Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1882-05-13 / 19. szám

Melléklet a „Veszprémi Független Hírlap“ 19-ik számához.

— Kirándulás. A pápai ref. főiskola tanuló ifjúsága a tanári kar néhány tagja kíséretében a pünkösdi szünidőkben kirándulást terveznek Pannonhalmára. — Az utat Győr-Szemeréig vasúton, onnan pedig gyalog szándékoznak megtenni. — A kirándulás részleteit jövő számunkban közöljük.

— Elfogott katonai szökevény. Pápán a napokban egy fiatal ember járt házról-házra kéregetni. — Egy gyűjtő iv volt nála, melyen a következők voltak: „Grünfeld János siket-néma, ki özvegy anyját s 4 test- vérjét a saját keresményéből kénytelen eltartani.“ Kapott is pár forintot. — De f. hó 8-án, amint a föutczán kéregetett, egy rendőrnek nagyon feltűnt, oda ment tehát hozzá s kérte igazolványát, mit ő nem tudott előmutatni. Bekísérte tehát a rendőrségre, hol kitűnt, hogy neve Weiner Hermann, 22 éves izraelita, német- keresztúri származású, katonai szökevény.

— Megzavart nazarénus keresztelő. Nagy hecc volt pár nap előtt Derecskén, hol a régebbi szerepléséről ösmert futkározó apostol: Kornya János nagyszalontai atyafi megjelent s összegyüjtvén egy helyen a Derecskén is már több tagból álló híveket, előbb nekiök beszédet tartott. Majd több férfi és nő újonc beavatása következvén, kizarándokolt a hivősereg a szabadba, a Kálló vizéhez, hol a felavatandók ünnepélyes éneklés közt bemerittettek. Egy városi földmives azonban, kinek fia is épen beavattatott a gyülekezetbe, annyira felbosszankodott a látott és hallott szertartási cselekményen, hogy borzasztó káromkodásban tört ki, végül pedig kövekkel dobálta a vezetőket, kik közöl egynek fejét betörte. A dühöngőt alig tudták megfékezni, ki később kölcsönös kapacitácziók folytán mégis lecsende- sült. Erre megindult aztán a lakomák egész özöne s apostol Kornya János kíséretével egész délután alig győzte bejárni a vendéglátó testvérek tűzhelyeit, hol természetesen mindenütt terített asztal várta őket. így esett meg Derecskén a nazarénus keresztelés.

— Látható napfogyatkozás. Május 17-én, reggeli 7 és 8 óra között napfogyatkozás lesz, mely egész Európában látható.

— A philloxera Ügyben Veszprém és Zalamegye határozata jóváhagyás végett a rniniszteriumhoz felküldetvén, az a következő határozatot hozta: A zárvonal úgy mint eddig van szüntettessék be a szomszédos községekre nézve, de igenis tartassák föl Zalamegye keleti szélén fekvő Almádi községnél, mely Soly felé még legközelebb esik. A Veszprémmegyebeli szomszéd község lakói igazolványnyal fognak elláttatni s ezt tartoznak kívánatra Zalamegyében felmutatni, nehogy más községbeliek is, kikre a zárvonal már kiterjed. A Vesz- prémmegyéből Zalamegyébe járó munkások lábaikat a petroleumos vizben mossák meg, a kapák tűzön átfuttassanak (kissé pörköltessenek). A balatonfüredi phi- loxera biztos ruháztassék fel szolgabirói hatalommal, hogy rögtön büntethesse a kihágókat s ez óvintézkedéseket nem teljesítőket. Veszprém s Zala megye közösen küldjön ki rendes őrjáratos pandúrokat a határvonalra a felügyeletnek teljesítése végett, s e tekintetben Re- ményfy Jenő ö. t. főparancsnok indítványa is elfogadtatott, hogy a balatonfüredi tűzoltóság is a cernirozásra alkalmaztathatik, ha erre nézve a szolgálat mikénti teljesítése fölött utasítást nyer.

