Veszprémi Független Hirlap, 1883 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1883-10-06 / 40. szám
Veszprém, 1883. III. évfolyam. — 40-dik szám. Szombat, október 6. MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre.................................................6 frt — kr. Fél évre.................................................3 frt — kr. Negyedévre............................................1 frt 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr., s kaphatók a kiadó-hivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utcza 105. szám küldendők. IHCird-etésels: és líT^iltterels a kiadó-hivatalban fogadtatnak el. Egy hasábos petitsor (tere) 6 kr.; nyiltte'r petitsora 20 kr., s a bélyeg. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra között. SZERKESZTÖSEG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. kéziratok -vissza nem, ad.atn.alc. 1849. Okt. 6. J Ma harmincznégy éve. Reggel az aradi várkaszárnya udvaráról szomorú menet indult ki az alvárosvégre. Szurony'os, puskás osztrák cserepárcsőcselók közt haladt 13 magyar honvédtábornok, mindegyáke egy-egy harczi Genius, a vesztőhely felé. A 13 bitófa megtelt áldozatokkal. A bakó gyorsan végzett. Permetezett az eső, az ég is megsiratta a vértanukat. Akkor is olyan szomorú, borús volt az ég, mint ma. Ma, harmincznégy éve! Tizenhármán voltak! Mind férfiú, mind hős, mind bátran nézett a halál szemébe s nem reszketett meg eg}r sem, midőn az osztrák bakó nyakára erősité a hurkot. Az utolsónak csak az fájt, hogy mikor ő a csata véres piaczán mindig első volt — most társai közt a halálban kellett utolsónak lenni! És meghalt mind a tizenhárom, meghalt, áldva az Istent, hogy halni hagyta őket hazájukért! És nem szállt magasztos ajkukról átok, nem okoltak senkit, csak megüvegesedett, merev szemeik mondták ott a bitófa alatt: A magyar hazája el van árulva! Harmincznégy hosszú nagy esztendeje ennek ma már. . . . Azok, a kik nyugosznak ott lenn, mélyen, nagyon mélyen a föld alatt, azok kibékültek már mindenkivel, nem fáj nekik már sem muszka kancsuka, sem osztrák hurok. Azok csendes emberek lettek. . . . Azok mi ránk hagyták a boszut! . . . Harmincznégy év sok idő, nem kellett annyi sem arra, hogy kibéküljön ez a nemzet apáinak gyilkosaival, hogy szövetséges társa legyen azoknak, a kik megosztozko- dának annak a tizenháromnak ruhadarabjain. . . . Harmincznégy év nagy idő. . . Azóta az is megesett, hogy a vértanuk közül kettőnek özvegye kezet csókolni ment oda, a honnét a kötelet kiildék férjeik nyakára! Harmincznégy év nagy idő. . . . Harmincznégy hosszú éve alusznak azok már, kibékülve mindenkivel. . . . Azok mi ránk hagyták a boszut! A magyar nemzetnek, mint minden hős népnek — lélektani sajátsága az, hogy meg tud bocsájtani azoknak, a kik ellene vétettek. . . . Erről tanúskodnak a történelem lapjai, s erről a jelen. . . . 1848-ban a horvát csőcselék Jelasich alatt betört Magyarországba, mikor azután hősi vezérük itt hagyta őket, akkor a magyar tudott olyan nagy lelkű lenni, hogy megbocsájtott az elcsábitott népnek és fe- jenkint mindegyikuek egy ezüst forintot adott polentára és elkiildé őket szépen haza zabot hegyezni! 1883-ban ismét megszólalt a „závoria“ a Dráva és Száva között; a hálátlan fattyúhajtás fogat csikorgat jóltevője felé és a magyar czimer lenn a sárban, a magyar zászlót undok bocskor tapossa; a magyar szén tét szentségtelen kéz fertőzteti meg. . . . Ah, ennek a népnek nagyon rövid emlékező tehetsége van. Nem tud ez visszaemlékezni Velenczére, nem a litéri meszes gödrökre, hol annyi aluszsza közülük kínos halál után örök álmait. . . . — Nem, — mert mi ismét megbocsáj- tunk! És ez még jól van igy! Ah, de mi lesz akkor, ha e nagy nemzeti türelem véget ért? . . . Ha az az aradi sir megmozdul ? . . . Ha a lelkek visszajárnak? . . . 