán meg baj van a kéményben. — Tudom, kolbász meg sonka hibázik bele. Meglesz. Kúmslis, murczis soireék. Veszprém, nov. 16. Az első hó leesett. Beköszöntött a tél egész komolysággal. A be- pókhálósodott kályhák kitisztittatnak, a füstcsövek alapos reparáczióknak vetettnek alá; a fáskamrából a nyáron át belepenzionált holmi kidobatik s hordatik bele fa quantum satis. A káposztás hordó már meg van töltve; krumpli is került a hetivásáréi egy csomó zsákkal s a pápai zöldséges kofák most élik aranyvilágukat. Rakott szekérrel jönnek s üres fogaton de rakott zsebbel mennek haza. A gazda kitekint olykor Almádiba, megkóstolandó a hegy levét s mert nem tud mi- nemüsége iránt tisztába jönni, addig kóstolgatja, mig belekótyagosodik a vegyelemző próbába. De sebaj. Mégis csak hazakerül, még ráér bepillantani a Kubay- vagy Steiner-kávéházba, megissza az ő feketéjét s hazatér, hol az ő kedves életepárja várja újabb fekete-levessel. ,No iszen szép ember vagy, mondhatom“ — kezdi a fazekak királynéja — s csípőre vágván liliomkarjait, akkora pattogó közmondatokat penderít egy szuszra, hogy a szegény férjem uram lélekzete egyszeribe eláll. Hanem iszen rég hozzászokott gazduram az efféle Kukliprédikácziókhoz. Szót se vet ellenibe. Szinte jólesik ez a házi eső a kaczenjammer tüzére. „Hát csak danolj, asszonykám, — rebegi ásitós csigavérrel — illik az ten éked !* Egy gyenge heverés után ismét rendes talpára áll a fejére fordult házi rend. Az asszonyka is megbékél az ő kenyerén, a férjemuram meg kapja magát s mivelhogy szerencsére megint ráesteledett, kapván magát, elballag egy kis csendes rámslira. Önöknek, tapasztalatlan laikus olvasói e soroknak, önöknek persze fogalmuk sincs arról, mi a „rám síi.* Az egy rendkívül nemes, de szerfölött buta játék. A liczitáczió tekintetében hasonlít a tarokkhoz, ütések tekintetében a máriáshoz, színjáték tekintetében a ferblihez — de butaság tekintetében egyikhez sem. Csak hazard mivoltja irányában tesz túl valamennvin: usrv hoffv ha a leorszoliTARCZA Búsan ülök . . . Búsan ülök a pataknál S a mint enyhén folydogál, Ábrándozó fájó lelkem A szép múltba vissza száll! Költemények prózában.*) rózsa. Augusztus hó utolsó napjai ... Az ősz már a küszöbön van. A nap eltűnik a láthatár mögött. Hirtelen, heves záporeső — villám és menydörgés nélkül — száguldott a tájékon át. A ház előtti kert izzott és gőzölgött, az esti pir tüze és az eső nedvessége egészen elöntötte. 0 a vendégszobában az asztal mellett ült és a félig kinyitott ajtón, gondolatba elmerülten, mereven bámult ki a kertbe. Én tudtam, hogy lelkét mi dúlja; tudtam, hogy rövid, de kínos küzdelem után e pillanatban oly érzelemnek engedett, mely felett nem birt többé uralkodni. Hirtelen felállt, gyorsan a kertbe megy és ott eltűnik. Elmúlt egy óra, — majd kettő is; nem tért vissza. Akkor felláltam én is, kimentem a kertbe — elindultam ugyanazon fasorban, melyen — kétségkívül — ő is távozott. Körültem mély sötétség; beállt az éj. De az ut nedves porondján, még a sötétségen keresztül is észrevehető vörös, gömbölyű tárgyat pillantottam meg. Lehajoltam. Friss szakasztásu, alig kinyílott rózsa volt. Röviddel ezelőtt még keblén láttam. Óvatosan felemeltem a sárba esett virágot és a vendégszobában letettem széke elé, az asztalra. Végre visszatért és könnyed léptekkel haladva át a szobán, leült az asztalhoz. Életemnek hő tavasza Rózsáival megjelen, Tarka—bohó ábrándképek Zengnek körül, édesen. Mézes ajkú, csalfa remény Újra felém mosolyog — Hogy eltűnjék lágy szavával Mint e szőke kis habok. így kívántam én élni Mint e patak boldogan — Ó de vég álmaimnak Minden, minden oda van! Ó minek is építettem Tünde felleg—várakat ? Mindegyiknek összedőltén Szememből egy köny fakad, De a könycsepp az sem árva Boldogabb, mint én vagyok; Van szive a kis pataknak S befogadják a habok. A kis patak tova szalad S a folyóval egyesül, Én magamban álmodozók Mért vagyok én egyedül ? (Merán.) Leesett a hó. Jönnek a hetivásárra a gömbölyű, szívesen látott mangaliczák. Nemsokára megkezdődnek a borzasztó kivégzések. *) Mutatvány a Zempléni Gyula fordításában Budapesten, a Révai testvérek kiadásában nem rég megjelent ily czimü kötetkéből. Ára 40 kr. Turgenjeff I v á n, a nagy orosz regényíró mélyelméjil aforizmái ezek. Az aradi vértanuk emlékére Veszprémben évenkint megtartandó október 6-ki gyászünnepély alapja javára szerkesztőségünknél a múlt héten adakoztak ismét: Kertész Ferencz .... 1 frt. Kubay Hubert.......................2 frt. Raszl József ur beküldte a felajánlt ...........................10 frtot. Öss zesen . .13 frt. Előző lapokban kimutattunk . . 50frt96krt Tesz eddigi gyűjtésünk . . G3frt96krt, mely összeget a már kimutatottal együtt, mai napon a helyi takarékpénztárban „Október 6-diki gyászalap“ czimű külön könyvecskével helyeztük el, gyümölcsöztetés végett. Fogadják a nemesszivü adományozók hálás köszönetünket! Kérjük a t. közönség további szives adakozását, s munkatársaink hazafias gyűjtését a megyében. A szerkesztőség. S aztán, Ej—haj dinom-dánom Most élem majd jó világom Kifordított bunda — Disznótoros sunka! Argonautikus.