— Egy óriási kígyót fogtak, — mint nekünk írják — Kenésén túl a halászok. A kígyó hossza nagyobb volt egy méternél, vastagsága pedig olyan volt, mint egy közönséges üvegpoháré. A háta fekete volt, az alsó része sárgás ezüstös csikókkal. Midőn meglátta a halászokat, kik agyon akarták verni, sziszegve menekült a Balaton nádasa közé.

— Fura egy kérvényt nyújtott be a napokban egy veszprémmegyei ember az illető szolgabirájához. A saját maga fogalmazta „alázatos“ kérvény a következőleg hangzik: „Tekintetes főszolgabíró ur! Azon alázattal ellopatott lóra nézve, kiért Gábor fiam befogatott az sétét tömlöczbe, kit pedig nem cselekedett; mert midőn a kérdéses lónak elhozódása történt, Gábor fiam a feleségem jóváhagyásából a padláson aludt, az pedig lehetetlen lehet, hogy valaki a padláson lovat lopjon. Azt jól tudom, hogy a múlt évben Gábor fiam valami juhcselekedetben találtatott; arra is bölcsen emlékszem, hogy valami kis apró marha sorja volt, kiért rendesen mégis csapódott; de hogy e feljebb tisztelt lóval Gábor fiamnak semmi köze sem volt: tanúm Henczelyi szomszédom, akit az napon meg is verék vala, mivel hogy a feleségemnél találódott, — a kire hiszem, meg is fog emlékezni. — Azért méltó alázattal kérem tekintetes főszolgabíró urat, ne sajnálja az •/. alatti fiamat az •//. alatti lónak gyanújából felszabadítani s a kívánatos trágya-hordásra haza bocsájtani; mert az mégis borzasztó dolog lenne, hogy Gábor fiam egy huszonöt forintos lónak érdekében megnyuzódjon.-— Balaton - Füred szépítésén mindegyre fáradoznak s mint az igazgatóságokhoz érkező megrendelések és tudakozódásokból következtetni lehet — az idei fürdő-évad egyike leend a leglátogatottabbnak. Füred a legelső hazai fürdőhely, melyre évente tetemes áldozat történik, hogy a fürdőt látogató közönség miben se szenvedjen hiányt. A jelen évben meg a savanyuviz is Iditőbb és hatékonyabb, mint a korábbi években.

— A földmívelés-, Ipar- és keresk. miniszter elrendelte, a hasznos házi állatok közt felmerülni szokott bajokra, u. m. lépfene, takonykor, veszettségre nézve, hogy a törvényhatóságok legkiterjedtebb utón módon figyelmeztesse a közönséget arra, hogy ha a birtokában levő állatok valamelyikén az említett bajokat felismeri, s azonnal el nem különíti vagy máskép ártalmatlanná nem teszi s a hatóságnak arról jelentést nem tesz, 300 forintig terjedhető pénzbírsággal büntetendő.

— Hasznos gyógyszer. Rátóthon egy paraszt- gazda hosszabb ideig betegeskedett, s persze orvoshoz nem folyamodott, hanem a „javasasszonyhoz,* ki ebzsirt ajánlott neki gyógyszerül. Emberünk szorgalmasan hordatta a patikából az ebzsirt, de javulás még sem mutatkozott, azért tehát azon gondolatra jött, hogy talán nem is valódi ebzsirt adnak neki, s elhatározta, hogyhát majd szerez ő eredeti hamisítatlant. S csakugyan oly szerencsés volt, hogy épen a háza előtt gázolt el egy kocsi egy táplált kutyát, melyet a beteg azonnal megvett, s zsírját kiolvasztván, megette, piri- tós kenyérrel. Sőt felesége még annyira ment a buzgól- kodásban, hogy a kutyának húsát is megetette a beteggel, de nem használt, a férj mégis meghalt. A gyászoló özvegy pedig most fünek-fának azt panaszolja, hogy férje egy egész kutyát megevett, mégis csak a föld alá került.