14302 —kv. 1883. Felhívás! Enyhíteni a nyomort, segíteni a szükölkö- dŐkön, letörölni a szenvedők könyeit, — ez az emberiségnek legszebb, legmagasztosabb feladata. Elcsüggednének sokan, leroskadnának az iszonyú csapások alatt, ha a nemesen érző társadalom nem sietne könyöradományaival a csapásokat elviselhetővé tenni. Péterd község a beérkezett jelentés szerint nagyrészt a lángok martaléka lön. Sokan maradtak kenyér, hajlék nélkül, s még nagyobb a csapás a bekövetkező téli időszak miatt. Kötelességünk azért áldozatot hozni, a romboló tűzvész által sújtott lakosokat tőlünk telhetőleg istápolni. Kötelessége ez különösen megyénknek, mint a melyhez Péterd község is tartozik. Megyénk közönsége különben a szép, jó és nemes cselekedetek terén mindenkor elől járt, s meggyőződésem, hogy ezen emberbaráti kötelességének most is sziwel-lélekkel eleget tesz, és sietni fog könyöradományaival az áldozat oltárára. Ez a hit, ez a bizalom jogosít fel arra hogy a károsultakért a megyei közönség áldozat- készségét kérjem, s községekhez, társulatokhoz, mint egyesekhez illető hatóságok utján gyűjtő- iveket bocsássák ki. Felkérem azért a megye Összes szolgabiróit, Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereit, hoyy ezen gyűjtő-iveket hatóságuk területén küldjék szét, s a begyülendő könyöradományokat a a gyiijtÖ-ivekkel együtt folyó évi deczember elejéig terjeszszék be. Az adományok hirlapilag fognak nyug- táztatni. Veszrprém, 1883. október hó 1-én. Yéghelyi Dezső, alispán. Viszhangok „Egy szó a megyebeli izr. hitközségekhez“ czimü czikkre. (A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez.) Veszprém, 1883. október 1. Ha nem volnék meggyőződve azon önzetlen törekvésről, melylyel Tekintetességed társadalmunkat és közügyeinket mindig szebb nívóra emelni igyekezett, és ha nem ismerném ama loyalitást, mely Tekintetességedet egész társadalmunkban a köztisztelet és szeretet emberévé avatja, akkor bizonyára nem emelném fel szerény szavamat, hogy még egykét sugárral megvilágítsam azon képet, melyet Tekintetességed b. lapjának jelzett czikkével egy oldalról már megvilágított. Ámde ha a képet csak egyik felén világítjuk meg, úgy annak másik részén bizonyosan árnyék keletkezik, ennek sötétjében pedig néha a legnemesebb vonások mosódnak el. Korántsem szándékom az idézett czikket bírálat tárgyává tenni, mert azt sokkal is tökéletesebbnek tartom, semhogy csekély erőmmel annak bírálatára vállalkozni mernék, ép úgy nem szándékom a benne foglaltakat czáfolgatni, csupán csak az a szándékom, hogy elősoroljam az okokat, a melyek szülték a kárhoztatott okozatokat. És erre mindenek felett bátorít TekinTÁRCZA. A szőkékről és barnákról. A női szépség oly tágas fogalom, hogy azt bizonyos korlátok közé szorítani részint e fogalom széles köre, részint az ízlés különfélesége miatt majd lehetetlen. Már az ó-kor legnevezetesebb népei: a görögök, rómaiak igyekeztek az ideális szépség határozott fogalmát megalkotni: azonban fáradozásaikat csekély s múló siker koronázta; mert ők sem voltak képesek azon kérdésre határozott feleletet adni vájjon: a szőkéket vagy a barnákat illeti-e Aeris almája ? Noha az őskorban mégis a szőkék rabolták el a diadalt a barnáktól, főleg a görögöknél, kik a szőke hajat, a kék szemeket, az ideális szépség mal- hatlan kellékei gyanánt tekintették, sőt még a myt- hologia jótevő szellemei is szőkéknek képzelteitek, mig a gonosz lelkeket fekete, kuszáit hajjal ábrázolták s azon