Veszprémi Független Hirlap, 1882 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-07 / 40. szám
» 3 ] ! i j£ ‘ i ;ü . r Í |j:‘ | lii M J jr,,, ;* j •I I r : ' l-l ., I j:. s fanatikus dühre ingerük. Nem jó a tűzzel játszani! Máma nékik, holnap neked! A legnagyobb szerencsétlenség e szerencsétlen zsidókérdésben különben csak az, hogy ép most, mikor világszerte oly élesekké lesznek a nemzetiségi törekvések, került felszínre hazánkban, mely körülvéve annyi ellenséges elemtől, oly nagyon arra van utalva, hogy belföldén összes elemeit egy együttérző compact magyar nemzettestté tömörítse. Bizony elfog a honfiúi őszinte igaz fájdalom, há látjuk, hogy épen e válságos napjainkban, mikor az összes hazafias sajtó azon küzd, hogy még nem magyarosult polgárainkat közelebb fűzzük nemzetünk kebléhez, a kormány hallgatag dédelgetése mellett más oldalról oly izgatást látunk, mely nemcsak hogy e magyarositási törekvéseinket ellen- sulyozza, de az ország belbékéjét a zendülések, papi villongások által alapjában megingatja s a helyett, hogy külellenségeink ellen tömörithetnők összes elsőinket, azokat saját polgáraink ellen kell szétharácsolva látnunk! A kormányhoz és pártjához nem szólunk . . . nem vádoljuk a múlt hét áldozataiért . . . elnyomjuk lelkünk haragját. Hanem szólunk a romlatlan magyar néphez, mely Magyarország jövendő függetlensége eszméjéért még lelkesülni tud, hogy gondolkozzék e szomorú eseményekről komolyan s józan, higgadt Ítéletével mérje össze azok okvetetlenül való következményeit, hazánk jövőjével. A czéltalan belforrongás csak ránk bátoríthatja külső ellenségeinket — s rabigába dönthet. Pedig a mi imádságunk — a független Magyarország! Kompolthy Tivadar. T a n ü g y A „somlyóvidéki evang. tanító-egylet.“ Ajkán, folyó évi október hó 11-én tartja fennállásának negyedszázados ünnepélyét. Kevés azon tanitó-egyle- tek száma, kik 25 év óta működnek, még kevesebb azok száma, melyek annyira megfeleltek volna czél- juk és rendeltetésüknek, mint a „somlyóvidéki evang. tanitó-egylet.“ Országos nevet, fényes érdemeket nem vívott ki ugyan magának, és soha sem volt sem egy, sem más dologban irányadó, de kivívta szakadatlan munkálkodásával, tett képességével felebb valóinak — az egyháznak — magas bizalmát, ki vívta az elismerést azért, hogy 25 év óta életképességének számtalanszor szép jelét adta. Kis köréből nem igen csapott át a nagy világi körbe. Az ár soha nem ragadta el őt. A paedago- gia újabb eszméi — az egylet tagjait — élénken foglalkoztatja. A nevezetesebb eszmék gyűléseiken megbeszélteknek. Az egylet ^szavát, a hol kell, s a hol lehet érvényesíteni törekszik. Az Eötvös-alapnak buzgó támogatója, mely mellett álláspontot is foglalt el azt, hogy tartsák meg az „Eötvös-alapot“ a tanítók, és kezeljék maguk. „Veszprémvármegye leírásának* eszméje nálunk fogamzott meg legelőször ott látták be — egy megyei földrajznak — szükségességét, melynek megírásával az egyletnek két tagját: László János és Buthy Márton urakat meg is bízta, kik azonban a munka megírását elhalasztották, mig végre ugyan azon egyletnek két fiatal tagja: Nagy Lajos és Egyed Dávid tanítók megírták azt. Az egyletnek tagjai között sok tevékeny és szorgalmas tanító van. Vannak köztük olyanok, kik fényes múlttal bírnak, kiknek nevét, ha mások nem is tartják emlékezetükben; mi tanítók tartsuk meg. Ilyen a régi gárdának egyik megőszült tagja: Szilvágyi Károly, kinek legelsőben köszönhetjük azt, hogy egyletünk oly régtől fogva fenn áll. 1846-ban, akkor, midőn a tanító a papizmusnak tehetetlen, és gyáva eszköze volt, akkor, midőn a tanító még számot nem tevő személy volt, midőn a tanítót mindenki lenézte, akkor ébredt fel a jó öreg Szilvágyi bátyánkban az eszme, egy tanitó-egylet alakítására. 