Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-04-29 / 17. szám
Veszprém, 1882. II. évfolyam. — 17-ik szám. Szombat, április 29. RLAP MEGYEI- S HELYI ÉRDEKŰ-, VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ................................................. Fé l évre..................................................... Ne gyed évre............................................. 6 frt. — kr. 3 frt. — ki. 1 frt. 50 kr. Egyes példányok ára 15 kr. s kaphatók a kiadóhivatalban. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Előfizetési pénzek a kiadó-hivatalba, Veszprém, horgos-utoza 105. szám küldendők. HIRDETÉSEK a kiadó-hivatalban fogadtatnak el és jutányos árért közöltéinek. A szerkesztővel értekezhetni naponta 12—2 óra közt. SZERKESZTŐSÉG: Veszprém, horgos-utcza 105. sz., hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. A mi zászlónk. Viszály itt, viszály ott, viszály mindenütt. — Társadalmi életünk rósz szelleme, az egyenetlenség nagyon könnyen férkőzik be az emberi szívbe s növeli azt a meggondolatlanság. És nem gondolja meg senki, hogy e gonosz indulat legyőzése volna a legszebb férfiúi erény. Keblünket a szeretet isteni melege hatja át s a jó akarat tárháza szivünk kamrája, midőn porig sújtjuk a gőggel kérkedő bűnt, akkor is a közér dekért való szent lelkesedés hevíti lényünket. Minden előtt a társadalmi egyetértés dicső jelszavát Írjuk kibontott lobogónkra. Tartsunk össze a nemes czélok elérésében, s egyesüljünk a bűn ostorozására. A kik különválva akarnak bármely czélt elérni: azok vagy nem akarják azt komolyan, vagy pedig gyávák a küzdelemből rájok eső részszel megküzdeni. Igen, mert ha bármely ügyben férfias elszántsággal tömörülünk: akkor érvényesíthetjük csak is akaratunkat. És hogy ezt sikerrel tehessük, ne egyes emberek személyiségét tüzzük ki az egyesülés czél- táblájául, hanem az öröktől fogva és örökké való e 8 z m e legyen vezérlő csillagunk. S ha eszmék, elvek körül csoportosulunk s annak győzelmét el- határozottan akarjuk: akkor leszáll közénk a béke angyala s nyomban terem a diadal. Valóban, felbőszített ellenségeink a leghatalmasabb erővel sem tehetnének nagyobb kárt nekünk, mint teszünk mi magunk, a midőn az eszme fenségét nem tisztelve, az emberi szív legalacsonyabb érzületét: az egyenetlenséget emeljük uralkodóvá. Hiszen egy város, vagy egy haza polgárainak csak egyenlő érdekeik lehetnek, miért zárkóznánk tehát el önjólétünk emelésétől? TÁRCZA. Oly rég nem láttam. . . Oly rég nem láttam halvány arczodat, Oly rég csókoltad forró homlokom ; Rég hordozád bágyadt tekinteted Kő nyéktől ázot, sápadt an zömön! Oly rég is volt, mikor én láttalak Én boldogságom, lelkem, jó anyám, — Azóta hajh! csoda, hogy nem vagyok A sir lakója, néma, halovány! Oly rég volt az, mikor a te fiad, Nem volt szegény, nem volt boldogtalan; Mikor nehéz munkálkodás után Karod között pihent meg boldogan ! Mikor, — ha fájt is egy kicsit szivem — Vigasztalál én lelkem, jó anyám . . . Azóta hajh! csoda, hogy nem vagyok A sir lakója néma, halovány! .. Mikor még én szeretni úgy tudók, Mikor nem zúzták össze telkemet; Azok, kiket szerettem végtelen, Azok az önző, hitvány emberek! Mikor, még pir volt ifjú arczomon S tiéden is én lelkem jó anyám . . . Azcta hajh! csoda, hogy nem vagyok A sir lakója, néma, halovány! A boldogságnak most már vége van!... — Tavaszom