meggyőződésben voltak, hogy a szőkék, mint az istenek előtt kedvesek az égé, a barnák a földé és gonosz szellemeké lesznek. A középkorban, a lovagias szellem s mély vallásos érzelem korában, melynek fővonását a hősi jellem, valódi szerelem, szigorú erényesség képezék, inkább a szelidebb szőkék, mint a kaczérabb barnák voltak az ünnepeltebbek. Az újabb korban különösen a francziák kifáradhatlanok a szőkék magasztalásában, az arany haj s a nefelejts szemek dicsőítésében, mig a svédek, angolok, németek majd mindig a barnáknak adják az elismerés koszorúját. Nemzetünk e tekintetben is lovagias akart maradni, sem a szőkék, sem a barnák részére nem döntötte el a diadalt s majd az előbbieknek, majd az utóbbiaknak nyújtotta babért, különösen kedvesek előtte az úgynevezett „gesztenyeszin hajúak*, kikben a szőkék szendesége, őszintesége a barnák elevenségével, kis kaczérságával a legszeretetre-méltóbban van egyesülve: azért mondja a népdal is: „Se nem szőke, se nem barna : Ez az igaz magyar fajta. Azonban ezen hiú feszegetéseknél, melyek végre mitsem eredményeztek, sokkal több figyelmet érdemelnek a phrenologok és phisiognomusok vizsgálódásai, kik a szőke és barna nők lelki szervezete, szellemi élete, arczvonása s ebből következtetve értelmi, kedólyi s akarati működéseik között lényeges külömbsésret fedeztek fel. Állításuk szerint a barna nők arcza a pathognomiai jegyek határozottabb kinyomatát viseli mint a szőkéké és ez az oka, hogy a kevésbé szép barna nőt a kedély nemessége, szellemi műveltsége sokkal kedvezőbb szinben tünteti fel, mint a szőkéket, mig az erénytelenség szülte rossz lelkiismeret bár minden női arczot megfoszt bájától, de a barnákét fúriákéhoz teszi hasonlóvá. A szőkék homloka nagyobb, magasabb s mint a tapasztalás mutatja a tudomány terén sokkal szerencsésebbek, mint a barnák, mert bár felfogó te- tehetségük nehezebben működik, mint az utóbbiaké, de mig azok csak felületes ismereteket szereznek, addig ők a dolog lényegébe hatolnak. A nők képzelnie általában élénkebb, hevesebb, mint a férfiaké s gyakran merész túlzott, főleg a barnáké, kik gyakran egész észrevétlenül a bizarrba csapnak át, igazi elemök a phantasticum, kedvelik a regényest és általában az érzelem hevessége, kedélyesség, tetsz- vágy jellemzi őket, mig a szőkék ábrándozók, naivok, őszinték ; — de nem a szerelem dolgában — könnyen lemondani tudók; azonban az élet bajaival szemben kevesebb lelki erőt tanúsítanak a barnáknál, kiket e tekintetben bátorság veszélylyel küzdeni szeretés jellemeznek, a barna nő inkább keresi, mint kerüli a veszélyt, élénk képzelnie egy ideát alakit, melyet valósítani élte feladatává tesz, ezért él, küzd, szenved s a győzelem mégsem szerez benső megnyugvást, mert a barna nő a boldogság édenébe jutva ismét az égbe vágyódik. A szőke érzelgő, szelíd, gyengéd résztvevő szenvedélye gyenge s inkább az indulatokra hajlandó mig a barnák többnyire szenvedélyesek, szenvedélyük romboló, mely egy pillanat alatt megsemmisíti a józan ész alkotta műveket az ily kedély állapotban misem tartja őket vissza ; az észokok, tanács csak gúnyt, megvetést szülnek a veszély pillanatában gyorsan határoznak, megfontolás nélkül vetik oda magukat a sors veszélyének, hogy ez a kétségbeesés örvényébe sodorja őket, vagy kijelelve az ösvényt, mely a boldogság honába vezet. Ellenkezőleg a szőke, a válságos pillanatokban határozatlan, kétkedő s gyengesége érzetében csakhamar a kétségbeesés könynyeihez folyamodik. A szőkék és barnák közös hibája a csacskaság, de különösen a barnák nagyon bőbeszédűek, mig a szőkék között több a hallgatag, de a duzzogás, da- czoskodás az utóbbiak tulajdona. A