—- Furcsa hirdetést tett közzé egy pesti lapban egy vidékünkö* lakó, tréfáiról ösmert körjegyző. A hirdetés igy hangzik: „Egy legjobb korban levő férfiú, ki azon a ponton áll, hogy megházasodjék, óhajtana egy legényemberrel megismerkedni ... ki őt e lépésről lebeszélje. Szives ajánlatok V. X. R. alatt, poste restante, Veszprém.“

— Derék gyerek. Lepsényből értesítenek, hogy a községhez tartozó 138 házszámu őrnek 11 éves fia Gémmel János a következőkép szóló levelet intézte ő Felségéhez: Lepsény 11 márczius. Kedves király ur és király néni, én szivem fájdalmából könyörgök maguknak, bogy segítsenek én rajtam a Jézus szent sebjeiért kérem őket mert már én alig tudom nézni ezt a sok szenvedést lássa csak lássa kedves Király ur milyen szerencsétlenek és szegények vagyunk mink, — nekem van két bátyám, — a Lajos bátyám már 21 éves elmúlt és ő nem hall és nem beszél, mert ő süket és néma, a Károly bátyám 19 éves és ő sem hall és nem beszél mert ő is süket néma. Oh kedves Király ur és Király néni. Hát még ez a szegény papa mennyit szenved már 10 év óta, folyik neki a melle és a bal válla, sokszor még 15 helyen is és most már a feje is kifakadt a balszeme fölött 4 helyen folyik. Az én apám 12 évig katona volt és ő volt 17 ütközetben, ahol ő kapott 2 szúrást és 1 vágást és a bal lábába 1 lövést. Oh kedves Király ur kérem mennyit szenved és sir mindig ez a mama, ezekkel a sok szerencsétlenekkel és én is hogyan szeretnék németül tanulni, mert már 11 éves vagyok, de olyan szegények vagyunk, hogy nekünk nincs semmi más csak szegénység és nyomorúság. Oh kedves Király ur és Király néni. A boldogságos Szűz Mária nevében kérem őket segitsenek mi rajtunk annyit, hogy legalább 1 kis házat tudnék venni ennek a sok nyomorultnak, ha pedig úgy nem kerül Király urtul, hát akkor adjon köcsön és majd ha én megnyőlők es amit tudok keresni én azt szívesen mind elküldöm maganak és hiszem a jó Istent, hogy én Király urnák a jóságáért egy nagy szolgálatot vagy is nagy köszönetét fogok tenni mikor én katona leszek. Oh már alig várom azt, hogy katona lehessek kedves Király ur nagyon szépen kérem, hogy írjon nekem, hogy megkapta-e az én levelemet, Tisztelem magát kedves Király ur meg a kedves Király nénit, meg a maga fiát a Rudolfot azt a szép katonát és Tisztelőm annak a feleségit azt a jó kis Stefánia nénit. Isten velők maradok tisztelőjük a sirig én Gemmel János 138 házszám. Ez ügy ki lett adva Lepsény közs. birújának tárgyalás végett.

— A in. kir. belügyminisztérium egy legújabban előfordult eset alkalmából azon elvi kijelentést tette, hogy államhivatalnokok nem lehetnek egyszersmind valamely törvényhatóság tiszteletbeli tisztviselői.

— Kossuth Lajos nagy hazánkfia — mint -a „F—-ség“ írja: — ez idő szerint a legteljesebb egészségnek örvend. A nyolczvan év súlya alig látszik meg rajta, s ma is egész ifjúi fogékonysággal érdeklődik minden iránt. Mint olyan ember, ki megszokta a folytonos munkát „Iratai“ befejezése után sem tud tétlen maradni. „Ismét hozzálátok régi tanulmányaimhoz,* — mondá az őt meglátogató Helfy Ignácznak. „Az „Iratok“ rendezése elvont megszokott foglalkozásomtól, s most hogy újra belekezdek, azt veszem észre, hogy a tudomány azóta is sokat haladt s nekem sok a pótolni valóm.“ S csakugyan oly buzgalommal olvas, kutat, mintha soha sem lett volna más mint természettudós, s mintha nem országok sorsát intézte, hanem örökké • virágok és bogárkák életének titkait tanulmányozta volna.