elmúlt, hervadt rózsafám, — Égy féreg rág: a lét gyűlölete Bus életemnek gyönge fonalán. Csak rág... csak rág . mig egyszer elszakad És lesz fiad oly néma, halovány. Miként a fény, mely néha ott pihen A téli napnak sápadt alko n y án! Magyar Gyula. Emberi természetünkben rejlik ugyan, hogy a hány fő, annyiféle a gondolkodás, önálló embernek lehet csak férfias elhatározása. Az ilyeneknek lehetséges aztán egyesülés által a társadalmi önállóság és függetlenség eszméjét megvalósítani. — Ezek tömörülhetnek minden nemesebb eszme megvalósítására. A kis lelküek, vagy az esztelenek szoktak csupán félre vonulni a közérdekek legszentebb küzdteréről. Hisz csak egyesült erővel irthatjuk sikeresen utuukból a gazokat! S a gyomok kitisztításával paradicsomkertté alakíthatjuk társadalmi életünket melyben önakaratunk érvényesülése megtenni az öröm rózsáját számunkra. Nehéz volt és nehéz lesz mindig az igazság küzdelme az emberi gyarlóság által teremtett go- noszszal szemben, de a tiszta meggyőződés felülemelkedik a jöhető szenvedések torlaszán. S ennek legyőzésével folytatja tovább küzdelmét áz elvek diadaláért. Kibontjuk tehát újólag a társadalmi érdekek szent zászlóját; az a mocsoktalan lobogó ez, a melyet másfél év előtt e sorok Írója is, mint a közügyek egyik harczosa bevonni kényszerült, de a melyet tisztán, érintetlenül őrizett meg az elvek harczosainak sovány börtönében is. De hát mi ezúttal fátyolt vetünk a szenvedés e szomorú korszakának eseményeire. Hadd hegedjenek be a sebek. Újult erővel fogjunk a nagy munkához. És dolgozzunk — egyesült erővel. Sorakozzanak tehát az önálló férfiak a kibontott lobogó alá egyesülten. „Fel a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa, Hadd lássák és hadd olvassák, llajta szent szó van: szabadság.“ Szatmári Károly. Irodalom és művészet. — A „vöröskereszt-egylet“ hangversenye — 1882. ápril 22én. Lapunk múlt számában a czélt, melyért e hangverseny rendezve volt elítéltük. Elítéljük ezt most is, mert mi helyi szegényeink érdekeit előbbre valónak tartjuk a krivoscsei sebesültekénél. Ami azonban magát la hangversenyt illeti, ott az elismeréssel adózunk városunk hölgyeinek. lm álljanak itt lapunk tudósítójának sorai: A „vöröskereszt-egylet“ vezető hölgyinek e hó 22-én örömnapjuk volt, mert ritkán sikerül a mai apathikus világban, hogy jótékonyczélra oly szép, szemenszedett válogatott közönség gyűljék össze, mint ezen tapintatosan ös beállított műkedvelői előadásod. A város javának nagy része ott volt, hogy gyönyörködjék a „Vöröskereszt“ érdekében. De a szereplők is megérdemelek, hogy a közönség tömeges megjelenése által pártolja őket. „A miniszter elnök bálja“ oly bravourral és routinnal lett adva, hogy sok professiónátus színész példát vehetett volna. Első helyen legyen megemlítve Neszmélyiné úrnő, ki ez alkalommal is bebizonyította, hogy a parkett neki nem sikamlós talaj és a salon légkörét megszokta. Az anya szerepét oly természetesen adta, amint arra egy igazi anya csak képes. — Rosos Ilon k. a. kedves jelenség volt. — Kőszegi ur született apaszinész. A zsugori tanácsos urat igazi spieszburgor módon személyesítette, sokszor megnevettette a közönséget s oly kitünően volt maszkolva, hogy sokan, kik személyesen ismerik, kérdezték, ki ez? — Szélessy ur igazi szeleburdi, szélháti journalista volt. — Borsitzky ur orra jó borvirágos volt, hogy is ne