1846. okt. 6-án alakult meg a „somlyóvidéki evang. tanitó-egylet,“ akkor, midőn az országban nagyon kevés volt a tanitó-egyletek száma. A 25 év előtti időszak azon dicső kor a „somlyóvidéki evang. tanitó- egylet* történetében, mely előtt meg kell hajolnunk, melyért köszönetét és elismerést kell szavaznunk. Négyen élnek még csak azon dicső múltból, melyben egyletünk megalakult. Az említett Szilvágyi Károlysn kívül Borbély Sándor, ki nehány évvel ezelőtt mint 50 éves tanító lett ezüst kereszttel ő felsége által kitüntetve, László János és Halász János nyugalmazott tanító. Az egylet tagjai között szép egyetértés van. A tagok öszhangzó munkássága oda irányul, hogy a tanítói hivatalt függetlenségre emeljék. Az egylet tagjai lelkészeikkel a legszebb békességben élnek, a miből következtetni lehet, hogy a lelkészi kar, nem tekinti már a tanítókat alárendeltjeinek, és a tanitói hivatalt nem tartja szolgai szerepnek. Az egylet egyik elnöke mindig a lelkészi karból választatik, ez sok tanítónak sem a mi egyletünkben, sem más egyletekben nem tetszik. Magam is azok közé tartozom, I kik nem szívesen nézik a tanitó-egyletek elnöki székében, a lelkészt, de mégis azt mondom, hogy ha mindig olyan lelkészt nyerhetne meg a „somlyóvidéki evang. tanitó-egylet* elnökének, mint a jelenlegi nagyt. Szalay Sándor ur, akkor én mindig lelkészt választanék az egyik elnöki tisztségre* * * „A jubiláló közgyűlésnek főbb és nevezetesebb tárgyai a következők lesznek: 1. Hálaadó könyörgés a templomban ének és imával, reggeli 9 órakor. 2. Elnöki megnyitó az iskola teremben. 3. A „somlyóvidéki evang. tanítók ünnepe.“ Irta és olvassa: Buthy Márton. 4. Az egylet 25 éves története. Irta: László János. Olvassa: Buthy Márton. 5. Tanügyi álláspontom. Irta és olvassa: Egyed Dávid (Ezen érdekes tárgyra előre is felhivatik a t. tanító urak figyelme. Egyed ur részben Bárány „mesternek* tanítványa, ki alapos és szakképzettségének már többször szép jelét adta.) 6. Visszaemlékezés egy régi tanítóra. Irta és olvassa: Kovácsics Gyula egyleti jegyző. 7. Gyakorlati előadások: Borbély Sándor és Egyed Dávid tanító urak által, melyre nyomban a bírálat következik. 8. Indítványok (Két tankönyvnek birálata.) Ezek után társas ebéd, s kirándulás a kőszénbányához, vagy esetleg az üveghutába, nem külöm- ben a távbeszélő (telephon) megtekintésére. A kik más napig Ajkán maradnak, azoknak elszállásolásáról a rendező bizottság fog gondoskodni, stb. stb.