— A keszthelyi gazdászok Hévvizen tartandó tavaszi mulatságának rendező bizottsága következőleg alakult: Keserű Béla elnök, Boné Gyula alelnök, Molnár József vajda, Kapácsy Kálmán, Stromayer F., Szabó E., Szőke Zs., Jakabffy J., Szabó A., Szilvássy Ödön, Visky J., Füzy Kálmán, Regensberger J., Laszkovszky K. Ihrig Ernő. A tavaszi mulatság j qttius 3-kán leend.

— Bátorfl Lajos a „Zalai Közlöny“-nek évek hosszú során át derék szerkesztője, május 1-én visszalépett a lapszerkesztőségtől. A ,Zalai Közlöny1 szerkesztését Szalay Sándor mint felelős szerkesztő, Bánóczy Bernát mint társszerkesztő vette át.

— Esküvő. Szabó Károly kádártai tanító, a pápai tanitóképezde volt jeles növendéke folyó hó 9-én tartotta esküvőjét a helyi református templomban Kun János veszprémi polgár kedves leányával, Mariskával. Tartós boldogság koszoruzza frigyöket!

— Színészeink, — színházi rovatunkban is em- litve van, — eltávoznak tőlünk Kis-Czellbe. Az utolsó előadásokat ma szombat és holnap vasárnap este tartan dják meg, melyre e helyen is felhívjuk a közönség figyelmét.

— A helyi polgári ifjúság tavaszi tánczmulat- ságára vonatkozólag, következő sorok közlésére kérettünk föl: „Mindazok, kik a veszprémi ifjúság által folyó hó 27-én rendezendő zártkörű tavaszi tánczmulat- ságra, tévedésből meghívót még ez ideig nem kaptak, s kik arra igényt tarthatnak, szíveskedjenek Mórocz Lajos úrhoz, tek. Wurda Adolf ur üzletében, vagy pedig Boor Lajos úrhoz meghívókért fordulni. A rendezőség.

— Berhidáról feljelentés érkezett be a helyi rendőrkapitánysághoz, hogy jelenleg ott tartózkodó, veszprémi illetőségű Ányos Géza, — kinek ürökségi illetőségét Késmárky József volt veszprémi kir. törvényszéki elnök, mint gyám kezelte, — oly dolgokat mivel, melyek úgy a közszemérmet veszélyeztetik, valamint a község tisztességes lakóit megbotránkoztatják. Ezen viselet azon föltevést kelti a községi elöljáróságban, hogy az említett szerencsétlen egyén elmezavarban szenved és azért fordult a helyi r. kapitánysághoz, mint illetékes hatósághoz, hogy annak valamely gyógyinté- tézetben történendő elhelyezéséről gondoskodjék.

— A ki állami jószágot akar venni, az megtekintheti az eladandó állami jószágok becsárait, tájékozásul az árak minősége iránt — a helyi alispáni hivatalban, a hivatalos órák tartama alatt.

— Hogy milyen lelkismeretlenséget követ el némely hatósági közeg a tolonczozás körül, azt mutatja a következő eset, melynek hőse az egri főkapitány. Két városunkbeli ifjú, kik közül az egyik a veszprémi gym- nasiumot kitűnő sikerrel végezte és a piarista szerzetnek is tagja volt, a másik pedig hasonlókép a helyi gymnasium tanitványa volt, tanulmányaikat anyagi körülmények miatt másutt nem folytathatván, Egerbe utaztak, hogy ott conditiót keresve iskoláikat bevégezhessék. — Az egri főkapitány ur azonban máskép vélekedett. Azt gondolta magában, hogy Egerbe nem kell több kenyérfogyasztó és stante pede eltolonczoltatta ifjainkat. — Hogy milyen sorsuk lehetett a szerencsétleneknek, azt csak az képzelheti el, aki tudja, hogy milyen ólak azok, a melyekbe a szerencsétlen tolonczo- kat elszállásolják. A lelkiismeretes egri főkapitány pedig fogadja gratulátiónkat nemes cselekedetéhez, amely cselekedet méltó hozzá és jellemzi őt.