adta volna jól a pityókos házmester fontos szerepét. Még a hordárok személyesítőiről is megakaruuk emlékezni, igazi péuzzsaroló, pesti hordárok voltak — Ezután következett az estély hangverseny része. Mihalik Lajos ur szabatosan és érzéssel szavalt. A közönség élénken tapsolta. — Kri sz tin k o v ich Béla ur művészi játékáról nem eléggé érezzük magunkat jogosítva bírálatot Írni, a bírálat: játékának minden darabja után a közönség viharos tapsban tört ki. — Rátli Zsiga ur, kinek gyönyörű énekében magánkörben már oly sokan gyönyörködtek, a nagyközönségtől egyhangúlag azon bírálatot aratta: bár csak a nemz ti operának sok ilyen bangu énekese volna. Koszorú, csokor, gyönyörűbbnél gyönyörűbb hullott, mint Boszuiában a Werndli golyóbis, — de koszorút érdemelnek a sikerült hangverseny reudezői is. — Az „Üstökös“ ez utabban nagy kedveltséguek örvendő humorisztikus lap 17. száma igen élénk tartalommal jelent meg. Felemlítjük belőle Helvey Laura jellemrajzát (sziues nyomású arczképpel a czimlapon.) Kakas Marczi gúnyversét a delegáczióra; Tallérossy Zebulon keserű hnmoru levelét, melyben a felett elmélkedik: hogyan szavazza ő meg az uj milliókat, mikor már Andrássy is kárhoztatja a bos- nyák politikát? A számos találó kép közül felemlijük a Rózsa-ünnepet, Bernhardt Sarah lakodalmát, annak a megmagyarázását, hogy mikor van és mikor nincs pénze a pénzügyminiszternek ? stb. Az „Üstökösére még mindig lehet előfizetni, negyedévenként 2 írtjával. A kiadóhivatal a most belépő előfizetőknek az ápril elseje óta megjelent számokat azonnal megküldi. Az előfizetések egyszerűen „az Üstökös kiadóhivatalának Budapesten“ czimezendők: A veszprémi színház. E hét folyamán csak két előadásról Írhatunk, a szerdára hirdetett „kéjutazás“ ez. vígjáték és a csütörtökön sorra szánt „Trézsi asszony“ ez. népszínmű a közönség hiánya miatt elmaradt. Vasárnap e hó 23-án szinre került Csiky Gergely jeles színműve a „Czifra Nyomorúság“. A szinmü ismeretes, a szereplők közül, akiket megemlíthetnek Czecz Katalin (Bella Bálnái húga), Hazay (Csorna Bálint), és Szathmáry K. ur (Bálnái) A közönség közép számmal. Ápril 25-én, kedden előadatott „Methuzalem Herczeg“ Strausz legújabb operettéje. A mig a darab is csak igen silány mesével bir; bár a zenéje jeles (kivált azon zenei részek, a melyek kimaradtak) addig a szereplőktől is többet vártunk. A szereplők közül Reiner Antonia k. a. (Methuzalem herczeg) kitűnő énekéért és csinos toilletjáért, Hatvaniné asszony is (Carbo- nazzi marquis) iparkodott szerepének eleget tenni. Szathmáry K. ur (Troubonius zeneköltő) is jelesen alakított, Megemliten- dők Hazay és Hatvani urak is. — Lendvainé asszony a bpesti nemzeti sziuház tagja — mint a szinlapok jelenték — ma és még néhány előadáson nálunk vendégszereplend. A MEGYÉBŐL. Pápa, 1882. április 26. — A „Veszprémi Független Hírlap“ szerkesztőjéhez. — Városunk zege-zúga azzal van tele, hogy, a nemes gróf miért záratta el kertjét a közönség elöl. Valóban magam is csodálom, hogy nem jutott eszébe ő méltóságának az a rajongó ragaszkodó, hi- tártalan lelkesedés, melylyel ót bármily családias üo- uep alkalmakor ki szokta a nép tüntetni. Oka vau a rendeletnek, csak azon nem lehet megállapodásra jutni, hogy mi az. (Talán sok bolondgomba nő abban a hires kertben, ezt félti. Szerk ) A helyi lap azon megjegyzését, hogy a pápai kávésok 13 krajezáros steigerozó intézkedését a közönség megnyugvással fogadta, nem tehetem magamévá — mert számosán, ezen krajezáros speeulatió következtében lemondtak a kávéházba járásról, sőt egyesek egész megbotránkozással vettek ez intézkedésről tudomást. Az antik-világ vége. — Renan Ernőtől. — „Az ember titkos gyönyört érez magában, midőn értől a császárról beszél, irja Montesquieu; élettörténetét csak az öröm bizonyos nemével olvashatjuk.