barnák valódi, vagy képzelt érdemeik, szépségük túlbecslése által könnyen büszkékké lesznek és érdemeik elismerését illetőleg mások iránt követelőleg lépnek fel és igy fenhéjázókká, gőgösekké válnak. Az angolok, a nagy nőket rendesen tétleneknek tartják s minthogy a szőkék közt több magas nőt találunk; általában a szőkéket — az angolok után indulva — mindenki tétlenebbeknek gondolja mint a barnákat. A barnák mélyebb érzelmüknél fogva a művészethez, zenéhez nagyobb hajlammal viseltetnek s általában finomabb ízléssel bírnak, mint a szőkék. Az affektálásban valódi művésznők, gyakran mosolyog arczuk, midőn lelkűk sir, nevetnek, mikor lehet, sírnak mikor akarnak. A barna nő megvetést mutat az iránt, kit leginkább körébe akar vonni. Ámbár az affektálás főleg a barnák tulajdona, de a szőkéket sem lehet e hibától tökéletesen felmenteni, mert ők többnyire a tudományosságot affektálják, mig a barnák naivságot, bátorságot, érzékenységet szenvelegnek. Az akaratnak tétovázása a gondolkodás, ide-oda csapongás a barnák hibája, az ily nő észrevétlenül oly rabjává válik szeszélyének, hogy utóbb nem képes önállóan gondolkozni, ingadozóvá lesz tettereje és szeszélye még a szabad esz- mélést is megzavarja. A barna és szőke nő leginkább különbözik a szerelemben. A nő mindig előbb szeret mint a férfi, minek egyszerű oka az, hogy bár a nő szervezete müvé- sziebb s összetettebbek mint a férfi-é, bár alkatára nézve gyengébb és kisebb, mégis előbb indul fejlődésnek, az érzéki élet korábban fejlődik, és midőn a lelki tehetségek kibontakozásával a homályos érzetet egy tisztább tudat váltja fel s a szellemi élet fejlődésével a gyermek átlép az ifjúkorba, hol a képzelem határozottabb működést kezd és az ingerlékenység és a fogékonyság a legmagasabb fokot éri el, midőn a fantazia hatalma, a kedély fellobbanása indulatok, szenvedélyeket szülnek, az érzelmek sokasága között egy édes érzet — a szerelem — előbb kezd kibontakozni, mint az ifjú szivében. Ezen ismeretlen érzés lesz ezután, mint titokszerü hatalom a lelki élet irányzója s a képzelemnek kimerithetlen tápot ad. A természet eme kifürkészhetlen működésénél az ifjú nő talánynyá lesz önmaga előtt, keblét eddig nem ismert érzések töltik be s minden gondolata ezen ismeretlen érzeményre van irányozva, mig a szűzi szemérem azt elpalástolni törekszik, az ész a szív folytonos küzdelemben vannak egymással, de a győzelmet többnyire a szív érzései aratják. Boldognak, boldogtalannak érzi magát egy perczben, mindent szépnek talál s magát mindenek felett legszebbnek, szépnek, mint az örök tavaszban viruló liliom, mely kábító illatát csak azért árasztja, hogy kedvesét, a szállongó lepkét leszédithesse. — Ábrándos lélekkel mámoros boldogságot alkot, hol a kéj ölében halni óhajt azért, kiért oly soká élni szeretne, — kinek érzéseivel az övéi, a szellem rokonság homályában találkoztak. A barna nő lelkében előbb kezdődnek meg ezen harczok, alig hogy gyermekszobáját odahagyja, ábrándos lelke egy lényt keres, kit első szerelmével megajándékozni óhajt. — A szőkék soká csak hiú ábrándokkal kénytelenek megelégedni, mert szemérmük még csak sejtetni sem engedi mámoros szivük bensé érzéseit, — hallgatagok óvatosak lesznek, — nehogy a lóg, — vagy néma falak árulóikká lehessenek keblük első fellángolásának s mig a barna nő már az első szerelem felejthetlen boldogságában szendereg, vagy csalódva az életről lemondani tanul, addig ők még mindig csak ábrándjaikban ismerik a szerelmet és ábrándjaik által a képzelgés tündér honába jutna, többször kénytelenek csalódni, mint a barnák, mert a fantazia annyira feledteti velük a köznapi életet, hogy a