— Az alsóvárosi sirkert nehány valóban szép emlékkővel szaporodott az elmúlt hetekben. Igen csinos fehér márványkereszt ékesíti tek. Kenessey Pon- grácz ur családi sirbolját. Szép az az emlékkő is, mely a sirkert bejáratánál a tiszt. Ferenczrendiek nyughelye fölött emelkedik. De legszebb és legnagyszerűbb emlékköve lesz e sirkertnek boldogult Csolnoky orvos emlékköve, mely részben a város által e kegyeletes czélra megszavazott, részben közadakozás utján összegyűlt összegből emeltetett az elhunyt érdemdús orvos nyughelye fölé. — A sírkő a legnagyobbak egyike lesz. Az alapszíne barnás szürke. Kívánatos volna, hogy e szép emlékkő leleplezése némi ünnepélyességekkel legyen összekötve.

— A győri polgármester, — mint arról már a

veszprémi rendőrhatóságnál többször meggyőződtünk,

— a győri illetőségű házalók igazolási könyveit németül állítja ki. Hát a magyar kenyér nem akad a torkán annak a „bürgermeiszter “ urnák ?

— „Ibolya bácsi“ néven ismerik városunkban azt a szerencsétlen őrültet, aki egykor bizonyosan jobb napoknak örvendett. Mint mondják, egykor jegyzője volt egy falunak, volt neki szép felesége, hanem akinek hamis volt a zuzzája, — megcsalta őt, ő meg annyira lelkére votte ezt a hűtlenséget, hogy megőrült bánatában, megtörött a lelke. Ennek a szerencsétlennek szállása, most a Benedekhegyen levő sziklaüreg, honnét a télen a városi hajdúk csak nagy ügygyel-bajjal tudták elhozni, hogy meg ne fagyjon, hanem legyen szállása a zimankós, fagyos téli éjszakákon a városi börtön. — Ezen szerencsétlenen néha-néha őrülési rohamok mutatkoznak, kiváltkép a kis gyermekeket szokta ijesztgetni. — Semmiért sem haragszik jobban, mintha azt mondják neki: Ibolya bácsi, mért nem megy el írnoknak ? Akkor féktelen dühös lesz. Nem rég történt, hogy egy pár utczai suhancz küszködése után felkapott egy nagy követ és azon szavakkal „Hadd tudja meg a esáj szár!“ bedobta egy háznak az ablakát. Kívánatos volna e szerencsétlent elhelyezni valamely tébolydában.

— Talált holttest. Ajka mellett e hó 3-án egy 35—40 éves férfi hullát találtak. — Az orvosok állítása szerint a pálinka gyuladt meg benne, s az okozta halálát. — Sem nevét sem származását nem tudják.

— Egyházi kitüntetés. Ő felsége Mielil Jakab székesfehérvári idősb mesterkanonoknak a Mindenszentekről nevezett veszprémvári czimzetes prépost- ságot adományozta.

— A helyi Óvodát Babay Kamilla k. a. holnapután, hétfőn nyitja meg s ajánljuk melegen a családos szülék pártfogásába!

— Tiiz ütött ki tegnapelőtt, csütörtök éjjeli 11 órakor a jeruzsálemhegyi H e r- czeg-féle házban s csakhamar lányban állt a szomszédos Molnár megyei hajdú háza s a Vass-leányok háza is. Tüzoltóegyletünk mai nyomorúságos állapota mellett természetesen csak a polgárság önfeláldozásának közönhető, hogy a tűzvész nagyobb terjedelmet nem öltött, sőt a tűzoltók közt uralkodott a legnagyobb fejeveszettség, mit az biztosit legjobban, hogy a Molnárház pinczéjét, miután abba miden holmi lehordatott az égő házból a polgárság hevenyében bedeszkázta s nagy föld s kőrakással fedvén be a hulló tűz ellen

— odarohan néhány tűzoltó s kezdi ráhúzni az égő ház gerendáit, melyek úgyis elalvó- félben voltak már. Növelte a veszélyt, hogy viz épen nem volt, pedig csak egy héttel előbb határozta el a város vizeslajtok felállítását e hegyen is. Tiszteljük az ily városi atyákat, tisztesség legyen mondván! A tűz

— mint hírlik — gyújtogatásból eredt s a Herczegházat, mint gyanítják R i n ó c z y Fe- rencz szabólegény gyújtotta föl kit tegnap rendőrségünk el is fogott.