“ A gyűlésnek ünnepélylyé emelésén az egylet összes tagjai, de különösen a rendezőség nagyban fáradozik. A meghívók már mind szét lettek küldve. „Az egylet 25 év előtti története,* nem külömben az ünnepélyes közgyűlés lefolyása, részint ezen lapok becses hasábjain, részben a „Paedagogia Szemlé“-ben fog megiratni. Megemlítendő még az is, hogy Buthy Márton tanító ur az ünnepély alkalmára „Emlék Lapok*-at szerkesztett, melyben az egylet története, és működő tagjainak rövid életrajza van összegyűjtve. Buthy ur ismét szép jelét adta vasszorgalmának és az egylet iránt érzett határtalan jó indulatának. * * * Legyen üdvözölve általunk a jubiláló egylet, legyenek üdvözölve az egyletnek összes tagjai 25 év elmúlta után ott, hol 25 év előtt összejöttek, hogy (ismét) megalakítsák az 1846-ban megalakult, — 1849-ben feloszlott — egyletet. Legyenek üdvözölve azon iskola falai között, mely tanúja volt első lelkesülésüknek, első álmaiknak és első munkálkodásuknak. Kisérje az egyletet, és annak minden tagját rögös és tövises pályájukon az Isten áldása és szere- tete, kisérje azon nyugodt és tiszta öntudat, hogy ők lerótták mind az egyház, mind a haza, mind az emberiség iránt való magasztos és szent kötelességüket ! Gy. S. A YIDÉKRŐL. Kováts Zsigmond megyés püspök ur Keszthelyen. Keszthely, okt. 5. A hir, hogy megyés püspök ur Keszthelyre jő felszentelni az apácza-zárdát, általános örömöt idézett itt elő. A város képviselő testületé által kiküldött rendező bizottság mindent meg tett, hogy a fogadtatást ünnepélyessé tegye. — Az idő kedvezőtlen volt; minduntalan megeredtek az ég csatornái, mintha vizözönre készült volna a világ és tartott az eső ma d. u. 1 óráig, letörve a rendezőség reményvirágait. No de nem hiába szállt sok dagadó kebelből sóhaj, és ima a felhők fölé. Az ég kiderült. Gyorsan feldíszítették a diadal kaput, mely a grófi kastély közelében díszelgett „Isten hozott* felirattal. — A házakra kitűzték a nemzeti zászlókat; minden ünnepi díszt öltött, az utczák megnépesedtek. E közben a főtéren a gazd. intézet előtt gyülekeztek a város atyái; a papság, a testületek és hatóságok képviselői. Pont d. u. 3 órakor hosszú sora a kocsiknak robogott ki a dobogóhoz. Ott az elfogadó bizottság állást foglalt s kíváncsian várta a Sümegről jövő püspököt és kíséretét. (Gödé szolgabiró és Reischl vbiró Szántóig mentek a püspök elé.) A tűzoltók kürtöse adta a jelt, hogy a magas vendég már közeleg Dobogóhoz, mire Hencz L. lóra pattant, hogy ez örvendetes hirt a városba vigye, hol lázas izgatottság uralkodott, á fogadó bizottság pedig a dombon sorakozott. E közben megállt a püspöki fogat, a hintóból kilépett éljenek közt megyés püspök ur hódoló tiszteletet gerjesztő férfias alakja. Lénárd Ernő városi tiszti ügyész üdvözölte rövid, erőteljes és lelkes szavakban Keszthely város nevében. Ez üdvözletre ő excellentiája válaszolt, ígérvén, hogy valamint eddig, úgy ezentúl is szivén viselendi Keszthely város lelki ügyeit. Erre lelkes éljenzés közt megyés püspök ur hintájába ült. A bevonulásnál az első fogaton tűzoltó-egylet elnöke, kelyettes főparancsnoka, egy kürtös nemzeti zászlóval ült, a második fogat a szolgabirói és vbirói volt, a harmadik volt ő excellentiájáé, melyet hosszú kocsisor követett. Átrobogott a díszes kocsisor a díszkapun, hol kétfelől a gymn. polgári felső nép- és elemi iskolák tanulói tanáraik s tanítóikkal egyetemben képeztek a kastély bejáratáig sorfalat. Ezenkívül beláthatatlan nép, mely folyton lelkesen éljenzett. A díszbe öltözött tűzoltók a kastély kaputól befelé képeztek sorfalat. A díszkaputól a kastélyig festőién szép volt a menet az ifjúság és néptömeg közt. 0 excellentiája Festetics T. gr. ur ő nmltsága vendége. Ő ecxellentiáját, a püspököt, a grófi kastély kapujánál Csesznék László ur ő nagysága fogadta a gróf ur nevében (ki fájdalom