“ A bölcs és művész Kenan Ernőnek kétszeresen kellett éreznie ezt a gyönyört, hogy megírta Marcus Aurelius élettörténetét. Ez a fejedelemség szerinte mindent egyesitett magában, a mi jó volt az ó-vilégban. Élete a legteljesebb polgárisultság kifejezéséül tekinthető, melynek háláin hirtelen véget vetett. Marcus Aurelius uralkodása, magának a hölcseségnek uralkodása, a polgári társadalom javítására törekedve. Eme törekvések képét és a keresztyén egyháznak eme császár alatt történt kifejlődésének rajzát adja Reran ur, nagy kötetet szentelvén a keresztyénség eredete történetének. A mindenféle kicsapongás után, melyeket a cézárok elkövettek, hogyan volt képes a római uép az erénynek oly minta-képét felmutatni, melyhez hasonlót a történelem alig képes eiőállitni? Az a nép, mely Nérót szerette, hogyau érdemelhette meg Marcus- Aureliust? Mindenekelőtt mondjuk el, hogy köztí>és a cézárok közt az uralkodásban a Nervákat, a Trajá^o kát, az Adrianusokat, a bölcseket láttuk következni egymásután; de mindnyájuk közül csupán az egyetlen kegyes Antonius hasonlít hozzá leginkább. Ezek az em berek ahhoz a társadalomhoz tartoztak, melyet Tocitus után ismerünk. Valódi őrük Thraséas volt. A római ős családok, az erény és a köztársasági büszkeség őreinek fiai voltak, kik Domitianus zsarnoksága alatt még Brutus és Cato csodálatában éltek. Az adoptisnak Nerva által fölállított elve hozta létre ezt a csodát: a császári udvar a II. században az erényeknek valódi tanyája voit „A souveraineitás bizonyos neme volt a nagy polgári bíróságnak, s mégsem kölcsönzött semmi a császárnak magán-jelleget. Kü ö- nösen Marcus-Aurelius sem kissé, sem tu'ságosan nem volt király a szó szoros értelmében; óriási vagyona volt, de az egészet örökölte; a cézárokhoz való ronkon- ságát, mint nagyszerűségre, kicsapongásra, kegyetlenségre képes Sardanapal félét csak arcza árulta e). Emez erkölcsök polgáriassága rendkívül való volt, a senatusnak visszaadta előbbi teljes jelentőségé;; midőn Rómában volt, sohasem mulasztott el egyetlen ülést sem és helyét mindig csak akkor hagyta el, midőn a consul elmondta ezt a formaságot: Nihil vos moramur, Patres conscripti “ Ez annyit jelentett: Uraim, az ülést feloszlatom. Nehezen képzelhetünk el ma ily császárt és a köztársaság elnökének aligha lenne bátorsága ily módon fejezni be az összeirt atyák tárgyalását. Ebhez bölcseség kellett, mely nem sajátja korunknak. Ez akkor vallásos foglalkozás volt, telve mortificatiókkal, komolysággal, tehát nem volt azonos a senatoriális gyűlések unalmasságával. Különben bölcseletének más része is volt, melyet még jobb volt gyakorolnia. Ez saját házában volt. „A gondviselés, úgymond Renan ur, mely a nagy lelkek nevelése fölött őrködik és szünetlenül tökéletesítésükön dolgozik, számára a próbák legsulyosbikát tartotta lönn,oly nőt adván neki, ki nem értette meg őt.