— Uj zenemüvek. Táborszky és Parsch zemzeti zenemükereskedésében megjelent. Legkedveltebb népdalok, melyek Almásy Tihamér

„Milimári“ pályanyertes népszínművében i keltetnek. Enekhangra zongorakisérettel kalmazta Aczél Kálmán. Ara 1 írt.

— Szentkirály szabadján a jegyz< j lasztás f. évi május hó 30-ik napján tart : meg, — mint már említők is. — Itt is; mint minden ily alkalommal — több jt: van. A jelöltek között van Soós Lajos költőnknek füvére Soós Károly ur, ki megválasztatása sokaknak óhaját képezi.

— A csatári búcsú, a múlt szei — országos hívéhez méltóan — megünne tetett. — A távol vidékekről jöttek a bu járók énekszóval, templomi zászlókkal. A tári hegyen ezer számra voltak a jó za dokok, hogy vezekeljenek — iván nagy* a csatári lőréből.

— Az első cseresznyét városunl tegnap pénteken árulták. Egy krajczá adnak három-négy szemet.

— Vetéseink, — mint a megye j részéről tudósítanak, — igen szépek, a há : fagyos szent Szervácz, Pongrácz, Bonifác elég tisztességesen viselték magukat ez év ; Ha az időjárás igy marad, jó termésre mithatunk.