gyengélkedik), ezután a püspök ur lakosztályába vonult. — Alig nehány perezre rá kezdődtek a tisztelgések; legelőször fogadta ő exclja a papságot; ezután együtt a megye fő- és alispánja, a járási szolgabiróság, kir. jbiróság, adóhivatal, közjegyző, városi tanács, iskolaszék, gazd. int. tanárkar, felső-, nép- és elemi-iskolák tantestületei, izr. hitközség és tűzoltó-egylet. Főispán ur ő méltósága üdvözölte ő excellentiáját, mire ez igen szép szavakkal válaszolt. Ezzel a tisztelgés véget ért. Vasárnap 10 órakor nagy mise és szt. beszéd volt, ezután körmenet a zárdához, ünnepélyes felszentelés és átadása a zárdának. 0 excellentiája vasárnap d. u. 4 órakor elutazott körünkből. „Keszthely* Ősi, okt. 5. 1882. — A „V. F. Hírlap“ szerkesztőségéhez. — F. hó 2-án éjjel nálunk tűz volt — ifj. Mónos Ferencz gazdának úgy 10 és 11 óra közt egy 6 öles kazal szalmája kigyulladt és hamuvá égett. Szerencse, hogy csendes idő volt, különben irtóztató szerencsétlenségnek néztünk volna elé; mert a kazal szalmák, takarmányok, alig 1 öl távolságra vannak egymáshoz, a szomszédoké pedig csak egy pár lépésnyire. Nem mulaszthatom el megróvni ez alkalommal azt a gyalázatos gondatlanságot, a mit ez alkalommal a községi helyettes biró és jegyző elkövettek. U. i. Már egy óra hosszat égett a kazal szalma, de föcs- kendő nem volt a helyszínén. A községi lakosok lovai a ménesen voltak, ezek nem foghattak be, de igen is a jegyző lovai az istállójában voltak, úgy a bíróé is, — a tűz pedig csak a harmadik szomszédban volt, röstellették a föcskendő elé fogatni. — A jegyző személyesen ugyan átjött de rendelkezni nem tudott a tűz körül. Igaz, hogy nem is áll a nép előtt oly lábon, hogy hajtanának a szavára, a bírót pedig látni dehogy lehetett volna! A mint hallottam, a saját házát őrizte. — Tessék elhinni, Ősi község valóságos fejetlen láb, éjjel különösen a fiatalság a kicsapongásig viseli magát. Ezen tűzi veszedelemnél is részeg ember annyi volt, hogy az ember undorodott tőlük, — irtóztató káromkodások közt egyik ezt tette, a másik meg épp az ellenkezőt. Úgy van azon hadsereg, a kinek vezére nincs. No de ugyan nekünk sincs ám! Teljes tisztelettel stb. r. 1. Ajka, okt. 5. 1882. A „Veszpr. Függ. Hirl.“ szerkesztőjéhez. Az ajkai evang. lelkész-választás e hó 1-én nagytiszteletü Tatay Sámuel veszprémvármegyei esperes és nagys. Ihász Lajos egyházi felügyelő iker elnöklete alatt tartott választó közgyűlésen ment végbe. Mint az anyagyülekezet-, mint a Csékut és P.-Miske leánygyülekezetek kebeléből számosán megjelentek a papválasztásra. A jelöltek ketteje közül, — u. m. Tamaska Antal vagy Pulay Gábor — kellett választani. Napokkal ezelőtt nem lehetett tudni, kire fog a választás esni. A gyülekezet — értve az anya — nagy része Pulay Gábor mellett szállott sikra, vezéreltetve azon szép meggyőződés által, hogy Pulay- ban egy humánus, tiszta és szeplőtlen becsületességü embert; egy tudományos képzett lelkészt fog nyerni, ki igazi, odaadó buzgósággal, fáradtságot nem ismerő tevékenységgel fogja a gyülekezetnek minden néven nevezendő ügyeit vezetni. Kiben a gyülekezeti tagok egy része nemcsak a papot, de az embert is megszerették. Az anyagyülekezet egy kisebb része, a leánygyülekezetekkel együtt Tamaska Antal urat akará lelkészszé megválasztani. Én erősen hiszem, hogy mindkét párt embereit a legszentebb meggyőződés