“ Marcus-Aurelius szép Ítéletei komoly jelleme, szilárd erkölcse, ellenszenve minden iránt, mi az udvarláshoz hasonlított aligha képesek voltak elbájolni a fiatal, szeszélyes és csodaszép császárnét. Renan ur biztositni igyekszik bennüuket, hogy rágalmakkal halmozták el ezt a fiatal asszony, ki kü lönben oly kevéssé méltó arra, hogy eme kitűnő császár oldalán, mint feleséget képzeljük. Bármikép legyen is, semmi sem meghatóbb, mint Marcus-Auréüus gyöngédsége, melylyel lemondott annak megértéséről, mit barátai oly buzgalommal igyekeztek neki megmagyarázni. Merészen megköszönte az isteneknek, hogy neki „oly tetszelgő, oly képzelgő s oly egyszerű nőt adtak. Mosolyoghatnánk, de nem nekünk, hanem R^nan urnák lenne igaza; ily illusio, ily feledés a kétségbeesett küzdelem mellett. ,A sophismáig terjedő eme lemondás, alapjában véve óriási sebet takart. El kell búcsúzni a boldogságtól, hogy ennyire juthassunk 1 Sohasem fogják megérteni, mennyit szenvedett ez a szegény, megkínzott szív, mily keserűséget takart ez a halvány, mindig nyugodt és csaknem mosolygó arcz. Igaz, hogy az elbucsuzás a boldogságtól, a bölcseség kéz dete s a legbiztosabb eszköz a boldogság elnyerésére. Nincs semmi édesebb, mint az öröm visszatérte, mely az örömről való lemondást követi; semmi sem élénkebb, mélyebb, kedvesebb, mint az elked- vetlenedés bája.“ Faustina mellett ott volt Commode és az atya vértanusága épen az volt, a mi a férjé. Marcus- Aureliusnak minden tanítása kárbaveszett ezen a buta lényen, ki nem volt más, mint vadállat, monstium a monstrumok között, a császári állatseregletben. Nem volt-e az az eset alkalmas t*rra, hogy igénybe- vétessék az adaptio joga és Commode valamely bölcs, valamely tudós által helyettesittessék, ki az Antoni- usok által oly magasztosan gyakorlatba vett elveket követve kormányzott volna? Azonban, mint Renan ur mondja, vannak dolgok, melyektől igen könnyű, beszélni, mig akadályok nincsenek és az ember a ténytől messze okoskodik. Először is Marcus-Aurelius az egyenes örökösödés hive volt; azután, mint jó családapa, mielőtt előre látta volna, hagy mi lesz fiából, arról gondolkozott, hogy bemutatja öt a nép nek, a légióknak; később társul akarta venni maga mellé az uralkodásban, kétségtelenül azt remébe, hogy a bölcsesség által meg fogja javitni az ilju rósz ösztöneit. A bölcsességnek uem volt hatalma s azon a napon, melyen Commcde a trónra lépett, kezdetét vette az orvosolhatatlan sülyedés. Kemény napok voltak Marcus-Aureliusra nézve, midőn ez az oly igen nagy szivü ember „egyedül maradt, a generatio között, mely nem értette őt meg többé, sőt szabadulni akart tőle.“ Csupán az a kilátás volt előtte, hogy a kormány a Nérók egyikének kezébe jut az óriási császárság kormánya. Mindinkább bemélyedt a bölcseletbe; szivéből csodás gondolatok merültek löl és szplleme magasztos eszméket szült. Halála a dunai hadseregben méltó koronáját képezi a mocsoktalan tiszta életnek, mely miuden erénynek példáját mutatta s a mellett a harezos hősiességével birt. A nép siratta; meg volt apothesiosa; igaz, hogy kegyetlen őrei megelőzték öt az Olympusban, azonban ez komoly volt és cultura folytatást nyer az istenek oldala mellett. Mily eszménye volt a souverainuak ez a minta souverain, ezt miudenütt emlékezetbe akarta hozni, még a köztársaságban is. A minta ő volt, a mester Autonius és mint R man ur mondja, gyönyörrel értette meg, hogy ő is az, a mi amaz volt.