— A mezőföldi evang. ref. egyházmegye üresedésbe, világi elnökségére Bóné Géza cs. kir. kamarás és alisj megválasztatván, ünnepélyes beigtatása az egyház hág; nyos szokásainak megtartása mellett, ápril 26-án történi A megválasztott elnök a hozzá menesztett küldöttség t' reá váró közgyűlésben megjelenvén, elnöki székét a köve1 nagy hatást keltett irány beszéddel foglalta el: „Nagytisz egyházmegyei Közgyűlés ! Alig hangzottak el a kegyelet* lékezet szavai, miket ezen egyházmegye egykori érdemdús' elnökének elhunyta felett érzett méltó fájdalom adott ajka s ime az egyházmegye hitbuzgó képviselői — hódolva a: ház ősi szokásainak, mely szerint az egyház kormányza támadt hézag már a legközelebbi alkalommal batölter ismét az elnöki szék köré gyűltek, hogy abba emeljék az bizalmukra méltónak Ítéltek. — A hála mély érzetét ke bennem, hogy ez egyházmegyének világi elnökségére a tö bizalma az én csekély személyemet szemelte ki, kit az ej szolgálatában szerzett érdemek társain felül nem emelnek díszes állásban egyházmegyénk sok jeles tagja könnyen pó tott volna; de éppen ezen körülmény hatványozza a bizalC csét, kétszerezi bennem a hálát, fokozza a kötelesség éi Nyilvános életem eddig átélt szaka a közszolgálatban teli minden álláshoz polgártársaimnak — sokszor talán érdeme is felém nyilvánuló bizalma folytán jutottam, s ezt én csa módon: a reám bízottaknak tőlem kitelhető pontos, hű é adó teljesitésével iparkodtam meghálálni. Ilynemű ei tartozásaim mai napon szaporodtak, érzem a tartozás ni gát, melylyel az engem megtisztelő egyházmegyének m korra lekötelezve vagyok. Es miután a bizalomnak paranc előtt — főkép ha az az egyház szolgálatára szólít, mindéi meghajolni kell: a számomra kijelölt díszes helyet, más: igen súlyos és sokféle elfoglaltságaim mellett is, számo egyházmegye buzgó tagjainak szives támogatására, elfc erkölcsi kötelességemnek ismerem. Korunk az anyagisa szaka. A lázas tevékenység, mely csak az anyagi gyári felé irányul, már-már eltereli a kedélyeket a szellemi vili a megélhetés nehéz gondjai megbénítják a szív és lélek sehb szárnyalásait; innét van, hogy a vallás és egyház közömbösség szemlátomást terjed s vele karöltve sülyedn erkölcsök. — Ezen generátiókra kiható káros áramlattal ben őrt állani, e vészes iránynak gátot vetni, az egyhá gasztos hivatása! ki e hivatás szolgálatába szegődik, emberiségnek, a hazának, a nemzetnek szolgál! S hogy gyár protestáns egyház a kereszténység üdvhozó tanain: jesztése mellett, a magyar nemzetiség sajátlagos érdeki századok óta szolgálja, azt a történelem lapjai tanúsít; Ezen lélekemelő tudatból nyertek erőt a küzdelemre őseii nemcsak tevékenységüket, de ha kellett szabadságukat is ták egyházukért, mely már a sötétség századaiban mi lobogtatta a felvilágosodás zászlóját, előharczosa volt szabadságnak mindenha, sőt nemrég múltak el az idők, a magyar nemzetiség fenntartásának is minden kísértést utasító, megingathatlan támaszát képezte. Kell, hogy e hagyomány buzdító ereje minden magyar protestánst leik és az egyház szolgálatára vonakodás nélkül készen ta mert noha az idők s viszonyok változtak, vallásháborúi verzöreje a művelődés hatalma előtt hinni szeretjük őri némult, s az elnyomatás éveit a lelkiismeret teljes félsz lásának sóvárogva várt korszaka váltotta fel, de egy] lélekemelő missiója párhuzamban az emberiség végnélk lyafutásával örökké tartó s reá az erkölcsi művelődés téré feladatok várnak, miket csak vállvetett ernyedetlen mm dással közelíthet meg. E tér az, melyre immár erőink égi szegét összpontositni kell, hogy jövőre is fénntarthassu házunk számára azon helyet, mit őseink oly sok küzdele kivívtak; hogy az egyháznak s a hazának liitbuzgő, honi isteni és emberi törvényeket egyaránt tisztelő hasznos p kát nevelvén, a nemzeti művelődés tényezői sorában ez< kiváló helyet foglalhassunk; hogy ekként az állami lét nak egyházunk körében való elömozditásdval a magyar állt tikai erejének és tekintélyének emelésére is közreműködj szem előtt tartván Krisztus urunk intését: Adjátok me szárnak a mi a császáré, és Istennek a mi Istené! E ma törekvés elől kitérni senkinek sem szabad, habár csak pi mel járulhatna is a nagy épület emeléséhez. Azért hálás hajlok meg a nagytiszteletü egyházmegye akarata előtl alkalmat adott nekem e nemes versenyben, az eddigim sabb, fontosabb, díszesebb szerepben részt vehetni. A pont, mely engem a reám ruházott díszes állás betö vezérelni fog, a protestáns egyház átalános érdekein jogainak, önkormányzati hatáskörének minden irányb tiszteletben tartása és ha kell védelmezése mellett saját megyénk kulturális feladatainak előmozdítása; kiváló lag lelkészek s tanítók a népnevelés ezen tiszteletreméltó ap nak érdemeikkel és fáradalmaikkal arányban nem álló so az adott viszonyok között lehető javítását, érdekeikm denkori megóvását legkedvesebb kötelességemnek isméi mert meggyőződve vagyok, hogy valamint az állam bi: talma s tekintélye mai nap már a műveltségben rejlik,

is csak akkor foghatjuk a más felekezetek által méltán i autonómiánkban rejlő megbecsülhetlen kincseket az cg a haza javára értékesíthetni, ha az arkölcsnemesités és velés terén a kor kívánalmaival folyton lépést tartai erre szükséges tényezők felett állandóan rendelkezni k< leendünk. E feladatok és szándéklatok megközelítésénél házmegye érdemes tagjainak szives rokonszenvére, tál sára s gyakran elnézésére is, kiválólag pedig bölcs és ta] nagytiszteletü elnöktársam bizalmas útbaigazításain szükségem, mit ezennel minden részről tisztelettel kiké megtisztelő bizalomért keblein mélyéből fakadó hálás 1 temet ismételve, midőn a nekem felajánlott elnöki sí Mindenható áldásának reményében ezennel elfoglalom, i smind a mai közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom, (lí