vezette; és nem gondolhatom, hogy vagy egyik vagy másik pártembereit — érdek vezette volna! A választási közgyűlés az isteni tisztelet után az esperes ur szép beszédjével vette kezdetét. Intette és figyelmeztette a gyülekezet tagjait a higgadt gondolkodásra és a meggyőződés szülte szavazásra. A harcz kemény volt. A szavazás eredménye az lett, hogy Tamaska Lajos 83, Pulay Gábor 75 szavazatot nyervén, igy az ajkai ev. lelkészi hivatalra 8 szótöbbséggel Tamaska Lajos győrszemerei lelkész választatott meg. Az Isten áldása legyen, mind a gyülekezeten, mind annak uj lelkészén. Gy. Pápa, okt. 6. •— A „V. F. H.“ szerkesztőségéhez.— — Az antisemita mozgalmak Pápán úgy látszik ismét lábra kaptak. F. hó 2-án éjjel a Toch és Schlesinger-féle pipagyárak ablakait ismét beverték. De a hős ablakbeverők most az egyszer ugyancsak megjárták, mert az éjjeli őrjárat megcsípte őket. — Öngyilkossági kísérlet M. I. pápai megyekatona f. hó 3-án agyon akarta magát lőni. De meglehetős ittas állapotban lévén, a fegyver félre csúszott, s a golyó szobája ajtajába fnródott. Az ipsét, ki már többféle rendetlenségeket is követett el, szolgálatából — mint halljuk — rögtön elcsapták. — A dunántúli ev. ref. egyházkerület a pápai főiskola érdemdús tanára, Bocsor István kir. tanácsos ur tanári működésének félszázados évfordulója alkalmából Pápán, a ref. templomban 1882. October 10-én délelőtt 10 órakor örömünnepélyt rendez, melyre a t. közönséget tisztelettel meghívja a rendező bizottság. Az ünnepély programmja a következő: October 9-én esti 7 órakor diszelőadás az állandó színházban. Előadatik: „Hymnus* énekli a színházi énekkar. „Üdvözlő hangok* Pap Gábortól, szavalja Mándoky Béla. „Hős Pálfy* drámai jelenetek 3. képben Jókai Mórtól. „Tündérlak Magyarországon.* Szentpéteritől. 9 órakor fáklyás zene. 10 órakor ismerkedési estély a „Griff* fogadóban. Oct. 10-én d. e. 10 órakor diszebéd s a tisztelgő küldöttségek fogadtatása, d. u. 1 órakor diszebéd a „Griff* fogadóban. Esti 8 órakor házias táncvigalom ugyanott. Az ünnepély lefolyásáról legközelebb. — Pápáról írják lapuuknak. Színészeink múlt hó 28-án vettek tőlünk búcsút a „Huszárcsiny“-el. A ház egészen megtelt, Abonyinét a közönség ked- venezét, egész virág esővel árasztották el. A színtársulat városunkból a téli idényre Győrbe ment át, nem tudom Mándoky igazgatónak nem lesz-e derű után ború. Fogadja tek. szerkesztő ur stb. r. I. A keszthelyi zárda felszentelése nm. Kováts Zsigmond veszprémi püspök által. (Sa ját tudósítónktól.) Keszthely, okt. 6. Dr. Kováts Zsigmond veszprémi püspök a keszthelyi apácza kolostort folyó hó 1-én szentelte fel s adta át ünnepélyesen rendeltetésének a nevelés szent ügyének. Keszthely város múlt hó 30-án ünnepi fényben úszott. A város utczái fel voltak lobogózva. A város északi bejáratánál felállított diadal kapu építésénél fáradhatlan tevékenységgel dolgoztak. Délután pontban 3 órakor az elfogadó küldöttség 25—30 fogaton indult a nagy nevű lelkes főpap, a nevelésügy e buzgó apostola elé. A küldöttség a dobogói domboknál várta be püspök ur ő nagyméltóságát s itt a város nevében Lénárd Ernő városi tiszti ügyész üdvözölte. A dobogótól való elindulás a város végén felállított taraczk lövések által jeleztetett. Dr. Kováts Zsigmond ur bevonulása valódi diadalmenét volt, a diadal kaputól egészen grófi lak bejáratáig az összes intézetek tanulói s nagyszámú közönség harsány éljenzés közt vonult ő nagyméltósága a grófi lakig hol gr. Fesztetics Tassilo altábornagy ur nevében, kinek a lelkes főpap itt időzése alkalmával vendége volt, Csesznák László uradalmi jószág kormányzó fogadta. A grófi lak bejáratánál a helybeli tüzoltó-egy- les, — melynek ő nagyméltósága alapitó tapja — képezett sorfalat. Délután 5 órakor kezdődtek meg a tisztelgések, és pedig 1-ször a papság, azután a Zalamegye fő- és alispánjai a kir. járásbíróság, a járási szolgabiróság, a városi tanács, a kir. közjegyzőség, a m. kir. gazd. tanintézet tanári kara az összes népoktatási tanintézetek tanitói testületéi, az izr. hitközség és a tűzoltó-egylet. Folyó hó 1-én püspök ur ő nagy méltósága ünneyélyes nagy misét tartott. A szent beszéd, — melyet Kemenes kanonok tartott — végezte után ünnepélyes körmenet tartatott a zárdáig, melyet felszentelés után püspök ur igen szép beszéddel s nagyszámú, díszes közönség jelenlétében, adott át az apáczák főnöknőjének. Hétfőn, folyó hó 2-án ő nagyméltósága a zárda kápolnájában misét mondott s reggel 9 órakor szép számú közönség jelenlétében és kíséretében távozott el városunkból. Az ünnepély alkalmával valamint a bevonuláskor, úgy a zárda felszentelés alkalmával is daczára az igen nagy számú közönségnek, példás rend uralkodott, mely különösen Pöltz Pál tüzoltó-egyleti titkár, Baksay Sándor járási csendbiztos, a tűzoltók, a 24 tagból álló polgári rendfentartó bizottságnak köszönhető. A zöldgalyakból készitett, nemzeti zászlókkal. Magyarország, a püspöki és városi czimerekkel diszi- tett s „I s t e n hozott* és „Isten veled* feliratokkal ékesített diadal kapu készítésénél elismerést érdemlő buzgóságot fejtettek ki: Pöltz Pál, Hoffmann Arnold és Mészáros Sándor urak. Végül kötelességemnek tartom felemlíteni ő nagyméltósága reánk nézve ezen hízelgő szavait: „Teljesen meg vagyok elégedve, a szívélyes fogadtatás minden várakozásomat felülmúlta.“ r. I. A balatoni haltenyésztés. Ezelőtt pár évvel, midőn arról volt hangzatos értekezlet országszerte: „Mi oka annak,hogy a Balatonban évről-évre fogy a hal állag, pedig mennyi óvintézkedés tétetik annak szaporítására* mint bár nem halász, de e tárgygyal behatóan búvárkodó lakója a Balaton partnak, nyilvánosságra hoztam észrevételeimet, s kijelöltem, reá mutattam azon bajra, mi oka a balatoni halfogyatkozásának és pedig érthetően ki írtam, hogy oka a Siófoknál lévő Sió zsilip, részint alaki felállítása, részint tapintatlan kezelése miatt, czikkemet több tekintélyes lap át is vette, és történt-e valami után nézés, vagy intézkedés . . . ? fájdalom semmi Oka pedig 1-ször, mert a Dunából, a Siófolyón feluszó halak, a balatoni halakkal nem vegyülhetnek, illetve nem ívhatnak, és igy ezen elszigeteltségük idézi elő, satnyulásuk és fogyatkozásukat, mert hogy a halak természeti ösztönüknél fogva törekesz- nek a Balatonba, mutatja azon körülmény, miszerint bizonyos időszakokban, egész csodálatra méltólag hányják fel magukat a zsilip előtt, és nehánynak sikerül is magát a 2 és 21/2 láb magasságon át vetni, csak hogy itt is üldöztetnek, ha elébük háló vettetik s többnyire ebbe esnek bele s megfogatnak, és hogy a dunai és balatoni halak ivarzási akadályozására befolyással van a zsilip, s a mellett ez irtó háború, bizonyitja azon tapasztalat, hogy mig a
